Mitől lesz stílusos a magyar férfi?
Zsigmond Dóra: Elcsépelt szónak tartom a stílust. De ha nagyon ki kell magamból kényszeríteni egy fontos jellemzőt, akkor az az önazonosság. Ha van önismereted, jól körülhatárolt képed magadról – ez idővel persze változhat –, hozza magával a magabiztosságot, amit az emberek kívülről stílusosnak fognak értelmezni. Akkor teljesen mindegy, mit veszel fel, milyen kategóriába sorolod magad, vagy sorolnak mások.
Lakatos Sándor: Egyetértek, az önazonosság hozza magával azt, ami egy férfiből fakad, a színeket, szabásvonalakat. Manapság rengeteg stílus létezik, szabad mindent mindennel felvenni, mégis, ha valakire csak ráadogatnak dolgokat, nem fognak jól állni rajta. A stílus nem pénztárca kérdése, sőt. Legtöbbször azoknál látható, hogy nem illik hozzájuk az öltözékük, akik a drága dizájnerdarabokat veszik meg. Többet és mást akarnak mutatni. Ez minden, csak nem eredetiség és önazonosság.
Stan Ahuja: Szerencsés vagyok, hiszen nekem megadatott az a kiváltság, hogy egész Európában öltöztethettem férfiakat. Egyértelműen látni a különbségeket abban, hogyan öltöznek fel egy üzleti találkozóra a magyarok és más európaiak. 2004-ben alapítottam a Stan Ahuja márkát, az akkori időkhöz képest fejlődtek a magyar férfiak. Egyrészt mert a divatiparban dolgozók, a szabók, a stylistok aktívan terjesztik, hogy egy férfinak is nagyon fontos, hogy jól öltözött legyen egy megbeszélésen, baráti találkozón vagy randin. Másrészt öntudatosabbak és igényesebbek is lettek.
És valóban nem pénz kérdése, hogy valaki jól nézzen ki, de aki minőséget akar vásárolni, annak természetesen kell rá áldoznia.
Mi a helyzet a változó trendekkel? A megfelelő magabiztosság mellett ezek szerint nincs szükség a követésükre?
ZS. D: A világban a korábbiaknál nagyobb teret kap az önkifejezés, az emberek rendkívül sokszínűek. Nincs szükség trendekre, hogy meg tudj nyilvánulni, hogy bizonyos fokú igényességgel megmutasd magad. De ebben óriási felelősségük van a divatmagazinoknak, mert nagy hatással vannak az öltözködési kultúrára. Amíg a divatmagazinok úgy fogalmaznak, hogy „idén ősszel ez meg az a trend”, megérkezett az „új divat”, és sugallják ezt a kínos – nem kínos kategorizálást, addig nehéz a minőség felé terelni az embereket.
Nem azt javasolják, hogy gondold át a vásárlásod, válassz minőséget, alakítsd ki a személyiségedhez és igényeidhez igazított ruhatárad, hanem azt, hogy cseréld le szezononként a ruhatáradat. Ez nem építő, nem hasznos, nem oktat megfelelően.
L. S.: Látva egy-egy nagy divatmárka új kollekcióját, néha az az érzésem, hogy hülyét csinálnak az emberekből. Extremitásokkal dolgoznak, ez már nem a jólöltözöttégről szól, vagy arról, hogy tetsszünk magunknak, ezáltal a párunknak, a másik nemnek. Gyakran magamutogatásba csap át az öltözködés.
S. A.: Egy kidolgozott márkát is az különböztet meg a tömegtermékektől, hogy időtállóan karakteres marad. Erre mi is büszkék vagyunk, nem a jövő-menő trendekre figyelünk, hanem hogy hosszan tartó, igazi egyéniséget adjunk a márkának. Nem fogunk csak azért piacra dobni egy lila kollekciót, mert az a szezon színe. De aki abban érzi jól magát, az a divattól függetlenül is azt fogja viselni.
Van különbség abban, ahogyan nők és férfiak látják az öltözködést? Hogyan csapódik ez le a munkátokban?
ZS. D.: A férfidivat gyakran háttérbe szorul, a divat még napjainkban is túlnyomórészt nőkről szól. Az általam fontosnak tartott értékek, mint a minőség, funkcionalitás, időtállóság és tudatosság jobban jelen vannak a férfiak öltözködési kultúrájában, ezért nekem ez otthonosabb terep.
S. A.: Mindkét nem jól akarja érezni magát abban, amit visel, de a férfiakat elsősorban a praktikum érdekli, minden más utána jöhet. A nők kicsit válogatósabbak és tudatosabbak, mert többnyire tudják, mit akarnak, és mi áll jól nekik.
Vagyis a férfiak kevésbé akarják kifejezni önmagukat az öltözködéssel?
ZS. D.: Nem hiszem, mert egy nő öltözködése sem elsősorban önmaga megmutatásáról szól, hanem a külvilágtól várt visszacsatolásról, ami egy egészséges mértékig fontos lehet. A férfiak belső igénye a célszerűség, a kényelem, a minőség, nem pedig az, hogy új ruhában jelenjenek meg. Biztosan nem vesznek meg például egy nem praktikus ruhát: ha nincs rajta zseb, vagy nem elég mély az a zseb. Egy márkánál ez táplálja a szüntelen fejlődést. Hiszen a megkülönböztető külső jegyek mellett az apró részletekre való figyelés az, ami többet ad, mint a fast fashion márkák.
Apropó, fast fashion. Messziről kerülje a jólöltözöttségre vágyó férfi, vagy megfelelő hozzáállással használható?
ZS. D.: Annyi ember él már a földön, nyilván nem várható el, hogy mindenki tervezői ruhát hordjon.
L. S.: Lélektelennek tartom a számítógéppel tervezett, géppel gyártott darabokat. Pláne, hogy valahol távol gyártatják, éhbérért dolgozó munkásokkal. De a gyerekeimmel én is járok fast fashion divatmárkákhoz.
ZS. D.: Közben meg úgy felment már a fast fashion ára is, hogy egyre kisebb a tervezői darabok és a tömeggyártott termékek között a szakadék. Ha lemondasz arról, hogy egy szezonban váltogasd mondjuk a télikabátjaidat, akkor akár meg is engedhetsz magadnak egy tervezői darabot. Arról nem is beszélve, hogy nem mindegy, hogy maláj kislányok varrták nagyon kevés pénzért azt a kedvezőbb árú terméket, vagy európai, fenntarthatósági tanúsítványokkal rendelkező gyártóktól rendelt anyagból készülnek helyben, etikus működési körülmények között. Nem kell felmenteni a nagy cégeket és a fogyasztóra terhelni a felelősséget, de amíg a többségnek a mennyiség fontosabb a minőségnél, addig ezek a cégek ezt az igényt fogják kiszolgálni.
S. A.: A fast fashion márkák között is van, amelyik javított a minőségén, nagyon hasonló termékeket készít, mint mi. Tudok mutatni olyan kinézetet, ahol a teljes Stan Ahuja öltözék és mondjuk egy prémium márka konfekciódarabjai között nem látnál nagy különbséget. De ha megtapintod, sőt fel is veszed, azonnal megérzed.
Egyrészt szívszorító ezt látni, másrészt pozitív is, lehetőség, hogy kevesebb pénzből is stílusosan öltözhessenek a férfiak.
Akkor ezen az úton is el lehet indulni?
S. A.: Igen, ha valaki első lépésként nem akar egyből másfél ezer eurót költeni egy öltönyre, négy-öt-hatszáz euróért hasonló portfólióból választhat. De keressen egy jó szabót, aki ráigazít mindent.
Ez kulcstényező?
S. A.: Mivel nincs két egyforma ember, sohasem fog tökéletesen illeni senkire egy tömeggyártott ruhadarab. Ha én veszek egy nadrágot, inget vagy akár csak egy pólót is, szinte mindig elviszem egy szabóhoz, hogy igazítsa rám. Gyakran ugyanannyit költök erre, mint magára a ruhára.
Hol inspirálódjon, aki még keresi a stílusát?
S. A.: Én nem abban hiszek, hogy mások öltözködéséből kellene inspirációt meríteni. Ennek a vége mindig csak a másolás, így a közösségi média tömeges tartalomdömpingje sem segít.
Engem az apró dolgok inspirálnak: egy őszi délután a barnuló levelek. Eszembe jut, hogy a kék öltönyt akarom felvenni kék inggel és ugyanolyan rozsdabarna színű nyakkendővel, mint amilyen az a levél.
L. S. Bárhol, bármiben lehet inspirációt találni.
ZS. D.: Egy kreatív alkotónak ez zsigerből jön. Könnyű kijelenteni, hogy a fáról leeső levél is hathat inspirálóan rád. De mi van az emberek többségével, akiknek ezzel a mondattal valójában nem adtunk iránymutatást?
Fontos figyelembe venni azokat is, akik minden reggel besétálnak az ezredik multicég ezredik ugyanolyan irodájába, leülnek az ugyanolyan asztalukhoz, egy ugyanolyan székbe. Mégis megcsillan bennük az igény, hogy jobban öltözködjenek, de eszköztelenek, mert nekik ismeretlen a terület.
L. S.: Igen, valóban, elfogult voltam.
ZS. D.: Én is gyakran ezt mondom, de most mástól hallva rájöttem, ez nem valódi segítség. Talán onnan érdemes kiindulni, hogy gondolja át a szokásait, a szerepeit, azt, hogy milyen ember aktuálisan, és hogy mit szeretne az öltözködésével kifejezni önmagáról. Akkor fog jól öltözködni, ha az, amit magáról érez, és ami kívülről látszik, összhangban van. De erre rá kell szánni az időt.
L. S.: Kulcsfontosságú, hogy milyen munkát végez, van-e dress code. Ugyanilyen meghatározók az egyéb közösségei. Egy, a bankszektorban dolgozó barátom egész nap nyakkendő-ing-szövetnadrág kombinációt hord, este pedig az én cuccaimban, kicsit dark stílusban jár technobulikba. Lehet tehát több vonal is, amit valaki a magáénak érez, csak rá kell találnia.
Mi lehet a három dolog, ami mindenképpen kell egy férfi ruhatárába?
S. A.: A mai férfinak mindenképpen legyen egy sötétkék öltönye, egy szürke nadrágja, szmokingja, egy sötétkék farmernadrágja. Ingekkel és pólókkal ez már hét különböző szett a hét minden napjára.
ZS. D.: Szerintem ezt csak funkcióban lehet megfogalmazni, esztétikailag körbeírni, karakterekben megfogalmazni nem lehet.
L. S:. Azért egy-két alapdarab leszögezhető. Egy fekete öltöny, fekete zakó, egy elegáns, szép cipő mindenképpen kell.
ZS. D.: De kinek mi a szép? Még a fekete is annyiféle lehet!
