Tavaly augusztus végén rekordszinten volt a gázár. Mennyi volt ebből az orosz machináció, és mennyi az, hogy ez egy spekulatív piac, és az oroszokon kívül más is pénzt akart keresni?
Egyértelmű, hogy az oroszok erősen próbálták befolyásolni az árakat. Az is látszik, hogy ez a piac tulajdonképpen nem tudott teljesen „piacként” működni. Ehhez ugyanis számos vevő és számos eladó kell.

Eladói oldalról a gázpiac hetven–nyolcvan százalékát három nagy szereplő adta Európában: az oroszok mellett a norvégok és Algéria. A versenyszerű piac felé léptünk el az egyre több cseppfolyósított földgáz (LNG) beszállításával, és remélhetőleg előbb-utóbb vezetékes oldalról is lesznek alternatívák. A mediterrán térség, annak is a keleti fele lehet az egyik megoldás. Most találtak egy nagy gázmezőt Egyiptomban; Ciprus, Izrael is komoly gázvagyonnal rendelkezik. Előbb-utóbb innen is lesz vezetékes kapcsolat, erre komoly szükség lenne.

A tavaly elfogadott európai gázármechanizmus hatékonyan fékezheti majd meg a gázár elszállását?
A gázpiac alapvetően jól kitalált rendszer. Azt nem kalkulálták bele, hogy egy nagy szereplő elkezd irracionálisan viselkedni. A legnagyobb földgázexportőr ott van a legnagyobb gázfelhasználó mellett, több mint ötven évig építettek infrastruktúrát egymás között az oroszok és Európa, élen Németországgal. Ezt dobták most el az oroszok.
Magával az intézkedéssel annyira nem értek egyet, nem jó, ha a folyamatokba ilyen szinten belenyúlnak. A piac a legjobb mechanizmus arra, hogy ezt az elosztást hatékonyan megtegye.