Sok befektető bizonyára fogta a fejét a 2023-as évben történteket látva, de a CIB Private Bankingnél a lehetőségek kiaknázásán volt a hangsúly. A jövőben pedig még inkább felértékelődhet a bankárok tudása, tapasztalata és elhivatottsága. A 2023-as év régóta nem látott inflációt és kamatszinteket hozott a piacokra, közben pedig újabb kiszámíthatatlan „fekete hattyú” események is borzolhatták […]
Sok befektető bizonyára fogta a fejét a 2023-as évben történteket látva, de a CIB Private Bankingnél a lehetőségek kiaknázásán volt a hangsúly. A jövőben pedig még inkább felértékelődhet a bankárok tudása, tapasztalata és elhivatottsága.
A 2023-as év régóta nem látott inflációt és kamatszinteket hozott a piacokra, közben pedig újabb kiszámíthatatlan „fekete hattyú” események is borzolhatták a befektetők idegeit, például egy újabb jelentős fegyveres konfliktus. Azonban Dócs János, a CIB Private Banking igazgatója nem a nehézségekre, hanem a lehetőségekre emlékszik. „Jelentősen befolyásolja ez a környezet azt, hogy mely eszközökben tudunk ügyfeleinknek értéket teremteni, de a piac mindig ad lehetőségeket, és mindig a lehetőségeket kell meglátni. Mikor voltak például utoljára hosszú futamidejű kötvények tíz százalékos hozammal elérhetők?” – teszi fel a kérdést.
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le. Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze […]
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le.
Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze az is segített, hogy a fiam focizni jár, és tanítgat a csapatokról, nézi a meccseket. Amikor bekapcsoltam a tévét, 0-1-re vezetett Montenegró. Amikor kikapcsoltam, 3-1-re vezettünk, közte volt másfél perc, amikor Szoboszlai lőtt két gólt. A Szoboszlai-jelenséghez kellett egy végletekig eltökélt és kemény focista apa, egy hidegfejű profi menedzser, és Dominik kitartó munkája és „győztes mentalitása”, ahogy azt Esterházy Mátyás, a menedzser mondani szokta. Így leírva nem sok ez, csak épp a csillagok megfelelő állása és 20+ év megfeszített munkája. Az eredmény egy példakép, aki elé tiszta szívvel tud leülni apa és fia. Egy magyar, aki világszínvonalat hoz a maga területén. Egy Forbes-sztori.
Szoboszlai egy a tíz közül, akinek a szerkesztőség szerint 2023 volt eddig életük éve. Azahriah sem maradhatott le róla, de vannak köztük olyanok, akiket csak a rendszeres Forbes-olvasók fognak ismerni, mert igazán csak nálunk lehet olvasni világszínvonalú kutatásukról vagy startupjukról.
Ahogy kevesen hallottak Szakacsits Szabolcsról is, ő idén a Bridge–Forbes Az Év Filantrópja díjat vehette át a Magyar100 Gálán. Hogy miért? Szabolcs 2006-ban húzott egy olyat, amire a fél világ felfigyelt (ő meg a sarkkörre ment kirándulni), aztán felépített egy céget Finnországban, majd hazajött, és most ahol tud, segít. Nagykanizsán.
Világszínvonalú Fischer Iván és negyvenéves zenekara is. A legendás karmester sokszor csak annyit kér zenészeitől, hogy „legyen jó!”, de ismerve őt, ennél határozottabb, ellentmondást nem tűrőbb és részletesebb instrukciói is lehetnek. Az eredmény magáért beszél, és Fischer a vezetői időbeosztásról is leckét ad: kilencven százalék tervezés és vízió, tíz százalék kivitelezés. Az elmúlt tíz főszerkesztői évemet nem pont ebben az arányban töltöttem el, de azért így is jól sikerült. A jubileum egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor megjött a nyomdából a bookazine-unk, benne az első tíz év legjavával. Legszívesebben vele aludnék, mint az első szám frissen elkészült címlapjával anno.
Programozott a Nokiának, az Ericssonnak, fejlesztett szoftvert Mérő Lászlóval Rubik Ernőnek, dolgozott a NASA-val, és huszonkét évig Helsinkiben élt. Szakacsits Szabolcs ezeken a témákon túl órákig képes mesélni a Nagykanizsa környéki olajról és nemesi felmenőiről is, de mostanság főleg átadókra, díjkiosztókra rohangál. Merthogy évi százmilliókat költ jótékony célokra – a Bridge Budapest és a Forbes Az Év Filantrópja díját is ő kapta. A szorgalmat a szüleitől tanulta, a vidámságot thai feleségétől, a szenvedélyt pedig a Linux-felhasználóktól. Most a holdra szállásra készül.
Azt gondolhatnánk, hogy ultradigitális világunkban a kereskedelmi kiállítások ideje lejárt, de semmi sem áll távolabb az igazságtól. Bizonyítja ezt, hogy a néhány évvel ezelőtt felújított Hungexpo egyre népszerűbb és Közép-Kelet-Európa legnagyobb nemzetközi kereskedelmi hubja lett, amivel rengeteg magyar vállalkozásnak is nemzetközi lehetőséget és lendületet ad. „Egy évvel korábban az élő rendezvényeket még filmforgatásokkal pótoltuk, de […]
Hol tartunk a klímasemlegesség felé vezető úton, mit kellene a lehető leggyorsabban meglépni?
Ha nem csökkentjük nagyjából harminc százalékkal a végső energiafelhasználásunkat, sehogy se jön ki a matek 2050-re. De ezt lehet úgy is, hogy közben nő a komfortszintünk, mondja Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója. Interjú.
