A magyar mini-Amazon – korábbi cikkünkben így definiáltuk Janzer Frigyes online könyvkereskedelmi cégét. A Prospero Könyvei a kígyókutató szakkönyvétől az aszfaltépítők kézikönyvéig vagy nyolc–tízmillió féle külföldön megjelent kiadványt kínál online, és beszerez bármit, ami forgalomban van. Ráadásul Frigyes még jótékonykodik is rajta keresztül, sőt a magánkeresetéből is támogatja a nógrádi gyerekek oktatását – ezért kapta meg Az Év Filantrópja pályázaton az elkötelezett polgárnak járó különdíjat.
„Akkor indítottuk el a logikai tanfolyamokat, amikor a legkisebb gyermekem tizennégy lett, a legnagyobb meg éppen húsz. Mert azt láttam, hogy nekik milyen szerencséjük van azzal, hogy olyan családban nőttek fel, ahonnan könnyű továbbtanulni és jó munkát találni. És gondoltam, kötelességünk valamit tenni azokért a gyerekekért, akik nem annyira szerencsések, mint az enyémek” – meséli Janzer Frigyes, hogyan kezdődött a Gondola-program története. (Forbes, 2018/11)
Ő maga második generációs értelmiségi, édesapja Janzer Frigyes szobrászművész. „Az ott az ő szobra” – mutat a terézvárosi irodában egy kecses bronzfigurára. – Vagyis olyan indíttatásom nem volt, hogy a nehéz gyerekkorom miatt kezdtem volna karitatív munkát végezni. Egyszerűen igazságtalannak éreztem más gyerekek helyzetét az enyémekéhez képest.” Először meleg ruhákat és könyveket vittek Bátonyterenyére egy barátjával 2014 elején, ám hamar rájöttek: pusztán tárgyi adományokkal nem teszik igazán jobbá az ottani gyerekek jövőjét.
„Beszélgettünk a helyi tanodásokkal, és akkor találtam ki a péntek délutáni gondolkodásfejlesztő foglalkozásokat” – meséli. A gyerekei a LogIQa Stúdióba jártak tehetségfejlesztésre, így hozzájuk fordult módszertani segítségért. Azóta az ottani foglalkozásokat vezető Mózes Krisztiánnal és Hetei Balázs matematikussal mennek le Lucfalvára havonta egy-egy szombaton, egy egész délelőttre foglalkozásokat tartani. (Az Elekes G. Sándor alapította LogIQa történetét a Forbes.hu-n írtuk meg.)
Az archaikus paraszti világ hagyományai és tárgyi kultúrája inspirálták Zsigmond Dóra márkáját. De kell-e kívülről még inspiráció, ha valakinek gyerekkora óta az élete részét képezik a tradíciók, a kis közösségekből hozott értékek? A 2022-ben az év férfiruha-tervezőjének választott Dóra ruhadarabjai a múltat hozzák be a jelenbe, miközben a szépség mellett a használhatóságra is vigyáznak.
„Engem nem a divat érdekelt, nem is a divattervezés, hanem egy olyan szemléletmód, amihez ezt a megnyilvánulási formát találtam.” Dórának nem volt gyerekkori álma, hogy divattervező legyen. Egy mezőföldi kistelepülésen, Alapon nőtt fel, és amikor testvérével néptáncolni kezdtek, nemcsak a ritmusba és a zenébe, hanem az öltözködésbe is beleszerettek, tiniktől nem szokatlanul népviseleti textilek, viseletdarabok – szoknyák, kendők – gyűjtésébe fogtak. Pályaválasztás előtt a jó kézügyességű, gyakran rajzolgató Dóra úgy döntött, fejleszti képességeit. Beiratkozott egy budapesti rajziskolába, és kiderült: különleges tehetsége van a divatrajzokhoz. Bár korábban nem gondolt rá, rajztanárának hatására jelentkezett a Mod’Art International Hungary divatiskolába, és mint divattervező végzett.
A Zsigmond Dora Mensweart 2014-ben alapította meg. Azt vallja, hogy egy divatmárka építéséhez a kreativitás mellé üzleti érzék és gondolkodás is kell, és benne mindkettő megvan. „Sokaknak túl romantikus elképzelésük van a divattervezésről, pedig ez kemény munka is. Nem akkor dolgozom, ha kedvem van, vagy ha inspiráció jön. Ez üzlet, évente két kollekcióval, határidőkkel. Ha egy helyen csúszás van, az kihat mindenre.” Dóra mindig több lépéssel előre tervez, most éppen az egy év múlva megjelenő őszi-téli kollekciót tervezi csapatával.
Merthogy csapat is kell. Ma már hatan dolgoznak Dórával, köztük a testvére a kreatív tanácsadó. A tavalyi árbevétel 28,6 millió forint volt, de jelentős veszteség mellett. A növekedésnek komoly tőkeigénye van, ezt három éve a Hiventures befektetése segíti. „Az egyszerű üzleti modell, hogy eladok néhány ruhát, az árából anyagot veszek, és újat állítok elő, ez a magyarországi működéshez elegendő és fenntartható. De a nagyobb fejlődéshez, az egyre szaporodó nemzetközi felkérések előfinanszírozásához már nem.”
2020-ban már jelen voltak külföldön is, de a befektetéseknek is köszönhetően ma már húsz viszonteladónál – többek között Németországban, Japánban, Dél-Koreában, Kanadában, Oroszországban, Spanyolországban, Olaszországban és New Yorkban – is kaphatók a termékek. „Azért tudnak sokan rezonálni a márkával, mert van egy ősi ereje. Megérinthet, ha közel vagy a belső magodhoz” – mondja Dóra. A magyar paraszti kultúrának, a régi idők észszerű viseleteinek nemcsak a hagyománya és motívumrendszere jelenik meg az egyes kollekciókban. Dóra több évtizede vagy akár évszázada használt anyagokat is alkalmaz. Akad nyolcvan–száz éves bársonykendőkből készült kabát, vagy szintén évtizedes falikárpitanyagokból összeállított nadrág.
Dóra halhatatlanná teszi ezeket az anyagokat, cserébe őt is azzá teszik a ruhái. Nemrég egy húszdarabos válogatás bekerült a kollekcióiból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe.
De gustibus non est disputandum, vagyis ízlésről nem lehet vitatkozni. De stílusról lehet? Amikor mindenki azt visel, amit akar, hogyan találhatja meg az igényes férfi azt az öltözködési formát, azokat a ruhadarabokat, amik leginkább erősítik őt szerepeiben, feladataiban, az önkifejezésben? Zsigmond Dórával, a modern és a népi hagyományos öltözködés ötvözésével operáló férfidivat-tervezővel, Stan Ahujával, az egyedi öltönyök készítésével foglalkozó szabóság és márka alapítójával, valamint Lakatos Sándorral, a kontrasztos formavilággal dolgozó divattervezővel beszélgettünk divatos kérdésekről.
Hol tartunk a klímasemlegesség felé vezető úton, mit kellene a lehető leggyorsabban meglépni?
Ha nem csökkentjük nagyjából harminc százalékkal a végső energiafelhasználásunkat, sehogy se jön ki a matek 2050-re. De ezt lehet úgy is, hogy közben nő a komfortszintünk, mondja Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója. Interjú.
