Repülő csészealj alakú tokjával és jellegzetes, elnyújtott óramutatóival az Ikepod egyre felkapottabb óramárka külföldön, ám Magyarországon még nem igazán terjedt el. Az Ikepod és a Klokers márkák tulajdonosa Christian-Louis Col, őt kérdeztük az iparág jövőjéről, motivációjáról, konkurenciáról és a siker mögötti titkos összetevőről.
Kérdezett: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Hogyan került a pályára? Kereskedő családból származom, felmenőim házaló ügynökök voltak Franciaországban. Tanulmányaim után a Richemont csoportnál kezdtem dolgozni, cipők, gyöngyök, órák és belsőépítészeti dekorelemek menedzselésével foglalkoztam.
Milyen trendeket jósol az óraiparban? Manapság már hetente jelennek meg újabb márkák, miután alacsonyabb lett a belépési korlát, és csökkennek a gyártók költségei. A korábbi modellben a piacot három-négy nagyobb márka uralta, ezek ugyanazt a receptet követték: vintage dizájn, emblematikus modellek újrakiadása, márkaboltok kialakítása. Mintegy ellenpólusként jelentek meg az úgynevezett microbrandek (szűk körben ismert, egy-egy niche szegmenst célzó márkák – a szerk.). Ezek elkezdték leutánozni a nagy gyártókat, csak sokkal jutányosabb árkategóriában kínálják a termékeiket. Azokat a vásárlókat tudják megszólítani, akik még nem mélyültek el annyira ebben a világban. Hogy a költségeiket tovább csökkentsék, az ügyfélnek közvetlenül eladás (direct-to-consumer, azaz D2C modell) is jól bevált technika lett. Mint két rétegmárka tulajdonosa, szeretnék mindkét irányzatból kimaradni.
Lakatos Sándor lénye összefonódik a munkájával. Nemcsak azért, mert szinte kizárólag a maga tervezte darabokban látni, és mert mellkasára tetováltatta a nevével fémjelzett márka logóját, hanem mert egész személyiségéből árad ugyanaz az elegáns kimértséggel vegyes vadóc idegenség, ami a geometrikus fekete-fehér mintákkal, letisztult vonalakkal operáló öltönyeit, zakóit, ruhadarabjait jellemzi.
Gyerekkora óta tudta, hogy divattervező akar lenni. Tatabányai családjának varrodájában nagyanyja tanította mindenre, korán megismerte a szakma alapjait. Mivel nagyon vékony kamasz volt, elkezdett magának varrni, tizennégy évesen már maga varrta nadrágban ment iskolába. Női szabó szakmát szerzett, kezdetben csak szabásmintákat rajzolt, de miután szájról szájra járt a híre, egyre több megbízása lett.
A 2000-es évek elején, huszonévesen költözött Budapestre. Bérelt lakása lett az első showroomja. Ma is szereti, ha munkája mindig közel van hozzá. 2008-ban mutatta be első, férfiaknak készített kollekcióját, már abban láthatók voltak a markáns, „lakatossándoros” jegyek. Az első nagy mérföldkő 2012-ben jött el, amikor bekerült az olasz Vogue-ba. Nemcsak a neves divatlap nyomtatott verziójában, de online felületén is úgy mutatták be ruháit, mint az egyik legnagyobb tehetség kreálmányait.
A legnagyobb sikereit szerinte az a sok esemény és alkalom adják, ahol és amikor ismert és kevésbé ismert emberek viselték a ruháit. „Ezerszer emlegetett sztori, hogy Madonnához eljutott az egyik zakóm – 2014 óta női kollekciót is készítek. Sajnos mellben szűk lett neki. Többen viselték vörös szőnyegen, díjátadón az alkotásaimat, de engem nem az érdekel, ki az, aki viseli. Érezze benne önazonosnak magát.”
Ruháira jellemzők a geometriai alakzatok, a printelt anyagok és a technikai bravúrok. A jellegzetesen kontrasztos, fekete-fehér világ mellett időnként egy-egy színesebb kreáció is megjelenik, de nem lóg ki a sorból. Sándor a sokszínűségre törekszik, de nem a színek terén. „Gyakran készítek felsőruházatot nem arra szánt textilekből, és akár egy barkácsboltban is találok olyat, amit aztán felhasználok a következő munkámhoz.”
Tavaly már mintegy tízmillió forint forgalmat csinált a ruháival. Bár ősszel a Cápák közöttben is szerepelt, és százmillió forintos támogatást kért ahhoz, hogy egyszemélyes márkájából csapatot építsen, mégsem onnan jött a segítség. A műsortól függetlenül talált befektetőre, aki mentesíti az üzleti feladatoktól, hogy az alkotásra koncentrálhasson. „Bízik bennem, és a sikernek ez az egyik kulcspontja. A másik, hogy kurva jó dolgokat kell csinálni.”
Az új kollekciója olyan lesz, amilyenre már régóta vágyott, amiben igazán megmutathatja magát. „Eddig visszafogtam magam. Féltem, ha túl extrém, nem veszik meg. Nyilván készítek hétköznap hordhatót is, de ez most különleges lesz.”
Hol tartunk a klímasemlegesség felé vezető úton, mit kellene a lehető leggyorsabban meglépni?
Ha nem csökkentjük nagyjából harminc százalékkal a végső energiafelhasználásunkat, sehogy se jön ki a matek 2050-re. De ezt lehet úgy is, hogy közben nő a komfortszintünk, mondja Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója. Interjú.
A közösségi média emblematikus-ikonikus figuráján negyven felé közeledvén Bill Gates-i tünetek mutatkoznak: higgadtabb lett (többé-kevésbé), és megfontoltabb is (inkább többé, mint kevésbé), így meghökkentő magabiztossággal forgatja fel cégbirodalmát. Nagy tétekben játssza meg az emberiség jövőjét – és azt, amit maga után hagy.
Fiatalon hozott meghatározó döntéseket, és mindig gyakorlatias szemmel tekintett a feladatokra. Abhishek Stan Ahuja szerint ez és persze szerencse is kellett, hogy testvérével húsz év alatt stabil, időtálló minőségi márkát és öltönyszabóságot hozzon létre – Budapest mellett még öt európai országban. Kézzel, egyedileg varrt öltönyei nem a változó divatot követik.
Idén ünnepli ötvenedik évfordulóját a Weishaupt Magyarországon. Ez a tény már önmagában sem hétköznapi, hiszen a nyugat-európai cégek jellemzően a rendszerváltás után jelentek meg itthon. A baden-württembergi székhelyű Weishaupt története ebből a szempontból is kivételesnek mondható és jól rávilágít arra, miben is gyökerezik a vállalat legfontosabb erénye. A sváb iparos család sarja, Max Weishaupt úr […]
