Miközben a Porsche család gyarapodása már a 30-as évektől formálta Európa technikai fejlődését, a Stuttgart címerével fémjelzett autómárka 1948 óta számítja évfordulóit. Idén nemzetközi programsorozat ünnepli a hetvenötödik születésnapot, a következő hetvenöt év pedig tele van
olyan kihívásokkal, amelyekre még képlékenyek a válaszok.
Nagyon messzire lehet nyúlni a Porsche-Piëch família, azon túl pedig a Volkswagen csoport márkáinak történetében. Néhány kellően lubrikált kör után akár olyasmiken is lehet vitatkozni, hogy a 2005 és 2012 közötti hosszas adok-kapok után végül a Porsche integrálta a Volkswagent, vagy a VW a Porschét. Illetve hogy amennyiben papíron az utóbbi történt, a valóságban ma mégis ki mozgatja a szálakat? Olyan hatalmas autóipari birodalom ez Európa szívében, aminek ugyan csak egy része a Porsche, ám egyben az a legfüggetlenebb csapata is. Ebben a pozícióban pedig a kirakós talán legérdekesebb eleme.
Számoljunk csak! Könnyű belezavarodni a valójában másfél évszázados történetbe. Ferdinand Porsche az Osztrák–Magyar Monarchia latinul Bohemiaként ismert, vagyis a mai Csehország északi, a német határhoz közeli részén született 1875-ben, és 1898-ban már elektromotoros hajtást tervezett az Egger-Lohner C.2 Phaeton nevű automobilhoz Bécsben. Cégét 1931-ben alapította meg Stuttgartban, hogy aztán 1939-re a szintén általa szabadalmaztatott Volkswagen-alapokra megalkossa a három Porsche Typ 64 prototípust.
Az első Porsche, a 356 Nr.1 Roadster 1948-ban. Mellette Erwin Komenda, Ferry Porsche és Ferdinand Porsche.
De akkor mégis miért bőven a háború utánra, egész pontosan 1948. június 8-ára datálja a Porsche a születésnapját? Azért, mert hivatalosan az előszériás, osztott szélvédős 356/1 roadster az első Porsche márkajelzésű autó. Azt pedig Ferdinand Porsche fia, Ferry Porsche gyártotta le az osztrák visszavonuló idején a karintiai Gmündben.
Harcsapaprikásos, haltepertős pizza Michelin-ajánlással: lehet ezt nem megnézni? És ebből nem is a kalauz a lényeg, az öntudatos tiszalöki kisvendéglő, a Horgonyzó régóta a radarunkon van.
Az M3-as autópályától jó félórányira kezdődik a Tisza szabolcsi szakasza. Kanyargós, 60-as táblákkal sűrűn megszórt út vezet arra, az ártér menti gátakon idilli bringaút és a vízügy 1973-ban kihelyezett, rozsdálló fémtáblái, a falvakban takaros Kádár-kockák, minden oszlopon népes gólyafészek. Hogy az élő folyó melletti tiszadobi holtág nem olyan üdülőparadicsom, mint, mondjuk, a Holt-Körös, arról tán csak csekély hossza tehet, netán az, hogy idén olyan három méterrel van lejjebb benne a víz, mint amit a helyiek normálisnak mondanak, de még valószínűbb, hogy rajtam kívül mindenki, aki arra jár, gondolkodik, és csendben marad, amíg nem talál magának egy eladó házat.
A folyó mentén sorban a harmadik település Tiszalök, itt van Magyarország legkeletibb olyan étterme, ami benne van a Michelin-kalauzban, amióta az ottani ítészeket sikerült meggyőzni, hogy ezt az országot a fővárosán túl is eszik és lakják. Pontosabban: a legkeletibb olyan vendéglő, ami nem egyetemi és iparvárosban, vagy ahhoz közel üzemel, hanem csak egy kisvendéglő valahol, egy út mentén.
A parkoló felőli teraszon hétköznap este söröző fiatalok, a beltér nyáron üres (Pesten amúgy bisztrósnak mondanánk), az udvarban fehér faszékes, kikötőéttermes dizájn és a kötelezőnél komolyabban vett gyereksarok. Az étlapon levesek, hal- és húsételek, továbbá pizza és burgerek – az én tippem az, hogy azért rá lehetett érezni, amikor megjelent itt egy angol úr vagy francia nő, és vászonzakóban a helyiek közé telepedett, hogy ők nem pusztán megéheztek Tiszavasváriba menet.
Mi viszont pont úgy festünk, mint egy itt nyaraló kisgyerekes család, akik több nap alatt többször is betérnek, így aztán több irányból is le tudjuk tapogatni a hely erősségeit. Sajnos nem a kiszolgálás lesz az: semmi dráma, leginkább csak személytelennek mondanám, ami máshol alighanem fel sem tűnne, de az országnak ebben a szegletében a kempingtől a bolton át a szomszéd falu csárdájáig annyira túláradóan és mélyről fakadóan kedves vendéglátó mindenki, hogy már az is feltűnő, ha valaki ebből kilóg – pedig itt aztán volna mire lelkesnek lenni.
Merthogy amik az országos átlagból is felfelé tűnnek ki, azok először is a levesek. Kóstolunk egy medvehagymásként szerepeltetett, de még inkább citrusos, üde borsókrémlevest bazsalikomos tejföllel, és haltepertő módjára sült, de kevésbé zsíros harcsafalatokkal. Aztán a napi ajánlatból egy hideg sóskalevest lágy tojással és füstölt harcsasonkával – ennek egy, a sóska mint növény és az édesvízi hal mint alapanyag becsületét visszaadó kampányban volna a helye.
És két nappal később, két előzményéhez hasonlóan tökéletesen krémes, a zöldség ízét kiemelő, tehát ügyes technológiahasználatról árulkodó hideg töklevest marinált tökkel, meg sima és korhely halászleveket. Utóbbiak korrektek (ezt úgy írom, mintha tudnék Budapesthez 180 km-nél közelebb ilyet, miközben nem tudok), viszont a nápolyi pizzakemencében, hirtelen sült, levegős buci eszményi társ hozzájuk, nagy szó ez a zacskós, szeletelt ipari kenyér országában. Halételekből a fogasra szavazunk. Ezt nagyon szerettem, amíg a bajszos főhorgász nem illegalizálta a halászatot Magyarországon, azóta értelmezhető minőségben küzdelmes beszerezni (a metrós mirelit kazah süllők, amiket a halsütőkben országszerte az olajba dobálnak, nem tartoznak ebbe a kategóriába), szóval a feladat nehezebbik része egyáltalán beszerzési forrást találni.
A Horgonyzóban tovább mennek ennél, sóoldatot is látott, ízes, vaskos, feszes halfilé áll elő a borsókrémen. Mellettük finom vajmártásba forgatva párolt zöldségek, azoknak is adunk egy esélyt, de ott műfajszintű nehézséget azonosítunk: azt, hogy a párolt zöldségek itt és a világ bármelyik pontján akkor lehetnének valamilyenek, ha nem párolnák őket.
A fogas 6000 forintos árával a legdrágább olyan étel az étlapon, ami nem steak. A bucinál már megismert kovászos tésztával készülő, nápolyi iskolás pizzáknál 3390 a csúcs, ez a pármaisonkás-rukkolás ára, ami nélkül valószínűleg Magyarországon tilos kemencét üzembe helyezni. Mi eszünk helyette tejfölös-kolbászos langallót, helyesen, de ez mellékes ahhoz képest, hogy harcsapaprikásos-haltepertős pizzát is, hogy megtudjuk, ez a viccek közül az ehető viccek közé tartozik-e.
Az derül ki, hogy egyáltalán nem vicc. A harcsapaprikás a szaftot, szószt adja, a leveseknél már megismert tepertő a feltétet, a tejfölpöttyök, a marinált lilahagyma és a snidling meg már, mondhatni, maguktól értetődők. Kérjétek helyben, mert ha hozzánk hasonlóan elviszitek, a pizza gőzétől megszottyad a dobozban a tepertő, de ha csak az út végéig, a Tisza magaspartjához mentek le vele, akkor arra sem lesz ideje.
A hely saját söreihez nem volt szerencsénk, a poharazott tokaji habzóboruk az átlagos nyári buborékos szőlőnél fanyarabb, de tartalmasabb is, passzol ide. A karcsú borlap további tételeibe nem lehet belezavarodni, de a halakhoz meg a húsételekhez is van mit párosítani. Desszertből lehetne tiramisut választani kürtőskalácsból (!) meg meggylekváros gofrit, de erre a pontra mindig túlontúl eltelünk, úgyhogy a gyerek keze vezet minket az eperlekváros túrógombóc felé, az övé viszont többször is. Jól teszi, a gombócok meg az inkább egy friss ragunak mondható lekvár is több súlycsoporttal könnyebbek az átlagnál, és ez a fogás alighanem átvészeli azt az étlapcserét, ami pont lezajlik, mire megjelenik ez a szám. Aki egy óránál közelebb jár Lökhöz, látatlanban is fordulhat arra.
Horgonyzó kisvendéglő Tiszalök, Tiszavirág utca 13. A tesztek időpontja: 2023. július 3., 4., 5. Az első vacsorán ezt ettük: Sóskaleves: 2290 Borsókrémleves, harcsa: 2490 Fogasfilé: 5990 Pizza: 2790 Túrógombóc: 2190 Egy üdítő: 550 Egy szörp: 990 Egy kis víz: 350 Egy pohár bor: 1380 Borravalóval: 21 000 forint
Az amerikai Sentilink mesterséges intelligenciával veszi fel a harcot a szintetikus személyiséglopás és más hasonló, új keletű banki csalási módszerek ellen. Az igazi fegyvere azonban az emberi megérzés.
A Móra mintaboltban még nem látni az úgynevezett gyermekvédelmi törvény miatt befóliázott könyveket. Készülnek rá?Meg kell tanulnunk újraolvasni a könyveinket, miközben próbájuk a gyerekeket rávenni, hogy újra olvassanak. Új szemüveggel nézzük át az összes kiadványunkat – az aktív címszám kétezer körül van –, ezt a szemüveget eddig nem hordtuk, de most kaptunk egyet. Volt nálunk vendégségben két tizenéves […]
Írta: Litkai Gergely Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel […]
Peták István és cége, az Oncompass húsz éve azon dolgozik, hogy feltérképezze a rosszindulatú daganatot okozó egyéni génmutációkat, így minél több rákbeteg jusson személyre szabott terápiához. Az Oncompass spinoffjával, az amerikai piacra csaknem hárommillió dollárnyi befektetéssel most belépő Genomate-tel ők hozhatják el a precíziós onkológia végső forradalmát. A Fehér Ház is felfigyelt rájuk.
