Gazdaságos utazgatás Európa legszebb helyein a nagy infláció közepén? Számos régi és új vonatjegy és -bérlet hívogat kiváló ajánlatokkal Ausztriától Svájcon át Olaszországig.
Az elmúlt évekhez képest sokkal kevesebb a turista idén a Balatonon, de az élet minden területén jól látszik, hogy csökkennek a reálbérek, az emberek kénytelenek meghúzni a nadrágszíjat, visszafogják a nem napi szükségletek kielégítésének költségeit. Előtérbe kerülnek a pénztárcabarát megoldások, de a megszokott utazásokról a legtöbben nehezen mondanak le, inkább a nyaralás hosszát vágják meg, vagy hajlandóak olcsóbb szállásokat igénybe venni. Közben az elmúlt években a klímaváltozás egyre jobban izgatja az európai lakosságot is, az államok nagy része is jobban támogatja a zöld megoldások elterjedését. Ez felértékeli a vasúti közlekedést, érdekes és látványos fejlesztéseket látni a kontinensen. De nemcsak az feltűnő, hogy új vasúttársaságok indulnak, és több évtized után visszatérnek a hosszú távú vasúti összeköttetések sok-sok újraéledő éjszakai vonattal, de a jegyrendszerekkel is próbálják az államok, illetve vasúttársaságok egyre vonzóbbá tenni a vonatozást.
A fő cél általában a helyiek átcsábítása a környezetbarát vasútra, de a turistákra is odafigyelnek. Egyre több országban vannak már olyan jegyek-bérletek, amelyekkel a magyar turisták is gyakorlatilag fillérekért látogathatnak meg fantasztikus városokat, vagy akár utazhatnak körbe igen vonzó országokat.
A rendszerek természetesen különböznek, de aki odafigyel az apróbetűkre, és betartja a szabályokat, annak ezek a részben régi, részben új jegymegoldások nagyon vonzó lehetőséget nyújtanak a világjárásra brutális infláció idején is. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a magyar turista számára legvonzóbb jegy- és bérletajánlatokról itthonról, illetve négy, vonattal kényelmesen beutazható közeli országból.
A reggeli olívabogyóválaszték, a csavart hegyi sajtok, a még meleg perec és a frissen facsart gránátalmalé szín- és ízorgiája egyértelműen elhelyezi a vendéget, hogy merre is jár a világban. És a reggeli isztambuli napsütésben nem is lenne sehol máshol szívesebben.
Írta: S. Takács András
A bleasure kifejezés a business és a pleasure szavak összegyúrásából született még a covid előtt, és az üzletet meg a kikapcsolódást hivatott ötvözni. A városi luxusszállodák legfontosabb klientúráját adó, mindig úton lévő üzletemberek az előző évtized konjunktúrájának derekán, a munka és a magánélet egyensúlyának nyomasztó hiányában arra jutottak, hogy ha már reggeltől estig különböző metropoliszok felhőkarcolóiban dolgoznak, és egész nap tárgyalásokon ülnek, hadd egészítsék ki az üzleti utat időnként egy-két szabad nappal, amibe akár a családjuk is bekapcsolódhat. Amíg ők dolgoznak, a család már el is kezdheti a városnézést, hiszen a hotelszobát fizető cégnek mindegy, hogy a szobában vagy lakosztályban hányan alszanak, a család pedig még egy repülőjeggyel is olcsóbban megússza a közös kiruccanást.
Keleti vendégszeretet, nyugati zöld juice Ennek megfelelően az elmúlt évtizedben a városi luxusszállodák egyre több olyan szolgáltatással rukkolnak elő, ami kiszolgálja ezt az új igényt, és kellemes oázist biztosít a nyüzsgő nagyvárosok felfedezéséhez. Ezért ma már elvárható az ötcsillagos szállodáktól, hogy finom legyen a konyha – a legtöbb nagy nemzetközi szállodaláncban legalább két-három étterem üzemel (plusz kávézó és pékség) –, jól felszerelt edzőterem és jó esetben uszoda várja reggel a vendégeket, és munka után nem kell újra nyakukba venni a várost egy jó masszázsért, maradhatnak a hotel spájában.
Mindezt tökéletesen megvalósítja Európa és Ázsia találkozásánál, a Boszporuszon a Shangri-La Hotel, a concierge-csapat még arra is hajlandó, hogy előre megszervezze: reggelente az úszómedence partján szolgálják fel a frissen préselt zellerlét. Az ázsiai luxusszállodaláncnak az európai oldalon levő ékkövéből lenyűgöző kilátás nyílik az ázsiai oldalra. Miközben a reggeli török kávé zaccával küzdök, az étteremből a két kontinenst összekötő komphoz hömpölygő, munkába induló tömeget kémlelem, vijjogó sirályok százai terelik őket a hajó felé.
Mi szem-szájnak… A hotel egyik menedzsere kezembe nyom egy napijegyet, amivel áthajózhatok a túlpartra, ha élőben is megnézném a Netflixen futó gasztronómiai sorozat, a Chef’s Table török szakácsát, Musa Dağdevirent. 1987-ben nyitotta meg Ciya nevű éttermét, ahová ma már messze földről járnak a vendégek egy autentikus török ebédért. Sokan az anatóliai konyha laboratóriumának mondják, mások elveszett kultúrák és elfelejtett ízek kertjének írják le. Ha valaki inkább Európában maradna vacsorára, egy rusztikus és autentikus török kisvendéglőt ajánlanék, az Arakát. Sem stílusában, sem hangulatában nem emlékeztet a Michelin-csillagok világára (mint a Mikla vagy a Neolokal), csak az ízek igazolják a nemrég nyakába akasztott csillagot, egyébként meg az egyik leghangulatosabb és legfinomabb étterem a városban. Ha pedig tizedennyi pénzből ennénk valamit, rendeljünk egy tavukgöğsüt bármely kis kifőzdében vagy cukrászdában. A titkos varázsigére egy egészen apróra darált csirkehúsból készült, meglepően finom tejberizs áll elő – igen, nem elírás, ez itt az egyik nemzeti eledel, ha már elég volt az Iskender ínycsiklandozó kebabjából.
Esti meglepetések Még az isztambuli sztárszakácsok egyre hangosabb tülekedésében is megállja a helyét a Shangri-La Boszporusz: a vasárnapi brunch alkalmával terülj-terülj asztallá varázsolják a reggelit, mintha török nagybácsik és nagynénik hozták volna el az ország négy sarkából legfinomabb házi főztjüket. A vacsoraétlapon ugyanitt egy emirátusi mesterszakács biryanijával büszkélkednek, teljes joggal, de ha még keletebbre utaznánk, egy emelettel lejjebb kiemelkedően jó kínai étterem várja a kulináris kalandorokat.
A tágas hotelszoba semmi kivetnivalót sem hagy maga után, akárhonnan nézzük. Minden második este jön valami apró finomság a „turn-down service” keretében, amikor estére behúzzák a függönyöket, megvetik az ágyat, egy kis üveg víz kerül az éjjeliszekrényre, papucs az ágy mellé, és az asztalon hol csokoládé, hol mini sajttál várja a megfáradt luxusvándort. De a csúcs, ami tényleg bearanyozna bármilyen üzleti utat, az a tradicionális török hamam és az aranykezű terapeuták, akik a mindenhonnan ömlő langyosvíz- és habfürdőben úgy gyúrják át a pácienst, hogy tényleg igazi pasának érezheti magát.
Hogyan lehet Budapestről a világ legjobb bárjai közé kerülni? Rédli Ádámék erre keresik a választ a Gresham-palotában. Amíg megtalálják, a trendek előtt járva mutatnak utat a hazai koktélszakmának és kedvelőinek.
Írta: Justin Birnbaum // Fordította: Gólya Ági Toto Wolff a Mercedes–AMG Petronas főhadiszállásán, az angliai Brackley-ben egy tágas szobában nézelődik, és szeme megakad egy ezüstszínű autó hátsó tengelyén. A jobb kerék eltört, és ez zavarja. Ha tehetné, azonnal megjavíttataná, de most nem a gyárban van, és az ezüst kocsi nem egy nyolcmillió dolláros Forma–1-es autó. Csak egy klasszikus […]
Mindig efelé húzott a szívem: lehessen mindennel viccelni. De a vicc – legalábbis a jó vicc – nem egyszerű műfaj. Köze van a bizalomhoz, a hatalomhoz, és ha félremennek a dolgok, a szégyenhez is. Jóízűt nevetni másokkal együtt azt jelenti, értjük egymást, bízunk egymásban. A gond akkor kezdődik, amikor nem vagy rosszul mérjük fel a terepet. Kiderül, hogy nem azonos az értékrendünk, vagy nem […]
A Móra mintaboltban még nem látni az úgynevezett gyermekvédelmi törvény miatt befóliázott könyveket. Készülnek rá?Meg kell tanulnunk újraolvasni a könyveinket, miközben próbájuk a gyerekeket rávenni, hogy újra olvassanak. Új szemüveggel nézzük át az összes kiadványunkat – az aktív címszám kétezer körül van –, ezt a szemüveget eddig nem hordtuk, de most kaptunk egyet. Volt nálunk vendégségben két tizenéves […]