Írországi privátbanki szolgáltatás, amihez nem kell Budapestnél távolabb utazni

Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és nem utolsósorban a szolgáltatások árazásával kapcsolatos kérdések is. Ezekről kérdeztük Tabányi Mónikát, a Concorde privátbanki igazgatóját, és Pájer Tamást, a Concorde Investments Ireland ügyvezető igazgatóját.

Korábban főleg svájci és osztrák privátbankokkal összefüggésben lehetett arról hallani, hogy a tehetős magyar ügyfelek igyekeznek földrajzilag is diverzifikálni a megtakarításaikat. Egy ideje erről mintha kevesebb szó esne, a Concorde pedig Írországban alakított ki erre alkalmas megoldást. Milyen tényezők befolyásolták a döntésüket, amikor Írországot választották?

Tabányi Mónika: A tehetős magyar ügyfelek többségének szempontjából nézve a svájci és az osztrák versenytársaink vonzerejének folyamatos csökkenése mögött két alapvető ok húzódik meg. Egyrészt egy többlépcsős szabályozási változás eredményeként, amit az EU kényszerített ki, lényegében eredeti formájában megszűnt mind a svájci, mind az osztrák banktitok, ami korábban komoly, és tegyük hozzá, nem feltétlenül fair versenyelőnyt biztosított a más országokban működő privátbanki szolgáltatókkal szemben. Másrészt a nyugat-európai szolgáltatók megemelkedett belépési küszöbeivel összevetve kedvező, hogy a Concorde Investments Ireland már 300 ezer eurótól ki tudja szolgálni az ügyfeleket, és ez maradéktalanul személyes, exkluzív kiszolgálást jelent. De arra is sok példát látunk, hogy valaki könnyedén beleférne a megemelkedett nyugat-európai limitekkel is a privátbanki kategóriába, de nem akar „kicsi” lenni az ottani, még sokkal nagyobb ügyfelek között. Ez racionálisan nézve is érthető, szó sincs róla, hogy ez ego-kérdés lenne. Teljesen természetes, hogy egy svájci privátbanki ház a kevésbé tehetős és fizikailag, kulturálisan egyaránt távol lévő ügyfeleinek a legkevésbé értékes szolgáltatásait igyekszik nyújtani. Ez pedig mind ügyfélélményben, mind a portfóliók teljesítményében erőteljesen érezteti a hatását.