Vári Gergő a 2000-es évek elején felforgatta az álláshirdetés-piacot, és amikor eladta a néhány év alatt nagyra növesztett Profession.hu-t, az egyik legfiatalabb magyar selfmade milliárdos lett. Tíz évvel később, 2015-ben azért vállalta el a Forbes címlapját, mert akkor már tudta, hogy mi lesz a második nagy dobása. Lensa nevű cégével az amerikai álláspiacot célozta meg nagyívű tervekkel, és volt is kedve mesélni róla.

Sok üzletember nevéhez fűződik egy-egy nagy dobás, egy-egy óriási cég felépítése a semmiből. De az fehér hollónak számít, aki meg tudja ismételni a sztorit egy új céggel, új piacon. Az elmúlt hét évben ezért is követtük kiemelt figyelemmel, hogy összejön-e Vári Gerőnek a duplázás, lehetséges-e a világ legnagyobb álláspiacán összehozni valami hasonlót, mint amit Magyarországon felépített. Egy év után úgy tűnt: nem, ez úgy, ahogy van, bukta. Irányváltás, új módszerek és három év után: van remény, de rengeteg munka kell még bele. Most: a cég szépen növekszik, stabilan nyereséget termel, és egyre közelebb kerül a piacvezető ötös élbolyhoz. Úgy, hogy időközben felépítettek egy olyan rendszert, amiről biztosan tudják, hogy tartósan versenyelőnyt biztosít.

A Lensa budapesti központjában is elég látványos a változás. Legutóbbi interjúnk idején, 2018-ban még a jövőbe vetett hitet sugározta az iroda, igencsak lötyögtek benne az emberek, voltak vagy negyvenen. Akkor Vári Gergő azt mondta, valóban félház van, akad még hely további harminc embernek, de hamar az is kevés lesz. Most vannak százharmincan, rég bővíteni kellett az irodát, és hamarosan újabb részeket bérelnek, mert az év végére száznyolcvanra nőhet a létszám.

A nagy lelkesedés utáni első mélyponton szinte nagyzolásnak tűnt millió dollárban számolni a bevételt, ami 2016-ban 0,1 volt. De két év múlva ebből már hétmillió, majd 2019-ben tízmillió lett. A 2022-es huszonöt milliónál pedig érdemes azt is figyelembe venni, hogy közben befigyelt egy világjárvány.

Az amerikai álláspiac rövid időre teljesen befagyott, az összeg pedig, amit az álláshirdetésekre klikkelésért fizetnek a munkaerőt kereső cégek, a mélybe zuhant. Ebből kellett várat építeni. A piac nagy szereplői hatalmas elbocsátásokkal reagáltak, a Lensánál a tulajdonos úgy döntött, megpróbál annyi embert megtartani, amennyit csak tud, viszont másfél hónapig húsz százalékkal csökkentett üzemmódban ketyegtek. A létszám gyakorlatilag annyival csökkent, amennyien maguktól elmentek.

A járványidőszakot is arra használták ki, hogy fejlesszék a rendszert, és bővítsék az adatbázist, amire a cég működési modelljét építik. Ma már szerencsére csak apró érdekesség az a szisztéma, amiben az iroda a covid idején működött. A dolgozók vírusfélelmük függvényében háromféle karszalag közül választhattak.

A feketével azt jelezhették, hogy szigorúan be szeretnék tartani a védelmi szabályokat a távolságtartástól az állandó maszkviselésig. A fehérek voltak a belelazulósok, akiket egyáltalán nem izgatott a vírus, kék karszalagot pedig az hordott, aki a középutat képviselte. Az azonos kategóriába tartozók próbáltak együtt dolgozni, de mindenkinek maximálisan tiszteletben kellett tartania a feketékre és kékekre vonatkozó szabályokat. Például ha csak egyetlen fekete karszalagos dolgozó is volt a tárgyalóban egy mítingen, mindenkinek fel kellett vennie a maszkot.

Az álláskeresés Tinderje
Az amerikai álláshirdetés-piac sajátossága, hogy kattintásalapon fizetnek a munkaerőt kereső cégek. Ezért a valós hirdetéseket többszörözik, bármennyi lufihirdetést ki lehet pakolni. Aztán mivel egyik szolgáltatónak sincs meg az összes hirdetés, egymástól is vesznek, hogy minél többet tudjanak megjelentetni. Az álláskereső szempontjából az egész rendszer borzasztó. Folyton kamuhirdetésekbe botlik, az egymástól vett hirdetéseknél többször is tovább küldik az eredeti feladóhoz. Itt jön az, amivel a Lensa megkülönbözteti magát.

Kérnek és vesznek is nagy tömegben anonim önéletrajzokat, hogy big data alkalmazásával lássák a legmeghatározóbb karrieríveket. Meg tudják mondani az álláskeresőknek, hogy mi a nekik legmegfelelőbb lépés céljaik elérése felé, ehhez leszűrik a legmegfelelőbb állásadókat. A nagyjából százmillió álláshirdetésből ki tudják szűrni a kamuk jó részét, a kínálatot le tudják redukálni harmincmilliósra. A cégekhez a legjobban oda passzoló munkaerőt tudják szállítani, ami mindkét félnek igen előnyös. Meg persze a Lensának is, a cégek ugyanis annál többet fizetnek a kattintott hirdetések után, minél nagyobb arányban lesz velük felvett emberük.

Gergő szerényen azt mondja, a Lensa az álláskeresés Tinderje akar lenni. A randiapp a tökéletes párosítási algoritmusával tarolta le a maga piacát, és a Lensa is ezt tűzte ki célul, csak a munkaerőpiacon. Ahogy minta és példa az Amazon is, a maga elképesztően profi és hatékony ajánlórendszerével. A Lensa azután sem akarja elengedni az álláskereső kezét, hogy felvették valahova, hanem a visszajelzések alapján állandóan keresi neki a következő, még jobb munkaadót.

Ezen dolgoztak évekig, erre fejlesztették a rendszereket. Aki az adaton ül, az a király, Gergő pedig azt állítja, adatban már a Lensa a piacvezető. Ebből olyan változás is lesz, hogy „kijövünk a lopakodó üzemmódból, bemutatjuk magunkat”. Miért épp most? „Mert innentől nem tudom ép ésszel elképzelni, hogy bárki mindezt le tudja másolni.” A növekedés gyorsul, a terv 2023-ban hatvan százalékos árbevételugrás. Forintban 2022-ben meglett a tízmilliárdos árbevétel, ami dollárban huszonötmillió – ebből lehet egy év alatt negyvenmillió. A profitot Gergő továbbra sem veszi ki, „tesszük a tüzelőanyagot a motorba”, közben tartani akarja a tízszázalékos profitrátát.

Bármikor eladhatnám jó áron
A Lensánál a fejlesztés továbbra is a budapesti központban zajlik, a sales és a marketing van az USA-ban, ott mindössze tizenhat alkalmazottal. Gergő az elmúlt időszakban is ingázott Amerika és Magyarország között, ott töltött több időt, ahol megítélése szerint nagyobb szükség volt rá. Ebben most változás lesz, a kilencedik osztályt a lánya már Amerikában kezdi, ősztől a család többet lesz a tengerentúlon. Ebbe az irányba mutat a cég fejlődése is, a rendszer áll, most már érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az eladásra is, ehhez pedig jobb több időt Amerikában lenni.

Ettől még igaz marad, hogy Gergő nagyon odafigyel a dolgozók motiválására, megtartására. Mindig fontosnak tartotta, hogy személyesen találja ki a közös programokat, a csapatépítők tematikáját és helyszíneit. Volt, hogy az egész csapat együtt mászta meg – persze profi hegymászókkal biztosítva – a Glossglocknert, ott aztán voltak végkimerüléses üvöltözések is, de utólag többen is életük meghatározó élményének nevezték. Pár éve Horvátországban, egy lakatlan szigeten voltak, 2022-ben Szlovéniában kalózkodott az egész cég, beleértve az amerikai stábtagokat is. Már három fős csapat állt fel, hogy gondoskodjanak a dolgozók jóllétéről.

Gergő már a 2015-ös interjúnkban azt mondta, hogy a Lensa az utolsó nagy sztorija, ezt felépíti, aztán visszavonul. Arra számított, hogy nem hároméves robbantás lesz, mint a Profession.hu volt, mégis sok minden máshogy alakult ahhoz képest, amit eredetileg kalkulált. De most, amikor a célegyenesre fordultak, és azt kérdezem, hogy várja-e már a végét, meglep a válasszal. „Korábban valóban az volt, hogy építeni szeretek, utána már a működtetés nem érdekel. Felmegyek a hegyre, kipipálom, lejövök, ott hagyom. Ezt a céget is úgy építettem, hogy nélkülem is működjön, de ez megváltozott, most már nem akarok lejönni a hegyről. Körülnézek fenn, és maradok, amíg élvezem.”

Hat éve, amikor kezdett kifogyni a pénzből, keresett befektetőt, de senki sem látott benne fantáziát. Ma Amerikában hetente keresik, többen is. „Nem udvariatlanság, de nem válaszolok ezekre az üzenetekre, mert belelkesednének, és nincs időm ezzel foglalkozni. Látják a számainkat, bármikor eladhatnám jó áron, de nem akarom.”