Hogyan lehet Budapestről a világ legjobb bárjai közé kerülni? Rédli Ádámék erre keresik a választ a Gresham-palotában. Amíg megtalálják, a trendek előtt járva mutatnak utat a hazai koktélszakmának és kedvelőinek.
A magyar art nouveau építészet remekművének tartott Gresham-palota 2004-es felújítása után az épület üzemeltetője, a Four Seasons pár éve merész projektbe kezdett: a menedzsment a luxushotel lobbijába álmodott a szállóvendégeken túl a budapesti nagyérdeműt is elcsábító koktélbárt. Hiába a több millió eurós büdzsé, az örökséget – Quittner Zsigmond építész vonalvezetését, Jungfer Gyula kovácsoltvas pávás kapuit, Róth Miksa ólömüvegeit vagy a tekintetet vonzó cseh Preciosa csillárt – nézve nem volt egyszerű feladat valami olyat teremteni, ami nemhogy nem rondít az összképbe, hanem még emeli is.
A külföldi fókuszcsoportos kutatások után három éve megnyitott és Múzsára keresztelt bárnak végül sikerült a bravúr. A lobby jobb szárnyában emelkedik az impozáns, szecessziós szesz-csatahajó: ovális bárpultja feltűnő, díjnyertes dizájnremek, harsány kiáltás helyett azonban mégis szépen simul az épület art nouveau kánonjába.
Speakeasy helyett Hollywood aranykora, Gatsby-hangulat, de annak eredeti csillogásában, nem a műtollas, multis karácsonyi bulikról vagy műmájer farsangokról ismert erőlködésében. A patinás eleganciát (az old luxury feelinget) az olasz és spanyol bútorok mellett Varga kristálypoharak és Herendin tálalt falatok hangsúlyozzák; az exkluzív tokajis palackok mellett a The Macallan legdrágább, legnehezebben elérhető párlatait is kóstolhatjuk. Különszobában, ha úgy tetszik.
A reggeli olívabogyóválaszték, a csavart hegyi sajtok, a még meleg perec és a frissen facsart gránátalmalé szín- és ízorgiája egyértelműen elhelyezi a vendéget, hogy merre is jár a világban. És a reggeli isztambuli napsütésben nem is lenne sehol máshol szívesebben.
Írta: S. Takács András
A bleasure kifejezés a business és a pleasure szavak összegyúrásából született még a covid előtt, és az üzletet meg a kikapcsolódást hivatott ötvözni. A városi luxusszállodák legfontosabb klientúráját adó, mindig úton lévő üzletemberek az előző évtized konjunktúrájának derekán, a munka és a magánélet egyensúlyának nyomasztó hiányában arra jutottak, hogy ha már reggeltől estig különböző metropoliszok felhőkarcolóiban dolgoznak, és egész nap tárgyalásokon ülnek, hadd egészítsék ki az üzleti utat időnként egy-két szabad nappal, amibe akár a családjuk is bekapcsolódhat. Amíg ők dolgoznak, a család már el is kezdheti a városnézést, hiszen a hotelszobát fizető cégnek mindegy, hogy a szobában vagy lakosztályban hányan alszanak, a család pedig még egy repülőjeggyel is olcsóbban megússza a közös kiruccanást.
Keleti vendégszeretet, nyugati zöld juice Ennek megfelelően az elmúlt évtizedben a városi luxusszállodák egyre több olyan szolgáltatással rukkolnak elő, ami kiszolgálja ezt az új igényt, és kellemes oázist biztosít a nyüzsgő nagyvárosok felfedezéséhez. Ezért ma már elvárható az ötcsillagos szállodáktól, hogy finom legyen a konyha – a legtöbb nagy nemzetközi szállodaláncban legalább két-három étterem üzemel (plusz kávézó és pékség) –, jól felszerelt edzőterem és jó esetben uszoda várja reggel a vendégeket, és munka után nem kell újra nyakukba venni a várost egy jó masszázsért, maradhatnak a hotel spájában.
A szálloda mögött kezdődik a Besiktas negyed, a közeli egyetemekről rengeteg diák jár ide esténként
Mindezt tökéletesen megvalósítja Európa és Ázsia találkozásánál, a Boszporuszon a Shangri-La Hotel, a concierge-csapat még arra is hajlandó, hogy előre megszervezze: reggelente az úszómedence partján szolgálják fel a frissen préselt zellerlét. Az ázsiai luxusszállodaláncnak az európai oldalon levő ékkövéből lenyűgöző kilátás nyílik az ázsiai oldalra. Miközben a reggeli török kávé zaccával küzdök, az étteremből a két kontinenst összekötő komphoz hömpölygő, munkába induló tömeget kémlelem, vijjogó sirályok százai terelik őket a hajó felé.
A hotel éttermeiből kínai, török, nyugati és közel-keleti fogásokat is felszolgál a szobaszerviz
Mi szem-szájnak… A hotel egyik menedzsere kezembe nyom egy napijegyet, amivel áthajózhatok a túlpartra, ha élőben is megnézném a Netflixen futó gasztronómiai sorozat, a Chef’s Table török szakácsát, Musa Dağdevirent. 1987-ben nyitotta meg Ciya nevű éttermét, ahová ma már messze földről járnak a vendégek egy autentikus török ebédért. Sokan az anatóliai konyha laboratóriumának mondják, mások elveszett kultúrák és elfelejtett ízek kertjének írják le. Ha valaki inkább Európában maradna vacsorára, egy rusztikus és autentikus török kisvendéglőt ajánlanék, az Arakát. Sem stílusában, sem hangulatában nem emlékeztet a Michelin-csillagok világára (mint a Mikla vagy a Neolokal), csak az ízek igazolják a nemrég nyakába akasztott csillagot, egyébként meg az egyik leghangulatosabb és legfinomabb étterem a városban. Ha pedig tizedennyi pénzből ennénk valamit, rendeljünk egy tavukgöğsüt bármely kis kifőzdében vagy cukrászdában. A titkos varázsigére egy egészen apróra darált csirkehúsból készült, meglepően finom tejberizs áll elő – igen, nem elírás, ez itt az egyik nemzeti eledel, ha már elég volt az Iskender ínycsiklandozó kebabjából.
Esti meglepetések Még az isztambuli sztárszakácsok egyre hangosabb tülekedésében is megállja a helyét a Shangri-La Boszporusz: a vasárnapi brunch alkalmával terülj-terülj asztallá varázsolják a reggelit, mintha török nagybácsik és nagynénik hozták volna el az ország négy sarkából legfinomabb házi főztjüket. A vacsoraétlapon ugyanitt egy emirátusi mesterszakács biryanijával büszkélkednek, teljes joggal, de ha még keletebbre utaznánk, egy emelettel lejjebb kiemelkedően jó kínai étterem várja a kulináris kalandorokat.
A tágas hotelszoba semmi kivetnivalót sem hagy maga után, akárhonnan nézzük. Minden második este jön valami apró finomság a „turn-down service” keretében, amikor estére behúzzák a függönyöket, megvetik az ágyat, egy kis üveg víz kerül az éjjeliszekrényre, papucs az ágy mellé, és az asztalon hol csokoládé, hol mini sajttál várja a megfáradt luxusvándort. De a csúcs, ami tényleg bearanyozna bármilyen üzleti utat, az a tradicionális török hamam és az aranykezű terapeuták, akik a mindenhonnan ömlő langyosvíz- és habfürdőben úgy gyúrják át a pácienst, hogy tényleg igazi pasának érezheti magát.
Isztambul szerintem a világ egyik legizgalmasabb városa, jártam ott mint turista, forgató riporter és nemzetközi konferencia résztvevője is, de akkor a „bleasure” szó még nem szerepelt a szervezők szótárában. Ha valaki Takács Andrisék remek ajánlójának hatására kedvet kapott felfedezni a várost, készüljön strapabíró cipővel a hosszú sétákhoz, a város európai és ázsiai felét összekötő, nyolcsávos Boszporusz-hídnak (hivatalos nevén a Július 15. vértanúinak hídja) viszont ne próbáljon gyalogosan nekivágni, ahogy anno mi tettük a férjemmel, mert sajnos évek óta csak járművel lehet átkelni rajta.
A Sziget mondjon le? Nyugi, Billie Eilish, Lorde és Macklemore nélkül is tud nagyot durranni. Titkos kedvencek az idei felhozatalból, és hogy mivel hangolódj tőlük. Ábécérendben.
Szabó András számára a családi vagyon elsősorban lehetőségeket jelent a következő generációnak. A vagyonba beleérti a kapcsolatrendszert és a tanulási lehetőségeket is, éles választóvonalat húzva a vagyon, illetve a pénz birtoklása közé. Személyes környezetében több példát látott arra, hogy mennyire nyomasztó lehet a vagyon a gyermekek számára, amelyben a szülő és a gyermek is szenved […]
Debreceni Nemzetkozi Iskola
2023 Augusztus Támogatói tartalom Debreceni Nemzetkozi Iskola
A Debreceni Nemzetközi Iskola (ISD) létrehozásának köszönhetően már nem csak a fővárosban, hanem vidéken is elérhető magas színvonalú angol tannyelvű oktatás. Ehhez nemrég megérkezett a nemzetközi elismerés: működésének negyedik évében az iskola megszerezte az International Baccalaureate (IB), azaz a Nemzetközi Érettségi rendszerű tanterv mindhárom – Primary Years Programme (alsó tagozat), Middle Years Programme (felsőtagozat) és […]
Harcsapaprikásos, haltepertős pizza Michelin-ajánlással: lehet ezt nem megnézni? És ebből nem is a kalauz a lényeg, az öntudatos tiszalöki kisvendéglő, a Horgonyzó régóta a radarunkon van.
