Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és […]
Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és nem utolsósorban a szolgáltatások árazásával kapcsolatos kérdések is. Ezekről kérdeztük Tabányi Mónikát, a Concorde privátbanki igazgatóját, és Pájer Tamást, a Concorde Investments Ireland ügyvezető igazgatóját.
Korábban főleg svájci és osztrák privátbankokkal összefüggésben lehetett arról hallani, hogy a tehetős magyar ügyfelek igyekeznek földrajzilag is diverzifikálni a megtakarításaikat. Egy ideje erről mintha kevesebb szó esne, a Concorde pedig Írországban alakított ki erre alkalmas megoldást. Milyen tényezők befolyásolták a döntésüket, amikor Írországot választották?
Tabányi Mónika: A tehetős magyar ügyfelek többségének szempontjából nézve a svájci és az osztrák versenytársaink vonzerejének folyamatos csökkenése mögött két alapvető ok húzódik meg. Egyrészt egy többlépcsős szabályozási változás eredményeként, amit az EU kényszerített ki, lényegében eredeti formájában megszűnt mind a svájci, mind az osztrák banktitok, ami korábban komoly, és tegyük hozzá, nem feltétlenül fair versenyelőnyt biztosított a más országokban működő privátbanki szolgáltatókkal szemben. Másrészt a nyugat-európai szolgáltatók megemelkedett belépési küszöbeivel összevetve kedvező, hogy a Concorde Investments Ireland már 300 ezer eurótól ki tudja szolgálni az ügyfeleket, és ez maradéktalanul személyes, exkluzív kiszolgálást jelent. De arra is sok példát látunk, hogy valaki könnyedén beleférne a megemelkedett nyugat-európai limitekkel is a privátbanki kategóriába, de nem akar „kicsi” lenni az ottani, még sokkal nagyobb ügyfelek között. Ez racionálisan nézve is érthető, szó sincs róla, hogy ez ego-kérdés lenne. Teljesen természetes, hogy egy svájci privátbanki ház a kevésbé tehetős és fizikailag, kulturálisan egyaránt távol lévő ügyfeleinek a legkevésbé értékes szolgáltatásait igyekszik nyújtani. Ez pedig mind ügyfélélményben, mind a portfóliók teljesítményében erőteljesen érezteti a hatását.
Bő öt éve szinte a nulláról indult újra, mára a covid okozta visszaesés mellett is elérte a tízmilliárd forintos árbevételt a Lensa, amely az amerikai álláshirdetés-piacon akar robbantani. Ha Vári Gergő a Profession.hu után másodszor is feljut a csúcsra, már nem akar egyből lejönni a hegyről.
Vári Gergő a 2000-es évek elején felforgatta az álláshirdetés-piacot, és amikor eladta a néhány év alatt nagyra növesztett Profession.hu-t, az egyik legfiatalabb magyar selfmade milliárdos lett. Tíz évvel később, 2015-ben azért vállalta el a Forbes címlapját, mert akkor már tudta, hogy mi lesz a második nagy dobása. Lensa nevű cégével az amerikai álláspiacot célozta meg nagyívű tervekkel, és volt is kedve mesélni róla.
Sok üzletember nevéhez fűződik egy-egy nagy dobás, egy-egy óriási cég felépítése a semmiből. De az fehér hollónak számít, aki meg tudja ismételni a sztorit egy új céggel, új piacon. Az elmúlt hét évben ezért is követtük kiemelt figyelemmel, hogy összejön-e Vári Gerőnek a duplázás, lehetséges-e a világ legnagyobb álláspiacán összehozni valami hasonlót, mint amit Magyarországon felépített. Egy év után úgy tűnt: nem, ez úgy, ahogy van, bukta. Irányváltás, új módszerek és három év után: van remény, de rengeteg munka kell még bele. Most: a cég szépen növekszik, stabilan nyereséget termel, és egyre közelebb kerül a piacvezető ötös élbolyhoz. Úgy, hogy időközben felépítettek egy olyan rendszert, amiről biztosan tudják, hogy tartósan versenyelőnyt biztosít.
A Lensa budapesti központjában is elég látványos a változás. Legutóbbi interjúnk idején, 2018-ban még a jövőbe vetett hitet sugározta az iroda, igencsak lötyögtek benne az emberek, voltak vagy negyvenen. Akkor Vári Gergő azt mondta, valóban félház van, akad még hely további harminc embernek, de hamar az is kevés lesz. Most vannak százharmincan, rég bővíteni kellett az irodát, és hamarosan újabb részeket bérelnek, mert az év végére száznyolcvanra nőhet a létszám.
A nagy lelkesedés utáni első mélyponton szinte nagyzolásnak tűnt millió dollárban számolni a bevételt, ami 2016-ban 0,1 volt. De két év múlva ebből már hétmillió, majd 2019-ben tízmillió lett. A 2022-es huszonöt milliónál pedig érdemes azt is figyelembe venni, hogy közben befigyelt egy világjárvány.
Az amerikai álláspiac rövid időre teljesen befagyott, az összeg pedig, amit az álláshirdetésekre klikkelésért fizetnek a munkaerőt kereső cégek, a mélybe zuhant. Ebből kellett várat építeni. A piac nagy szereplői hatalmas elbocsátásokkal reagáltak, a Lensánál a tulajdonos úgy döntött, megpróbál annyi embert megtartani, amennyit csak tud, viszont másfél hónapig húsz százalékkal csökkentett üzemmódban ketyegtek. A létszám gyakorlatilag annyival csökkent, amennyien maguktól elmentek.
A járványidőszakot is arra használták ki, hogy fejlesszék a rendszert, és bővítsék az adatbázist, amire a cég működési modelljét építik. Ma már szerencsére csak apró érdekesség az a szisztéma, amiben az iroda a covid idején működött. A dolgozók vírusfélelmük függvényében háromféle karszalag közül választhattak.
A feketével azt jelezhették, hogy szigorúan be szeretnék tartani a védelmi szabályokat a távolságtartástól az állandó maszkviselésig. A fehérek voltak a belelazulósok, akiket egyáltalán nem izgatott a vírus, kék karszalagot pedig az hordott, aki a középutat képviselte. Az azonos kategóriába tartozók próbáltak együtt dolgozni, de mindenkinek maximálisan tiszteletben kellett tartania a feketékre és kékekre vonatkozó szabályokat. Például ha csak egyetlen fekete karszalagos dolgozó is volt a tárgyalóban egy mítingen, mindenkinek fel kellett vennie a maszkot.
Az álláskeresés Tinderje Az amerikai álláshirdetés-piac sajátossága, hogy kattintásalapon fizetnek a munkaerőt kereső cégek. Ezért a valós hirdetéseket többszörözik, bármennyi lufihirdetést ki lehet pakolni. Aztán mivel egyik szolgáltatónak sincs meg az összes hirdetés, egymástól is vesznek, hogy minél többet tudjanak megjelentetni. Az álláskereső szempontjából az egész rendszer borzasztó. Folyton kamuhirdetésekbe botlik, az egymástól vett hirdetéseknél többször is tovább küldik az eredeti feladóhoz. Itt jön az, amivel a Lensa megkülönbözteti magát.
Kérnek és vesznek is nagy tömegben anonim önéletrajzokat, hogy big data alkalmazásával lássák a legmeghatározóbb karrieríveket. Meg tudják mondani az álláskeresőknek, hogy mi a nekik legmegfelelőbb lépés céljaik elérése felé, ehhez leszűrik a legmegfelelőbb állásadókat. A nagyjából százmillió álláshirdetésből ki tudják szűrni a kamuk jó részét, a kínálatot le tudják redukálni harmincmilliósra. A cégekhez a legjobban oda passzoló munkaerőt tudják szállítani, ami mindkét félnek igen előnyös. Meg persze a Lensának is, a cégek ugyanis annál többet fizetnek a kattintott hirdetések után, minél nagyobb arányban lesz velük felvett emberük.
Gergő szerényen azt mondja, a Lensa az álláskeresés Tinderje akar lenni. A randiapp a tökéletes párosítási algoritmusával tarolta le a maga piacát, és a Lensa is ezt tűzte ki célul, csak a munkaerőpiacon. Ahogy minta és példa az Amazon is, a maga elképesztően profi és hatékony ajánlórendszerével. A Lensa azután sem akarja elengedni az álláskereső kezét, hogy felvették valahova, hanem a visszajelzések alapján állandóan keresi neki a következő, még jobb munkaadót.
Vári Gergő nagyon odafigyel a dolgozók motiválására, megtartására.
Ezen dolgoztak évekig, erre fejlesztették a rendszereket. Aki az adaton ül, az a király, Gergő pedig azt állítja, adatban már a Lensa a piacvezető. Ebből olyan változás is lesz, hogy „kijövünk a lopakodó üzemmódból, bemutatjuk magunkat”. Miért épp most? „Mert innentől nem tudom ép ésszel elképzelni, hogy bárki mindezt le tudja másolni.” A növekedés gyorsul, a terv 2023-ban hatvan százalékos árbevételugrás. Forintban 2022-ben meglett a tízmilliárdos árbevétel, ami dollárban huszonötmillió – ebből lehet egy év alatt negyvenmillió. A profitot Gergő továbbra sem veszi ki, „tesszük a tüzelőanyagot a motorba”, közben tartani akarja a tízszázalékos profitrátát.
Bármikor eladhatnám jó áron A Lensánál a fejlesztés továbbra is a budapesti központban zajlik, a sales és a marketing van az USA-ban, ott mindössze tizenhat alkalmazottal. Gergő az elmúlt időszakban is ingázott Amerika és Magyarország között, ott töltött több időt, ahol megítélése szerint nagyobb szükség volt rá. Ebben most változás lesz, a kilencedik osztályt a lánya már Amerikában kezdi, ősztől a család többet lesz a tengerentúlon. Ebbe az irányba mutat a cég fejlődése is, a rendszer áll, most már érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni az eladásra is, ehhez pedig jobb több időt Amerikában lenni.
Ettől még igaz marad, hogy Gergő nagyon odafigyel a dolgozók motiválására, megtartására. Mindig fontosnak tartotta, hogy személyesen találja ki a közös programokat, a csapatépítők tematikáját és helyszíneit. Volt, hogy az egész csapat együtt mászta meg – persze profi hegymászókkal biztosítva – a Glossglocknert, ott aztán voltak végkimerüléses üvöltözések is, de utólag többen is életük meghatározó élményének nevezték. Pár éve Horvátországban, egy lakatlan szigeten voltak, 2022-ben Szlovéniában kalózkodott az egész cég, beleértve az amerikai stábtagokat is. Már három fős csapat állt fel, hogy gondoskodjanak a dolgozók jóllétéről.
Gergő már a 2015-ös interjúnkban azt mondta, hogy a Lensa az utolsó nagy sztorija, ezt felépíti, aztán visszavonul. Arra számított, hogy nem hároméves robbantás lesz, mint a Profession.hu volt, mégis sok minden máshogy alakult ahhoz képest, amit eredetileg kalkulált. De most, amikor a célegyenesre fordultak, és azt kérdezem, hogy várja-e már a végét, meglep a válasszal. „Korábban valóban az volt, hogy építeni szeretek, utána már a működtetés nem érdekel. Felmegyek a hegyre, kipipálom, lejövök, ott hagyom. Ezt a céget is úgy építettem, hogy nélkülem is működjön, de ez megváltozott, most már nem akarok lejönni a hegyről. Körülnézek fenn, és maradok, amíg élvezem.”
Hat éve, amikor kezdett kifogyni a pénzből, keresett befektetőt, de senki sem látott benne fantáziát. Ma Amerikában hetente keresik, többen is. „Nem udvariatlanság, de nem válaszolok ezekre az üzenetekre, mert belelkesednének, és nincs időm ezzel foglalkozni. Látják a számainkat, bármikor eladhatnám jó áron, de nem akarom.”
Bámulatos, hova tudna fejlődni a világunk, ha a jóra koncentrálnánk. Tudom, naivitás. Bár még akár a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti Express Állást keres-kínál rovatát böngésző se igen hitte volna, hogy ebben a műfajban ilyen magasságok létezhetnek. Csodálom a hitet, a munkát, a tudást.
A kényelem és a rang rossz tanácsadók, mondja Csányi Attila, az ország legnagyobb agrárcégének vezetője. Pénzügyesként sodródott az agráriumba, majd évekkel később igazi hivatás lett az apja, Csányi Sándor óriáscégénél rá váró feladatokból. A Bonafarm a nehéz külső körülmények ellenére is növekszik, már oroszlánrésze van a Csányi család vagyonának gyarapodásában.
Zámbó Jimmy életéből a magyar RTL valaha volt legdrágább sorozata készült el a nemrég indult RTL+ streamingszolgáltatóra. A Király főszereplőivel, Nagy Ervinnel és Schell Judittal, valamint az alkotókkal és a csatornával beszélgettünk – ajánló a Forbes.hu-ról.
Kétfős egyetemi próbálkozásból félmilliárd dollárt érő nemzetközi cég lett az online csalásmegelőzéssel foglalkozó Seonból. A milliárdoslisták történetének legfiatalabb szereplője az egyik huszonnyolc éves alapító, aki ezzel már történelmet írt. Igaz, az exit még előttük van.
Tetőző infláció, fenyegető dízelhiány és a sokat emlegetett technikai recesszió, ami nemcsak nálunk, de az unióban is bontogatja szárnyait. Elemzők, piackutatók jövő évi prognózisaiból válogattunk. Jöhet a 400 alatti euró?
Polcokon a friss, zsenge Zöld Forbes. Címlapon Kásás Tamás, a vegán, belül sokkoló (és persze mutatós) ábrákon nyolcmilliárd földlakó fogyasztása, valamint térképre pakoltuk Budapest imádható vegán helyeit.
