Repülő csészealj alakú tokjával és jellegzetes, elnyújtott óramutatóival az Ikepod egyre felkapottabb óramárka külföldön, ám Magyarországon még nem igazán terjedt el. Az Ikepod és a Klokers márkák tulajdonosa Christian-Louis Col, őt kérdeztük az iparág jövőjéről, motivációjáról, konkurenciáról és a siker mögötti titkos összetevőről.
Kérdezett: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Hogyan került a pályára? Kereskedő családból származom, felmenőim házaló ügynökök voltak Franciaországban. Tanulmányaim után a Richemont csoportnál kezdtem dolgozni, cipők, gyöngyök, órák és belsőépítészeti dekorelemek menedzselésével foglalkoztam.
Milyen trendeket jósol az óraiparban? Manapság már hetente jelennek meg újabb márkák, miután alacsonyabb lett a belépési korlát, és csökkennek a gyártók költségei. A korábbi modellben a piacot három-négy nagyobb márka uralta, ezek ugyanazt a receptet követték: vintage dizájn, emblematikus modellek újrakiadása, márkaboltok kialakítása. Mintegy ellenpólusként jelentek meg az úgynevezett microbrandek (szűk körben ismert, egy-egy niche szegmenst célzó márkák – a szerk.). Ezek elkezdték leutánozni a nagy gyártókat, csak sokkal jutányosabb árkategóriában kínálják a termékeiket. Azokat a vásárlókat tudják megszólítani, akik még nem mélyültek el annyira ebben a világban. Hogy a költségeiket tovább csökkentsék, az ügyfélnek közvetlenül eladás (direct-to-consumer, azaz D2C modell) is jól bevált technika lett. Mint két rétegmárka tulajdonosa, szeretnék mindkét irányzatból kimaradni.
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le. Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze […]
Focimeccset néztem egyedül. Nem a legmeglepőbb állítás egy középkorú férfitól, ugye? Tőlem az. Aki ismer, tudja, nem voltam (vagyok?) nagy focirajongó. Még a lányom is visszakérdezett este: egyedül leültél meccset nézni? Le.
Szoboszlai Dominikkal két éve találkoztam személyesen, hol máshol, címlapfotózáson. Nem tett rám mély benyomást, nyűg volt neki a fotózás. Mégis elkezdtem figyelni, hogyan játszik, és persze az is segített, hogy a fiam focizni jár, és tanítgat a csapatokról, nézi a meccseket. Amikor bekapcsoltam a tévét, 0-1-re vezetett Montenegró. Amikor kikapcsoltam, 3-1-re vezettünk, közte volt másfél perc, amikor Szoboszlai lőtt két gólt. A Szoboszlai-jelenséghez kellett egy végletekig eltökélt és kemény focista apa, egy hidegfejű profi menedzser, és Dominik kitartó munkája és „győztes mentalitása”, ahogy azt Esterházy Mátyás, a menedzser mondani szokta. Így leírva nem sok ez, csak épp a csillagok megfelelő állása és 20+ év megfeszített munkája. Az eredmény egy példakép, aki elé tiszta szívvel tud leülni apa és fia. Egy magyar, aki világszínvonalat hoz a maga területén. Egy Forbes-sztori.
Szoboszlai egy a tíz közül, akinek a szerkesztőség szerint 2023 volt eddig életük éve. Azahriah sem maradhatott le róla, de vannak köztük olyanok, akiket csak a rendszeres Forbes-olvasók fognak ismerni, mert igazán csak nálunk lehet olvasni világszínvonalú kutatásukról vagy startupjukról.
Ahogy kevesen hallottak Szakacsits Szabolcsról is, ő idén a Bridge–Forbes Az Év Filantrópja díjat vehette át a Magyar100 Gálán. Hogy miért? Szabolcs 2006-ban húzott egy olyat, amire a fél világ felfigyelt (ő meg a sarkkörre ment kirándulni), aztán felépített egy céget Finnországban, majd hazajött, és most ahol tud, segít. Nagykanizsán.
Világszínvonalú Fischer Iván és negyvenéves zenekara is. A legendás karmester sokszor csak annyit kér zenészeitől, hogy „legyen jó!”, de ismerve őt, ennél határozottabb, ellentmondást nem tűrőbb és részletesebb instrukciói is lehetnek. Az eredmény magáért beszél, és Fischer a vezetői időbeosztásról is leckét ad: kilencven százalék tervezés és vízió, tíz százalék kivitelezés. Az elmúlt tíz főszerkesztői évemet nem pont ebben az arányban töltöttem el, de azért így is jól sikerült. A jubileum egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor megjött a nyomdából a bookazine-unk, benne az első tíz év legjavával. Legszívesebben vele aludnék, mint az első szám frissen elkészült címlapjával anno.
Idén ünnepli ötvenedik évfordulóját a Weishaupt Magyarországon. Ez a tény már önmagában sem hétköznapi, hiszen a nyugat-európai cégek jellemzően a rendszerváltás után jelentek meg itthon. A baden-württembergi székhelyű Weishaupt története ebből a szempontból is kivételesnek mondható és jól rávilágít arra, miben is gyökerezik a vállalat legfontosabb erénye. A sváb iparos család sarja, Max Weishaupt úr […]
Fiatalon hozott meghatározó döntéseket, és mindig gyakorlatias szemmel tekintett a feladatokra. Abhishek Stan Ahuja szerint ez és persze szerencse is kellett, hogy testvérével húsz év alatt stabil, időtálló minőségi márkát és öltönyszabóságot hozzon létre – Budapest mellett még öt európai országban. Kézzel, egyedileg varrt öltönyei nem a változó divatot követik.
A medtechtől a techfluenszerekig, a játékfejlesztéstől a csirkegyárig a régi találkozott az újjal, a mesterséges intelligencia pedig a józan ésszel. Ilyen volt a második Forbes Tech Summit – a Forbes.hu-n is tudósítottunk róla.
Ki szeretne egy luxushotel teraszán üldögélve pisztáciás és mandulás granitával töltött foszlós brióst reggelizni, miközben a Jón-tenger gyönyörű öbleit és az Etna – néha füstölgő, néha lángnyelveket is kibocsátó – kúpját nézegeti?