A Lancia nem macska, mégis legalább kilencedik életét koptatja már sokkolóan hosszú ideje. A komoly gondok még korábban kezdődtek, ám az egykor méltán legendás autómárka a kóma után újra az élmezőnyben szeretne lenni. Ez hatalmas meglepetés annak tudatában, hogy az eladások terén az utóbbi években főként az olasz nők vitték a hátukon a történetet. Grazie, Donne d’Italia.
Tavaly májusban az olasz–amerikai Fiat-Chrysler és a francia PSA összeolvadásából létrejött Stellantis bejelentette, hogy a Lancia 2026-ra prémium elektromos márka lesz. Konkrétan úgy, hogy a szintén felárasnak számító Alfa Romeo és a DS technológiáját használja majd a csoporton belül – csak a maga elképzelései szerint csomagolva. Ez a gyakorlatban három új modellt jelent tíz év alatt.
2024-től kétévente jönnek ki eggyel, hogy több piaci szegmensben legyen versenyzőjük a teljes elektromos átállás céldátumára, 2028-ra. Száz Lancia-szalon hatvan európai városban, erős jelenléttel Olaszországon túl Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Belgiumban és Hollandiában is. Új betűtípus, új logó, koncepcionális dizájn. Azért bátor húzás ez a Lanciától, mert 2017 óta egyetlen piacon, Olaszországban forgalmaz egyetlen modellt. Méghozzá olyat, amit 2011-ben kezdtek gyártani egy most húszéves platformra.
Jutalomjáték A Lancia Ypsilon harmadik generációja három okból fog létezni 2024-ben is, miután tavaly megkapta harmadik jelentős technikai frissítését. Az első és legfontosabb, hogy a négyajtós kompakt a végtelen számú különkiadással megspékelve tartósan piacvezető tudott maradni a kategóriájában. Miután 2020-ban, akkor a gyártás tizedik évében eladtak belőle 43 ezret Olaszországban – és ezek 62 százalékát nők vették meg –, 2022-ben ismét azzal büszkélkedhetett a Stellantis, hogy 40 991 eladott Ypsilonnal már negyedik éve verhetetlen a kisautó-szegmensben. Ezzel 3,1 százalékot hasít az olasz piacból. Változatlanul egyetlen viszonylag kisméretű, amúgy pedig tizenkét éve kapható típussal.
Sikeres élelmiszeripari vállalkozást létrehozni vidéken úgy, hogy kizárólag megváltozott képességű, fogyatékkal élő munkavállalókkal dolgozik valaki, nagy vállalásnak tűnik. Mészáros Andrea és a szekszárdi Kék Madár Alapítvány évtizedes rutinnal vágott bele a lehetetlennek tűnő küldetésbe. De a BeSweet csokoládémanufaktúra varázserejét nem is a nemes ügy, hanem az őrületes ízek, az egyedi dizájn és az üvegfalú látogatóközpontja adják.
Tejcsokoládé áfonyával és lime-mal, sóskaramellás krémmel, fehércsokoládés szederkrém tejcsokiban vagy fehércsokoládé eperrel és bazsalikommal, esetleg mákkal és citrommal. Nehéz elfogulatlanul írni a BeSweet manufaktúráról. Elvégre csokoládéról van szó. Ráadásul különlegesről, amit magyarok készítenek – hazai vagy etikus kereskedelemből származó alapanyagokból. És ez a kézműves csokoládé egy társadalmi vállalkozás terméke.
„Öten, eltérő szociális vagy szociálpolitikusi háttérrel dolgoztunk egy szekszárdi felnőttképző intézményben a 90-es években. Sok mindent láttunk, és volt összehasonlítási alapunk, mert mindannyian tanultunk külföldön is. Én Hollandiában, ahol abban az időben erős szociális, támogató rendszer működött, amit elsősorban a gyermekvédelem területén figyeltem meg. Mindenki mást hozott haza Szekszárdra” – meséli Mészáros Andrea, a Kék Madár Alapítvány és a Szekszárdi TÉR – Társadalmi Értékért Nonprofit Kft. nevű társadalmi vállalkozás vezetője, a BeSweet ügyvezetője.
Mészáros Andrea
a budai Ízlelőben.
Az akkori felnőttképzési intézetük igazgatója a megtakarítását fektette be, hogy barátaival és kollégáival 1997-ben megalapíthassák civil szervezetüket. Hamarosan azzal szembesültek, hogy rengeteg fogyatékkal élő gyereket nevelő családtól kapnak megkeresést, és hogy elsősorban vidéken nincs igazán lehetőség a speciális fiatal felnőttek elhelyezkedésére. Ezek az emberek hatszor–nyolcszor nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, mint a többségi társadalom tagjai. Gyakran éveket töltöttek bezárva otthon a speciális iskolák és fejlesztések után, így amikor a Kék Madár Alapítvány a munkavállalásukban próbált segíteni, a nulláról kellett újrakezdeni velük mindent.
„Azt akartuk, hogy az elsődleges munkaerőpiacon tudjanak elhelyezkedni, de sorban jöttek az olyan történetek, amikor nem ment.” Andrea alapvetően ma is integrációpárti, de belátja, hogy sokszor ez még akadálymentesített munkahelyeken is nehéz. Emiatt kezdtek el átállni az úgynevezett támogatott foglalkoztatási projektekre, hogy értelmes munkát, élethosszig tartó segítséggel végezhessenek ezek az emberek.
Csokibarna csokikocka 2007-ben létrehozták az Ízlelő nevű szekszárdi éttermüket. Ez volt az első olyan étterem Magyarországon, ahol a vezetőségen kívül kizárólag fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű, illetve tanulásban akadályozott emberek dolgoznak. „Nem sokan hittek ebben, főleg nem egy vidéki városban” – mondja Andi. Még az az amerikai szervezet sem volt elbűvölve a tervüktől, amelyiktől a kezdőtőkét kapták.
De olyan népszerű lett az Ízlelő, hogy nyolc hónap után bővíteni kellett, a bevételek pedig gyorsan visszatermelték a befektetés összegét. (Az Ízlelő(k)ről 2018-ban már írtunk a Forbes.hu-n is.) Ebből 2019-ben nyitottak egy Ízlelőt Budapesten is, miközben már 2014-től kézműves éttermi alapanyagokkal, befőzéssel és édességekkel is elkezdtek foglalkozni.
Kezdetben szörpöket, befőtteket és gyümölcsös édességeket, főként aszalványokat készítettek a vendéglőbe, annak konyháját használva. Később aztán „becsokizták” ezeket a gyümölcsöket. „Az első napokon, négy embert foglalkoztatva még harminc tábla csokit tudtunk megcsinálni. Könnyű kiszámolni: aranyárban készültek. Volt rá igény, de nem volt hatékony.” A kezdeti csokoládéeladás mellett a két Ízlelő étterem bevételei nélkül nem jöhetett volna létre a BeSweet. Öt év alatt jutottak el odáig, hogy önerőből megvásárolják a Szekszárd külvárosában lévő telket, ahol aztán 2020 júliusában megnyitották a manufaktúrát. Uniós támogatással és önerőből építkeztek, és teljesen akadálymentesített környezetet hoztak létre, az épületet félig a domboldalba vájták, hogy jobban tartsa a szükséges klímát.
Ahogy befordulok a borászatok és családi házak szegélyezte külvárosi utcán, hatalmas csokikockára emlékeztető, csokoládébarna épületet látok. Bent Petra, a BeSweet egyik legrégebbi munkatársa, a látogatóközpont lelke már színes-illatos limonádés kancsókkal vár. És megkapó mosollyal, zavarba ejtő történetmeséléssel.
Közben az üvegfal másik oldalán, az üzemben a csokoládét temperáló munkatársai is izgatottan lesnek kifelé, várják már a szereplést. Blaskovits Péter, azaz Pepe, az üzemvezető, a csokoládékészítés szakértője aprólékosan mutatja meg a gépeket, az alapanyag- és késztermékraktárakat, a munkafolyamatokat, na, és az adventi csokiidőszámítás előkészületeit. Végül pedig különleges kollégáit. Amikor védőruhába bújva végre hozzájuk érünk, versengve mutatják meg az általuk kezelt gépeket, alapanyagokat és például a – látogatásomkor épp habanero csilis – táblás csokoládé levegőmentesítésének speciális folyamatát (értsd: a hatalmas öntőforma asztalhoz csapkodását).
Andi szerint néha tényleg verseny van, hogy ki vehet részt a látogatócsoportokkal a találkozókon, rendezvényeken. „Mert a BeSweet valójában erről szól. A látogatóközpontot kifejezetten úgy alakítottuk ki, hogy mindenféle értelemben nyitott hely legyen. Közös pont, ahol a vendégek találkoznak a fogyatékkal élő munkavállalókkal. Ezek a találkozások a legfontosabbak.”
Balról a harmadik Blaskovits Péter, azaz Pepe, az üzemvezető – mindenkit ő tanított be a csapatból.
Most vagyunk a nulladik kilométerkőnél Persze az ügyvezető nem próbálja csokimázzal leönteni a mindennapjaikat. Egészséges távolságtartást tanult szociálpolitikusként, és így vezeti a társadalmi vállalkozást is. „Az alapítványban nem pártfogoltak vagy segítettek vannak, hanem ügyfelek. Teljes értékű emberek, akiknek én nem jótékonyan segítek, hanem ez a munkám. Amikor a nonprofit céget létrehoztuk, nagyon komoly szabályokat fektettünk le. Az első és legfontosabb, hogy mi nem csak úgy csinálunk, mintha vállalkoznánk.”
Andi ma már a Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciójának elnöke is, elszánt abban, hogy sikerre vigye ezeket a cégeket. Felnőttként kezeli dolgozóit, és szerinte már többször is bizonyították, hogy nagyon is képesek a jó minőségre és az odaadásra.
Az éttermekkel, bölcsődékkel és más szociális szolgáltatásokkal együtt csaknem százan dolgoznak az alapítvány és a nonprofit vállalkozás kötelékében. A BeSweetben tizenketten megváltozott munkaképességűek, hatan más ok miatt hátrányos helyzetűek. Fluktuáció szinte nincs, mert aki egyszer a manufaktúrában tanulhat Pepétől, és ott kap állást, általában maradni is szeretne.
Megéltek együtt komoly válságokat is. A BeSweetet éppen akkor nyitották meg, amikor a covid első hullámai teljes lezárást hoztak. A járvány a manufaktúra workshopjait egy időre teljesen ellehetetlenítette, az üzem átmenetileg be is zárt. „Nehezített pályán indultunk, valójában most vagyunk a nulladik kilométerkőnél” – mondja Andi. De ma már cégek, kiskereskedők a BeSweet visszatérő vásárlói, és egyre bővítik a forgalmazási utakat. Tavaly huszonnyolcmillió forint jött be csokoládéból.
A látogatóközpontba iskolás csoportok, céges csapatépítők és a felpezsdülő helyi borturizmus vendégei jönnek meglesni a csokikészítés rejtelmeit, és persze kóstolni. Közben a Kék Madár Alapítvány újabb nagy fába vágta a fejszéjét: Fészek néven támogatott lakhatási programot indítanak, és építkeznek.
Azt gondolhatnánk, hogy ultradigitális világunkban a kereskedelmi kiállítások ideje lejárt, de semmi sem áll távolabb az igazságtól. Bizonyítja ezt, hogy a néhány évvel ezelőtt felújított Hungexpo egyre népszerűbb és Közép-Kelet-Európa legnagyobb nemzetközi kereskedelmi hubja lett, amivel rengeteg magyar vállalkozásnak is nemzetközi lehetőséget és lendületet ad. „Egy évvel korábban az élő rendezvényeket még filmforgatásokkal pótoltuk, de […]
Brett Berish, a Sovereign Brands alapítója igazi sztárokkal parolázó vagabond. Prémium italait többek között Lil Wayne és Wiz Khalifa reklámozzák, egyik üzletét Jay-Z-nek adta el, extravagáns, hiphop inspirálta öltözeteit pedig kilométerekről ki lehet szúrni. A világ egyik legmenőbb italgyárosát budapesti látogatása alatt csíptük el egy villáminterjúra.
Ki szeretne egy luxushotel teraszán üldögélve pisztáciás és mandulás granitával töltött foszlós brióst reggelizni, miközben a Jón-tenger gyönyörű öbleit és az Etna – néha füstölgő, néha lángnyelveket is kibocsátó – kúpját nézegeti?
Lakatos Sándor lénye összefonódik a munkájával. Nemcsak azért, mert szinte kizárólag a maga tervezte darabokban látni, és mert mellkasára tetováltatta a nevével fémjelzett márka logóját, hanem mert egész személyiségéből árad ugyanaz az elegáns kimértséggel vegyes vadóc idegenség, ami a geometrikus fekete-fehér mintákkal, letisztult vonalakkal operáló öltönyeit, zakóit, ruhadarabjait jellemzi.
Impozáns illatfelhőbe burkolózik az a Kossuth téri nagypolgári szalon, amely a SUPERZ. Budapest főhadiszállásaként szolgál. A magyar parfümmárka rövid idő alatt látványos sikertörténetet mondhat magáénak, amiben egyszerre van szerepe a tudatos tervezésnek és a szerencsés véletleneknek. A SUPERZ Perfume Kft. mindössze szűk két és fél évvel ezelőtt, 2021 nyarának végén alakult meg, de már 2022-ben […]
