Egy hotel, ami azt az érzést adja, mintha a milliárdos barátodnál tennél látogatást a múlt századi Japánban. És egy étterem, ahol minden úgy történik, ahogy neked a legjobb.
Japán eleve a kontrasztok országa, kiválóan megférnek itt egymás mellett a velünk élő XXII. század és a kifejezetten ősi hagyományok: a magasba ívelő felhőkarcolók tövében a rozoga, földszintes házak. Ugyanígy szálláshelyekben is elérhető a pár ezer forintos kapszulahotel, ahol egy „szobában” akár százan is elalszanak – egyébként meglepően komfortosan –, és a hotel, ahol mindössze egy hálóvendég van, és mindenki az ő kényelméről hivatott gondoskodni a nap huszonnégy órájában.
Én is nagyon szeretem az erős kontrasztokat, talán ezért vagyok ekkora Japán-rajongó is, így pár napon belül mindkét lehetőséget kipróbáltam Tokióban. A kissé hullaházra emlékeztető kapszulahotelt és a luxus legfelső fokát kínáló, a világon is egyedülálló hotelt, a szimplán csak Trunk (House)-nak nevezett létesítményt. Erre ugyanis nincs igazán szó, ami lefedné, valahogy úgy lehet elképzelni, mintha a sogunátusok korában épp egy sógun vagy szamuráj barátunk adná kölcsön a házát, személyzettel együtt. És ha épp nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy legyen egy sógun barátunk, akkor most itt a lehetőség! Ennek ugyan ára is van, a mindössze két köbméteres kapszulában éppen száz napig lakhatunk annyiért, amennyiért a Trunkban egyet, de ki számolja?
Itt keresd! Trunk(House) 162-0825 Tokió Shinjuku Kagurazaka, 3 Chome−1−34 Egy éjszaka ára: 1,8 millió forinttól
Külön séffel, kis diszkóval Már a fogadtatás is váratlan: a két komornyik fekete egyenruhában várja az utcán az érkező vendéget. Persze alaposan megkavarom a dolgot azzal, hogy taxi helyett gyalog érkezem a másik irányból, de végül egymásra találunk, és kezdődhet az utazás Japán középpontja felé. Ahova néha rögös út vezet, így hamar utolér például az egyik első kellemetlen élmény, ami minden japán túrámon előbb-utóbb bekövetkezik: a fejem alapos beverése egy ajtófélfába. Mert azokat ugye legfeljebb 175–180 centis testmagassághoz tervezik.
Czeglédi Marcell és Mihókánics István a tömeggyártás hibáiból tanulva indították el kárpitosvállalkozásukat. Ma már Green Sofa néven készítenek csomagolóanyagok hulladékából bútorokat.
Nyolc évvel ezelőtt rendszeresen rászóltak a túl hangos nevetés miatt Czeglédi Marcellre és Mihókánics Istvánra egy tömeggyártással foglalkozó bútorcégnél, ahol egymás mellett dolgozva döntögették a rekordjaikat: míg a többiek átlag heti nyolc bútort, ők akár harminchatot is megcsináltak. Fejenként. Teljesítménybérben dolgoztak, és kellett a pénz álmaik megvalósítására. Ha épp nem nevetgéltek, Napoleon Hill és Brian Tracy önfejlesztő hangoskönyveit hallgatva szűrték le, mi kell ahhoz, hogy belevágjanak egy vállalkozásba.
Ha nem nevetgéltek volna annyit, talán most nem ülhetnék a hetven százalékban újrahasznosítható anyagból és különleges, gyakorlatilag hulladékalapú vázból készített elegáns, türkizzöld kanapéjukon újonnan megnyitott stúdiójukban, Csepelen. Marcell tapasztalt értékesítőket megszégyenítő stílusban beszél a bútorkészítésről, István visszafogottan, tárgyilagosan szúrja közbe megjegyzéseit. Egyensúly van.
„A buta ember a maga hibáiból tanul, az okos másokéból, tartja a mondás, mi pedig igyekeztünk utóbbiak lenni. A tömeggyártásban láttuk, mi az, amit nem szeretnénk. Támogatónk nem volt, a családunkkal albérletben laktunk, ezért félreraktunk, rengeteget dolgoztunk. Rájöttünk, hogy nem kell készen lenni ahhoz, hogy meglépjünk valamit” – meséli Marcell. 2018-ban vágtak bele a vállalkozói létbe Akárpitosok cégnéven. „Alig mertem elmondani az anyósomnak. Mégis mit fog mondani? Egy vállalkozóra bízta a lányát?”
Mihókánics István és Czeglédi Marcell. Akárpitosok, így, nagy A-val.
Felelősséggel jár, ha valaki beenged az otthonába Az első kis műhelyüket Pesterzsébeten nyitották meg, nagy tervekkel. Új bútorokkal akartak indulni már akkor is, fémvázban és masszív párnákban gondolkodtak, hogy hosszú garanciát tudjanak vállalni. De az ehhez szükséges indulótőkét nem tudták összerakni, így maradtak a klasszikus kárpitozásnál, az áthúzásoknál. Tudták, mennyire fontos az ilyen munkáknál a személyesség és a bizalom kiépítése. Kezdettől hozzátartozott szolgáltatásaikhoz, hogy a megrendelő lakásába is kivitték a szöveteket. Így a majdani helyén, valódi fényviszonyok között láthatják, hogyan fog mutatni az elkészülő, felújított bútor.
Ezt a hozzáállásukat megőrizték, gyakran járnak ki címekre maguk is, de munkatársat is annak alapján választanak, tud-e jól kommunikálni. „Felelősséggel jár, hogy valaki beenged téged az otthonába.” Ma már tizenketten dolgoznak nekik és mellettük, azt mondják, mindig elsősorban a jelentkező személyiségét nézik, minden mást meg lehet tanulni. „Ha valami probléma adódik akár félreértés vagy a mi hibánk miatt, megyünk, és orvosoljuk a helyzetet. A vevőnek mindig igaza van” – mondja István. Ő is visszatérő vendéggé vált egy idős házaspárnál, akiknél pár éve húzott át egy bútort. Gyerekeik külföldön élnek, az egészségi állapotuk miatt sokszor szorulnak segítségre. „Ha a környékükön járok munkaügyben, felugrom, megszerelem, ami épp elromlott, vagy csak lecsavarom a befőttesüveg tetejét.”
Sokáig nem találtak olyan konstrukciót, amivel elérhették volna tervüket: hogy kitűnjenek. Végül 2021-ben találkoztak először az Eco panellel. Egy apró minta került a kezükbe az egyébként vékony lapformátumban kapható, Szerbiában gyártott anyagból. Nemcsak azért különleges, mert az építőiparban általában használt panelekkel szemben vízálló, tehát nem duzzad meg a nedvességtől, ezért kültéren is használható, hanem attól is, hogy száz százalékban környezetbarát.
Élelmiszercsomagoló anyagok tiszta hulladékából készül: hetven százalékban üdítősdobozokból, illetve zacskókból, tubusokból van, amik hő és nyomás hatására úgy állnak össze, hogy a két és fél négyzetméteres lap nem morzsolódik, nem esik szét, nagy a formastabilitása. És ezért nincs is szükség ragasztóanyagra. A szerbiai Feplo vállalat gyártja – havonta huszonkétezer lapot –, Magyarországon és a környező országokban a Landrich Hungary Kft. forgalmazza a gyártástechnológiát. Pfeilmayer Dávid, a kft. értékesítéssel foglalkozó munkatársa azt mondja, azt tervezik, hogy a következő években Lengyelországban és Magyarországon hoznak létre gyárat, de Szingapúrból és Thaiföldről is vannak komoly érdeklődők. Már az első találkozón meggyőzte őket Marcell és István kreativitása és lelkesedése, mondja Pfeilmayer. Más egyelőre nem próbálkozott a lapból bútorgyártással, de ahhoz gyorsnak is kell lenni, mert a gyár nem győz eleget gyártani, gyakorlatilag azonnal elfogy, megveszik építőelemnek.
Pedig a bútorok piacára ráfér a környezettudatossá válás. A pozdorjából készült bútorokból elégetés során felszabadul a ragasztóanyag, mérgező füst keletkezik. Manapság egyre kevesebb fát használnak a pozdorjalapok előállításához is, tehát egyre több ragasztó van bennük. Ezzel nemcsak a környezet terhelése lesz nagyobb, de a bútorok élettartama is lerövidül, magyarázza Marcell. De már csillog a szeme. „Ez az anyag viszont az előállítási módja miatt olyan ellenálló, hogy ha csinálunk egy bútort, de tíz év múlva megunod, visszahozod, és mi újra tudjuk használni a vázat. Elnyűhetetlen.”
Az új anyagból Green Sofa név alatt készítik bútoraikat, a márka darabjait tiszta, egyenes vonalak, a hátat alátámasztó, kemény habszivacsok és a szétszedhetőség jellemzik. Méretre gyártják őket, csak a panelek lapformátuma szab határt az elképzeléseknek, mivel ívelt, extrém vonalakat nem tudnak készíteni belőle. Szerencsére a letisztult stílust előnyben részesítő mai trendekbe tökéletesen belepasszolnak.
István szerint a következő lépés az lehet, hogy ne csak tiszta hulladékot, de megtisztított szemetet is felhasználjanak az Eco panel előállításakor, de ezen még dolgozik a gyártó. Kicsiben, de a körforgásos gazdaságból a Green Sofa is ki akarja venni a részét. Néhány év alatt szeretnék elérni, hogy legyen kapacitásuk arra, hogy ügyfeleik megunt bútorait felvásárolják, felújítsák, és rászoruló családokhoz juttassák el őket. „Az ember minél inkább megteheti, annál többet kell tennie a közösségért – mondja Marcell. – Nem lehet csak elvenni, adni is kell. Mindent meg kell tenni az ökológiai lábnyomunk csökkentéséért, mert a mi gyerekeinknek is fel kell nőniük valahol.”
Akárpitosok Kft. Árbevétel (millió forint): 2021 43,1 2022* 77,2 Adózott eredmény (millió forint): 2021 −10,4 2022 n. a. *Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Zámbó Jimmy életéből a magyar RTL valaha volt legdrágább sorozata készült el a nemrég indult RTL+ streamingszolgáltatóra. A Király főszereplőivel, Nagy Ervinnel és Schell Judittal, valamint az alkotókkal és a csatornával beszélgettünk – ajánló a Forbes.hu-ról.
Néhány barát összefogott, és kiválasztottak két nonprofit szervezetet, hogy jó szívvel ajánlják őket azoknak, akik rendszeresen szeretnének támogatni gyerekeket segítő ügyeket. Több mint húszmillió forint adomány mellett jótékonysági pókerversenyen is szereztek már bevételt az Új Start és az Igazgyöngy Alapítványnak, és örülnének, ha adakozási modelljük minél inkább elterjedne.
A „szellemi szabadfoglalkozású fuldoklóból” lett vállalkozó Vaszkó László is rájár olívaolajokkal vetekedő kukoricaolajára, mert szereti vele a rántottáját. Családi vállalatuk pedig azóta állít elő gluténmentes tésztákat ipari mennyiségben, hogy a második generációt képviselő Gábor egy olasz tanulmányúton megvilágosodott, és kitalálta a legjobb technológiát. A Civitáé az ország egyik legnagyobb kukoricamalma és a legtöbb kukoricás innovációja, újabban ehető tányérokkal
és poharakkal turbózzák fel a bizniszt.
Tetőző infláció, fenyegető dízelhiány és a sokat emlegetett technikai recesszió, ami nemcsak nálunk, de az unióban is bontogatja szárnyait. Elemzők, piackutatók jövő évi prognózisaiból válogattunk. Jöhet a 400 alatti euró?
Jobban szeretem, ha Csányi Sándor és Felcsuti Zsolt áll a lista élén, mint amikor Mészáros Lőrinc. Mészáros Lőrinc egy nagy, országos kacsintás, egy méretes idézőjel. Csányi Sándor sem mentes a politikai kapcsolatoktól, a háttéralkuktól és összefonódásoktól, de az elmúlt harminc évben azt is megmutatta, hogy építkezni és piaci viszonyok között versenyezni is tud. Felcsuti Zsolt pedig arra jó […]
