Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Ritka eseménydús negyedéven van túl a magyar gazdaság, mind monetáris, mind fiskális oldalról aktívan próbálták kezelni a nem túl bíztató helyzetet a döntéshozók, a végén már azt se lehetett tudni, hogy kinek mi lenne alapvetően a dolga: a gazdaságfejlesztési miniszter jegybankárként is funkcionált, a pénzügyminiszter a költségvetéssel küzdés mellett Brüsszelben vétózott, a jegybankelnök meg a fiskális politikát ostorozta.
Három hónapja még szinte meg se száradt a nyomdafesték az októberi Forbeson, amikor elkezdhettük volna újraírni az akkori helyzetleírást. Egészen pontosan ez állt a szeptemberi összefoglalóban: „A 400 feletti forintárfolyamot látva a rendszeres kamatemelések mellé az elmúlt időszakban már »kőhéja« kommunikáció is társult. Az MNB most már valóban elkötelezettnek tűnik amellett, hogy akár nagyon magas, a régióban messze legmagasabb kamattal harcoljon az infláció ellen. Jórészt ezzel magyarázható, hogy egyetlen jó hírként nyáron sikerült megállítania a forint gyengülését.” Aztán mire a lap az utcára, illetve a postaládákba került, a jegybank közölte, hogy 13 százaléknál befejezi a kamatemelést, amire a forint újra zuhanni kezdett.
Matolcsy György azzal indokolta az előző hetek, sőt hónapok kommunikációjával totálisan ellentétes lépést, hogy az MNB elsőként, a legjobbkor kezdte a kamatemelési ciklust, és kellően határozott is volt, de most már nincs rá szükség. Közel ugyanis az inflációs fordulat, és addig is olyan tényezők hajtják az árakat, amikre a monetáris politikának nincs ráhatása. A forint ezt a magyarázatot nem értékelte túlságosan, újabb öt százalék bukóig csak nézte a jegybank, hogy mi folyik, aztán 430 forint feletti eurókurzusnál újra irányt váltva közbelépett. Újra bevetve a korábban már alkalmazott és hatástalannak bizonyult trükköt az alapkamat és az irányadóvá váló egynapos betéti kamat szétválasztásával, utóbbit 18 százalékra emelte.
A szeméttel eddig keveseknek jutott eszükbe üzletelni, ám egy ifjú McKinsey-tanácsadó rájött, hogy busásan kereshet, ha a hulladéklerakásnak jól megkéri az árát. Mára ő lett a Republic Services vezére, Bill Gates pedig vaskos osztalékot vesz ki a cégből – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Chris Helman // Fordította: G. Tóth Ilda
Las Vegastól északra, a Sheephegységben naponta 280 kamion összesen nyolcezer tonna szemetet furikázik az Apex nevű hulladéklerakóba. Az utolsó szakaszt kanyargós földúton teszik meg, aztán a háromhektáros munkaterületen hatalmas, tüskés fémkerekű buldózerek törik és tömörítik a szemetet. A kupacok mélysége helyenként a százötven métert is eléri, de évszázadokra van még elég hely Sin City hulladékának. A lerakó tulajdonosa, a Republic Services tizenöt évre szerzett monopóliumot a Las Vegas-i régió szemetének összegyűjtésére és újrahasznosítására.
„Szívesebben hívjuk franchise-nak” – mondja a negyvenhét éves vezérigazgató, Jon Vander Ark, aki a szerződés szerint a bevétel öt százalékát, évente körülbelül 250 millió dollárt utal vissza Las Vegasnak a kizárólagosságért.
Az Apex melletti farmon 3500 disznó szürcsöli a környező szállodákból, kaszinókból és éttermekből odaszállított ételmaradékokból főzött sárgásbarna pörköltszerűséget. A Republic napi huszonnyolc tonnát gyűjt be itt, és amit nem használnak fel a moslékhoz, abból egy idő után metángáz képződik, ezt pedig ipari felhasználóknak értékesíti a vállalkozás. Emellett még kőfejtéssel is keres egy kis pénzt: egy bányászati cég jogdíjat fizet neki, amiért napi 150 kamionnyi kőzúzalékot elszállít a helyszínről – így csinál ugyanis helyet a rengeteg szemétnek. A követ aztán a Las Vegas járdáihoz felhasznált betonba keverik. És hogy mi jön még? Egy új polimerközpont, ami abból profitál majd, hogy az élelmiszergyártók egyre inkább hajlandók felárat fizetni a jó minőségű újrahasznosított műanyagért.
A phoenixi központú Republic ma már 41 amerikai államban összesen 198 hulladéklerakót és 71 újrahasznosító-telepet működtet. A pandémiával sújtott 2020-as év után 2021-ben rekordszámokat produkált: nettó profitja 17 százalékkal, 1,3 milliárd dollárra nőtt, 11,3 milliárd dollár árbevétel mellett. Részvényei mostanság 131 dollárt érnek, ami alig tíz százalékkal kevesebb a 2021-es csúcsnál, míg a S&P 500-as tőzsdeindex ebben az időszakban 18 százalékot esett.
És hogy mi Vander Ark titka? Egyszerűen az, hogy prémiumárat szabott meg a szemétnek. „Mert az jóval többet ér, mint valaha gondoltuk” – mondja. Ő már 2009-ben meglátta a szemétben a lehetőséget, akkor kezdett tanácsot adni a Republicnak, még mint McKinsey-alkalmazott, zsebében a Harvardon szerzett diplomájával. „A pandémia megerősítette, hogy az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az ár. A mennyiségekre nem lehetünk hatással, és keresletet sem tudunk generálni.”
„Cinikusan viszonyulok a McKinsey-tanácsadók alkalmazásához, de amit Jon hozott a cégnek, azt maguktól tényleg nem találták volna ki – mondja Michael Hoffman, a baltimore-i Stifel Investments nevű befektetési cég ügyvezetője, aki 2008 óta figyeli a hulladékpiacot. – Még sohasem aknázták ki rendesen az ipari szemét mozgatásában rejlő profitot.” Az ifjú tanácsadó korábban azt vágta Don Slager Rebublic-vezér fejéhez, hogy nem kér eleget a független szemétszállítóktól a Republic tulajdonában lévő telepek használatáért. A díj tényleg csekély volt, szinte bagóért lehetett újabb szeméttonnákat pakolni a lerakókba, merthogy a gazdájuk nem kalkulálta bele a költségekbe a majdani telepek létesítésének árát. Leegyszerűsítve: a Republic lényegében fillérekért eladta jövőbeni profitját.
Vander Ark azzal állt elő, hogy a cégnek drámaian meg kellene emelnie a díjait. Azok a szállítók, akik nem tudják megfizetni a felárat, legfeljebb máshová mennek majd. Akik viszont meg tudták fizetni, nyilvánvalóan elég nyereségesek voltak, így a Republic felvásárlási célpontjaivá váltak. Az agresszív árazási politikát 2019-ben átvette a Republic egyik fő riválisa, a 18 milliárd dollár forgalmú houstoni Waste Management is.
Olyan flotta kell, ami robog A Waste Management és a Republic is (az amerikai hulladékbiznisz két legnagyobb szereplője) a 2018-ban elhunyt Wayne Huizenga milliárdos hagyatéka. Huizenga kétkezi kukásként kezdte, aztán jó pár versenytársat felvásárolt, majd 1971-ben tőzsdére vitte a Waste Managementet. Tizenhárom évvel később kiszállt belőle, majd hasonló sikersztorit épített fel a Blockbuster Videóból és az AutoNationből. A Republic utóbbiból vált ki 1999-ben. Amikor Vander Ark megjelent a színen egy évtizeddel később, a Republic még meglehetősen amatőr volt. Tucatnyi nevet elkoptatott – a Duncan Disposaltől a Trash Taxiig –, és odáig sem jutott el, hogy egységesítse kamionflottája karbantartását és működtetését.
„Nincs arra szükség, hogy 165-féleképpen javítgassák a kamionokat, egyetlen megoldás kell, és kész. Ha időt spórolsz, azzal profitot termelsz. Olyan flotta kell, ami robog” – mondja Vander Ark. Hogy miként áll hozzá a növekedéshez – no, és a profithoz –, jól illusztrálja egy épp lezárult, 2,2 milliárd dolláros akvizíció. A Republic felvásárolta a 36 százalékos részesedéssel piacvezető U. S. Ecology nevű veszélyeshulladék-kezelőt, amely hat telepén vegyi, egészségügyi és kis kockázatú nukleáris hulladékot gyűjt. Vander Ark hetven százalék felárat fizetett a relatíve kis haszonkulccsal működő cégért, mert a veszélyes hulladékok mennyisége gyorsabban nő a hagyományosénál, és új lerakót nyitni manapság szinte lehetetlenség. Így pedig nyilván árat emelhet, vagyis javíthatja az árrést.
A Republic részvényesei közül a legnagyobb, a Cascade Investments (Bill Gates magánholdingja) több mint kétszáz millió dollár osztalékot tehet zsebre évente 34 százalékos pakettje után. Hoffman szerint a Republic-befektetés kiválóan alkalmas arra, hogy Gates diverzifikálja a portfólióját. „Ne felejtsük el: szemétről beszélünk – mondja. – Tőkeigényes, és nem dübörög évi húsz százalékkal, mint a szoftverpiac, de a nagy játékosoknak különösen jó, inflációálló biznisz.”
Írta és illusztrálta: Háy János Az elméleti fizika terelte a helyes útra. Amikor feketén-fehéren kiderült, hogy semmi sincs feketén-fehéren, hogy a newtoni tapasztalás puszta látszat, mert a nyilvánvaló dolgok mögött egészen más folyamatok zajlanak. Biztos volt benne, hogy a háttérben titkos erővonalak vannak, amiket a gazdaság szereplői, a tőketulajdonosok mozgatnak, s hogy minden, ami látható, a bankok például, meg azok a számlák, amikbe betekintést […]
Tetőző infláció, fenyegető dízelhiány és a sokat emlegetett technikai recesszió, ami nemcsak nálunk, de az unióban is bontogatja szárnyait. Elemzők, piackutatók jövő évi prognózisaiból válogattunk. Jöhet a 400 alatti euró?
Jobban szeretem, ha Csányi Sándor és Felcsuti Zsolt áll a lista élén, mint amikor Mészáros Lőrinc. Mészáros Lőrinc egy nagy, országos kacsintás, egy méretes idézőjel. Csányi Sándor sem mentes a politikai kapcsolatoktól, a háttéralkuktól és összefonódásoktól, de az elmúlt harminc évben azt is megmutatta, hogy építkezni és piaci viszonyok között versenyezni is tud. Felcsuti Zsolt pedig arra jó […]
