Kétfős egyetemi próbálkozásból félmilliárd dollárt érő nemzetközi cég lett az online csalásmegelőzéssel foglalkozó Seonból. A milliárdoslisták történetének legfiatalabb szereplője az egyik huszonnyolc éves alapító, aki ezzel már történelmet írt. Igaz, az exit még előttük van.
A Seon indulásában nem volt semmi rendkívüli. Két egyetemista némi bosszúság árán rátalált egy piaci problémára, és a legjobb megoldást akarták adni rá. Nem lett instant siker, sőt kezdetben a magyar kockázatitőke-piac nem látott bennük nagy fantáziát. A folytatás azonban párját ritkítja, és olyan sikersztorival kecsegtet, amihez foghatót nem láttunk a Logmein tőzsdére lépése óta. Kádár Tamás tizenöt éves kora óta épít webshopokat, tizennyolc évesen pedig megtapasztalta, milyen, amikor kártyás csalók húzzák le az embert. Kriptokereskedő oldalán csalás áldozata lett, és elhatározta, hogy kiismeri a csalók módszereit. Corvinusos szaktársával, Jendruszák Bencével és Kiss Miklóssal társulva üzletet kezdtek építeni a kereskedők védelmére. (Bence üzletfejlesztésért felelős vezető lett, Miklós az arculat felépítése után termékfejlesztési vezetővé avanzsált.)
A Seon 2015 végén nagyobb sebességre kapcsolt. Miközben Bence Németországban tanult, megismerte, milyen egy pezsgő startupközeg, és jó pár hasznos kapcsolatot is szerzett. A törzscsapat a garázscégek minden előnyével és hátrányával saját forrásból építkezett, pitchelni az internetről tanultak meg, a szükséges fejlesztéseket vagy maguk vagy szabadúszó fejlesztőkkel oldották meg. Németországból jöttek az első érdeklődő befektetők, köztük a legnagyobb német ételrendelő cég befektetője, ám a deal kútba esett. Vizsgaidőszak is volt, és mellé egy olyan kikötés, hogy váljanak németországi céggé (nem váltak).
Először 2017 nyarán írtunk a Seonról, akkor a Mosaic közösségi irodában dolgoztak projektalapon foglalkoztatott fejlesztőkkel, és az volt a legnagyobb mérföldkő, hogy behúzták ügyfelüknek a fizetésfeldolgozó Bariont. A magyar startupközegben ugyanakkor már kezdtek nevet szerezni, inkább a szofisztikált adatelemzési módszerüknek, semmint az impozáns számaiknak köszönhetően. Fehér Gyula, a Ustream és az Oktogon Ventures társalapítójának érdeklődését 2019-ben keltették fel. „Látszott, hogy még product-market fit előtt állnak, de a versenytársaikhoz képest sokkal összetettebben vizsgálják a tranzakciókat” – mondja Gyula.
A szeméttel eddig keveseknek jutott eszükbe üzletelni, ám egy ifjú McKinsey-tanácsadó rájött, hogy busásan kereshet, ha a hulladéklerakásnak jól megkéri az árát. Mára ő lett a Republic Services vezére, Bill Gates pedig vaskos osztalékot vesz ki a cégből – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Chris Helman // Fordította: G. Tóth Ilda
Las Vegastól északra, a Sheephegységben naponta 280 kamion összesen nyolcezer tonna szemetet furikázik az Apex nevű hulladéklerakóba. Az utolsó szakaszt kanyargós földúton teszik meg, aztán a háromhektáros munkaterületen hatalmas, tüskés fémkerekű buldózerek törik és tömörítik a szemetet. A kupacok mélysége helyenként a százötven métert is eléri, de évszázadokra van még elég hely Sin City hulladékának. A lerakó tulajdonosa, a Republic Services tizenöt évre szerzett monopóliumot a Las Vegas-i régió szemetének összegyűjtésére és újrahasznosítására.
„Szívesebben hívjuk franchise-nak” – mondja a negyvenhét éves vezérigazgató, Jon Vander Ark, aki a szerződés szerint a bevétel öt százalékát, évente körülbelül 250 millió dollárt utal vissza Las Vegasnak a kizárólagosságért.
Az Apex melletti farmon 3500 disznó szürcsöli a környező szállodákból, kaszinókból és éttermekből odaszállított ételmaradékokból főzött sárgásbarna pörköltszerűséget. A Republic napi huszonnyolc tonnát gyűjt be itt, és amit nem használnak fel a moslékhoz, abból egy idő után metángáz képződik, ezt pedig ipari felhasználóknak értékesíti a vállalkozás. Emellett még kőfejtéssel is keres egy kis pénzt: egy bányászati cég jogdíjat fizet neki, amiért napi 150 kamionnyi kőzúzalékot elszállít a helyszínről – így csinál ugyanis helyet a rengeteg szemétnek. A követ aztán a Las Vegas járdáihoz felhasznált betonba keverik. És hogy mi jön még? Egy új polimerközpont, ami abból profitál majd, hogy az élelmiszergyártók egyre inkább hajlandók felárat fizetni a jó minőségű újrahasznosított műanyagért.
A phoenixi központú Republic ma már 41 amerikai államban összesen 198 hulladéklerakót és 71 újrahasznosító-telepet működtet. A pandémiával sújtott 2020-as év után 2021-ben rekordszámokat produkált: nettó profitja 17 százalékkal, 1,3 milliárd dollárra nőtt, 11,3 milliárd dollár árbevétel mellett. Részvényei mostanság 131 dollárt érnek, ami alig tíz százalékkal kevesebb a 2021-es csúcsnál, míg a S&P 500-as tőzsdeindex ebben az időszakban 18 százalékot esett.
És hogy mi Vander Ark titka? Egyszerűen az, hogy prémiumárat szabott meg a szemétnek. „Mert az jóval többet ér, mint valaha gondoltuk” – mondja. Ő már 2009-ben meglátta a szemétben a lehetőséget, akkor kezdett tanácsot adni a Republicnak, még mint McKinsey-alkalmazott, zsebében a Harvardon szerzett diplomájával. „A pandémia megerősítette, hogy az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az ár. A mennyiségekre nem lehetünk hatással, és keresletet sem tudunk generálni.”
„Cinikusan viszonyulok a McKinsey-tanácsadók alkalmazásához, de amit Jon hozott a cégnek, azt maguktól tényleg nem találták volna ki – mondja Michael Hoffman, a baltimore-i Stifel Investments nevű befektetési cég ügyvezetője, aki 2008 óta figyeli a hulladékpiacot. – Még sohasem aknázták ki rendesen az ipari szemét mozgatásában rejlő profitot.” Az ifjú tanácsadó korábban azt vágta Don Slager Rebublic-vezér fejéhez, hogy nem kér eleget a független szemétszállítóktól a Republic tulajdonában lévő telepek használatáért. A díj tényleg csekély volt, szinte bagóért lehetett újabb szeméttonnákat pakolni a lerakókba, merthogy a gazdájuk nem kalkulálta bele a költségekbe a majdani telepek létesítésének árát. Leegyszerűsítve: a Republic lényegében fillérekért eladta jövőbeni profitját.
Vander Ark azzal állt elő, hogy a cégnek drámaian meg kellene emelnie a díjait. Azok a szállítók, akik nem tudják megfizetni a felárat, legfeljebb máshová mennek majd. Akik viszont meg tudták fizetni, nyilvánvalóan elég nyereségesek voltak, így a Republic felvásárlási célpontjaivá váltak. Az agresszív árazási politikát 2019-ben átvette a Republic egyik fő riválisa, a 18 milliárd dollár forgalmú houstoni Waste Management is.
Olyan flotta kell, ami robog A Waste Management és a Republic is (az amerikai hulladékbiznisz két legnagyobb szereplője) a 2018-ban elhunyt Wayne Huizenga milliárdos hagyatéka. Huizenga kétkezi kukásként kezdte, aztán jó pár versenytársat felvásárolt, majd 1971-ben tőzsdére vitte a Waste Managementet. Tizenhárom évvel később kiszállt belőle, majd hasonló sikersztorit épített fel a Blockbuster Videóból és az AutoNationből. A Republic utóbbiból vált ki 1999-ben. Amikor Vander Ark megjelent a színen egy évtizeddel később, a Republic még meglehetősen amatőr volt. Tucatnyi nevet elkoptatott – a Duncan Disposaltől a Trash Taxiig –, és odáig sem jutott el, hogy egységesítse kamionflottája karbantartását és működtetését.
„Nincs arra szükség, hogy 165-féleképpen javítgassák a kamionokat, egyetlen megoldás kell, és kész. Ha időt spórolsz, azzal profitot termelsz. Olyan flotta kell, ami robog” – mondja Vander Ark. Hogy miként áll hozzá a növekedéshez – no, és a profithoz –, jól illusztrálja egy épp lezárult, 2,2 milliárd dolláros akvizíció. A Republic felvásárolta a 36 százalékos részesedéssel piacvezető U. S. Ecology nevű veszélyeshulladék-kezelőt, amely hat telepén vegyi, egészségügyi és kis kockázatú nukleáris hulladékot gyűjt. Vander Ark hetven százalék felárat fizetett a relatíve kis haszonkulccsal működő cégért, mert a veszélyes hulladékok mennyisége gyorsabban nő a hagyományosénál, és új lerakót nyitni manapság szinte lehetetlenség. Így pedig nyilván árat emelhet, vagyis javíthatja az árrést.
A Republic részvényesei közül a legnagyobb, a Cascade Investments (Bill Gates magánholdingja) több mint kétszáz millió dollár osztalékot tehet zsebre évente 34 százalékos pakettje után. Hoffman szerint a Republic-befektetés kiválóan alkalmas arra, hogy Gates diverzifikálja a portfólióját. „Ne felejtsük el: szemétről beszélünk – mondja. – Tőkeigényes, és nem dübörög évi húsz százalékkal, mint a szoftverpiac, de a nagy játékosoknak különösen jó, inflációálló biznisz.”
Csütörtök kora délután van, mégis alig lehet beférni a könyvesboltodba. Nem akarsz nagyobbat?Semmiképpen. A Libertine pont attól működik, hogy ilyen pici és személyes. Nem azért ekkora, mert csak erre volt pénzem, hanem mert azt akartam, hogy úgy érezd itt magad, mintha a nappalimban lennél. Legfeljebb egy rendezvénytérrel lenne jó bővíteni, mert a második szülinapunkon elértük a kritikus tömeget: az […]
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Somosné Nagy Adrienn inkább biológus, mint cégvezető. Órákig képes lelkendezni a laskagombák szépségéről – közben milliárdos árbevételű családi vállalkozást vezet. Friss laskagombáik Párizsba és az egyik legnagyobb német kiskereskedelmi lánc polcaira is eljutnak, laskagomba-alapanyagukat egész Európában ismerik.
Jobban szeretem, ha Csányi Sándor és Felcsuti Zsolt áll a lista élén, mint amikor Mészáros Lőrinc. Mészáros Lőrinc egy nagy, országos kacsintás, egy méretes idézőjel. Csányi Sándor sem mentes a politikai kapcsolatoktól, a háttéralkuktól és összefonódásoktól, de az elmúlt harminc évben azt is megmutatta, hogy építkezni és piaci viszonyok között versenyezni is tud. Felcsuti Zsolt pedig arra jó […]
Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
