Írta: Litkai Gergely Mire fordítjuk rendelkezésre álló erőforrásainkat a globális polikrízis esetében? Növekedésre, mitigációra, adaptációra? Leegyszerűsítve, ha autónkkal egy betonfal felé tartunk százötvennel, miben bízunk? Fokozzuk a sebességet, hátha átviszi az autó a betonfalat? Megkísérelünk fékezni és elrántani a kormányt? Vagy csak bekötjük a biztonsági övet? Az első elképzelés talán józan paraszti ésszel kizárható, egy ilyen ütközést nehéz túlélni, ráadásul a betonfal […]
Írta: Litkai Gergely
Mire fordítjuk rendelkezésre álló erőforrásainkat a globális polikrízis esetében? Növekedésre, mitigációra, adaptációra? Leegyszerűsítve, ha autónkkal egy betonfal felé tartunk százötvennel, miben bízunk? Fokozzuk a sebességet, hátha átviszi az autó a betonfalat? Megkísérelünk fékezni és elrántani a kormányt? Vagy csak bekötjük a biztonsági övet? Az első elképzelés talán józan paraszti ésszel kizárható, egy ilyen ütközést nehéz túlélni, ráadásul a betonfal (természet) és az autó (emberi civilizáció) is odalesz, sokkal rövidebb idő alatt, mintha nem gyorsítanánk.
Ha olyan közel van a betonfal, hogy már lehetetlen megállni előtte, akkor is célszerű fékezni vagy elrántani a kormányt, viszont anélkül, hogy be lenne kötve a biztonsági övünk, meglehetősen kicsi az esélyünk a túlélésre. Pont ezt mondja a párizsi klímaegyezmény is: az adaptáció nem mehet a mitigáció rovására. Nem jó, ha figyelmünk a fékezés helyett kizárólag arra összpontosul, hogy valahogy bekössük az övünket.
Szicília minden színe megtalálható a konyhában, a séf nagyszerű érzékkel keveri ki belőlük a legszebb kombinációkat.
Ciccio Sultano séf neve már önmagában sok mindent megmagyaráz Szicília történelméről: amíg Európa többi részén az utóbbi években sikerült hatalmas élvezettel felfedezni a fúziós konyhát, azaz a különböző kultúrák keveredését, a hányatott sorsú szigeten ez az elmúlt évezredek valósága. Ennek viszont – legalábbis kulináris szinten – mindig fantasztikus eredményei vannak, gondoljunk csak arra, mi minden hiányozna a magyar konyhából, ha a derék effendik megtorpannak a magyar határnál. De jöttek, így nem maradtunk le a pirospaprikáról és sok, ma már mélymagyarnak számító alapanyagról sem. Na, de ugorjunk vissza Ragusába, egyenesen Ciccio konyhájába!
Mindössze pár lépésre az impozáns dómtól, egy barokk utcácska egyenetlen kövezetéről belépve az étterembe egyszer csak egyenesbe jön minden. Már az üdvözlőfalatok is tökéletesen betöltik szerepüket: a régió legjobb alapanyagaiból kreatívan, magas színvonalú konyhatechnológiával elkészítve, ízlésesen tálalva kerülnek elénk. De azért persze bőven tartogat meglepetést is az este – nem csak azt a váratlan személyes feladatomat, hogy az ódon falak között kell lemenedzselnem egy budapesti lakásból való kizáródási vészhelyzetet.
A séf kiváló érzékkel igazodik el a tészták, halak, zöldségek, húsok világában, kellő leleményességgel egyéni arcot is ad nekik, miközben megőrzi alapértékeiket is. Nagyszerű partnere, az argentin sommelier az egész világ boraiból válogat, ráadásul rendkívül szórakoztatóan ad elő, és kifejezetten izgalmas játékokat is kínál, például egy tétel különböző évjáratait egészen eltérő szerepben vonultatja fel.
De a legmaradandóbb élmény mégis a bébipolip, talán az fejezi ki legszebben a séf filozófiáját is. Hagyományos főzés nélkül, egy teához vagy filteres kávéhoz hasonló eljárással készül a vendég előtt: fűszernövényekkel aromatizált forró jázminteában kap mindössze pár percnyi fürdőt, majd egy kagylószósszal és egy csodálatos tartármártással kerül a vendég elé. Ahol aztán megkapja a végső ecsetvonást, egy parfümpermetet, mirha, szantálfa, gomba és sajt elegyét.
Ma már inkább teniszszülőnek tartja magát, mint elemzőnek. Török Gábor a nyilvánosság aranykorában vált ismertté, a politika világában kívülállóként is bennfentes lett, reputációját azonban az üzleti szférában kamatoztatja.
A Forbes legértékesebb magyar tulajdonban lévő cégek listájának 65. (TOLNATEJ Zrt.) és 70. (Tarr Kft.) helyén álló vállalatok együttműködésében épült fel a kelet-közép-európai régió legnagyobb félkeménysajt-üzeme, Szekszárdon. A közismert Tolle termékeket gyártó TOLNATEJ Zrt. az idén éppen 40 éves gyárát bővíti és reorganizálja. A 20 milliárd forintos beruházás részeként kialakított új csarnok kommunikációs hálózatát régi […]
A Lancia nem macska, mégis legalább kilencedik életét koptatja már sokkolóan hosszú ideje. A komoly gondok még korábban kezdődtek, ám az egykor méltán legendás autómárka a kóma után újra az élmezőnyben szeretne lenni. Ez hatalmas meglepetés annak tudatában, hogy az eladások terén az utóbbi években főként az olasz nők vitték a hátukon a történetet. Grazie, Donne d’Italia.