Világszerte tarol a streaming, a nyaraláson készült fotók és videók szinte azonnal mennek a közösségi felületekre és a felhőtárhelyekre. Nincs ez máshogy a vállalati oldalon sem, folyamatos a digitalizáció, a mesterséges intelligencia pedig alapjaiban formálja át a világot. Ezek a megatrendek minden korábbinál nagyobb kihívás elé állítják az adatközpontokat világszerte, hiszen úgy kell megoldani a […]
Világszerte tarol a streaming, a nyaraláson készült fotók és videók szinte azonnal mennek a közösségi felületekre és a felhőtárhelyekre. Nincs ez máshogy a vállalati oldalon sem, folyamatos a digitalizáció, a mesterséges intelligencia pedig alapjaiban formálja át a világot. Ezek a megatrendek minden korábbinál nagyobb kihívás elé állítják az adatközpontokat világszerte, hiszen úgy kell megoldani a kapacitás növelését, hogy közben a fenntarthatósági szempontok is érvényesüljenek. A jelenleginél sokkal „zöldebb” IT-hoz szükséges eszközök már megvannak, a Schneider Electric pedig arra is tud jó példát mutatni, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni őket.
A világszerte előállított adatmennyiség 2025-re akár 500 százalékkal nőhet az évtized elejéhez képest – ez is szerepet játszik abban, hogy ugrásszerűen nő az igény az adatközponti szolgáltatásokra, függetlenül attól, hogy ezeket az adatokat a felhőben tárolják, vagy akár saját adatközpontokban. A következő években ráadásul látványosan bővül a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásokhoz köthető terhelés is. Ezen hatások miatt becslések szerint a világon működő adatközpontok energiafelhasználása 2025-re az évtized elejéhez képest akár felével is nőhet. Az adatközpontok környezeti hatásának csökkentéséhez az első lépést a létesítmények kibocsátásának pontos felmérése jelenti.
Az adatközpontok már most is 1 százalékkal részesednek a világ energiafelhasználásából, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 3-4 százaléka köthető hozzájuk, ezért elengedhetetlen a környezeti hatásuk csökkentése, amit például az energiahatékonyság növelésével lehet elérni. A Schneider Electric megbízható tanácsadó és partner lehet mind a termékmegoldások és szolgálta- tások nyújtásában, mind pedig a zöld és digitális átmenetet követni kívánó vállalatok számára”
A magyar mini-Amazon – korábbi cikkünkben így definiáltuk Janzer Frigyes online könyvkereskedelmi cégét. A Prospero Könyvei a kígyókutató szakkönyvétől az aszfaltépítők kézikönyvéig vagy nyolc–tízmillió féle külföldön megjelent kiadványt kínál online, és beszerez bármit, ami forgalomban van. Ráadásul Frigyes még jótékonykodik is rajta keresztül, sőt a magánkeresetéből is támogatja a nógrádi gyerekek oktatását – ezért kapta meg Az Év Filantrópja pályázaton az elkötelezett polgárnak járó különdíjat.
„Akkor indítottuk el a logikai tanfolyamokat, amikor a legkisebb gyermekem tizennégy lett, a legnagyobb meg éppen húsz. Mert azt láttam, hogy nekik milyen szerencséjük van azzal, hogy olyan családban nőttek fel, ahonnan könnyű továbbtanulni és jó munkát találni. És gondoltam, kötelességünk valamit tenni azokért a gyerekekért, akik nem annyira szerencsések, mint az enyémek” – meséli Janzer Frigyes, hogyan kezdődött a Gondola-program története. (Forbes, 2018/11)
Ő maga második generációs értelmiségi, édesapja Janzer Frigyes szobrászművész. „Az ott az ő szobra” – mutat a terézvárosi irodában egy kecses bronzfigurára. – Vagyis olyan indíttatásom nem volt, hogy a nehéz gyerekkorom miatt kezdtem volna karitatív munkát végezni. Egyszerűen igazságtalannak éreztem más gyerekek helyzetét az enyémekéhez képest.” Először meleg ruhákat és könyveket vittek Bátonyterenyére egy barátjával 2014 elején, ám hamar rájöttek: pusztán tárgyi adományokkal nem teszik igazán jobbá az ottani gyerekek jövőjét.
„Beszélgettünk a helyi tanodásokkal, és akkor találtam ki a péntek délutáni gondolkodásfejlesztő foglalkozásokat” – meséli. A gyerekei a LogIQa Stúdióba jártak tehetségfejlesztésre, így hozzájuk fordult módszertani segítségért. Azóta az ottani foglalkozásokat vezető Mózes Krisztiánnal és Hetei Balázs matematikussal mennek le Lucfalvára havonta egy-egy szombaton, egy egész délelőttre foglalkozásokat tartani. (Az Elekes G. Sándor alapította LogIQa történetét a Forbes.hu-n írtuk meg.)
„Az első év dzsungelharc volt – mondja Mózes Krisztián. – Nagyjából ennyinek el kellett telnie, hogy amikor felírtam a táblára egy feladatot, csend legyen, és tényleg elkezdjenek gondolkodni rajta. Időbe telt, amíg összecsiszolódtunk.”
Öt százalék Frigyes az ELTE magyar és történelem szakjai és három tudományos továbbképzési ösztöndíjas (a mai PhD-ösztöndíj elődje) év után egy könyvkiadónál segített kiépíteni a külföldi könyves üzletágat – friss diplomásként, nulla tapasztalattal. Mintegy másfél év után angol szakos feleségével megalapították a Prospero Könyvei Kft.-t, és megkerestek könyvtárakat, egyetemeket, intézeteket, hogy beszerzik nekik a vágyott külföldi kiadványokat.
Mindezt internet nélkül. „Hetente rohangáltam fel az Országos Széchényi Könyvtárba, és ott bújtam az egyes országokban megjelenő Books In Print katalógusokat. Abban címre lehetett keresni, kinéztem a könyvek adatait, valamint a kiadókat, és elkezdtünk velük levelezgetni” – mondja Frigyes. Sportot űztek belőle, hogy minél több külföldi kiadóval legyen közvetlen kapcsolatuk, nem akartak közvetítőknek jutalékot fizetni.
Megrendelőik egyedi igényei miatt néha olyan kis cégekkel is üzletelniük kell, amelyek egyáltalán nem profi kiadók, csak éppen megjelentettek egy könyvet. „Hogy konkrét példát említsek: a magyar aszfaltépítők szerettek volna például az amerikai Association of Asphalt Paving Technologists nevű szervezettől szakkönyveket, és előfordult az is, hogy valaki egy külföldi kígyókutató magánkiadású könyvére vágyott, olyanéra, akinek az előszobájába bejegyzett cége évente átlagosan 0,2 könyvet jelentetett meg.”
A lakossági internetpenetráció az ezredforduló körül még nem volt olyan, hogy a magánszemélyek könyvkereslete észrevehető tétel lehetett volna a bevételben. „Amikor az Amazon 1994-ben elindult Amerikában, itthon még a kutya nem vett online könyvet” – mondja Frigyes. Csak 2007-2008 körül kezdtek a könyvtárak mellett egyre inkább a magánvásárlókra is támaszkodni. Bár a forgalmuk nyilvánvalóan eltörpül az amerikai példa mögött, a kínálat nagyságrendje ma már közelít az Amazonéhoz: a Prospero webáruházában több mint húsz főkategóriában, sok száz alkategóriában – az ezoterikus könyvektől a művészeti albumokon és szépirodalmi köteteken át az utazási kiadványokig és persze a szakkönyvekig – nyolc–tízmillió cím van.
Évente kétszer, november–decemberben, illetve május–júniusban karitatív célú kampányt rendeznek. A vevők dönthetik el, hogy a Heim Pál Kórház Fejlesztéséért Alapítványnak vagy a Gondola-programra adják-e vásárlásuk értékének öt százalékát. Frigyesék részben ebből vették meg Lucfalván az épületet, ahol tavaly szeptember óta a logikai foglalkozásokat tartják. Öt év alatt a családi kasszából és a Prospero-vásárlók felajánlásaiból nagyjából tízmillió forintot költöttek a Gondolára, ennek a nagy része arra ment el, hogy a 2,8 millióért megvett, 51 négyzetméteres házat tanodának alkalmas épületté alakítsák át, persze más adományozók segítségével. „Ezenfelül a mi munkánk nem kerül semmibe, Krisztiánék is ingyen oktatnak szombatonként, legfeljebb a kiemelkedő diákoknak adott havi húszezres ösztöndíj vagy a gyerekeknek szervezett budapesti utazások jelentenek költséget” – szerénykedik.
Frigyes szerint fontos, hogy az ember ne várjon irreálisan sokat az efféle programoktól: „Mi kicsik vagyunk, ha ezzel a segítséggel a hátrányos helyzetű gyerekek közül csak egy eljut egy jobb gimnáziumba, vagy páran jó szakmát tanulnak, már megérte. Ha reálisan nézzük, ennyi erőforrással kevés kiemelkedő eredmény érhető el.”
Kilenc év alatt nyolcvan–száz gyerek járt a Gondola foglalkozásaira. Az egyik régi diákjuk például most volt szakmai gyakorlaton Spanyolországban az Erasmus+ programban, ő fodrásznak tanul. A kisiskolásokra koncentrálnak, és általában tizennégy–tizenöt éves korig mennek el. Frigyes azt mondja: „Minél korábban kezdjük el a fejlesztést, annál nagyobb az esély, hogy a családi helyzethez képest előre lépjenek.”
Prospero Könyvei Kft. Alapítás: 1994 Tulajdonos: Janzer Frigyes (80%), Janzer Dóra (20%) Árbevétel (millió forint) 2021 322,2 2022 305,6 2023* 300,0 Adózott eredmény (millió forint) 2021 14,7 2022 7,9 2023* n. a. *Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Programozott a Nokiának, az Ericssonnak, fejlesztett szoftvert Mérő Lászlóval Rubik Ernőnek, dolgozott a NASA-val, és huszonkét évig Helsinkiben élt. Szakacsits Szabolcs ezeken a témákon túl órákig képes mesélni a Nagykanizsa környéki olajról és nemesi felmenőiről is, de mostanság főleg átadókra, díjkiosztókra rohangál. Merthogy évi százmilliókat költ jótékony célokra – a Bridge Budapest és a Forbes Az Év Filantrópja díját is ő kapta. A szorgalmat a szüleitől tanulta, a vidámságot thai feleségétől, a szenvedélyt pedig a Linux-felhasználóktól. Most a holdra szállásra készül.
Összeraktunk egy bookazine-ra valót a magyar Forbes első évtizedéből. Nagyágyúk, nagy pénzek, nagy múltak – kihagyhatatlan Forbes-sztorik 144 oldalon, több tucat nagy durranás abból a több százból, amit 2013 novembere óta megírtunk.
Brett Berish, a Sovereign Brands alapítója igazi sztárokkal parolázó vagabond. Prémium italait többek között Lil Wayne és Wiz Khalifa reklámozzák, egyik üzletét Jay-Z-nek adta el, extravagáns, hiphop inspirálta öltözeteit pedig kilométerekről ki lehet szúrni. A világ egyik legmenőbb italgyárosát budapesti látogatása alatt csíptük el egy villáminterjúra.
Egy hét intenzív együttlét után kapiskálom Fischer Iván és a Fesztiválzenekar titkát. Többkomponensű. Van benne extrém pontosság, bizalom, szenvedély, fegyelem, figyelem. Öt árulkodó pillanat és öt bennfentes állítás arról, hogy miért tart ott a BFZ, ahol: a világ csúcsán.