Nagy Zoltán tizenöt éve alapította meg a magyar bartenderszakmának óriási svungot adó Boutiqot, amit aztán 2012-ben a világ legjobb ötven bárja közé is beválasztottak. Mivel kellett itthon megküzdeni? Mik voltak az elmúlt másfél évtized legjobb pillanatai? És van-e még megvalósítandó vízió a koktélmekka csúcsán? Interjú.
A tizenöt éve megnyitott Boutiq’Bar a mai koktélbárszíntér előfutára volt. Ez alatt az idő alatt nagyjából annyit fejlődött ez a szakma, mint a csúcsgasztronómia a Costes megnyitása óta. Te hogyan értékeled, mekkorát ugrott Budapest kínálata, a szakma teljesítménye? Ha például Pozsony a mérce, nagyobbat is ugorhattunk volna, de a fejlődést a piac is alakítja. Hiába várjuk el a gyors előrehaladást, ha a szakmában dolgozó kollégák más tempót diktálnak.
Ha már fine dining hasonlóság: a koktélszakmában is van törésvonal Budapest és a vidéki nagyvárosok között. Áthidalható ez a szakadék, ahogy arra a Michelin-kalauz szerint már egyre több példa van az éttermek között? Vagy a koktélelit mindig szigorúan Budapest-központú lesz, és vidéken marad a piña colada? Lilla, az életem másik oldala szokta mondani: senki sem kel fel úgy, hogy meginna egy jó Negronit. Ha valaki elkezd irányt teremteni bármelyik városban, el tudja érni. Mi is rengeteg munkát tettünk bele a Boutiqkal, hogy a vendégek megismerjék a különbséget a jó, az átlagos, a közepes és az alsó kategóriás koktélok között. Ez idő, energia, pénz.
De a vidék is nagyon szépen fejlődik, van is már rá példa. Győrben ott a Szomszéd, Pécsett a Filter. Vannak helyek, ahol ez tud működni, és vannak még nem befocizott ziccerek is. Például Debrecen, ahol részt veszek egy új projektben, a Flash by Nextben, mint tanácsadó.
Fiatalon hozott meghatározó döntéseket, és mindig gyakorlatias szemmel tekintett a feladatokra. Abhishek Stan Ahuja szerint ez és persze szerencse is kellett, hogy testvérével húsz év alatt stabil, időtálló minőségi márkát és öltönyszabóságot hozzon létre – Budapest mellett még öt európai országban. Kézzel, egyedileg varrt öltönyei nem a változó divatot követik.
A személyre szabott kiszolgálás nem csak a precíz méretlevételt tartalmazza: aki csúcsminőségű öltönyének és ruhatárának elkészíttetésére szerződik, Stan Ahujánál élményt kap. „Ha valaki csak egyszer viseli a termékünket, ami úgy simul rá, mint kesztyű a kézre, és megízleli, mi a különbség az egyedi és a konfekció között, azt könnyű áttéríteni erre a minőségre” – mondja Stan.
Nem az elmúlt húsz év munkájának lassan megérett gyümölcse az Andrássy úti bolt és műhely: a 2004-ben alapított cég már az első években itt nyitott üzletet. „Mindig öt évvel előre terveztem, lassan haladtam céljaim felé – mondja Stan. – Akkor mindenki azt mondta, hogy vékony jégen járok. Az ország legértékesebb ingatlanjai vannak itt, óriási a kockázat. De tudtam, ha három évig fenn tudom tartani, később is megőrzöm. Ilyen irányítószámmal a két messziről jött indiai fiú az egészen jó modern öltönyeivel jó benyomást tud kelteni bizonyos körökben.”
Indiából tizenhat évesen költözött Angliába divatértékesítést tanulni egy bentlakásos iskolában. Diploma után egy lengyel férfiruhacégnek dolgozott, és rengeteget járt Budapesten, végül huszonévesen itt lelt otthonra. Két szabóval és néhány varrónővel kezdtek, ma már hatvanan dolgoznak az öltönyökön és ruhákon. A nyolc–tíz hetes vállalási idő négy hétre szűkült, vendégkörük megnégyszereződött. A bevétel növekedett a pandémiás években is, amikor az átlagnál is kevesebben vették magukra reggelente öltönyeiket. 2022-es árbevételük már 149,9 millió forint volt, 24 milliós adózott eredménnyel.
„Azokra koncentráltunk, akiknek a lezárások alatt is meg kell jelenniük, és nem mindegy, miben.” Három hónapra azért ők is bezárták az üvegajtót. „Úgy építettem fel ezt az üzletet, hogy az eladósodottság szintje, a tőkearányos adósságállomány megengedjen ilyen kieső periódust.” Időközben az Ahuja fivérek megtanultak magyarul, hogy a nyolcvanöt százalékban magyar ügyfeleiket közvetlenebbül szolgálhassák ki. A cégben dolgozó öt családtag mindegyike részvényes lett, egyenlő felelősséget vállalva. Stan havonta tíz napot tölt Bukarestben, és az ő hatáskörébe tartozik még a lengyelországi üzlet is, öccse Csehországért, Ausztriáért és Szlovákiáért felel. A nagy-britanniai ágat a brexit és a covid után felszámolták.
Szüleik továbbra is Indiában élnek – nem bírják a magyar teleket –, de gyakran látogatnak Budapestre. „Mindig szerették volna, hogy a családi textilbizniszbe szálljak be, három generáció óta gyártanak egyiptomi pamutból inganyagokat. Ez tulajdonképpen megtörtént, hiszen most mi is ezekből az anyagokból varrjuk az ingeinket. Mióta bizonyítottam nekik, mindenben támogatnak.”
Sok befektető bizonyára fogta a fejét a 2023-as évben történteket látva, de a CIB Private Bankingnél a lehetőségek kiaknázásán volt a hangsúly. A jövőben pedig még inkább felértékelődhet a bankárok tudása, tapasztalata és elhivatottsága. A 2023-as év régóta nem látott inflációt és kamatszinteket hozott a piacokra, közben pedig újabb kiszámíthatatlan „fekete hattyú” események is borzolhatták […]
A közösségi média emblematikus-ikonikus figuráján negyven felé közeledvén Bill Gates-i tünetek mutatkoznak: higgadtabb lett (többé-kevésbé), és megfontoltabb is (inkább többé, mint kevésbé), így meghökkentő magabiztossággal forgatja fel cégbirodalmát. Nagy tétekben játssza meg az emberiség jövőjét – és azt, amit maga után hagy.
A Forbes legértékesebb magyar tulajdonban lévő cégek listájának 65. (TOLNATEJ Zrt.) és 70. (Tarr Kft.) helyén álló vállalatok együttműködésében épült fel a kelet-közép-európai régió legnagyobb félkeménysajt-üzeme, Szekszárdon. A közismert Tolle termékeket gyártó TOLNATEJ Zrt. az idén éppen 40 éves gyárát bővíti és reorganizálja. A 20 milliárd forintos beruházás részeként kialakított új csarnok kommunikációs hálózatát régi […]