„Amikor a Danubiushoz mentünk, már akkor úgy álltunk oda, hogy meg akarjuk verni a Bochkorékat. Nagyon sokat hallgattam őket fiatalon, hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni. Enélkül bele se kezdtünk volna, én legalábbis biztosan nem. Nem megyek oda veszíteni, nem megyek oda másodiknak. Janival meg Ferivel ott lebegett a fejünkben a két csávó: nem igaz, hogy senki sem tudja […]
„Amikor a Danubiushoz mentünk, már akkor úgy álltunk oda, hogy meg akarjuk verni a Bochkorékat. Nagyon sokat hallgattam őket fiatalon, hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni. Enélkül bele se kezdtünk volna, én legalábbis biztosan nem. Nem megyek oda veszíteni, nem megyek oda másodiknak. Janival meg Ferivel ott lebegett a fejünkben a két csávó: nem igaz, hogy senki sem tudja őket megverni, hogy nem tudunk csinálni valami mást, jobbat, hallgatottabbat!”
Itt előbukkan Sebestyén Balázsból a sportolói múlt. A tévés, rádiós műsorkészítő a bölcsészkar és az első szereplések előtt éveket birkózott. A Z+-szal (a későbbi Vivával) és az RTL-lel már egy ország ismerte a 2000-es évek közepére, a rádióban viszont még váratott magára az áttörés. „Bennünk nincs az, hogy csak úgy fölkelünk, és pénzt keresünk. Mi úgy ültünk oda, hogy leszakítjuk az éter fejét, és a bumerángosok fejét is – a jó értelemben –, hogy jó műsort és brutál hallgatottságot csinálunk. Nagy dili felkelni, de ha nem hittünk volna benne, be se ültünk volna.” A hajnali kelés, a négyórás adás után (csütörtökön, a héten már megcsinálta ugyanezt háromszor), és már jócskán az interjú második órájában is úgy folytatja, hogy megérted azt a tüzet, ami a Forbes listája szerint idén a második legértékesebb magyar celebbé tette. „Nyerni akartunk. Monitoroztuk őket, mire elindultunk, már tudtuk, mik a gyengéik, hogy miben vagyunk erősebbek. Hívogattuk, provokáltuk őket, beszólogattunk. Minden szemtelen csínyt elkövettünk. Tudtuk, hogy meg lehet őket fogni. Hit nélkül nem működik. Azért annál többről szól, mint hogy beülsz rihiröhizni.”
Pár nappal korábban egy üvegfallal arrébb, a szerkesztőpultnál hallom beszélni Balázst és a többieket. Tizennégy évnyi koránkelés után is elképesztő az a svung, amit beletesznek a reggeli menetekbe. Hát még a Balázsék csapata, akik a Rádió 1 irodájának túlsó szárnyát konkrétan elfoglalják erre a négy órára. A felelős szerkesztő percenként kopogtat az üvegen, hogy nézzék az üzenőfalon az utasításokat, a hallgatói sms-eket. A vágó fél agytekével a beszélgetést figyeli, a másikkal külön monitoron vágja a bestofot, hogy mielőbb kész legyen. Az asszisztens már a másnapi híreket, témákat, játékokat szervezi, és előinterjúzza a vendégeket, a technikus Balázséktól fél méterre varázsol.
Harcsapaprikásos, haltepertős pizza Michelin-ajánlással: lehet ezt nem megnézni? És ebből nem is a kalauz a lényeg, az öntudatos tiszalöki kisvendéglő, a Horgonyzó régóta a radarunkon van.
Az M3-as autópályától jó félórányira kezdődik a Tisza szabolcsi szakasza. Kanyargós, 60-as táblákkal sűrűn megszórt út vezet arra, az ártér menti gátakon idilli bringaút és a vízügy 1973-ban kihelyezett, rozsdálló fémtáblái, a falvakban takaros Kádár-kockák, minden oszlopon népes gólyafészek. Hogy az élő folyó melletti tiszadobi holtág nem olyan üdülőparadicsom, mint, mondjuk, a Holt-Körös, arról tán csak csekély hossza tehet, netán az, hogy idén olyan három méterrel van lejjebb benne a víz, mint amit a helyiek normálisnak mondanak, de még valószínűbb, hogy rajtam kívül mindenki, aki arra jár, gondolkodik, és csendben marad, amíg nem talál magának egy eladó házat.
A folyó mentén sorban a harmadik település Tiszalök, itt van Magyarország legkeletibb olyan étterme, ami benne van a Michelin-kalauzban, amióta az ottani ítészeket sikerült meggyőzni, hogy ezt az országot a fővárosán túl is eszik és lakják. Pontosabban: a legkeletibb olyan vendéglő, ami nem egyetemi és iparvárosban, vagy ahhoz közel üzemel, hanem csak egy kisvendéglő valahol, egy út mentén.
A parkoló felőli teraszon hétköznap este söröző fiatalok, a beltér nyáron üres (Pesten amúgy bisztrósnak mondanánk), az udvarban fehér faszékes, kikötőéttermes dizájn és a kötelezőnél komolyabban vett gyereksarok. Az étlapon levesek, hal- és húsételek, továbbá pizza és burgerek – az én tippem az, hogy azért rá lehetett érezni, amikor megjelent itt egy angol úr vagy francia nő, és vászonzakóban a helyiek közé telepedett, hogy ők nem pusztán megéheztek Tiszavasváriba menet.
Mi viszont pont úgy festünk, mint egy itt nyaraló kisgyerekes család, akik több nap alatt többször is betérnek, így aztán több irányból is le tudjuk tapogatni a hely erősségeit. Sajnos nem a kiszolgálás lesz az: semmi dráma, leginkább csak személytelennek mondanám, ami máshol alighanem fel sem tűnne, de az országnak ebben a szegletében a kempingtől a bolton át a szomszéd falu csárdájáig annyira túláradóan és mélyről fakadóan kedves vendéglátó mindenki, hogy már az is feltűnő, ha valaki ebből kilóg – pedig itt aztán volna mire lelkesnek lenni.
Merthogy amik az országos átlagból is felfelé tűnnek ki, azok először is a levesek. Kóstolunk egy medvehagymásként szerepeltetett, de még inkább citrusos, üde borsókrémlevest bazsalikomos tejföllel, és haltepertő módjára sült, de kevésbé zsíros harcsafalatokkal. Aztán a napi ajánlatból egy hideg sóskalevest lágy tojással és füstölt harcsasonkával – ennek egy, a sóska mint növény és az édesvízi hal mint alapanyag becsületét visszaadó kampányban volna a helye.
És két nappal később, két előzményéhez hasonlóan tökéletesen krémes, a zöldség ízét kiemelő, tehát ügyes technológiahasználatról árulkodó hideg töklevest marinált tökkel, meg sima és korhely halászleveket. Utóbbiak korrektek (ezt úgy írom, mintha tudnék Budapesthez 180 km-nél közelebb ilyet, miközben nem tudok), viszont a nápolyi pizzakemencében, hirtelen sült, levegős buci eszményi társ hozzájuk, nagy szó ez a zacskós, szeletelt ipari kenyér országában. Halételekből a fogasra szavazunk. Ezt nagyon szerettem, amíg a bajszos főhorgász nem illegalizálta a halászatot Magyarországon, azóta értelmezhető minőségben küzdelmes beszerezni (a metrós mirelit kazah süllők, amiket a halsütőkben országszerte az olajba dobálnak, nem tartoznak ebbe a kategóriába), szóval a feladat nehezebbik része egyáltalán beszerzési forrást találni.
A Horgonyzóban tovább mennek ennél, sóoldatot is látott, ízes, vaskos, feszes halfilé áll elő a borsókrémen. Mellettük finom vajmártásba forgatva párolt zöldségek, azoknak is adunk egy esélyt, de ott műfajszintű nehézséget azonosítunk: azt, hogy a párolt zöldségek itt és a világ bármelyik pontján akkor lehetnének valamilyenek, ha nem párolnák őket.
A fogas 6000 forintos árával a legdrágább olyan étel az étlapon, ami nem steak. A bucinál már megismert kovászos tésztával készülő, nápolyi iskolás pizzáknál 3390 a csúcs, ez a pármaisonkás-rukkolás ára, ami nélkül valószínűleg Magyarországon tilos kemencét üzembe helyezni. Mi eszünk helyette tejfölös-kolbászos langallót, helyesen, de ez mellékes ahhoz képest, hogy harcsapaprikásos-haltepertős pizzát is, hogy megtudjuk, ez a viccek közül az ehető viccek közé tartozik-e.
Az derül ki, hogy egyáltalán nem vicc. A harcsapaprikás a szaftot, szószt adja, a leveseknél már megismert tepertő a feltétet, a tejfölpöttyök, a marinált lilahagyma és a snidling meg már, mondhatni, maguktól értetődők. Kérjétek helyben, mert ha hozzánk hasonlóan elviszitek, a pizza gőzétől megszottyad a dobozban a tepertő, de ha csak az út végéig, a Tisza magaspartjához mentek le vele, akkor arra sem lesz ideje.
A hely saját söreihez nem volt szerencsénk, a poharazott tokaji habzóboruk az átlagos nyári buborékos szőlőnél fanyarabb, de tartalmasabb is, passzol ide. A karcsú borlap további tételeibe nem lehet belezavarodni, de a halakhoz meg a húsételekhez is van mit párosítani. Desszertből lehetne tiramisut választani kürtőskalácsból (!) meg meggylekváros gofrit, de erre a pontra mindig túlontúl eltelünk, úgyhogy a gyerek keze vezet minket az eperlekváros túrógombóc felé, az övé viszont többször is. Jól teszi, a gombócok meg az inkább egy friss ragunak mondható lekvár is több súlycsoporttal könnyebbek az átlagnál, és ez a fogás alighanem átvészeli azt az étlapcserét, ami pont lezajlik, mire megjelenik ez a szám. Aki egy óránál közelebb jár Lökhöz, látatlanban is fordulhat arra.
Horgonyzó kisvendéglő Tiszalök, Tiszavirág utca 13. A tesztek időpontja: 2023. július 3., 4., 5. Az első vacsorán ezt ettük: Sóskaleves: 2290 Borsókrémleves, harcsa: 2490 Fogasfilé: 5990 Pizza: 2790 Túrógombóc: 2190 Egy üdítő: 550 Egy szörp: 990 Egy kis víz: 350 Egy pohár bor: 1380 Borravalóval: 21 000 forint
Ossza meg ismerőseivel:
Kvant
2023 Augusztus Támogatói tartalom Kvant
Ön tudja, mitől lesz egy autó dörzsölés nélkül tiszta? Vagy hogy pusztán hőszivattyúval fel lehet fűteni a vizet akár 85 fokra? És hogy melyik helyszínen milyen forgalomra lehet számítani? A Kvantnál tudják, és érdemes tőlük megkérdezni, ha valaki egy egyedi befektetési lehetőséget keres. A jelenlegi bizonytalan gazdasági környezetben sokan keresnek alternatív, értékálló befektetési formákat. „Egy […]
Petrány Máté
2023 Augusztus A jó élet Petrány Máté
Miközben a Porsche család gyarapodása már a 30-as évektől formálta Európa technikai fejlődését, a Stuttgart címerével fémjelzett autómárka 1948 óta számítja évfordulóit. Idén nemzetközi programsorozat ünnepli a hetvenötödik születésnapot, a következő hetvenöt év pedig tele van
olyan kihívásokkal, amelyekre még képlékenyek a válaszok.
Gutmann Bank
2023 Augusztus Támogatói tartalom Gutmann Bank
Szabó András számára a családi vagyon elsősorban lehetőségeket jelent a következő generációnak. A vagyonba beleérti a kapcsolatrendszert és a tanulási lehetőségeket is, éles választóvonalat húzva a vagyon, illetve a pénz birtoklása közé. Személyes környezetében több példát látott arra, hogy mennyire nyomasztó lehet a vagyon a gyermekek számára, amelyben a szülő és a gyermek is szenved […]