Egy hét intenzív együttlét után kapiskálom Fischer Iván és a Fesztiválzenekar titkát. Többkomponensű. Van benne extrém pontosság, bizalom, szenvedély, fegyelem, figyelem. Öt árulkodó pillanat és öt bennfentes állítás arról, hogy miért tart ott a BFZ, ahol: a világ csúcsán.
– technika – London, Royal Albert Hall, 2023. augusztus közepe, délelőtt, próba. Fischer Iván Ligeti György avantgárd antioperáját gyakoroltatja az esti koncertre. Anna-Lena Elbert is a színpadon van, a még csak a húszas éveiben járó versenygyőztes német szoprán bravúrosan küzd a mű (Le Grand Macabre) izzasztó koloratúrária-füzéreivel, a zenekar hol zenével, hol egy bevásárlószatyor percekig tartó kihangosított gyömöszölésével, hol kiabálással és más hanghatásokkal kíséri (szándékosan, a partitúrának megfelelően). Nehéz darab, befogadni is, hát még előadni.
Ülök az üres nézőtéren, ahol majd este még hétezer ember lesz, Fischer Iván koncentrált arccal vezényel, néha szól csak egész röviden, leginkább olyanokat, hogy: „Maradj csöndben!”, „Ne köhögj!” Majd egy ponton megálljt int. „Ez itt nem jó. Tudja valaki, hogy hol a hiba? Segítsetek. Találjuk meg” – mondja a tökéletest kereső maestro, mert bár én nyilván semmit sem vettem észre, az egyik áriánál valami félrement. A szoprán és a zene elcsúszott egy aprócska félhanggal. Susmorognak, visszalapoznak, újra és újra nekifutnak, úgy tűnik, megtalálták. Előkerül a ceruza, mindenki pontosít valamit a kottában, még sokszor elpróbálják azt a részt. Így jó lesz.
– fegyelem – Skócia, Edinburgh, Pollock Halls. A University of Edinburgh egyik kollégiumában van a szállás, a város szélén, közel az egyik legfontosabb látnivaló, az Arthur’s Seat sziklája. A koncertterembe – reggel próbára, este előadásra és vissza – különbusszal megy a zenekar, több busszal (sokan vannak, úgy nyolcvanan), több turnusban, pontos menetrend szerint. A menetrend számít. A BFZ művészei kivételesen fegyelmezett bohémek. A turnébusz indulásának ütemét ugyanolyan pontosan tartják, mint a kürtszólam belépését. Aki késik, lemarad. (Mindenki előbb bent ül.)
Címlapfotózás után ereszkedünk le a budai hegyekből Stan Ahujával. Örülök a fuvarnak, kíváncsi voltam rá, milyen ember. Már csak azért is, mert a Hajós utcai szerkesztőségünkbe tartva gyakran a nevére keresztelt szabóság kirakatát bámulom. Méregzöld bársony szmokingzakó, krémszínű, rövid trenchcoat: a klasszikus luxus szerintem legütősebb versenyzője az Andrássyn. Az Indiából kvázi húsz éve ideköltöző Ahujába is bőven jutott a klasszikusból. Nem […]
Címlapfotózás után ereszkedünk le a budai hegyekből Stan Ahujával. Örülök a fuvarnak, kíváncsi voltam rá, milyen ember. Már csak azért is, mert a Hajós utcai szerkesztőségünkbe tartva gyakran a nevére keresztelt szabóság kirakatát bámulom. Méregzöld bársony szmokingzakó, krémszínű, rövid trenchcoat: a klasszikus luxus szerintem legütősebb versenyzője az Andrássyn.
Az Indiából kvázi húsz éve ideköltöző Ahujába is bőven jutott a klasszikusból. Nem meglepő, ha már a konzervatív maszkulin világ szabásvonalait képviseli a kis atelier-jében. Hamar rájövök, hogy hiába társalgunk anyanyelvünk helyett angolul, valójában mégis ugyanazt az univerzális nyelvet beszéljük. Megállás nélkül repülnek az úgynevezett „igényes férfi” bejáratott márkanevei, vágyott csecsebecséi. Az angol niche parfümház, a Penhaligons történelme után a másodperc töredéke alatt váltunk a Patek Philippe-re. Majd champagne-ból vizsgáztatom: a Moët kerül szóba, de én inkább a Domra, esetleg a Krugra tippelek, ha a szabó-üzletember-étteremtulajdonos ízlését kéne belőnöm. Nem nyert, a Ruinart a kedvenc.
Univerzális férfinyelv. Pedig mintha az utóbbi tíz évben azon lennénk, hogyan szakadjunk el a maszkulinitás klasszikus definíciójától, és rájöjjünk: férfinak lenni annyiféleképp lehet. A divatházak erős, határozott kezekkel rajzolják át a macsóságot. (Brett Berish, az egyik legmenőbb italgyáros – interjú a 126. oldalon – a Louis Vuittonnak is tervező KidSuperre esküszik.) A többlépéses arcápolási rutin már nem csak a metroszexuálisok kiváltsága (de jó, hogy ezt a kifejezést 2010-ben hagytuk). A gyereknevelésben főszerepet vállaló, háztartásbeli apákra is már egyre kevesebben fintorognak, és Harry Styles genderfluid stílusa is már inkább menő, mint polgárpukkasztó.
A mozifilmekben meg, hála az égnek, mintha a férfi megmentő és a bajba jutott leányka toposzának éles váltása játszódna le. Jó, oké, Sigourney Weaver Ripley-je már a 70-es években is nagyot ment az Alienben. De el tudtad volna képzelni, hogy az év feminista monológját szállító, üvöltően csajos Barbie-ból milliárd dolláros kasszasiker lesz? Mindezt úgy, hogy a rendező Greta Gerwig a Keresztapa-idézeteket durrogtató, a patriarchátust tévesen lovakkal azonosító Ken-paródiákkal figurázza ki a maszkulinitást.
Ráadásul erre Ryan Goslingot, a 2010-es évek férfiideáljának echte megtestesítőjét veti be. (Kétségtelenül a kedvenc színészi alakításom ebben az évben. Főleg, ahogy Gosling a mozi sajtókörútján a férfilétet újradefiniálva maga is fogalmat épített a feminin oldalunkat felvállaló, genderkliséket romboló „Kenergia” és az önelfogadást hirdető „Kenough” jelszavai mögé.) Ahuja kollégái is más-más szemmel látják a nagybetűs Férfit és stílusát. Címlapsztorinkban Lakatos Sándor arról mesél, hogy extravagáns, közel sem visszafogott mintázataival vadóc, bohém, néhol szintén feminin lencsén keresztül szemléli a világot. Míg Zsigmond Dóra, a fiatal divattervező a régi tradíciókat, a paraszti hagyományokat ötvözi az urban streetwear látványvilágával. Három teljesen különböző stílus, de az üzenet közös: legyél önazonos.
A többi meg marad a klasszikus férfi szórakozása: óra, autó, kütyük, italok. De képzeljünk most ide egy Gerwig-féle kacsintást.
Idén ünnepli ötvenedik évfordulóját a Weishaupt Magyarországon. Ez a tény már önmagában sem hétköznapi, hiszen a nyugat-európai cégek jellemzően a rendszerváltás után jelentek meg itthon. A baden-württembergi székhelyű Weishaupt története ebből a szempontból is kivételesnek mondható és jól rávilágít arra, miben is gyökerezik a vállalat legfontosabb erénye. A sváb iparos család sarja, Max Weishaupt úr […]
Az amerikai családi vagyonok kétharmada boomerek vagy még idősebbek kezén van. Köztük a leggazdagabbak évtizedeken át törték a fejüket, mi lesz a vagyonukkal, amikor távoznak az élők sorából. Négy 78–87 éves Forbes 400-tag mesterkurzusa: hogyan gondoskodj róla, hogy a pénzedet Állam bácsi helyett karitatív szervezetek és a gyerekeid kapják meg.
Hogy vannak a Buja Disznók? Hány üzlet van most?Van ez itt a Fény utcai piacon, a Városligetben, a Czakó Kertben, a Helló Budában, és egy Szigligeten. Ezek most már mind franchise-ok. Budán nem szeretnénk többet, Pesten és vidéken kellene még. Akkor éri meg igazán, ha tíz üzletet össze tudunk hozni. Mennyit tudsz mostanában vitorlázni?Figyelj, már nem vitorlázom, vagy öt éve […]