Ma már inkább teniszszülőnek tartja magát, mint elemzőnek. Török Gábor a nyilvánosság aranykorában vált ismertté, a politika világában kívülállóként is bennfentes lett, reputációját azonban az üzleti szférában kamatoztatja.
„Nem szabad odáig eljutni, hogy az ember többet beszéljen, mint amennyit hallgat, vagy többet írjon, mint amennyit olvas. Különben kiüresedsz, és ugyanazt mondod. Csak mondod, de nincsenek új gondolataid” – fogalmaz mosolyogva az elemző, láthatóan azt kutatva, mire akarok kilyukadni.
Török Gábor mindig a médiaérdeklődés középpontjában áll, pedig úgy tűnik, csaknem húsz éve szeretné elkerülni. A történész-politológus, politikai elemző 2005 óta nemcsak a pártpolitikai megbízókkal szakított, hanem a médiaszerepléseit is igyekezett visszafogni. De akkor az hogy van, hogy az elemzők vagy tanácsadók közül ma is rá a legkíváncsibbak az emberek? „Az, hogy az emberek, egyáltalán nem biztos” – csapja le.
Nem a kommunikációs tudatossága vagy a mondandója a kulcs, inkább azért fokozódhat az érdeklődés, mert még viszonylag hamar, 2004–2005 körül rájött, hogy a kevesebb több. Hogy nem kell mindenhol ott lenni. Mert így mondanivalójának is nagyobb értéke van, és mert mással is tud foglalkozni. „Ennek azért van előtörténete.” 1998-ban kezdett a nyilvánosságban megjelenni, és ez már az elején durván magával rántotta. „Bekerültem a vérkeringésbe, pedig sokan figyelmeztettek rá, hogy ez talán túl sok.” Akkor még legyintett.
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le. Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze […]
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le.
Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze az is segített, hogy a fiam focizni jár, és tanítgat a csapatokról, nézi a meccseket. Amikor bekapcsoltam a tévét, 0-1-re vezetett Montenegró. Amikor kikapcsoltam, 3-1-re vezettünk, közte volt másfél perc, amikor Szoboszlai lőtt két gólt. A Szoboszlai-jelenséghez kellett egy végletekig eltökélt és kemény focista apa, egy hidegfejű profi menedzser, és Dominik kitartó munkája és „győztes mentalitása”, ahogy azt Esterházy Mátyás, a menedzser mondani szokta. Így leírva nem sok ez, csak épp a csillagok megfelelő állása és 20+ év megfeszített munkája. Az eredmény egy példakép, aki elé tiszta szívvel tud leülni apa és fia. Egy magyar, aki világszínvonalat hoz a maga területén. Egy Forbes-sztori.
Szoboszlai egy a tíz közül, akinek a szerkesztőség szerint 2023 volt eddig életük éve. Azahriah sem maradhatott le róla, de vannak köztük olyanok, akiket csak a rendszeres Forbes-olvasók fognak ismerni, mert igazán csak nálunk lehet olvasni világszínvonalú kutatásukról vagy startupjukról.
Ahogy kevesen hallottak Szakacsits Szabolcsról is, ő idén a Bridge–Forbes Az Év Filantrópja díjat vehette át a Magyar100 Gálán. Hogy miért? Szabolcs 2006-ban húzott egy olyat, amire a fél világ felfigyelt (ő meg a sarkkörre ment kirándulni), aztán felépített egy céget Finnországban, majd hazajött, és most ahol tud, segít. Nagykanizsán.
Világszínvonalú Fischer Iván és negyvenéves zenekara is. A legendás karmester sokszor csak annyit kér zenészeitől, hogy „legyen jó!”, de ismerve őt, ennél határozottabb, ellentmondást nem tűrőbb és részletesebb instrukciói is lehetnek. Az eredmény magáért beszél, és Fischer a vezetői időbeosztásról is leckét ad: kilencven százalék tervezés és vízió, tíz százalék kivitelezés. Az elmúlt tíz főszerkesztői évemet nem pont ebben az arányban töltöttem el, de azért így is jól sikerült. A jubileum egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor megjött a nyomdából a bookazine-unk, benne az első tíz év legjavával. Legszívesebben vele aludnék, mint az első szám frissen elkészült címlapjával anno.
Hogyan lehet jól összeegyeztetni az üzleti és az IT-oldal céljait a technológiai fejlődés és az ügyfelek minél jobb kiszolgálásának érdekében? A CIB Bank egy bátor lépéssel mutatta meg, hogy működési modelljét folyamatosan alakítva törekszik a még hatékonyabb innovációra. Ha azt mondanánk, hogy egy banknak az ügyfelek igényeit a lehető legjobban kielégítő, egyben pedig biztonságos és […]
A medtechtől a techfluenszerekig, a játékfejlesztéstől a csirkegyárig a régi találkozott az újjal, a mesterséges intelligencia pedig a józan ésszel. Ilyen volt a második Forbes Tech Summit – a Forbes.hu-n is tudósítottunk róla.
Összeraktunk egy bookazine-ra valót a magyar Forbes első évtizedéből. Nagyágyúk, nagy pénzek, nagy múltak – kihagyhatatlan Forbes-sztorik 144 oldalon, több tucat nagy durranás abból a több százból, amit 2013 novembere óta megírtunk.
Írta: Litkai Gergely Mire fordítjuk rendelkezésre álló erőforrásainkat a globális polikrízis esetében? Növekedésre, mitigációra, adaptációra? Leegyszerűsítve, ha autónkkal egy betonfal felé tartunk százötvennel, miben bízunk? Fokozzuk a sebességet, hátha átviszi az autó a betonfalat? Megkísérelünk fékezni és elrántani a kormányt? Vagy csak bekötjük a biztonsági övet? Az első elképzelés talán józan paraszti ésszel kizárható, egy ilyen ütközést nehéz túlélni, ráadásul a betonfal […]
A magyarországi vállalkozásoknak hosszú évek óta nem voltak olyan kedvező lehetőségeik a szakképzés területén, mint jelenleg – vallja Horváth Miklós, az Insedo tulajdonosa és Horváth Patrik ügyvezető. A szakképzési és nyelviskolai ágazatban sikeres cég vezetői hangsúlyozták: a szakmapolitika és a jogszabályi környezet anyagi szempontból is támogatja azokat a szervezeteket, amelyek átadják a versenyképes szakmai tudást […]
