Írta: Litkai Gergely

Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel kapcsolatos várakozások.

Mekkora változás kell mégis ahhoz, hogy ne omoljon össze bolygónk ökológiai rendszere, társadalmunk és gazdaságunk? Az ­Earth4All elemzése szerint a következő évtizedben a világtörténelem leggyorsabb gazdasági átalakulását kell levezényelni. Csakhogy ez jóval nagyobb, mint amekkora a Marshall-terv, a zöld forradalom, a holdra szállás vagy a kínai gazdasági csoda volt. Lehetséges ez egyáltalán?

Milyen legyen tehát 2050-ben a világ? Az Earth4All kezdeményezés egészen pontosan leírja. A milyenséget először is új jólléti mutatókkal mérjük, a növekedés olyan országokra koncentrálódik, ahol ezekre valóban szükség van a szegénység megszüntetésére. A leggazdagabb tíz százalék „csak” a jövedelem negyven százalékával rendelkezik a világon. Oktatással és az egészségügy általános fejlesztésével nő a nemi egyenlőség, így elérhető, hogy ne emelkedjen kilencmilliárd fölé a bolygó lakossága. A mezőgazdaság regeneratív és természetpozitív, étrendünk jóval egészségesebb, és jóval kevesebb húst tartalmaz. Az energiánk tiszta, évtizedenként megfeleztük a kibocsátást, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátást.

Milyen legyen egy cég 2050-ben? Egy cég kizárólagos célja, hogy társadalmilag hasznos célt teljesítsen be. Olyan céget nem lehet bejegyezni, ami ezt nem tudja pontosan meghatározni. A jelenlegi tevékenységi köröket (ingatlankiadás, nehézipari gépgyártás, előadóművészet) átveszi a THC – mármint a társadalmilag hasznos cél. A tulajdoni és jövedelmi viszonyok is megváltoznak, a cél a megtermelt profit minél kevésbé torz elosztása, a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti szorzó nem haladja meg a tízet, a vállalatok együttműködnek és versenyeznek egymással a társadalmi jóllét növelése érdekében. Az ipar és a kereskedelem csak akkor termel távoli helyeken, ha ennek társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen. A munkaidő heti három-négy nap, a szociális ellátások helyét pedig átveszi az általános alapjövedelem, vagy ha így jobban tetszik, a javakból való részesedés.

Mindehhez milyen politika kellene? Az IPCC (az ENSZ kormányközi testületének) jelentése is kitér rá, hogy mik a minimum­elvárások egy olyan politikai rendszerrel szemben, ami meg tudja oldani az előttünk álló problémákat. Az inkluzív kormányzás, a fejlesztések esetében a klímakérdések figyelembe vétele vagy a természetpozitivitás elengedhetetlenek. Simon Caney oxfordi kutató több ilyen javaslattal is előállt, például hogy minden kormánynak legyen kötelező a jövőről szóló vízióját előterjesztenie, amit egy független testület, a Jövő Tanácsa vizsgál meg, és véleményez. Vagy hogy működik egy választott Jövő Különbizottság, ami a jövő generációinak érdekeit képviseli, és a törvényjavaslatokat ilyen szempontból vizsgálja. Természetesen minden ilyen intézmény független, kompetens és működőképes.

És milyenek legyünk mi? Magunkat a szükségesség elve alapján határozzuk meg, és tisztában vagyunk a halandóságunkkal. Nem próbálunk rendkívüli erőforrásigénnyel hamis halhatatlanságot építeni magunknak. A boldogságot ott keressük, ahol nagyobb eséllyel megtalálhatjuk. Kapcsolati hálónk kiterjedt, fontos a spiritualitás, az önismeret, tudatosan, egészségesebben, kisebb ökológiai lábnyommal táplálkozunk, és nem új házat veszünk, hanem a jelentősen támogatott épületfelújításoknak köszönhetően szinte nulla energiafelhasználású otthonunkban élünk, tizenöt percre onnan, ahol dolgunk van. Csak akkor utazunk nagyobb távolságra, ha elengedhetetlenül szükséges, hosszú hétvégéken a régiónkban kirándulunk, amit a nagy sebességű vasúti hálózatnak köszönhetően kibocsátásmentesen tudunk megtenni.

Mindez csak utópia, mondhatnánk. Pedig nem, hanem az a kiindulópont, amiből a jelent meg kell terveznünk. A tökéletes világokról szóló filmek lényege amúgy is az, hogy milyen borzalmasak. Ám nekünk nem egy tökéletes világot kell elképzelni, csak egy sokkal jobbat. Ami, lássuk be, nem olyan nehéz. Ráadásul jóval kevesebb vesztese lesz ennek a kellemes jövőnek, és az elképzelése sem annyira megterhelő. Ezen a jövőn gondolkodni izgalmas, felemelő, és sokkal jobb emberré tesz minket.

A szerző humorista, zöldaktivista, a Dumaszínház alapítója.