Talán átállunk alpakaszőrre

Kremmer Saroltáról és Andor Júliáról nehéz elhinni, hogy mindössze két éve ismerik egymást – ráadásul az Instagramról. „Nagyon sokáig nézegettem Juli kötős oldalát, és arra gondoltam, miért nem vesz már fonalat tőlem ez a csaj – meséli Sári, és felnevet. – Aztán egyszer csak vett. Nem sokkal később írt nekem egy e-mailt, hogy szívesen csinálna egy olyan kötősmagazint Magyarországon, amilyenek külföldön is vannak. Aztán a magazin helyett végül beszállt mellém az üzletbe.”


Akkor már Julit is régóta foglalkoztatta, hogyan tudna jó minőségű, fenntartható fonalat beszerezni úgy, hogy az ne a világ túloldaláról jöjjön. „Sok nyugati kötős bloggert követtem, és beleszerettem a helyi gyapjúkba, de nem értettem, miért kell mondjuk Dél-Amerikából idehozatni a gyapjút, amikor birkák mindenhol vannak. Utánajártam, hogy itthon hol van ilyen, és ekkor jött a feketeleves: tulajdonképpen sehol sincs.”


A Kis Kos mögött álló duóval Juliék házában beszélgetünk. Mindössze néhány kartondoboz utal rá, hogy innen működtetik az online boltot, arra viszont, hogy mindketten megszállottan szeretnek kötni, már több minden. Erről árulkodnak az itt-ott heverő kötött kesztyűk és fonalgombolyagok, a fonal festésére szolgáló fazekak a kertben, de az is, hogy az interjú alatt szinte egyetlen pillanatra nem állnak le a kötőtűk: Juli zoknin, Sári babamellényen dolgozik.