Repülő csészealj alakú tokjával és jellegzetes, elnyújtott óramutatóival az Ikepod egyre felkapottabb óramárka külföldön, ám Magyarországon még nem igazán terjedt el. Az Ikepod és a Klokers márkák tulajdonosa Christian-Louis Col, őt kérdeztük az iparág jövőjéről, motivációjáról, konkurenciáról és a siker mögötti titkos összetevőről.
Kérdezett: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Hogyan került a pályára? Kereskedő családból származom, felmenőim házaló ügynökök voltak Franciaországban. Tanulmányaim után a Richemont csoportnál kezdtem dolgozni, cipők, gyöngyök, órák és belsőépítészeti dekorelemek menedzselésével foglalkoztam.
Milyen trendeket jósol az óraiparban? Manapság már hetente jelennek meg újabb márkák, miután alacsonyabb lett a belépési korlát, és csökkennek a gyártók költségei. A korábbi modellben a piacot három-négy nagyobb márka uralta, ezek ugyanazt a receptet követték: vintage dizájn, emblematikus modellek újrakiadása, márkaboltok kialakítása. Mintegy ellenpólusként jelentek meg az úgynevezett microbrandek (szűk körben ismert, egy-egy niche szegmenst célzó márkák – a szerk.). Ezek elkezdték leutánozni a nagy gyártókat, csak sokkal jutányosabb árkategóriában kínálják a termékeiket. Azokat a vásárlókat tudják megszólítani, akik még nem mélyültek el annyira ebben a világban. Hogy a költségeiket tovább csökkentsék, az ügyfélnek közvetlenül eladás (direct-to-consumer, azaz D2C modell) is jól bevált technika lett. Mint két rétegmárka tulajdonosa, szeretnék mindkét irányzatból kimaradni.
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le. Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze […]
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le.
Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze az is segített, hogy a fiam focizni jár, és tanítgat a csapatokról, nézi a meccseket. Amikor bekapcsoltam a tévét, 0-1-re vezetett Montenegró. Amikor kikapcsoltam, 3-1-re vezettünk, közte volt másfél perc, amikor Szoboszlai lőtt két gólt. A Szoboszlai-jelenséghez kellett egy végletekig eltökélt és kemény focista apa, egy hidegfejű profi menedzser, és Dominik kitartó munkája és „győztes mentalitása”, ahogy azt Esterházy Mátyás, a menedzser mondani szokta. Így leírva nem sok ez, csak épp a csillagok megfelelő állása és 20+ év megfeszített munkája. Az eredmény egy példakép, aki elé tiszta szívvel tud leülni apa és fia. Egy magyar, aki világszínvonalat hoz a maga területén. Egy Forbes-sztori.
Szoboszlai egy a tíz közül, akinek a szerkesztőség szerint 2023 volt eddig életük éve. Azahriah sem maradhatott le róla, de vannak köztük olyanok, akiket csak a rendszeres Forbes-olvasók fognak ismerni, mert igazán csak nálunk lehet olvasni világszínvonalú kutatásukról vagy startupjukról.
Ahogy kevesen hallottak Szakacsits Szabolcsról is, ő idén a Bridge–Forbes Az Év Filantrópja díjat vehette át a Magyar100 Gálán. Hogy miért? Szabolcs 2006-ban húzott egy olyat, amire a fél világ felfigyelt (ő meg a sarkkörre ment kirándulni), aztán felépített egy céget Finnországban, majd hazajött, és most ahol tud, segít. Nagykanizsán.
Világszínvonalú Fischer Iván és negyvenéves zenekara is. A legendás karmester sokszor csak annyit kér zenészeitől, hogy „legyen jó!”, de ismerve őt, ennél határozottabb, ellentmondást nem tűrőbb és részletesebb instrukciói is lehetnek. Az eredmény magáért beszél, és Fischer a vezetői időbeosztásról is leckét ad: kilencven százalék tervezés és vízió, tíz százalék kivitelezés. Az elmúlt tíz főszerkesztői évemet nem pont ebben az arányban töltöttem el, de azért így is jól sikerült. A jubileum egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor megjött a nyomdából a bookazine-unk, benne az első tíz év legjavával. Legszívesebben vele aludnék, mint az első szám frissen elkészült címlapjával anno.
Nagy Zoltán tizenöt éve alapította meg a magyar bartenderszakmának óriási svungot adó Boutiqot, amit aztán 2012-ben a világ legjobb ötven bárja közé is beválasztottak. Mivel kellett itthon megküzdeni? Mik voltak az elmúlt másfél évtized legjobb pillanatai? És van-e még megvalósítandó vízió a koktélmekka csúcsán? Interjú.
De gustibus non est disputandum, vagyis ízlésről nem lehet vitatkozni. De stílusról lehet? Amikor mindenki azt visel, amit akar, hogyan találhatja meg az igényes férfi azt az öltözködési formát, azokat a ruhadarabokat, amik leginkább erősítik őt szerepeiben, feladataiban, az önkifejezésben? Zsigmond Dórával, a modern és a népi hagyományos öltözködés ötvözésével operáló férfidivat-tervezővel, Stan Ahujával, az egyedi öltönyök készítésével foglalkozó szabóság és márka alapítójával, valamint Lakatos Sándorral, a kontrasztos formavilággal dolgozó divattervezővel beszélgettünk divatos kérdésekről.
Az újabb fej- és fülhallgatók aktív zajszűrő technológiájának köszönhetően sokkal élvezetesebb lesz zenét vagy podcastot hallgatni, szinte javítanak az életminőségünkön. De hogyan és miért?
