Írta: Matt Durot, Fordította: Zsadon Béla

Augusztusban Phil Knight becslése szerint az állam szívében levő otthonának ablakából az erdőtüzek miatt legfeljebb száz méterre lehet ellátni. „Ez a világ legszebb állama, hát szívtépő, ahogy pusztítja a füst. Szántam rá egy kis pénzt, és utánanéztem: a nyugati parton nagyon is meg lehetne fékezni ezeket a tüzeket.”

Merész kijelentés. De Knight elismeri, hogy vár rá egy olyan feladat, ami sokkal nehezebbnek bizonyul, mint gondolta: túl kell adnia 39,5 milliárd dolláros vagyonának javán. „Értelmes filantróp befektetéseket találni nem volt olyan könnyű, mint reméltem, és arra számítok, hogy utódaimnak és tanácsadóimnak rengeteget kell majd gürcölniük, amikor én már nem tudok új ötletekkel előállni – tűnődik. – De nem kapkodom el.”

Knight a családnak és jótékony szervezeteknek akarja bebiztosítani a vagyonát – és nem az adóhivatalnak. Elméletileg negyvenszázalékos örökösödési adó réme fenyegeti, de más Forbes 400-asokhoz hasonlóan ő is elhatározta: nem enged ekkorát kiharapni a vagyonából. „Ez művészet! Rendszeresen beszélek a pénzügyi tanácsadómmal, és ez az egyik téma, amiről végtelenül sokat tárgyalunk – mondja. – Az a filozófiám, hogy ha jól csinálom, a megadományozott szervezetek jobban hasznosítják azt a pénzt, mint az állam tenné. Szóval nyugodt lelkiismerettel adom nekik.” Eddig 3,4 milliárd dollárt adományozott, elsősorban az Oregoni Egyetemnek (tudományos központra és kosárlabdacsarnokra), az Oregoni Egészségügyi és Tudományegyetemnek (rákkutató központra) és a Stanfordnak (nemzetközi ösztöndíjakra, egy üzleti iskola épületére és a kognitív hanyatlás kutatására).

Charles és Chase Koch

Az 1946 és 1964 között született amerikaiak (a baby boomerek), valamint az idősebb generációk még élő tagjai sohasem látott vagyonátcsoportosítást fognak kezdeményezni. A FED szerint ma az USA-ban levő 141 billió dollárnyi családi vagyonból 75 billió dollár van a boomerek és 18 billió a még öregebbek kezén. Persze, a középosztálybeli nyugdíjasok egy része feléli megtakarításait, és vagyontalanul hal meg, de az USA-ban a vagyonok egyre jobban koncentrálódnak, a leggazdagabb egy százalék birtokolja az összvagyon 31 százalékát – vagyis abból az egy százalékból sokan (akiknek legalább tízmillió dollárjuk van) tudnak mit hagyni gyermekeikre-unokáikra, kedvenc ügyeikre.

Ez különösen igaz a nagyon gazdagokra. Az 1965 előtt született és még élő 88 millió amerikai között a Forbes 572 milliárdost talált. Becslés szerint ők összesen 3,9 billió dollár vagyont hagyhatnak örökül. És a haláladó? „Csak a hülyék fizetnek örökösödési adót” – hangzott Gary Colin Goldman Sachs-exelnök – akkoriban éppen Donald Trump elnök gazdasági főtanácsadójának – híres beszólása.

Félreértés ne essék, az örökösödési adó régen valódi állami jövedelemforrás volt. De negyed század alatt a politikai, szabályozói és bírósági döntések sora – meg a magánügyvédek leleményessége – kizsigerelte. A kongresszus a 2000. évi 1,35 millió dollárról idén 26 millió dollárra emelte azt az összeget, amit egy házaspár örökösödési vagy ajándékozási adóteher nélkül az örököseire hagyhat. Ráadásul most már ez az egész 26 millió dollárnyi vagyon nemzedékváltó vagy dinasztiatrösztök kezelésébe kerülhet, vagyis ajándékozási vagy örökösödési adóteher nélkül növelheti az unokák (vagy a későbbi nemzedékek) vagyonát is.
Továbbá minden vagyontárgyat, eszközt az örökhagyó halála kori értékén kell számításba venni a beszerzési érték helyett, vagyis egy későbbi eladáskor csak az öröklés után bekövetkező értéknövekedést terheli tőkenyereség-adó. Az eredmény: 2020-ban a haláleseteknek csak 0,04 százaléka eredményezett örökösödésiadó-bevételt, szemben a 2000-es 2,18 százalékkal. Igaz, a hatályos törvények szerint a hagyatékiadó-mentesség mértéke 2026-ban a felére csökken majd, mert lejárnak a Trump-féle 2017-es ideiglenes adócsökkentések. Az adóhatóság azonban beleegyezett abba, hogy ha ez megtörténik, nem próbálja meg visszaszerezni (és megadóztatni) a még az örökhagyó életében a nagyobb mentességgel már átadott pénzt.

A milliárdosok és centimilliomosok (akiknek legalább százmillió dollárjuk van) dolgát mind jobban megkönnyítik a vagyonátruházási technikák egyre kreatívabb és agresszívabb kombinációi: a GRAT-ok, FLP-k, IDGT-k, GST-k, CLT-k, ILIT-ek, IDF-ek. Egyes megoldások családon belüli kölcsönökből sajtolnak extra lét. Mások mélyen diszkontálják az átadott eszközök értékét azon az alapon, hogy forgalomképtelenségük vagy kezelhetetlenségük értéktelenné teszi őket. Barack Obama és Joe Biden elnökök az „adózzanak a gazdagok” eszmét követve éves tervükben javasolták néhány ilyen trükk visszaszorítását. De ebben az ügyben akkor sem történt semmi, amikor a demokraták uralták a Kongresszus mindkét házát. Most meg aztán ki van zárva.
A gazdagok adóelkerülésének régóta ünnepelt eszköze a jótékonykodás – sokkal-sokkal szerethetőbb minden kiskapunál. Az iparmágnás Andrew Carnegie, a modern örökösödési adó nagy szószólója, 1919-ben bekövetkezett halála előtt elajándékozta vagyonának majdnem kilenc tizedét, mai értéken hatmilliárd dollárt, a maradékot meg a Carnegie Corp. nevű nonprofit szervezetre hagyta. „Aki ilyen gazdagon hal meg, megszégyenülten hal meg” – írta 1889-ben a The Gospel of Wealth (A vagyon evangéliuma) című esszéjében.

Ennek mérsékeltebb hangvételű, modern változatában Warren Buffett, Bill Gates és Melinda French Gates 2010-ben létrehozták a Giving Pledge (adakozási fogadalom) kezdeményezést, amiben az aláíróknak vállalniuk kell, hogy vagyonuk nagyobbik részét még életükben vagy haláluk után jótékony célokra fordítják. Azóta 104, jelenleg összesen másfél billió dollárt érő amerikai milliárdos írt alá (közülük hetvenheten 1965 előtt születtek, az ő vagyonuk 950 milliárd dollárra rúg). De nem minden adományozás szolgál pusztán karitatív célokat. A közelmúltban újfajta „szociális jóléti” nonprofit szervezetek vetnek árnyékot a filantrópia értelmére, mivel ezek a szervezetek a hagyományos jótékonysági szervezetekkel szemben korlátlan lobbitevékenységet és jelentős közvetlen politikai tevékenységet folytathatnak.

Az alábbiakban négyen a Forbes 400-ról osztják meg, hogyan szilárdították meg hagyatékaikat, és biztosították, hogy vagyonuk a családjukra és a nekik fontos ügyekre szálljon – megoldásaik a kevésbé tehetőseknek is jól jöhetnek. Életkoruk 77 és 87 év között van, vagyis a csendes (preboomer) generáció tagjai. Bár az örökségükről szólva korántsem voltak csendesek. Tanáraik Phil Knight mellett a szabadpiachívő libertáriánus Charles Koch (vagyon: 54,5 milliárd dollár), Harold Hamm, a kamionsofőrből lett palaolajkirály (25,2 milliárd dollár), valamint a televíziós fenegyerek és internetes vállalkozó Barry Diller. 4,1 milliárd dollárjával Diller a legszegényebb – és ő az egyetlen demokrata. Diller őszinte, és nem bánja, hogy maga által is rossznak tartott adómegtakarítási technikát használt. „Ha betartod az adótörvényt, és az azt mondja, hogy ezt vagy azt megteheted, és az egy általánosan elterjedt eljárás, miért kéne egy jó érzésű embernek mást csinálnia?”

Charles Koch

még napfelkelte előtt felkaptat emeleti irodájába a Koch Industries wichitai székházában. A 125 milliárd dollár (2022-es) árbevételű kansasi cégcsoportnak ő az elnöke és egyik társvezérigazgatója. Az irodában apja, a cégalapító mellszobra néz le rá. Fred Koch hatvanhét évesen halt meg 1967-ben, Charles harminckét éves volt, amikor átvette az irányítást. Arra a kérdésre, hogy miért dolgozik még nyolcvanhét évesen is, Koch az emberi szükségletek Abraham Maslow-féle piramisára hivatkozik, csúcsán az önmegvalósítással.

Aztán gyakorlatiasabb magyarázatra vált: „A Palm Springs-i klubomban vannak nyugalomba vonult barátaim, minden reggel végiggolfozzák a kilenc lyukat, aztán ebéd, délután meg römiznek. Ha én is ezt csinálnám, nem kellene golyót röpítenem a fejembe, mert fél év alatt belehalnék. Ez nem élet!” Koch fia, a negyvenhat éves Chase szerint apját az üzlet és a társadalmi változások iránti szenvedély tartja lendületben. „Hetente hatszor edz, és makkegészséges. Kopogjuk le!” Ettől függetlenül Koch már majdnem elkészült a halála utánra vonatkozó terveivel. Szavazati joggal nem rendelkező Koch-részvényeit már átruházta Chase-re és negyvenhét éves Elizabeth lányára, fele-fele arányban. Charles halála után Chase örökli a szavazó pakettet, így negyvenkét százalékos kontrollal rendelkezik majd. (Charles öccse, David 2019-ben elhunyt, az ő örököseinek is negyvenkét százalékuk van.)

Tavaly márciusban kinevezték a hatvanegy éves Dave Robertsont – régi bútordarab a cégnél – Charles mellé társ-CEO-nak. Átmeneti sasszé Chase felé? „Nem akarok semmit eleve kizárni” – mondja a márciusban ügyvezető alelnökké előléptetett Chase. Hozzáteszi azért, hogy pillanatnyilag a Koch Disruptive Technologies nevű kockázatitőke-befektető leány élén játszott szerepe lehet a „legértékesebb hozzájárulása”. „Nekünk ez nem annyira családi, inkább meritokratikus vállalkozás. Azt hiszem, ha elkezdünk úgy gondolni rá, hogy »a következő Kochnak ezt vagy azt a szerepet kell betöltenie«, bajba kerülünk.”

Charles Koch gyerekei azonban nem kapták meg az összes nem szavazó részvényét, egy részük jótékonysági és más célokra megy, miután gondoskodtak hetvennyolc éves feleségéről, Lizről. Koch nem írta alá a Giving Pledge-et, és nem árulja el a család-karitász arányt sem. De már megtett egy eddig elhallgatott lépést. Tavaly 4,3 milliárd dollárnyi nem szavazó Koch-részvényt adott a Believe in People-nek. Ezt a wichitai nonprofit szervezetet az adótörvény 501(c)(4) szakasza alapján hozták létre, ami mindenféle „szociális jóléti” szervezetre vonatkozik az önkéntes tűzoltóegyletektől a National Rifle Associationön át az American Civil Liberties Unionig. A hagyományos 501(c)(3) típusú jótékonysági szervezetekkel ellentétben egy, a C4 szerint bejegyzett szervezet korlátozás nélkül birtokolhat egy teljes céget, és (ha ezek a tevékenységek a fő célját támogatják) korlátlanul folytathat lobbitevékenységet, közvetlenül részt vehet a politikában, és magánszemélyeket is támogathat.

A C4-esnek adott pénzt, a C3-asokkal ellentétben, nem terheli se jövedelem-, se örökösödési adó, ráadásul 2015-ben egy Koch-lobbista hatására a Kongresszus kulcsfontosságú módosítást hajtott végre a törvényen. Ez a változás mentesítette az ajándékozási adó alól a C4-esekre történő átruházásokat. Eszerint egy még élő milliárdos (vagy bárki más) ajándékozási vagy tőkenyereség-adóteher nélkül adományozhat egy C4-es szervezetnek nagy értéket képviselő részvénypakettet.

A szervezet ezután tőkenyereségadó-mentesen eladhatja a részvényt, vagy korlátlanul megtarthatja, és felveheti az osztalékot. Bár néhány milliárdos a teljes cégcsoportját C4-esekbe tette, Koch 4,3 milliárdos adománya a Believe in People-nek dollárban kifejezve a legnagyobb ismert C4-es adomány. A szervezetet Chase, Robertson és Brian Hooks vezetik. Utóbbi Charles Koch 2020-ban megjelent, Believe in People: Bottom-Up Solutions for a Top-Down World (Higgy az emberekben: Alulról jövő megoldások egy felülről jövő világnak) című negyedik könyvének társszerzője volt. A negyvenöt éves Hooks vezeti a Koch által finanszírozott jótékonysági és politikai szervezetekből álló Stand Together hálózatot is. Emellett 2020-ban Koch 975 millió dollárnyi nem szavazó részvényt adományozott a Chase által működtetett CCKc4 nevű C4-esnek. A két utóbb kistafírozott C4-es célja az emberi fejlődés elősegítése a Koch könyveiben meghatározottak szerint.

A különálló Stand Together ernyője alatt a két évtizedes múltra visszatekintő Americans for Prosperity (AFP) nevű „alulról szerveződő” C4-es csoport évente tízmilliókat költött politikai és közéleti akciókra, többek között dolgoztak Obama elnök újraválasztása ellen is. Egy AFP-s politikai akcióbizottság most éppen Biden és Trump ellen is akciózik. Koch rendíthetetlen libertáriánus lévén egy sor olyan politikai ügyet támogatott, mint az adók és szabályozások csökkentése, a büntető igazságszolgáltatás reformja és a marihuána legalizálása. Bár az AFP-nél nem ő hozza a döntéseket, azért feladja a labdát: „Azt hiszem, ha valami nagyon veszélyes és pusztító hatású a hazára nézve, az az, hogy mind a két párt egyre tekintélyelvűbbé válik.”

Miután

átvitorlázta a nyarat a Földközi-tengeren, Barry Diller, az IAC internetes és médiacégcsoport alapítója és elnöke idén szeptemberben visszatért manhattani irodájába, hogy kifejtse: az adójogszabályok igazságtalanok azokkal, akiknek nem telik jachtra. „Szörnyűséges az az eszme – mondja –, miszerint a tőke védelmet érdemel, a dolgozók bére viszont nem.”

Barry Diller és Alex von Furstenberg

A 81 éves Diller különösen utálja a gazdagok potyázási lehetőségei közül a felértékelődőben levő vagyonelemek adómentes átörökítésének népszerű eszközét, a GRAT-ot (Grantor Retained Annuity Trust, az adományozónak életjáradékot biztosító vagyonkezelő). „A GRAT-okat be kéne tiltani – mondja. – Sosem hallottam még társadalmilag alátámasztott indokot rájuk.”
De a GRAT-ok már mindennaposak, és Diller is használja őket. Az (IAC-ről leválasztott) Expedia négyszázmillió dolláros pakettjét Diller jelenleg GRAT-okban tartja, ezenkívül legalább egymilliárd dollárnyi más vagyontárgyat juttatott el GRAT-okon keresztül az örököseihez. „Ebben a dologban középúton járok – mondja. – Nincsenek [kiskapukat kereső] jogászaink. Néhány barátom szörnyen sok időt töltött el ezzel, de mi nem foglalkozunk vele.” A GRAT egyik változata a Walton GRAT, más néven lenullázott GRAT.

Ezt a lehetőséget az az adóügyi per tette lehetővé, amit 2000-ben a Walmart-társalapító Bud Walton volt felesége, Audrey Walton megnyert. A szülő részvényeket vagy más vagyontárgyakat helyez el a gyermekei számára egy vagyonkezelő trösztbe, ahonnan viszont évjáradékot húz (akár részvények formájában). A járadék mértéke megegyezik mindannak a jelenértékével, amit az imént a vagyonkezelőbe helyezett – feltételezve, hogy a vagyon nem nő gyorsabban egy törvényben előírt alacsony kamatlábnál, az úgynevezett 7520-as kamatnál. Ez a kamat a 2022 februárjában létrehozott GRAT-oknál nevetségesen kicsi, évi 1,6 százalék volt, amíg a FED kamatemelésbe nem kezdett.

Ha a GRAT-vagyon 1,6 százaléknál gyorsabban növekszik, akkor a gyerekeknek valódi vagyonuk marad a trösztben (miközben a szülő visszakapta az összes pénzét). Adómentes ajándék. Ez csak akkor van így, ha a szülő túléli a GRAT futamidejét, ezért általában kettőtől tíz évig tartó, egymást átfedő GRAT-ok sorozatát hozzák létre. Járulékos haszon: a GRAT (például osztalék vagy tőkenyereség utáni) jövedelemadó-terheit a szülő fizeti, ami gyakorlatilag növeli a gyerekek örökségét.

Bár Diller aláírta a Giving Pledge-et, de azért nagy lóvét tervez a gyerekeire hagyni. „Szerintem, amit Warren Buffették mondtak, miszerint a gazdag örökség tönkreteszi a gyerekek ambícióit, tévedés.” Diller felső középosztálybeli családban nőtt fel Beverly Hillsben, otthagyta a főiskolát, és munkába állt a William Morris ügynökség postázójában. „Vagy ambiciózusak, vagy nem. Egyébként nem hiszem, hogy a pénz különösebben motiváló hatású lenne.” Maga Diller a Paramount Pictures, majd a Fox üzleti zseninek számító vezérigazgatója volt, és csak ötvenévesen határozta el, hogy saját céget akar.

Diller a gyerekeit is bevonja jótékonysági tevékenységébe. „Mielőtt [a Giving Pledge] nyilvános lett – emlékszik vissza –, Warren Buffett felhívott, és megkérdezte, részt vennénk-e a kezdőcsoportban. Azt mondtam, megkérdezem a fiamat, mert őt ez közvetlenebbül érinti.” Ez a fiú az ötvenhárom éves Alex von Fürstenberg herceg, a Diller feleségének (egy német herceggel kötött) első házasságából származó két gyermek egyike. Diller 2000-ben vette feleségül a híres belga divattervezőt, Diane Fürstenberget. „Olyan dilis befektetési nagyokos” – mondja Diller a Diller–von Fürstenberg családi irodát vezető Alexről, aki a Giving Pledge aláírására nógatta mostohaapját.

Diller eddig 430 millió dollárt fordított karitatív célokra, ebből legalább háromszázmillió dollár ment a Little Island – egy közpark a Hudson folyó mesterséges szigetén Manhattannél kerti utakkal, amfiteátrummal – fejlesztésére. Évekig tartó jogi küzdelmek és költségtúllépések után nyílt meg 2021-ben. A park Diller szerelemgyereke volt. „Mindig szerettem a köztéri művészetet és a köztereket” – mondja. Alex és nővére, az ötvenkét éves Tatiana von Fürstenberg hercegnő, édesanyjukkal együtt a család jótékonysági alapítványának igazgatótanácsában tevékenykednek; Diller hangsúlyozza, hogy mindhármuknak vétójoga van a nagyobb kiadásoknál. Ami a gyerekek karitatív érdekeltségeit illeti, Alex már milliókat költött a pénzéből szegény amerikaiak vagyoni gyarapodását segítő tervek támogatására. „Komolyan törődik az egyenlőtlenségi kérdésekkel” – mondja Diller.

„Az örökösödési adó

fontos tényező – jelenti ki Phil Knight kerekperec. – Gondolom, leginkább ezért van, hogy a vagyonom javát eladományozom. Mert így többet kapok kevesebbért, mint más megoldással.” A másik megoldás persze az, hogy egy tekintélyes konc örökösödési vagy ajándékozási adó formájában Állam bácsihoz vándorol. Oregonban, ahol ő a leggazdagabb helybeli, szintén van egy tizenhat százalékos örökösödési adó, és Knight szívesen elkerülné. Jótékonykodásából azonban Oregon állam is profitált, eddig Knight alma matere, az Oregoni Egyetem a legnagyobb kedvezményezett. Itt atletizált, egy évet szolgált a seregben, a Stanfordon szerzett MBA-t, Hawaiin szörfözött, és enciklopédiákat árult útban Japán felé (ahol megszerezte egy futócipő-termékcsalád amerikai importjogát), majd mérlegképes könyvelő lett – és csak ezután alapították meg egyetemi futóedzőjével 1964-ben a Nike-t. Elutasítja azokat a vádakat, hogy túlzott befolyása lett volna az iskolában. De azért tud a kifogásokról, és ez meg is magyarázza, miért nem csatlakozott a Giving Pledge-hez. „Arra gondoltam, hogy a helyi média gyorsan lecsap majd a bírálattal mondván: »nem adsz valami gyorsan«”.

„Nem akarom elkapkodni. Úgy határoztam, nagy, komoly hatást ígérő ügyekre összpontosítok – folytatja. – Ez egy kicsit az ellenkezője MacKenzie Scott [az Amazon-alapító Jeff Bezos volt felesége] elgondolásának. Ő gyorsan és nagyon sokat adományozott több száz különböző jótékonysági szervezetnek, és rengeteg jót tett. De sokan mások is sietnek.”

Knight azt mondja, karitatív tevékenységeinek felelőssége először ötvenöt éves feleségére, Pennyre hárul. „Tíz évvel fiatalabb nálam, és jobb formában van.” Aztán majd ötvenéves fia, Travis hozza meg a döntéseket. Travis, az egykori rapper (művésznevén Chilly Tee) most a Laikát, az apja által 2002-ben megszerzett oregoni animációs stúdiót vezeti.

2016-ben megjelent Shoe Dog című emlékiratában (magyarul A Nike-sztori címen adták ki – a ford.) Knight sajnálkozott, amiért a Nike felépítése közben nem töltött több időt két fiával. (Idősebbik fia, Matthew 2004-ben búvár­balesetben meghalt.) Most Travisszel tölti az idejét, és a filantrópiáról beszélgetnek. A folyamat, ismeri el Knight, „még gyerekcipőben jár, mert csak az utóbbi néhány évben kezdtünk el ezekről a dolgokról beszélni. Még mindig én hozom meg a döntéseket, de ő is mindig kéznél van ilyenkor.”

Travis is a Nike-nál tanulta a dörgést. 2015-ben egy utódlási terv részeként csatlakozott az igazgatótanácshoz, apja a következő évben lemondott. „Mindig éreztem – mondja Travis –, hogy az igazgatótanácsban a cégkultúra őrzése a dolgom.”

Knight GRAT-okat használt arra, hogy egy Travis nevére szóló vagyonkezelőbe tegyen át 3,8 milliárd dollárnyi részvényt. Az értékpapír-bejelentések és Bob Lord adójogász – a gazdagok megadóztatását támogató Patriotic Millionaires csoport szenior tanácsadójának – elemzése szerint Knight egy másik, a Swoosh nevű családi kft.-t érintő manőverével 4,4 milliárd dollárra emelte az örököseinek átruházott részvények összértékét.

Bár ma már Travis trösztje rendelkezik a család majdnem húszszázalékos (29,8 milliárd dollár értékű) Nike-részesedésének szavazati jogaival, a részvények 85 százaléka technikailag Phil Knight tulajdonában van. Bob Lord rámutat, hogy Knight akár nullára csökkentheti a többi vagyonának örökösödésiadó-terhét egy jól bevált opció, a CLAT-ok (testamentary charitable lead annuity trusts, végrendelettel alapított karitatív szervezetet járadékoló tröszt) segítségével. Akárcsak egy Walton GRAT-ot, a CLAT-okat is „le lehet nullázni”. A jótékonysági szervezeteknek meghatározott ideig fizetett évjáradékot úgy számolják ki, hogy kimerítse a CLAT-ba helyezett eszközök jelenértékét – feltéve, hogy nem jövedelmeznek többet annál a bizonyos 7520-as kamatlábnál. Ha többet jövedelmeznek, a lejárati idő végén a fennmaradó eszközállomány adómentesen az örökösökre marad. Knight szóvivője elismeri, hogy a CLAT „járható út”, de hozzáteszi, hogy „jelenleg nem terveznek ilyesmit”.

Knight ezeket a részvényeket (a korlátlan házastársi mentesség alapján) adómentesen hagyhatja feleségére is – a további tervezés feladatával együtt. Az amerikai Forbesnak arra a kérdésére, hogy vagyonának hány százalékát hagyja jótékony célokra, azt mondta: „51 százaléknál biztosan jóval többet, de biztosan nem 90 százalékot. Valahol a kettő között. Végtére is azok az utolsó döntések a halálom után születnek majd meg. Penny és Travis egy oldalon állnak, és az adott összeg java részéről ők döntenek majd.”

„A pénz egyáltalán

nem fontos neki” – mondja Shelly Lambertz, a Continental Resources kulturális és adminisztratív vezetője hetvenhét éves apjáról, a vállalatot megalapító Harold Hammről. „Imádja a vállalatot. Az az első és a kedvenc gyereke. Az az identitása.” Hamm oklahomai szegényparasztok tizenharmadik gyermekeként mezítláb szedte a gyapotot, a középiskola után egy kőolajmezőn lett teherautó-sofőr, huszonöt évesen olajfúrásba kezdett, aztán Amerika rétegrepesztési forradalmának vezére lett.

Harold Hamm

Hamm azt mondja, pillanatnyilag mindenekelőtt készpénzt kell előteremtenie, hogy visszafizesse a Continental tavaly novemberi 27 millió dolláros (vállalati érték) tőkeáttételes kivásárlásához (privatizálás LBO-val) felvett 4,3 milliárd dolláros kölcsönt. Addigra már az öt gyermek javára alapított vagyonkezelőkre ruházta a család (ma 25 milliárd dollárra becsült) Continental-pakettjének felét. Ehhez huszonöt évnyi ügyvédi munkára és egy bonyolult – egy családi kft.-t, a trösztöknek adott kölcsönöket és értékelési diszkontokat magába foglaló – tranzakciósorozatra volt szükség. „Az a legfontosabb, hogy korán kell elkezdeni, amikor a vállalat még kicsi, még a növekedés és az értékteremtés előtt tart – mondja. – Ha az ember el akarja érni, hogy amikor meghal, [az örököseinek] ne kelljen az adók kifizetéséhez eladniuk a vállalatot.” Ez a magántulajdonba vétel azonban nem örökösödésiadó-tervezési lépés, jegyzi meg, hanem gazdasági döntés volt, és azon alapult, hogy a piac úgy viselkedett, „mintha 2020 után már nem lenne se kőolaj, se földgáz”.

Hamm eddig kétszázmillió dollárt, vagyonának kevesebb mint egy százalékát fordította többek között diabéteszkutatásra, energetikai kutatásra és más jótékonysági célokra. 2011-ben második feleségével aláírták a Giving Pledge-et; aztán három év múlva aláírt neki egy 975 millió dolláros válási csekket, és megesküdött, hogy soha többé nem házasodik meg. Még kevésbé szívesen osztozna az adóhivatallal. „Nem láttam még semmit, ami arra engedne következtetni, hogy az állam különösebben jól bánik azzal a pénzzel, amit az amerikaiak adtak neki.”
A riportokban közreműködött Chris Helman.