Hogy vannak a Buja Disznók? Hány üzlet van most?
Van ez itt a Fény utcai piacon, a Városligetben, a Czakó Kertben, a Helló Budában, és egy Szigligeten. Ezek most már mind franchise-ok. Budán nem szeretnénk többet, Pesten és vidéken kellene még. Akkor éri meg igazán, ha tíz üzletet össze tudunk hozni.

Mennyit tudsz mostanában vitorlázni?
Figyelj, már nem vitorlázom, vagy öt éve kiszálltam a hajóból.

És a motorra visszaültél?
Vissza! Hatvanéves koromban leszálltam róla, és hetvenévesen visszaültem egy Trike-ra, amiről azt gondoltam korábban, hogy a világ legkényelmesebb dolga. Szerintem a legmelósabb. Nagy túrákra már nemigen megyünk, de néha kerülünk 100–150 kilométert, eszünk valamit, és visszajövünk.

Hová érdemes most menni vidéken?
Megvannak a bevett helyek. Lajosmizsére pacalért megyünk, Érsekcsanádra halászléért. Aztán amikor lemegyek Villányba, a Bock Józsinál mindig csak vadpörköltet eszem. Nagyon bejön a dunabogdányi Faparázs Kisvendéglő is, ötkilós malacokat sütnek egészben, de jó a pacalja is. Aztán volt most egy nagyon kellemes meglepetésem, Pakson voltam fűszerpaprikáért, és az egyik közért mögött nyílt egy új étterem, a Sár-Kert. A húsleves fantasztikusan jó volt.

Az első könyvednek az a címe, hogy Sok vagyok. Sok vagy még?
Egyébként… Igen. A lendület ugyanúgy megvan, de azért lecsendesedtem.

Recepteket írsz még?
Persze, ugyanúgy heti három-négy napot. Itt megalkottuk annak idején a rántott húst, kész, ezzel megvagyunk. Aztán mégis bejött két, nekem nagyon fontos recept. Az egyik a rámen. Kevesen csinálják ezt a stílust, amit én. Nem a húslevesalapút főzöm, hanem ami úgy néz ki, mintha krémleves lenne. Valami eszméletlen mennyiségű receptet és videót néztem át, mert mindegyik hozzáad valami apró dolgot. Egy év és nyolc hónap alatt jutottam el oda, hogy összeálljon. Ma azt mondom, hogy Budapesten az első három rámenben benne vagyunk.

Mi volt a másik?
Már több mint negyven éve, 1976 óta járok a bécsi Práterbe, a Schweizerhausba csapolt Budweiserért és csülökért. Utóbbit szerettem volna mindig megcsinálni. 1905-ben nyitott az öreg Kolarik, és volt róla egy emlékműsor, amiben pont oda állt be a konyhába, ahol a gépek vannak. Volt vagy három óra, mire kikockáztam, de akkor körülbelül összeraktam, hogyan készíti. Tudtam a logikáját az egésznek, innentől már csak tíz–húsz százalékot kellett hozzátennem. Most már azt mondják a motoros haverok, hogy jobb a csülköm, mint a kinti.

Szóval ezeket így nyomom, közben szaktanácsolgatok itt-ott-amott, meg örömfőzéseket csinálok. Sok helyre járok egyébként, a naplóm tele van. Jobban keresek, mint amikor dolgoztam végig.
De a legjobb az, amikor a fiammal főzök.