Egy hotel, ami azt az érzést adja, mintha a milliárdos barátodnál tennél látogatást a múlt századi Japánban. És egy étterem, ahol minden úgy történik, ahogy neked a legjobb.
Japán eleve a kontrasztok országa, kiválóan megférnek itt egymás mellett a velünk élő XXII. század és a kifejezetten ősi hagyományok: a magasba ívelő felhőkarcolók tövében a rozoga, földszintes házak. Ugyanígy szálláshelyekben is elérhető a pár ezer forintos kapszulahotel, ahol egy „szobában” akár százan is elalszanak – egyébként meglepően komfortosan –, és a hotel, ahol mindössze egy hálóvendég van, és mindenki az ő kényelméről hivatott gondoskodni a nap huszonnégy órájában.
Én is nagyon szeretem az erős kontrasztokat, talán ezért vagyok ekkora Japán-rajongó is, így pár napon belül mindkét lehetőséget kipróbáltam Tokióban. A kissé hullaházra emlékeztető kapszulahotelt és a luxus legfelső fokát kínáló, a világon is egyedülálló hotelt, a szimplán csak Trunk (House)-nak nevezett létesítményt. Erre ugyanis nincs igazán szó, ami lefedné, valahogy úgy lehet elképzelni, mintha a sogunátusok korában épp egy sógun vagy szamuráj barátunk adná kölcsön a házát, személyzettel együtt. És ha épp nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy legyen egy sógun barátunk, akkor most itt a lehetőség! Ennek ugyan ára is van, a mindössze két köbméteres kapszulában éppen száz napig lakhatunk annyiért, amennyiért a Trunkban egyet, de ki számolja?
Itt keresd! Trunk(House) 162-0825 Tokió Shinjuku Kagurazaka, 3 Chome−1−34 Egy éjszaka ára: 1,8 millió forinttól
Külön séffel, kis diszkóval Már a fogadtatás is váratlan: a két komornyik fekete egyenruhában várja az utcán az érkező vendéget. Persze alaposan megkavarom a dolgot azzal, hogy taxi helyett gyalog érkezem a másik irányból, de végül egymásra találunk, és kezdődhet az utazás Japán középpontja felé. Ahova néha rögös út vezet, így hamar utolér például az egyik első kellemetlen élmény, ami minden japán túrámon előbb-utóbb bekövetkezik: a fejem alapos beverése egy ajtófélfába. Mert azokat ugye legfeljebb 175–180 centis testmagassághoz tervezik.
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Írta: Orbán Krisztián
Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne essék, aki meg tudja oldani, az mindenképpen tanuljon külföldi egyetemen, és lehetőleg szerezzen diplomát is onnan. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyet.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Simó György tér vissza!
Teljesen mást jelent ugyanis, ha már az alapképzést is Magyarországon kívül végzi a diák, mintha csak a mester- vagy doktori fokozatot. Az előbbi variációnak komoly hátrányai is vannak, az utóbbinál nagyon csekélyek.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy felső-középkategóriás nyugati egyetem alapszakán jobb tanárok fogják érdekesebb módon tanítani a valószínűleg értelmesebb tananyagot, mint itthon. De miért gondolja bárki is, hogy az egyetemi évek egyetlen célja a formális tanulás? Nyilván szempont ez is, de jó eséllyel még csak nem is a legfontosabb. Legalább két másik tényezővel szintén számolni kell. Ezek a szakmai szocializáció és a kontextusrögzítés.
Szakmai szocializáció. A diplomások rendszerint az egyetemi évek, jelentős részben az alapszak alatt alakítják ki tartós barátságaiknak nagy részét, továbbá ekkor építik fel kapcsolati hálójuk alapjait. Ilyenkor sajátítanak el olyan rítusokat, gyakorlatokat, szlengeket, amelyek a szakmai közösséghez való tartozásukat erősítik évtizedek múlva is. Mindez aztán az adott közegbe való beilleszkedésük alapjait is jelenti majd. Akit ezek a tényezők külföldhöz kötnek, azok ezáltal hátrányt szenvednek el.
A színpadon: „Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre.” – Orbán Krisztián
No, de majd a nagyobb tudás kompenzálja ezt! – tartja a közkeletű vélekedés. Nem oda Buda! – mondja a biológia. Képbe kerül ugyanis a kontextusrögzítés problémája. Kontextusrögzítés. Az agyunk döntésekért felelős része, a prefrontális kéreg egészen a húszas évek elejéig fejlődik. Ezt a fejlődést (sok minden más mellett) nagyban befolyásolják környezeti tényezők, többek közt olyanok, mint hogy milyen problémákkal kerülünk szembe, azokat hogyan értelmezzük, illetve milyen reakciókat tanulunk meg adni rájuk. Az ebben az időszakban elsajátított gondolati és cselekvési sémák sokkal mélyebben rögzülnek, mint a későbbiek. Egy hazai alapszakon az itteni környezetben tipikus problémák, azaz a hazai kontextus kezelése vésődik be erősebben. Ezek legtöbbjével soha nem is találkozik egy nyugati alapszakos. Például, hogy járok el, ha a tanárom nyilvánvalóan nem olvassa el a beadott dolgozatot? Mit kezdjek azzal, ha a csalókat díjazza a rendszer? Hogy védekezzek, ha az iskolám a semlegesség jelszavával mamelukot nevelne belőlem? Ezekre a nálunk mindennapi problémákra egyetlen nyugati alapszak sem készít fel.
A külföldi alapszakos tanulmányok rendkívüli módon megemelik a kivándorlás esélyét. Nem azért, mert nem akar majd hazajönni az a diák, hanem azért, mert nem tud. Nem lesz itthon szakmai közege, és egyszerűen nem áll majd rá a feje a hazai összekacsintásokra, félmegoldásokra és trükkökre.
Már hallom is: de én nem is akarok ilyen világban élni, vagy én nem akarom, hogy a gyerekem ilyen világban éljen! Jól hangzik, de csak ha megfeledkezünk az alternatíváról. A bevándorlók első generációjának ugyanis szinte mindig keserű a kenyere. Még a legnyitottabb nyugati országokban sem juthatnak magasabbra a felső-középosztálybeli létnél. Bevándorlóként senki nem válhat a közösség egyik vezetőjévé, mindig üvegplafon lesz felette. Pedig akik Magyarországról külföldi alapszakra mennek tanulni, itthon egytől egyig az elit részei lennének, annak minden előnyével és kiváltságával. Csak az Angliába turistaként látogatók gondolják, hogy jobb az élet London-külsőn, mint a Rózsadombon.
Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre. Hogy aztán pár évvel később feltétlenül elmenjenek ugyanoda mesterre és doktorira, fenntartva a hazatérés reális esélyét.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Első kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
A GRÁNIT Bank prémium szolgáltatásairól Jendrolovics Péter vezérigazgató helyettest, a Lakossági Divízió vezetőjét kérdeztük. Mik a GRÁNIT Bank prémium szolgáltatásainak fő előnyei, akár a többi bank hasonló szolgáltatásaival összehasonlítva? A GRÁNIT Bank – eltérően más hitelintézetektől – kényelmes, otthonról elérhető digitális szolgáltatásaira alapozva, valamennyi ügyfele részére prémium banki kiszolgálást kíván nyújtani. Számlacsomagjai között választható a […]
Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Hayes Barnard rájött, hogyan hozhatja össze a drága napenergiát a háztartások többségének költségkeretével. Igencsak megnövelte ambícióit, hogy bekerült a 400 leggazdagabb amerikai Forbes-listájára: minden amerikai álmot zöldre akar festeni.
Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és […]
