Ma már inkább teniszszülőnek tartja magát, mint elemzőnek. Török Gábor a nyilvánosság aranykorában vált ismertté, a politika világában kívülállóként is bennfentes lett, reputációját azonban az üzleti szférában kamatoztatja.
“Nem szabad odáig eljutni, hogy az ember többet beszéljen, mint amennyit hallgat, vagy többet írjon, mint amennyit olvas. Különben kiüresedsz, és ugyanazt mondod. Csak mondod, de nincsenek új gondolataid” – fogalmaz mosolyogva az elemző, láthatóan azt kutatva, mire akarok kilyukadni.
Török Gábor mindig a médiaérdeklődés középpontjában áll, pedig úgy tűnik, csaknem húsz éve szeretné elkerülni. A történész-politológus, politikai elemző 2005 óta nemcsak a pártpolitikai megbízókkal szakított, hanem a médiaszerepléseit is igyekezett visszafogni. De akkor az hogy van, hogy az elemzők vagy tanácsadók közül ma is rá a legkíváncsibbak az emberek? „Az, hogy az emberek, egyáltalán nem biztos” – csapja le.
Nem a kommunikációs tudatossága vagy a mondandója a kulcs, inkább azért fokozódhat az érdeklődés, mert még viszonylag hamar, 2004–2005 körül rájött, hogy a kevesebb több. Hogy nem kell mindenhol ott lenni. Mert így mondanivalójának is nagyobb értéke van, és mert mással is tud foglalkozni. „Ennek azért van előtörténete.” 1998-ban kezdett a nyilvánosságban megjelenni, és ez már az elején durván magával rántotta. „Bekerültem a vérkeringésbe, pedig sokan figyelmeztettek rá, hogy ez talán túl sok.” Akkor még legyintett.
Programozott a Nokiának, az Ericssonnak, fejlesztett szoftvert Mérő Lászlóval Rubik Ernőnek, dolgozott a NASA-val, és huszonkét évig Helsinkiben élt. Szakacsits Szabolcs ezeken a témákon túl órákig képes mesélni a Nagykanizsa környéki olajról és nemesi felmenőiről is, de mostanság főleg átadókra, díjkiosztókra rohangál. Merthogy évi százmilliókat költ jótékony célokra – a Bridge Budapest és a Forbes Az Év Filantrópja díját is ő kapta. A szorgalmat a szüleitől tanulta, a vidámságot thai feleségétől, a szenvedélyt pedig a Linux-felhasználóktól. Most a holdra szállásra készül.
„Az volt a rémálmom, hogy majd Finnországban halok meg, és a családom ott temettet el, mert azt hiszik, olyan boldog voltam, amíg kint éltem” – mondja nagy adag öniróniával Szakacsits Szabolcs. 1999-ben azzal ment ki Helsinkibe, hogy két évet elprogramozgat ott, aztán már menekül is vissza Nagykanizsára. Bő huszonkét év lett belőle, annyira bejött neki kint a szoftverfejlesztő-biznisz. Végül a hazaköltözéshez a covid kellett: az összes munkatársa home office-ba menekült, ő meg ült az irodában egyedül.
„Eleinte kifejezetten tetszett a hideg és a nappali sötétség, akkor tudtam a legjobban programozni. Aztán amikor az egyik hétvégén, 2021 márciusában hazatelefonáltam, és hallottam, hogy itthon már csiripelnek a madarak, kint meg még fagyoskodtunk, akkor egyszer csak léptem” – árulja el, hogy annyi év után hirtelen mi hozta vissza szülővárosába. Finnország jelenleg negyedik legsikeresebb IT-cégét, a szoftverfejlesztő Tuxerát azóta nagyrészt innen működteti, igaz, közben lett egy leányvállalatuk Budapesten is. (Korábban már Amerikában és Japánban is volt, továbbá irodát működtetnek Koreában, Tajvanon, Németországban és Kínában.)
Ő a cég elnöke, a napi ügyeket régóta önálló vezérigazgató intézi, és a legapróbb szenzoroktól (például amiket a Nike cipőkbe tesznek, hogy aztán kiértékeljék a lépéseket) a szuperszámítógépekig mindenféle adattárolókkal foglalkoznak. Évente nagyjából négyszázmillió termékbe – például autóba, mobiltelefonba, televízióba – kerül bele a kereskedelmi szoftverük, míg a saját fejlesztésű, ingyenes Linux-illesztőprogramjukat több milliárd eszközbe építik be.
Szabolcs most éppen a december 24-ére tervezett amerikai holdra szállásra készül. Nem ő utazik, de a projekthez egy időkapszulát az a Puli Space Technologies nevű magyar cég ad, amelyikbe 2021-ben Szabolcs befektetett, miután a Tuxera hét évvel korábban szponzorálta már kutatásaikat. Ezenkívül támogatják a Pulit a Holdon vízjeget kereső eszközének kifejlesztésében, és a finn szoftvercég a NASA Artemis- projektjében is részt vesz.
Szabolcs egyik vesszőparipája az űrkutatás, több befektetése kapcsolódik hozzá.
A fotózásra is hozott egy holdas pólót.
A nagykanizsaiak a legboldogabbak Szabolcs villamosmérnöknek készült, de miután kiderült, hogy színtévesztő, átnyergelt a programozásra. Amúgy is már tizennégy évesen egy Commodore-64 számítógép tulajdonosa lehetett – szülei lepték meg a 80-as évek elején még kész csodának számító masinával, miután fiuk nagyon jó volt matematikából. „Rengeteget foglalkoztak velem, és sokat dolgoztak, a szorgalmat tőlük hozom” – mondja, hozzátéve, hogy szerencséje is volt, mert mindig a legjobb tanárok jutottak neki. Például Pintér Ferenc, aki később megalapította az iskolai matekversenyeket szervező Matematikai Tehetségek Alapítványt, Szabolcs meg persze támogatja.
„Életem két legmeghatóbb pillanata közül az egyik az volt, amikor a Kenguru Matematikaverseny idei országos díjátadóján motivációs beszédet tartottam a versenyző gyerekek előtt, és utána egy édesanya megírta nekem, hogy otthon a lánya azt mondta: »Ha nagy leszek, ezzel a bácsival akarok dolgozni«” – mondja. És amikor rákérdezek a másikra, elmeséli, hogy thai származású párjával összesen hat gyereket nevelnek, és pár éve, az ötvenedik születésnapján egyszerre gratuláltak neki mind a hatan.
Párját még Finnországban ismerte meg, és azt mondja, olyan pozitív személyiséggel, mint Joy – „még a neve is örömöt jelent” –, soha előtte nem találkozott. Szabolcs szerint Joynak van a legnagyobb szíve, pedig nagyon szegény környékről származik, és kemény feladat lehetett egyedül nevelnie négy gyereket.
„A Szakacsitsok egyébként háromszor nősültek nemesi családba, és ebben nincs benne, hogy a thai párom egy mekongi dzsungelnagyfőnök unokája – nevet. – Amikor Joy hazaköltözött velem, és az azóta született két közös gyermekünkkel, azt kérdezte: »miért éppen Nagykanizsán a legboldogabbak a világon az emberek?«” Szabolcs azt mondja, ő bezzeg ezt még sosem vette észre. „Sok a tennivaló és a probléma mifelénk, de Joy talán azért látta őket boldognak, mert annyira sok a segítőkész ember.”
A potyogós vírus 1988 őszén, abban az évben, amikor érettségizett, végigsöpört a világon a Cascade 1701. Ez a vírus még nem akarta ellopni a felhasználó adatait, csak lepotyogtatta a képernyő aljára a betűket, és így ellehetetlenítette a munkát. Szabolcs ekkor, érettségi után egy évig a Dél-dunántúli Áramszolgáltatónál volt adatrögzítő. „Az volt a legalja, csak takarító lehettem volna még rosszabb beosztásban a cégnél” – nevet.
Abban az évben szokatlanul könnyű volt ugyanis a matematikafelvételi, így sokan írtak maximális pontost, ő meg – ahogy a matekzsenik szokták – elszámolt három feladatot, így nem jutott be elsőre a Szegedi Tudományegyetemre, programozó matematikus szakra. „Egy kollégámmal visszafejtettük a vírust, ezen múlt, hogy nem állt le a fél Dunántúlon az áramszolgáltatás” – mondja. Aztán ebből is levonja a tanulságot: a csapatmunka egyre nélkülözhetetlenebb, a világ óriási problémái aligha oldhatók meg ma már egyedül.
Merthogy mindenből levezet valami bölcsességet, mindenre, ami vele történt, van egy tanmeséje, és olyan lelkesen mesél az életéről, mint egy tizenéves fiú, akit mondjuk a kedvenc számítógépes játékairól kérdeznek. Mindig társasági ember lehetett – ha máshogy nem, hát virtuálisan. Már egyetemistakorában megalapította a magyar Linux-felhasználók közösségét (aminek a Linux-felhasználók Magyarországi Egyesülete az egyik folyománya volt). „Döbbenet, hogy huszonnyolc év után, csak idén zártak be a levelezési listák.”
A 90-es évek elején hitvita folyt, hogy a Microsoft-féle Windows vagy a szabad és nyílt forráskódú Linux lesz a jövő operációs rendszere. Szabolcs úgy döntött, utóbbira tesz fel mindent. Weboldal, levelezőlisták, a felhasználók összekötése az egész országban – mindezt ő kezdte a szenvedélyes Linux-társaságban, és végül is nagy eredménye lett ténykedésének, hogy Nagykanizsát kereskedelmileg rá tudták csatlakoztatni a világhálóra, az országban az első vidéki városként.
A cég azé, aki megdolgozik érte A 90-es évek vége felé rengeteg magyar programozót hívott Finnországba a Nokia, és Szabolcsot is egyre több ismerőse noszogatta, hogy menjen ki dolgozni. Akkoriban Rubik Ernő első szoftverét fejlesztgette – mások közt Mérő Lászlóval. „Ő az egyik nagy hősöm, a kedvenc könyvem az Észjárások – A racionális gondolkodás korlátai és a mesterséges intelligencia volt tőle” – mondja. Addigra híre ment a linuxos aktivitásának, egyszer csak tényleg felhívták a kiberbiztonsággal foglalkozó F-Secure központjából, Helsinkiből. „Angolul karattyoltak valamit, hogy jöjjek Finnországba dolgozni, én meg gondoltam, tényleg klassz lenne jobban megtanulni angolul, közben világot látni – és hát ott kint legalább biztos mindenki Linuxot használ.”
Észjárások – A racionális gondolkodás korlátai és a mesterséges intelligencia
Csalódnia kellett: a Windows volt a nyerő a 2000-es évek elején még a Linux szülőhazájában is. De maradt, igaz, közben párszor munkahelyet váltott. Már az Ericssonnak dolgozott, amikor megoldott egy olyan informatikai problémát, amit addig senkinek nem sikerült a világon. „Linux alatt bütykölhető a Windows” – írta többek között az Index 2006 júliusában, és Norvégiától Olaszországon és Szerbián át Japánig tele volt a szaksajtó a hírrel, hogy egy magyar fejlesztő rájött, hogyan tud a Linux a Windowszal együttműködni.
Ráadásul a cikkek végén az is szerepelt, hogy Szakacsits Szabolcs elérhetetlen, egy északi sarkkörön túli kalandtúrán vesz részt – így még szenzációsabb és rejtélyesebb lett a hír. (Mellesleg azon is vitatkoztak az online híradások kommentelői, vajon hogyan kell kiejteni a Szakacsitsot.) „Éppen Lappföldön, a nagy semmiben sétáltunk, sehol sem volt net, valahogy telefonon elértek a szüleim, hogy tele van velem a sajtó.” Miután hazatért az ötezer kilométeres túráról, egymás után keresték meg a világcégek, például az LG vagy a Microsoft, hogy segítsen nekik a fejlesztésben. Végül erre alapította meg vállalkozását, a Tuxerát. „Tux pingvin a Linux szimbóluma, az era meg ugye a korszak – magyarázza –, vagyis Linux-korszak a cégnév jelentése.”
Csakhogy jött a 2008-as válság, és a következő két év volt a legkeményebb időszak Szabolcs életében. Már megvolt a cége, szerencsére még nem vett fel alkalmazottakat, így valahogy kibekkelte a krízist. Ezalatt tökélyre fejlesztette az illesztőprogramot, mire nagyjából két év után újra bejelentkeztek a megrendelők. Ma is többségi tulajdonos a Tuxerában, csaknem száz dolgozó a társtulajdonos több mint harminc százalékkal, a fennmaradó rész az övé. „A cég azé, aki megdolgozik érte” – vallja.
2015-ben, még Finnországban elkezdett startupokba fektetni, voltak arra is tervei, hogy a Tuxera inkubátorrá váljon. „Megvettünk ehhez egy irodaházat, hogy ott működhessenek a startupok, de végül csak kiadtuk cégeknek.” Éppen akkoriban volt ugyanis vezérváltás a Tuxeránál, így pár befektetésük el is bukott, mert nem tudtak rá elég figyelmet fordítani.
Például beszálltak az óceánhullámokból energiát kinyerni próbáló Wello nevű startupba, de az tönkrement. „Pedig Finnország nem függ Oroszországtól energiaellátásban, vagyis lett volna jövője” – von vállat Szabolcs. Hasonlóan, bukás lett Maróy Ákos okosszemüveges navigációs cége, az Aero Glass is, amibe Szabolcs szintén beszállt. A startup a repülést kiterjesztett valósággal forradalmasította volna, de a hardverköltségek megugrása után már nem talált befektetőket.
Az angyalbefektetéseire végül Szabolcs tavaly tavasszal önálló vállalkozást alapított az egyik unokatestvérével Szakacsits Ventures Kft. néven. Azóta összesen hatszázezer euró feletti összeget költöttek.
„Bár több Szaka lenne! Igazi példaképe az ökoszisztémának, remélem, sokakat megihlet. Globálisan és hosszú távon gondolkodik – és itt nem három hónapra gondolok, amit itthon már hosszú távnak neveznek” – mondja róla Szeles Nóra, a Tőkeportál alapítója (Forbes, 2023/3). A Tőkeportál egyik első befektetője is Szabolcs volt, és azóta is rendszeresen beszáll az ott finanszírozót kereső startupokba. „Nála összekapcsolódik az angyalbefektetés és a filantrópia, és szakadatlanul segít, minden nehézség és a temérdek elfoglaltsága ellenére. Amikor hazajött Finnországból, elkezdett egy cultural shocklistet írni, aztán inkább jobbnak látta abbahagyni. Mi meg csak reménykedni tudunk, hogy nem megy el a kedve, pedig lépten-nyomon tapasztalhatta, hogy nem lehet egymás mellé tenni a két ország működését.”
Egy nagy igen Szabolcsnak mindig honvágya volt, nem huszonkét évre tervezte a kintlétet. „Elolvastam egy csomó könyvet olyan szerzőktől, akik kimentek, aztán hazajöttek – vagy nem. Donáth Mirjam Mások álma című önéletrajzi könyve volt a kedvencem. Nagy dilemma volt, hogy miután cégem lett, nem tudtam már könnyen otthagyni.” Aztán a covid idején rájött, hogy akár Nagykanizsán is ülhet home office-ban – és a gyerekeknek legalább meglesz a nagyszülős élményük. A párja is nagyon megszerette a thaihoz hasonlóan fűszeres magyar ételeket és az ázsiai otthonát idéző domborzatú Zalát.
Mások álma
„Azért is költöztem vissza – mondja –, mert szerettem volna itthon visszaadni valamennyit, hiszen olyan sok jót kaptam az emberektől, és az állam is sokat invesztált belém.” Az utóbbi pár évben a pénze és az ideje nagyobb részét is jótékonykodásra fordítja, jelenleg hatvan–hetven szervezetet támogat. Ezek közt vannak óvodák, iskolák, kórház, filmkészítés, sőt még sakk is. Szabolcs ugyanis már az iskolában sakkozott, így amint hazajött, az egyik első dolga volt, hogy szponzori szerződést kössön a kanizsai Sakk Klubbal.
Merthogy bement a polgármesterhez – aki egyébként szintén a tanára volt –, és megkérdezte, mit tehet a városért, Balogh László pedig azonnal a sakkcsapat támogatását javasolta. „Tizenháromszoros magyar bajnokok, még a városban sem tudják róluk! És Polgár Judit is évekig ezt a csapatot erősítette” – mondja Szabolcs. Aztán tavaly és idén ő finanszírozta a tankerület iskoláiban és óvodáiban, hogy bevezessék Polgár Judit sakkalapítványának képességfejlesztő programjait. „Nemcsak sakkozni tanulnak a gyerekek, hanem a sakk szimbólumrendszerét és szabályait felhasználva fejlesztik a 4K képességeiket, a kritikus és kreatív gondolkodást, a kommunikációt és a kollaborációt, amik rendkívül fontosak a jövőbeni versenyképességhez.”
Aztán a helyi kórháztól is kért egy listát, hogy mi lenne a legsürgősebb fejleszteni való. „Hőszigetelés, bútorok, orvosi eszközök és klíma. Utóbbi különösen fontos volt a betegek gyorsabb gyógyulásához” – sorolja, hogy többek között miket finanszírozott. Majd szomorúan hozzáteszi: „Ma hallottam, hogy az oktatáshoz hasonlóan az egészségügyre adott, kétmillió forint feletti adományokat is központilag bírálják el.” A kórháznak adott pénzösszeg volt eddig a nagyobb, egy év alatt 35 millió forint, máshol jellemzően néhány millió forintokkal száll be, évente összesen 100–200 millióval.
Segíti az ország egyik első közösségi alapítványát is, a nagykanizsai Loco-Motivot, ami különféle helyi jótékonysági célokra gyűjt, szponzorálja a Spacebuzz oktatási programot, és támogatja a kórházban fekvő gyerekekkel foglalkozó Amigos a Gyerekekért Alapítványt.
„Egy Amigos-alumni kötött össze bennünket. A megbízhatóság és az átláthatóság volt a két legfontosabb érték neki, mi pedig ezekben erősek vagyunk, így hamar megvolt a közös hang, és egy nagy igent kaptunk. Az az igazán izgalmas benne, hogy a mi szervezeti céljaink mellé állt be, és nem az ő agendáját akarta képviselni” – mondja róla Forgács-Fábián Sára, az Amigos egyik megálmodója. Legutóbb pedig a nagykanizsai Lendvai Kristóf Holnap nem jön fel a nap című filmjének készítésébe társult be Szabolcs, és meglepődve meséli: „Az emberek általában ledöbbennek, amikor felhívnak, hogy szükségük van valamire, én meg azt mondom, hogy »jó«.”
Tőkeportál: az egyetlen magyar befektetőkre alapozott közösségi finanszírozási platform. Brancs: az első hazai közösségi piactér. Puli Space Technologies: holdjárót, vízjégkeresőt fejlesztő cég. Cristo: autós applikáció biztosításra, matricavásárlásra, parkolásra, megosztásra. Redmenta: oktatást segítő program, feladatlapokat lehet vele könnyen létrehozni, javítani. Diverzum: diákoknak különféle vásárlási kedvezményeket kínáló alkalmazás. Kenderház: közösségi vállalkozás, a kenderbeton mint építőanyag elterjesztésére. Syrius: innovatív hegesztés- és vágástechnikai cég.
Tuxera Inc. Alapítás: 2008 Létszám: 134 fő Árbevétel (millió euró) 2021 18,8 2022 25,1
ebidta (millió euró) 2021 4,9 2022 5,9 Forrás: a cég éves jelentése
Viktoriánus épületek, felhőkarcolók, bádogházak – együtt adják a dél-afrikai Fokváros szépségét. Október végi, tavaszi napsütésben fedeztük fel a modern belvárost, és kirándultunk a környéken is. Nem is akármivel indultunk útnak, kipróbáltuk az Audi Q8-as terepkupé legújabb verzióját.
Brett Berish, a Sovereign Brands alapítója igazi sztárokkal parolázó vagabond. Prémium italait többek között Lil Wayne és Wiz Khalifa reklámozzák, egyik üzletét Jay-Z-nek adta el, extravagáns, hiphop inspirálta öltözeteit pedig kilométerekről ki lehet szúrni. A világ egyik legmenőbb italgyárosát budapesti látogatása alatt csíptük el egy villáminterjúra.
Repülő csészealj alakú tokjával és jellegzetes, elnyújtott óramutatóival az Ikepod egyre felkapottabb óramárka külföldön, ám Magyarországon még nem igazán terjedt el. Az Ikepod és a Klokers márkák tulajdonosa Christian-Louis Col, őt kérdeztük az iparág jövőjéről, motivációjáról, konkurenciáról és a siker mögötti titkos összetevőről.
Lakos Gergely szörfözni indult Tenerifére, végül a koktélpult mögött kötött ki. A vendéglátás ranglétráján lépkedve és egyre több tapasztalatot szerezve jutott el egy egyedi ötletig, PearlShots néven olyan koktélgyöngyöket fejlesztett ki, melyek igazi kuriózumnak számítanak a gasztro világában. A kapszulába zárt italok már bizonyítottak a fine dining éttermekben, de a történet még csak most indul! […]
