Biciklivel jöttél. Ez példamutatás, vagy a sportérték a lényeg?
Amikor elkezdtem biciklivel járni, egyszerűen a praktikum volt a cél. Amúgy nagyon szeretek vezetni, de Budapesten autózni és parkolóhelyet találni rendkívül idegőrlő, biciklivel mindenhova gyorsabban odaérek. Nyilván miután környezetvédelemmel foglalkozom már majdnem húsz éve, bennem volt az is, hogy ráadásul teszek a környezetért.

Elsőre furcsának tűnik az az alaptétel a Hogyan tegyük vonzóbbá a nagyvárosainkat? című javaslatotokban, hogy kedvezőtlen, ha kiköltöznek a zöld agglomerációba az emberek.
Mert minél többen mennek ki az agglomerációba, annál nagyobb az ingázáshoz kapcsolódó kibocsátás. Másrészt a kiköltözők fenntarthatatlan mértékben leterhelik a különböző infrastruktúrákat, például az ivóvíz-, a szennyvíz- vagy az áramhálózatot. Egy háztartásra vetítve nagyvárosban a legolcsóbb és leghatékonyabb ezek fejlesztése és fenntartása, ezért ott kell a legjobb életkörülményeket kínálni, beleértve a zöld környezetet is. A jóllét mellett ráadásul a jólétet is előmozdítjuk, hiszen az innováció, az ötletek akkor születnek, ha az emberek sűrűbben találkoznak.

Mindenhol jellemző a kiköltözés, vagy ez hungarikum?
Nálunk Nyíregyháza, Győr, Kecskemét és Sopron kivételével 1990 és 2021 között mindenhol többen költöztek ki a városokból, mint amennyien be. Budapest háromszázezer lakost veszített ebben az időszakban. Regionális összehasonlításban, Bécstől Pozsonyon és Prágán át Varsóig, Budapest az egyetlen főváros, ahol 2012 és 2020 között többen hagyták el a várost, mint amennyien beköltöztek.

Miért is?
A fő ok valószínűleg az, hogy drága a lakhatás, és hiányzik a zöld környezet. Rengeteg lakást irodának használnak, vagy csak rövid távra adnak ki, ezért nincs elég választék az albérleti piacon. Tehát először is vissza kell rendezni az irodákat az irodaházakba, a lakásokat pedig lakásként kell kínálni.

Az ajánlásaitok közt akad néhány nem túl fogyasztóbarát is, például az üres lakások megadóztatása.
Igen, azokat és az Airbnb-ingatlanokat is vissza kell terelni a hosszú távú lakáskiadásba. Azt javasoljuk, hogy egy évben két-három hónapra kellene korlátozni a rövid távú kiadást. A környezeti szempontra ugorva, azoknak az autóknak, amiket Budapesten látunk, a jelentős része nem a budapestieké. Tehát ha az ingázás nem lenne, eleve csökkenne a forgalom.
Az egy főre eső zöldfelület most Budapesten fejenként hat négyzetméter, ezt jó lenne kilencre növelni 2030-ra. A másik ötletünk kapcsolódik a tizenöt perces város koncepciójához, aminek az a lényege, hogy tizenöt percen belül legyen elérhető mindenki számára minden szolgáltatás gyalogosan vagy tömegközlekedéssel. Tehát ne az legyen, hogy vannak alvónegyedek, dolgozónegyedek, bevásárlónegyedek, amik között autóval közlekedünk.

Zöld sugárutakat kellene építeni, olyan fás, illetve növényzettel borított területeket, ahol akár gyalog el lehet jutni egyik szolgáltatástól a másikig. Így például biztonságosan lehetne biciklivel vagy gyalog közlekedni a nyári kánikulában, az egyre gyakrabban érkező hőhullámokban is, árnyékban, autó nélkül. És ezzel vonzóbbá válna, hogy az emberek ne költözzenek ki.

A zöldváros-koncepció tehát mérsékli az energiafelhasználást, márpedig ha energiastratégiáról beszélünk, alapvetés, hogy a legjobb energia az, amit nem használok föl. A fő kérdés az, hogy ezen túl hogyan csökkentsük a felhasználást?
Nem a jelenleg felhasznált energiamennyiséget kell ezentúl megújulóból előállítani, hanem a most felhasznált energiát nagyon nagy mértékben le kell csökkenteni, és a maradékot kell kiváltani más energiaforrásokból. Ezzel még sokan nincsenek tisztában. Érdemes sokszor kimondani, hogy nem csak az a cél, hogy az összes felhasznált földgázunkat máshonnan szerezzük be, hanem az is, hogy jóval kevesebbet használjunk föl, és amit sehogy sem tudunk kiváltani, azt szerezzük be máshonnan. Az éghajlatváltozásnak vannak már elkerülhetetlen hatásai. Ha most nullára csökkentenénk a kibocsátásainkat, egy ideig akkor is egyre szélsőségesebb lenne az időjárás. Az, hogy ez innen még hova fut ki, az a nem mindegy.

A kibocsátás nagyjából negyven százaléka az épületekből jön, azokat kellene legelőször energiahatékonnyá tenni. Van az a 2050-es klímasemlegességi célunk, hogy csak annyi üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk lesz, amit meg is tudunk kötni különböző technikákkal. Ha ezt el akarjuk érni, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az épületekből addigra eltűnik a földgáz.

Érezhetjük úgy, hogy 2050 még messze van, de nincs. Az szinte biztos, hogy a most létező épületek nagyjából nyolcvan százaléka velünk lesz 2050-ben is, így a klímasemlegességhez évi legalább százezer lakás mélyfelújítása kellene. Hangsúlyozom, mélyfelújítás, tehát nem elég kicserélni egy nyílászárót, vagy szigetelni nyílászárócsere nélkül. A mélyfelújítással akár hatvanszázalékos energiamegtakarítást is el lehet érni.

Akárhogy guvasztom a szemem, ennek a csíráit se látom.
A mostani uniós költségvetési időszakra vonatkozó operatív programokban és a helyreállítási tervben is vannak épületfelújítási források. Mostantól 2029-ig nagyjából hatvanezer ingatlan felújítására elegendő ez az összeg.

Nem túl sok. Ráadásul, ha jól sejtem, ezeknek a lehívásához is szükséges lenne azoknak a feltételeknek a teljesítése, amik úgy általában az uniós pénzeket blokkolják.
Igen, ezekre a forrásokra egyelőre még várnunk kell.

Van valaki, aki jól csinálja ezt mondjuk a régióban? Akitől elleshetnénk a jó gyakorlatokat?
Csehország elég jól áll a korszerűsítésekkel, de jó példa Hollandia is, ahol Európában elsőként alakítottak ki egyablakos tanácsadói hálózatot, és a lakosság egy helyen férhet hozzá minden információhoz, ami a felújításokhoz szükséges, legyen szó forrásokról, adminisztratív követelményekről vagy technikai kérdésekről. Ráadásul ott egy bizonyos háztípusra kidolgoztak egy olyan technológiát, amivel viszonylag gyorsan legyártanak panelszerű szigetelőelemeket. Odajönnek, fölteszik két nap alatt, és kész. Ezért sokkal nagyobb a nyitottság, a bizalom a lakosság részéről is. Ilyenben nekünk is érdemes gondolkodnunk, a Magyarországon gyakori épülettípusokra is lehetne standard felújítási technológiát bevezetni.

Az ország energiarendszerének megújításáról szóló javaslatotok tavasszal jött ki. Sokat kellene változtatni rajta az elmúlt fél évben bejelentett energiaintenzív beruházások alapján?
A mostani kibocsátás és a 2050-es célok között óriási szakadék van, ami atomenergiával is nagy, atomenergia nélkül meg még nagyobb. Ebben az anyagban, amikor a 2030-as végső energiafelhasználással számoltunk, akkor nem vettük még figyelembe ezeket az energiaintenzív fejlesztéseket. Tehát hogyha ezek megvalósulnak, még nagyobb lesz a szakadék.

Hogyan hidaljuk át?
Ahol tudjuk, csökkentsük az energiaigényt, növeljük az energiahatékonyságot, és adjunk teret a szélnek is! Mi is várjuk a kormányzat konkrét bejelentését a szabályozásáról.

Kicsit elvesztettem a fonalat, hogy mi is a kormányzati álláspont az eddigi kvázi tiltás, majd az újraindulás bejelentése után.
Ha jól tudom, eltérőek voltak az álláspontok a koncepcióról, a kormány koncesszióban szerette volna a szélenergiát, de az Európai Bizottság nem támogatta a koncessziós megoldásokat. Megy most a tárgyalás, ennek előbb-utóbb eredménye lesz. (Lapzártánkkor az energiaügyi miniszter bejelentette, hogy közel a megállapodás az EU-val, hamarosan indulhatnak a szélprojektek – a szerk.) A lényeg, hogy az áramtermelésben továbbra is szükség van szélenergiára és napenergiára is nagyobb mennyiségben.

A geotermikus energia helyzete kicsit más, a Magyarországon rendelkezésre álló termálvizek fűtési célra alkalmasak, villamosenergia-termelésre a mai technológiák mellett nem hatékonyak, tehát ezt a fűtési rendszerekbe kell bevinni. Ma hat petajoule-nyi geotermikus energiát használunk, a potenciál pedig száz petajoule. Ezt persze nem lehet egyik napról a másikra elérni, de mi azt gondoljuk, hogy 2030-ra meg lehetne háromszorozni. Csak ehhez minél hamarabb el kellene kezdeni a fejlesztéseket.

A javaslatotok szerint Paks 2-re is szükség lehet, ha a megújulókkal nem sikerül terv szerint haladni. Ezt nyilván erősíti az akkugyárak extra energiaigénye.
Igen, így van. Paks 1-et meg kell hosszabbítani, amennyiben biztonságosan megvalósítható, Paks 2-re pedig úgy néz ki, hogy szükség lesz. Viszont mivel egy atomerőmű megépítése hosszú folyamat, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereslet szabályozására is.

A szél és a nap időjárásfüggő, ezért kiegyenlítésre van szükség. Arra kellene motiválni a fogyasztókat, hogy azokban az időszakokban fogyasszanak, amikor rendelkezésre áll a megújuló energia. Ez lehet mondjuk olcsóbb tarifa, amit akkor kapok, ha nyáron napközben fogyasztok. Az iparnál pedig az éves leállásokat át lehetne ütemezni nyárról télre.

De hogy ne kerüljem ki a választ a korábbi kérdésedre: ha nem csökkentjük nagy mértékben, nagyjából harminc százalékkal a végső energiafelhasználásunkat, sehogy se jön ki a matek 2050-re. Szerintem sokan úgy gondolnak az energiafelhasználás csökkentésére, hogy feltétlenül életminőség-romlást jelent. Pedig nem, mert a spórolás és az energiahatékonyság nem ugyanaz.

Lehet úgy spórolni, hogy közben bezárunk intézményeket, meg egy csomó mindent nem csinálunk, és rosszul érezzük magunkat, de lehet úgy is, hogy növeljük az energiahatékonyságot, amivel akár még a komfortszintünk nő is. A legkézenfekvőbb példa, hogy energiahatékony épületben egészségügyileg is jobb élni, mint egy rossz minőségűben.