Kérjük erősebben

Huszár Krisztián neve az induló MÁK-ból, a csúcsra törő Zonából, a kellemes emlékeket hagyó, pesti belvárosi Beszállóból és a hatásos belépővel indító, de a buliból hamar kiszálló Fámából egyaránt ismerős lehet, ahogyan a maga védjegyszerű ázsiai–magyar fúziójában lényegében tökélyre fejlesztett kvázi büféjéből, a Vietnámi Gulyásból is. (Aki Budapest határán belül él, és még Wolton sem találkozott utóbbival, az kizárásos alapon ábécésorrendben haladva tölthette a bezárkózós-rendelős covidéveket, de még nem késett el.)


A Shóban Soóky Gábor a rezidens, Huszár az executive séf. Utóbbi részéről ez jelenthetne puszta reklámarcszerepet is, de a mi véletlenszerű pénteki látogatásunkkor a vendégtérben egyeztetés közben, aztán a nagy üvegfallal leválasztott látványkonyhán sürögve is látjuk, ami jó jel az együttműködésre nézve.


A Sho a Mol-torony tövi Budaparton, a méla kisebb toronyházak egyikének aljában nyílt meg, és akár városfejlesztési mérföldkőnek tartjuk a környéket, akár középsúlyos urbanisztikai balesetnek, vitathatatlan, hogy ha már ott van, egy éttermet is meg lehet próbálni benne. Nappal adva van egy felhőkarcolónyi irodista meg még pár szomszédjuk; ami az estéket illeti, állítólag a falansztert nem csak a fejlesztést bemutató látványterven lakják, és hát máshonnan is oda lehet menni, leginkább autóval.