A Somogyban gazdálkodó Berend Ferencet évekkel ezelőtt bolondnak nézték, hogy no-till rendszerben gazdálkodik, de mára egyre többen jönnek hozzá tanulni. Ferenc március végén megkapta a Highlights of Hungary nagyköveti díját
a nemzetközi szinten is legkorszerűbbnek számító talajmegújító módszeréért.
Azt, hogy ha nincs humusz a talajban, elköszönhetünk a jó minőségű élelmiszertől, a nagyvállalatok is kezdik felismerni.
Írta: Gribek Dániel
„A koncepció az volt, hogy minél olcsóbban gazdálkodjunk. Mindent ennek rendeltünk alá. 2013-ban gyakorlatilag csődbe jutottunk, alig volt pénzünk termelni. Átgondoltuk, mivel tudnánk csökkenteni a kiadásainkat, és közben növelni a hatékonyságot.” Berend Ferenc anyagi okokból vezette be a no-till termelést Pusztakovácsihoz közeli birtokán, a Somogy megyei Vityapusztán. Bár kényszermegoldásnak indult, mostanra kifejlesztették a rendszert, és idén télen már szakaszosan legeltek a marhái a területen. Ez a megoldás Magyarországon egyelőre nagyon kevés helyen látható. Először is felhagytak a szántással, mert nem volt rá pénzük, áttértek a kevesebb üzemanyagot igénylő forgatás nélküli művelésre. Végül 2019-ben indultak el a no-till gazdálkodással.
Ferenc a kalászos gabona júliusi betakarítása és a kukorica tavaszi vetése között állandó borítást biztosító takarónövényeket vet és növeszt. Gépek helyett ezek gyökerei lazítják a talajt, és kiváló szerkezetet teremtenek, így jobb lesz a terület vízelnyelő és vízraktározó képessége, a talajélet is felpezsdül. Több lesz a földigiliszta, és a mikrobák állománya is ugrásszerűen emelkedik.
Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is […]
Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is – futott át az agyamon, aztán aggódás helyett próbáltam átadni magam az élménynek. Mellettünk egy traktoros, egy „igazi” gazda is elsuhant, a csokor barka pedig – húsvéti tojásokkal kidekorálva – most is itt van előttem. Az állandóság egy kis szelete volt az a vasárnap délután, és a zöld, a friss levegő is megnyugtatott.
„Ha igazi gazdával akartok beszélni, nem én leszek a jó választás” – mondja nevetve Márkus Zsolt interjúnk harmadik órájában a veresegyházi paradicsomot és szamócát érlelő üvegházak egyikében. Amikor a multis létből vállalkozásra váltott, mindenki próbálta róla lebeszélni. Mára azonban a Veresi Paradicsom Kft. mellett két másik, milliárdos árbevételű céget vezet, de azt mondja, ha sok a stressz, elmegy Veresegyházra és beáll a paradicsomba zöldmunkázni.
Az üvegházak minden csavarját ismeri, és bár PR-esei évek óta azon dolgoznak, hogy levetkőzze a „paradicsomos ember” imidzsét, nehezen szabadul tőle. Még annak ellenére is, hogy épp egy mélyponton vannak túl: nyakukon a holland konkurencia, egy makacs paradicsomvírus és az áramárak elszállása. Idén emiatt egy kicsit el kellett engedniük a paradicsomot: válságkezelésnek szamócát és uborkát is ültettek. Zsolt – bár csaknem hetvenmillió eurós ajánlatot is kapott rá – nehezen engedi el a veresi projektet, mert hiába vérprofi üzletember és válságmenedzser egy személyben, érzelmileg is kötődik hozzá. Meg hát hol is tekerné akkor a paradicsomot? A szupermodern veresi üvegházakban egy szegedi startup, a Gremon Systems által fejlesztett növényházi szoftvereket használják a termelés optimalizálására. A Gremon csapata bő tíz éve kezdett el üvegházi növényekről adatokat gyűjteni, amikor még sokan csak kérdőn néztek rájuk, hogy mire jó ez az egész. Ma már őket hívják kínai megrendelőik, ha repedezik az áfonya, és termékeikkel harmincnyolc országban segítik kimaxolni a növényházi termelést.
Európa után a tengerentúl – de legalábbis fő piacuk, Dél-Amerika – meghódítására készül a magyar Smapp Lab is – digitális rovarmonitorozási okoseszközöket és szolgáltatásokat fejlesztenek. A világ top növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó cégei is kikérik a huszonéves alapító, Posta Donát véleményét.
Akármennyire bekúszik is a technológia az agráriumba, ha nincs megfelelő minőségű termőföld, termelni sem lehet – a témával két cikkünkben is foglalkozunk. Itt is úttörőket hoztunk: a termelőt, akit először a falu bolondjának néztek, amiért forgatásmentes (no-till) talajkímélő gazdálkodásba kezdett, a szőlőtermelőt, aki a homokhátságon küzd az elemekkel, és egy szakembert, akit sokáig eretneknek bélyegeztek, amikor a hazai talajok állapotával kapcsolatban megkongatta a vészharangot, ma mégis egyre többen hallgatnak a szavára.
Fontos: van előrelépés és kiút a talajminőség javítására, úgyhogy felborzolt idegeinket lenyugtatandó el is mehetünk makkot gyűjteni az erdőbe. Erről is hoztunk egy cikket, e havi kommentelőnk, Halácsy Péter pedig tovább is gondolta a dolgot. Neki is a töltekezés, a stresszlevezetés jutott eszébe először a természetjárásról.
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
Világszerte több mint 205 millió hektáron termelnek no-till rendszerben, vagyis úgy, hogy teljesen elhagyták a talajművelést, és csak minimálisan, a vetéssel bolygatják a területeket. Magyarországon még csak néhány gazda indult el ezen az úton, bár a 2022-es extrém aszály miatt sokan ráébredtek, hogy valamin változtatniuk kell, ha egészséges talajt szeretnének.
Csak OTP-részvényben ötmilliárd forintja van, harminc éve lojális a főnökéhez, és akkora mázlija van, hogy az a munkája, amit a legjobban szeret: bankokat vásárol. Wolf László nem akar első lenni, de más mögött biztosan nem lenne második.
Írta: Tilesch György Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, […]
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.