Írta: Kerry A. Dolan, Fordította: Zsadon Béla
Ma az foglalkoztatja, hogy fejre vagy testre jobb-e támadni. „Ha pofán vágnak, az nem fáj annyira – mondja unottan. – Csak agykárosodást okoz.”
A nyilván sohanapján megrendezendő ketrecharc Elon Muskkal („szerintem nem állna ki”) a lehető leghülyébben igazította hozzá Zuckerberget a korszellemhez, de üzleti célja is volt. Zuckerberg egész pályafutása alatt melléfogások és demokráciasértések mocsarában gázolva rongálta egyre-másra monumentális életművét. A kötözködés Muskkal ritka lehetőséget adott, hogy a Tesla-vezér által alakított durcás intrikussal szembeállítva övé legyen a főhősszerep, és megmutassa: a Facebook egykori „pelenkás CEO”-ja a Metával államférfivá értett.
„Sorsodat nem egy versenytárs fogja meghatározni – mondja –, hanem az, ahogyan teljesítesz.”
Időszerű észrevétel. Zuckerberg májusban lesz negyvenéves, vagyonát 106 milliárd dollárra becsülik (ő a nyolcadik a Forbes 400 listán), még jótékonysági tevékenysége is arra van megtervezve, hogy a lehető legnagyobb hatással és odaadással járuljon hozzá a világ egyik legfontosabb – és majdnem teljesen általa irányított – vállalatának átalakításához. Sok tekintetben Bill Gates útján jár. Hozzá hasonlóan Gates is otthagyta a Harvardot, és inkább létrehozott egy történelmi jelentőségű tech vállalatot. Gates is szakterületének megszállott csodagyereke volt, mint Zuckerberg, és könyörtelen csúcsra törése közben ő is rajongókat, ellenségeket és trösztellenes aggályokat teremtett.
