Az amerikai Sentilink mesterséges intelligenciával veszi fel a harcot a szintetikus személyiséglopás és más hasonló, új keletű banki csalási módszerek ellen. Az igazi fegyvere azonban az emberi megérzés.
Írta: Jeff Kauflin // Fordította: Fekete Emese
2018 nyarán és őszén a negyvenes éveiben járó, floridai Hasan Hakim Brown online hiteligényléseket kezdeményezett az általa létrehozott hamis cégek és magánszemélyek nevében. Vegyes sikerrel járt. Egy texasi banktól több mint egymillió dollárt kicsalt, néhány más bank viszont nem dőlt be neki. Egy San Franciscó-i startup, a Sentilink szoftverét használó pénzintézetek rendszerén fennakadtak a hitelkérelmek. Gyanús lett, hogy ugyanahhoz a lakcímhez túl sok egyforma tb-szám tartozik.
Mint kiderült, Brown szintetikus személyazonosságokat kreált: lopott (de valódi) tb-azonosítókat társított kitalált nevekkel. Később finomította a technikáját, egy atlantai IT-szakitól vett egy olyan szerkezetet, amivel több virtuális számítógépet tudott szimultán kezelni különböző IP-címekről. Ezzel ki tudott játszani néhány csalásmegelőző rendszert.
Csonka Tivadar a 80-as években lett vállalkozó, amit nem nézett jó szemmel az akkori országvezetés. Családi vállalkozása túlélte a vegzálásokat, később megvett egy német üveggyártó céget, és ma már ők készítik a specialty kávék kedvelőinek egyik kedvenc kávékészítő eszközét. Az apa örökségét ma felesége és két fia viszi tovább, a vasfüggöny leomlása után harminc évvel a világ legmagasabb épületében is Csonkáék poharaiba töltenek.
Amerikai útjuk utolsó állomásainak egyikéhez ért a Csonka család 2019-ben. Csonka László mesél, és közben lázasan lapozza a mobilján a New York-i Modern Művészeti Múzeum (Museum of Modern Art, MoMA) dizájnboltjáról készült fotót. Mindjárt megtalálja, mondja halkan, balra húz a telefon képernyőjén még kettőt, megvan. Ránagyít a fotóra: a múzeum roskadozó polcain több termékük is vevőre vár. Elegáns üveg vízforraló, kiöntők – és az ikonikus Chemex. Nem kérkednek vele gyakran, de a specialty kávék rajongói által magasztalt, darázsderekú eszköz is a Csonka és Fiai Kft. soproni üzemében készül. Sőt a világcég mögött álló család Lászlóék jó barátja, többször is meglátogatták egymást, hol az Egyesült Államokban, hol Magyarországon.
Emmanuel Plat, a MoMA Design Store értékesítési igazgatója 2016-ban, egy frankfurti kiállításon látta meg az üvegedényt. Már abban az évben része lett a bolt állandó kínálatának, sőt ez az egyik bestseller termékük. Két lépésben válogatják össze a szortimentet, először nyolc formatervezési ismérv alapján szűrnek, majd mindegyik terméket a MoMA kurátori osztálya is értékeli. Plat azt mondja, őt kifejezetten az eszköz letisztultsága és jó hőtartása győzte meg.
Lászlóék sok helyen megfordulnak, de az erőszakos marketingben nem hisznek. Úgy látják, aki minőségi, tartós üvegre vágyik, úgyis megtalálja őket, mert szerintük minden út előbb-utóbb a Trendglas márkájukhoz vezet. Akadnak is neves megrendelőik. Több mint ötven országba szállítanak üvegtermékeket, referencialistájukon ott van a Starbucks által alapított, ma már Unilever-leány Tazo Tea és a kaliforniai Williams Sonoma nevű konyhaieszköz-kereskedő is. Csonkáék üvegpoharai jelenleg a Burdzs Kalifa nyolcadik emeletét elfoglaló Armani Hotel Dubai szortimentjében is megtalálhatók.
Karácsonyfadíszektől a rendőrőrsig A 60-as években sok munkanélküli volt Sopronban, 1966-ban megnyílt az üvegtechnikai üzem, és száznegyven helybeli nő kapott állást. Eleinte karácsonyfadíszeket gyártottak, főként orosz exportra, aztán a vezetés labortermékekkel akarta bővíteni a kínálatot. Csonka Tivadar ebben az időben Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalatánál tanult az ország legkiválóbb szakembereitől. Egyik ottani mestere, Péczeli Antal ajánlotta be a soproni Vegyesipari Vállalathoz. A szakmát jól ismerő fiatal üzemvezetőt kerestek. Csonka Tivadarné, lánykori nevén Farkas Rozália is az egyik helybeli lány volt a kezdőcsapatban, itt ismerkedtek meg. Rozália úgy emlékszik vissza, Tivadar hamar kiszúrta magának, látta, hogy szorgalmas, megbízható munkaerő. Fiaik a szülők megismerkedés-történetének kissé eltérő verzióját ismerik. „Apu azt mesélte, anyu mindig úgy helyezkedett a székével, hogy véletlenül épp kigáncsolja. Nehéz volt nem észrevenni.”
Zoltán nyolc, László tizenkét éves volt, amikor édesapjuknak 1982-ben – ahogy fiai fogalmaznak – útilaput kötöttek a talpára. Tivadar kiváltotta az ipart, a családi ház garázsában kezdte a vállalkozását, és ahogy az nőni kezdett, egyre több egykori kollégát csábított át egykori munkahelyéről. A 80-as években, a vasfüggöny leomlása előtt ez nem volt egyszerű feladat. Rendszeresen feljelentették őket, a rendőrségtől az adóhivatali munkatársakon át a pártbizottság tagjaiig mindenki járt náluk. Egyszer karácsony előtt vitték be Tivadart az őrsre, hogy kihallgassák, mindenféle koholt vádakkal vegzálták. Hiába próbálkoztak, nem találtak náluk semmi szabályellenest, idővel békén hagyták őket. A gyerekek közben továbbtanultak, László vegyészmérnök, Zoltán édesapját követve üvegműves lett.
A rendszerváltás után bt.-t alapítottak. Hamar felismerték, hogy az export akkor fog hatékonyan működni, ha egészséges távolságot tartanak a határ száz kilométeres sugarában levő osztrák cégektől, vagyis nem tárgyalnak velük semmilyen üzletről. Nem akarták ugyanis, hogy fillérekért felvásárolják a termékeiket, csak olyanokkal ültek le, akik egyenrangú feleknek tekintettek őket. „Ha egy üzlet nem win-win szituáció, akkor az nem fog hosszú távon működni. És minket ma is csak a hosszú távú együttműködés érdekel” – mondja László.
1994-ben kerültek a piacvezető német üveggyártó cég, a Schott Rohrglas GmbH radarjára. Lászlóék először üvegtechnikai alapanyagokat és üvegcsövet vásároltak tőlük. A németek egy üvegcsőből készült kiöntőt kértek tőlük, kint ugyanis nem volt meg a forma gyártásához szükséges know-how. Csonkáék megkapták a teáskanna testét, rárakták a csőrt, majd visszaküldték Németországba, hogy a Schottnál rákerüljön a fül, beletegyék a szűrőt és becsomagolják. Egy gyárlátogatáson megtetszett Csonkáéknak a német óriás egyik gépe, fejlesztettek maguknak egy hasonlót, és elkezdtek vele ők is füleket gyártani. Döntésüket a magasabb hozzáadott érték reményében hozták meg.
Ma már hárman vezetik a céget: a legfiatalabb fiú, Csonka Zoltán, Csonka Tivadarné és Csonka László.
Így ment ez a 2000-es évekig, amikor fülest kaptak a Schott-tól: bezárják a német cég leányvállalatát, a Jenaer Glas teljes háztartási részlegét. Ez óriási veszteség lett volna a soproni cégnek, akkoriban árbevételük hozzávetőleg ötven százaléka onnan származott. Egyszerre, de eltérő helyszínen, a németeknél és a soproni családi cégnél is összeült a válságstáb. Csonkáék végül a felvásárlás mellett döntöttek.
A márkanéven kívül a Jenaer Glas majdnem minden olyan eszközét és üvegformáját megvásárolhatták, amire igényt tartottak. A külföldieknek idegenen hangzó Csonka néven azért mégsem akartak volna nemzetközi céget építeni, így döntöttek – utalva az üvegedények bölcsőjének számító városra – a Trendglas Jena mellett. Termékeik ezen a néven futnak ma is. Németországi céget is alapítottak mellé, de az üzem Magyarországon maradt.
A specialtykávé-kultúrával együtt nőttek Hátulról visszafelé, a csomagolástól a feszültségmentesítésen át az üvegművesekig járjuk körbe a többezer négyzetméteres üzemet. Az üveget az üvegedényeket gyártó német DWK-tól szerzik be, Sopronban formázzák őket, majd itt csomagolnak, és innen szállítanak. Nagyrészt kétkezi munka folyik, a fehérruhás üvegfúvók a júliusi hőségben is rutinosan mozognak: az egyikkel forgatják, a másik kézzel légiesen formázzák az anyagot, majd egy pillanatra megállnak, és szemügyre veszik, hogyan vett fel új alakot a sűrű lángcsóvában megolvadt üveg, aztán folytatják.
Enyhülést az asztalokon elhelyezett ventilátorok adnak, de a nyár közepi forróságban két hétre le is áll a gyártás. László elnézést kér tőlem, amiért a közelgő hőguta jeleit látja rajtam: „Apu úgy gondolta – mondja –, ha az üzemben melegük van az embereinknek, akkor az irodában sem lehet légkondi, legyen nekünk is melegünk. Ez másképp nem fair.”
Zoltán és Rozália a termelési feladatokat koordinálja, az üzletkötéseket, tárgyalásokat László intézi. Azt mondja, hiába ő az idősebb fiú, nem a tradíció, inkább a nyelvérzéke miatt alakult így, kiskora óta tolmácsolt édesapja és az üzleti partnerek között. Mindhárman ügyvezetők, és habár az édesapa 2017-es váratlan halála óta László feladata a cég átfogó menedzselése, a nagyobb és stratégiai döntéseket ma is közösen hozzák meg.
Sikertermékeiket, a Chemex eszközöket a DWK-val együtt készítik. A német cég adja az alaptestet, a kiöntő csőrét viszont csak Csonkáék tudják megbízható minőségben megcsinálni. Nemrég Molnár Attila egykori baristabajnokkal – ő a hazai specialty kávékultúra éllovasa, egyben a soproni One Eleven kávépörkölő alapítója – három kávéseszközt fejlesztettek, ennek egyike a Chemexnek készített ChemAer. Ez egy három az egyben jellegű kávékészítő-eszköz, egyfajta dekanter, a Chemexhez képest pluszban tartalmazza az Attiláék által szabadalmaztatott légszárnyakat, amivel az oxigénnel dúsítható az ital.
Attila szűk tíz éve költözött el Budapestről, Lászlóval először pár hónappal ezután, egy borkóstolón találkozott, azóta is jó kapcsolatot ápolnak. Jó időben dobták piacra a termékeket, hiszen mostanra a filterkávéforradalom Magyarországot is elérte. A vendéglátóegységek és a lakossági felhasználók is egyre jobban érdeklődnek a filterkávék iránt. Attiláék körülbelül fele-fele arányban adnak el eszpresszóhoz és filterkávéhoz passzoló pörkölésű szemeskávét. A filter azért is terjedhetett így el otthon is, mert olcsóbb hozzá a készülék, míg az igazán jó eszpresszóhoz drága gép kell.
Az édesapa 2017-es váratlan halála óta László feladata a cég átfogó menedzselése.
Csonkáék 2021-ben több mint 1,3 milliárdos rekordbevétellel zárták az évet, részben a pandémia alatt megnövekedett Chemex iránti kereslet miatt. 2022-ben nem sikerült új rekordot elérniük, de László nem bánja, ahogy eddig is, a profit jelentős részét visszaforgatják a cégbe. „Nem szabad a kiugró eredményekhez hasonlítani a teljesítményünket. Az előző évben megcsináltuk a cég történetének második legjobb eredményét. Nagy hiba lenne, ha amiatt vészharangokat kongatnánk, mert az egyik év jobban sikerült, mint a másik.”
Többször megkeresték őket különböző cégek, hogy részt vásároljanak a vállalkozásban. Tivadar egyszer gondolkodás nélkül nemet mondott. László úgy véli, ha valakit akár csak tíz százalékkal beengednének a cégbe, azzal ugyanolyan információkhoz juthat, mintha kilencvenszázalékos tulajdonrésze lenne. Eddig mindenkit sikerült leszerelniük. „Aki ismeri a családi cégeket, az tudja, hogy új tulajdonossal nem működnének úgy tovább, mint a családi háttérrel. Szeretnénk olyan védelmet beépíteni az öröklési rendszerbe, hogy a cégcsoport a család tulajdonában maradhasson.”
Mind a négyen a cégben dolgoztak, amikor bevezették a kilenc órai közös reggelit. Az alkalmazottak is megkapják a szabad fél órát, a munkaidő része a szent és sérthetetlen első étkezés. Csonkáék most már csak hárman ülnek az asztalnál, de előbb-utóbb bővülni fog a vezetés. László legidősebb fia, Lackó a németországi Jénában mérnöknek tanul, és habár édesapja sosem erőltette, hogy a nyomdokaiba lépjen, tárt karokkal várják haza. László rábízza a döntést.
Csonkáék soproni üzemében az üvegművesek mellett a munka egy részét korszerű gépek végzik.
„Ha kint marad, biztosan nagyon jó szakember lesz belőle, az is elképzelhető, hogy többet fog keresni egy multinál, mint amit a cég itthon meg tud adni neki.” Az ő gyerekei és Zoltánéi is pici koruktól sokat járnak az üzem gyerekbiztos részein, a szülőknek fontos volt, hogy az utódok lássák, miből él a család. „Az öröklés kérdése előttünk van, de igazából rohadt nagy feladat. Szeretnénk, ha valamelyikük átvenné majd a céget, de nem reális, hogy mind az öten itt találják meg a számításukat. Ha ötből ketten beszállnának a cégbe, annak már nagyon örülhetünk.”
Csonka és Fiai Kft. Alapítás: 1999 Tulajdonosok: Csonka Tivadarné (60 százalék), Csonka László, Csonka Zoltán (20-20 százalék) Árbevétel (milliárd forint) 2020 1,1 2021 1,3 2022 1,1 Adózott eredmény (millió forint) 2020 218,1 2021 310,5 2022 169,0 Forrás: Dun &Bradstreet
A Csonka család sikertörténete elképesztően inspiráló. Az üvegkészítés számomra az egyik legvarázslatosabb tevékenység. Amikor gyerekkoromban először jártam egy lángoló kemencékkel teli üvegfúvó műhelyben Szíriában (édesapám szülőföldjén), a fúvócsöveket légiesen pörgető mesterek azt is megengedték, hogy kipróbáljam, hogyan készülnek a gyönyörű színes üvegvázák és poharak. A sors ajándéka, hogy édesanyám szülőföldjén, Nógrád megyében is komoly hagyománya van az üvegművességnek, így a kislányom is kipróbálhatta az üvegfúvást a legendás Salgótarjáni Öblösüveg- gyár bezárása után alapított műhelyben.
A Móra mintaboltban még nem látni az úgynevezett gyermekvédelmi törvény miatt befóliázott könyveket. Készülnek rá?Meg kell tanulnunk újraolvasni a könyveinket, miközben próbájuk a gyerekeket rávenni, hogy újra olvassanak. Új szemüveggel nézzük át az összes kiadványunkat – az aktív címszám kétezer körül van –, ezt a szemüveget eddig nem hordtuk, de most kaptunk egyet. Volt nálunk vendégségben két tizenéves […]
A milliókat érő egyedi műalkotások és a kommersz poszterek közti, nem kicsi piaci rést találták meg a nemzetközi Lumas Galéria német alapítói, és azóta húsz városban árulnak ötven, száz vagy százötven példányban megfizethető nagyításokat neves fotográfusoktól. Budapesten is van már egy Lumas, a tulajdonosa, Wikonkál Éva véletlenül, távolról csöppent bele a galériabizniszbe.
Valamiért fizetni önmagában nem öröm, de ha nem sikerül, az még nagyobb bosszúság. Az OTP Mobilnál már tíz éve dolgoznak azon, hogy ez a folyamat mindkét irányból a legegyszerűbben működjön, eszköztől és helytől függetlenül. És persze sok máson, hiszen a cég legnagyobb ereje nem az egyes szolgáltatásokban, hanem azok összekötésében rejlik. Sok felhasználónak már nem […]
