A személyre szabott kiszolgálás nem csak a precíz méretlevételt tartalmazza: aki csúcsminőségű öltönyének és ruhatárának elkészíttetésére szerződik, Stan Ahujánál élményt kap. „Ha valaki csak egyszer viseli a termékünket, ami úgy simul rá, mint kesztyű a kézre, és megízleli, mi a különbség az egyedi és a konfekció között, azt könnyű áttéríteni erre a minőségre” – mondja Stan.

Nem az elmúlt húsz év munkájának lassan megérett gyümölcse az Andrássy úti bolt és műhely: a 2004-ben alapított cég már az első években itt nyitott üzletet. „Mindig öt évvel előre terveztem, lassan haladtam céljaim felé – mondja Stan. – Akkor mindenki azt mondta, hogy vékony jégen járok. Az ország legértékesebb ingatlanjai vannak itt, óriási a kockázat. De tudtam, ha három évig fenn tudom tartani, később is megőrzöm. Ilyen irányítószámmal a két messziről jött indiai fiú az egészen jó modern öltönyeivel jó benyomást tud kelteni bizonyos körökben.”

Indiából tizenhat évesen költözött Angliába divatértékesítést tanulni egy bentlakásos iskolában. Diploma után egy lengyel férfiruhacégnek dolgozott, és rengeteget járt Budapesten, végül huszonévesen itt lelt otthonra. Két szabóval és néhány varrónővel kezdtek, ma már hatvanan dolgoznak az öltönyökön és ruhákon. A nyolc–tíz hetes vállalási idő négy hétre szűkült, vendégkörük megnégyszereződött. A bevétel növekedett a pandémiás években is, amikor az átlagnál is kevesebben vették magukra reggelente öltönyeiket. 2022-es árbevételük már 149,9 millió forint volt, 24 milliós adózott eredménnyel.

„Azokra koncentráltunk, akiknek a lezárások alatt is meg kell jelenniük, és nem mindegy, miben.” Három hónapra azért ők is bezárták az üvegajtót. „Úgy építettem fel ezt az üzletet, hogy az eladósodottság szintje, a tőkearányos adósságállomány megengedjen ilyen kieső periódust.”
Időközben az Ahuja fivérek megtanultak magyarul, hogy a nyolcvanöt százalékban magyar ügyfeleiket közvetlenebbül szolgálhassák ki. A cégben dolgozó öt családtag mindegyike részvényes lett, egyenlő felelősséget vállalva. Stan havonta tíz napot tölt Bukarestben, és az ő hatáskörébe tartozik még a lengyelországi üzlet is, öccse Csehországért, Ausztriáért és Szlovákiáért felel. A nagy-britanniai ágat a brexit és a covid után felszámolták.

Szüleik továbbra is Indiában élnek – nem bírják a magyar teleket –, de gyakran látogatnak Budapestre. „Mindig szerették volna, hogy a családi textilbizniszbe szálljak be, három generáció óta gyártanak egyiptomi pamutból inganyagokat. Ez tulajdonképpen megtörtént, hiszen most mi is ezekből az anyagokból varrjuk az ingeinket. Mióta bizonyítottam nekik, mindenben támogatnak.”