Hayes Barnard rájött, hogyan hozhatja össze a drága napenergiát a háztartások többségének költségkeretével. Igencsak megnövelte ambícióit, hogy bekerült a 400 leggazdagabb amerikai Forbes-listájára: minden amerikai álmot zöldre akar festeni.
Írta: Jonathan Ponciano / Közreműködött: Jason Bisnoff / Fordította: Zsadon Béla
„Mintha meg lett volna neked a covid ellenszere, de nem használtad volna, ilyen érzésem van” – mondja Hayes Barnard a texasi Austin tikkasztó utcáin manőverezve 2012-es Model S Teslájával. A sorozatvállalkozóvá lett ötvenéves szoftverügynök azt fejtegeti, hogy fintech cége, a GoodLeap hogyan segít megmenteni a bolygót – és teszi őt is gazdaggá. Az USA-ban kibocsátott üvegházhatású gázok úgy negyven százaléka épületekből származik, ehhez képest a közlekedés csak huszonöt százalékért felelős. „Villamosítanunk kell a lakásunkat. Nekünk! – győzköd egyre hangosabban. – Ki csinálja meg, ha nem mi?”
Persze a GoodLeap nem maga villamosítja az amerikai otthonokat, azt az alvállalkozói végzik. Viszont abban segít, hogy a tulajdonosok gyorsan fel tudják szereltetni a napelemrendszerüket: huszonötéves futamidejű finanszírozási konstrukciójában a közmű-megtakarítások fedezik a havi törlesztést, sőt egy kicsi még marad is. „Addig senki sem akarja megcsinálni, amíg nem jön rá, hogy azonnal spórolni fog vele – mondja Barnard. – Azt a kisvárosi fickót Iowában nem érdekli a karbonlábnyoma, de havi ötven dollár nagyon is.” A GoodLeap ma 28 százalékos részesedéssel vezeti a háztartási napenergetikai piacot az USA-ban, havonta majd egymilliárd dollárra rúgó kölcsönei 27 ezer háztartáshoz jutnak el. És ezek a számok várhatóan tovább nőnek, miután augusztusban a demokraták több tízmilliárd dollárnyi otthonzöldítési célú adójóváírási programot vertek át a törvényhozáson. Az amerikai háztartásoknak még csak négy százaléka váltott napenergiára, vagyis a GoodLeapnek igazán van hova növekednie. A GoodLeap tőzsdei értéke tavaly tizenkétmilliárd dollárra nőtt, miután a Michael Dell családi cége és a milliárdos Byron Trott BDT Capitalje vezette konzorcium nyolcszázmillió dollárt fektetett a cégbe. Ezzel Barnard negyvenszázalékos pakettje – még a hasonló fintech részvények értékének sikamlós voltát tükröző tetemes 35 százalékos diszkonttal is – megér vagy 3,2 milliárd dollárt. Barnard teljes vagyonát a Forbes négymilliárd dollárra becsüli, ami már van akkora összeg, hogy a négyszáz leggazdagabb amerikai közé röpítse.
Egy hotel, ami azt az érzést adja, mintha a milliárdos barátodnál tennél látogatást a múlt századi Japánban. És egy étterem, ahol minden úgy történik, ahogy neked a legjobb.
Japán eleve a kontrasztok országa, kiválóan megférnek itt egymás mellett a velünk élő XXII. század és a kifejezetten ősi hagyományok: a magasba ívelő felhőkarcolók tövében a rozoga, földszintes házak. Ugyanígy szálláshelyekben is elérhető a pár ezer forintos kapszulahotel, ahol egy „szobában” akár százan is elalszanak – egyébként meglepően komfortosan –, és a hotel, ahol mindössze egy hálóvendég van, és mindenki az ő kényelméről hivatott gondoskodni a nap huszonnégy órájában.
Én is nagyon szeretem az erős kontrasztokat, talán ezért vagyok ekkora Japán-rajongó is, így pár napon belül mindkét lehetőséget kipróbáltam Tokióban. A kissé hullaházra emlékeztető kapszulahotelt és a luxus legfelső fokát kínáló, a világon is egyedülálló hotelt, a szimplán csak Trunk (House)-nak nevezett létesítményt. Erre ugyanis nincs igazán szó, ami lefedné, valahogy úgy lehet elképzelni, mintha a sogunátusok korában épp egy sógun vagy szamuráj barátunk adná kölcsön a házát, személyzettel együtt. És ha épp nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy legyen egy sógun barátunk, akkor most itt a lehetőség! Ennek ugyan ára is van, a mindössze két köbméteres kapszulában éppen száz napig lakhatunk annyiért, amennyiért a Trunkban egyet, de ki számolja?
Itt keresd! Trunk(House) 162-0825 Tokió Shinjuku Kagurazaka, 3 Chome−1−34 Egy éjszaka ára: 1,8 millió forinttól
Külön séffel, kis diszkóval Már a fogadtatás is váratlan: a két komornyik fekete egyenruhában várja az utcán az érkező vendéget. Persze alaposan megkavarom a dolgot azzal, hogy taxi helyett gyalog érkezem a másik irányból, de végül egymásra találunk, és kezdődhet az utazás Japán középpontja felé. Ahova néha rögös út vezet, így hamar utolér például az egyik első kellemetlen élmény, ami minden japán túrámon előbb-utóbb bekövetkezik: a fejem alapos beverése egy ajtófélfába. Mert azokat ugye legfeljebb 175–180 centis testmagassághoz tervezik.
Hasonlóan sokkoló, de csak lelki sebeket okozó élmény, amikor kiderül, hogy bondage-tanfolyamon is részt lehet venni az ajánlott aktivitások között. Mivel a beach body szezonon már túl vagyok (néhány évtizeddel), inkább a tofukészítést és a halpiac-látogatást választom helyette. De még így is meg tudnak lepni – tinédzserként se vonzott igazán, mégis be tudnak rángatni vacsora után egy ivós játékba, amibe a két privát séfem is bekapcsolódik. Igen, nem tévedés, a szálláshoz tartozik két séf is, akik akár az éjszaka közepén is összedobnak bármit, ha a vendég úgy óhajtja, de mint kiderül, szívesen játsszák a ki tud még egy cseppet rátölteni a szakéspohárra anélkül, hogy a felületi feszültség megszakadna, vagy épp egy kő-papír-olló jellegű rettentő egyszerű, de a barátságos és vidám hangulatnak köszönhetően mégis mókás játékkal szórakoztatják magukat (és engem).
Tokió Kagurazaka városrésze alapvetően kulturális központnak is számít, és sok hagyományos japán vendéglőnek, úgynevezett rjóteinek (ryotei) is otthont ad. Ez az épület is rjóteiként működött a múltban, majd hagyományos táncokat oktattak benne (ki másnak, mint gésáknak?), mostani reinkarnációjában pedig összefonódik a két funkció: egyszerre étterem és egyben Japán legkisebb diszkójának helyszíne. Nem tévedés, a kétszintes, pár helyiséges kis házban megbújik egy minidiszkó is, természetesen komoly bárpulttal és – ez Japánban még természetesebb – tekintélyes karaokekészülékkel. A ház aktuális lakója akár vendégeket is hívhat, ahogy esetemben is történt, a szakácsok nyolc főig szívesen készítenek nekik is ételt, és ennyien még talán épp be is férnek egyszerre a diszkóba…
Ahogy a környéken is modern épületek váltakoznak régimódi japán házikókkal, az enteriőr is egyszerre hagyományos és modern. A konyhában kiválóan megférnek egymás mellett a legmodernebb eszközök a bincsótan (binchotan) faszénnel üzemelő grillsütőig, a ciprusból készült kád, vagy inkább medence gombnyomásra automatikusan töltődik fel, a falon pedig egy kortárs festő, Isikava Maszumi (Masumi Ishikawa) kicsit sem prűd alkotása díszeleg. Az évszakonként megújuló japán kertecske is a hagyományt képviseli, a bútorok és kiegészítők pedig egyszerre idézik meg a dicső múltat és a jelent, egyszerű, letisztult formák, japános minimalizmus, az egész világból összegyűjtve.
Hiro, a komornyik Bár alapvetően nem étterem, ha épp nincs szállóvendég, akár étteremként is működik a Trunk (House). Az exkluzivitásnak ugyan komoly ára van, nem igen éri meg beugrani egy kis harapnivalóra, a minimális fogyasztást, 1,2 millió forintot akkor is ki kell fizeti. Ha viszont itt lakik az ember, barátibbak az árak, vagy inkább úgy fogalmaznék, az alapárhoz képest már nem is olyan nagy az ugrás. Na, meg addigra jól ismeri a személyzet az igényeinket, így tényleg tökéletesen baráti hangulatban és tökéletesen személyre szabottan történhet minden, ami a hely legnagyobb erőssége.
És ne gondoljuk, hogy a hihetetlen figyelem, ami a házbelső kialakításánál is megfigyelhető, nem terjed ki itt is mindenre. Hiro, a vezető komornyik az egyik legmagasabb presztízsű kulináris iskolában, a francia Ferrandiban végzett vendéglátás szakon, majd a három Michelin-csillagos Régis Marcon étteremben tökéletesítette a tudását.
Az élmény a belépéssel kezdődik, jó vendéglátóként, Hiro azonnal egy kis zöld teát készít, miközben a szakácsok életem vagjú szandóját grillezik a háttérben. Nem rossz kezdés, de Hiro még rátesz egy lapáttal. Bár nem vagyok nagy sörös, a ciprusfából faragott fürdőkádra jeges vödörben odakészített sör tényleg rettentően jólesik a forró fürdő közben, ezalatt a konyhámban a szakácsok fantasztikus vacsorát készítenek elő, amit komoly szakékóstoló kísér. A halas előételek után a csúcspont egy csodálatos, faszénen grillezett vagjústeak, amit alaposan átpirított magnólialevélen tálalnak árpamiszós szósszal és a legfantasztikusabb grillpadlizsánnal, amit valaha ettem. A köret sem hétköznapi: az agyagedényben párolt rizs liliombimbóval érkezik, egy kis japán savanyúság és miszoleves egészíti ki a főételt.
És aztán ebben a szellemben folytatódnak a következő napok is. Szinte mint egy figyelmes családtag, Hiro mindig épp akkor jelenik meg egy eszpresszóval, amikor az a legjobban esik, na és különleges programokat is leszervez. Egyik reggel például a városrész legnevesebb kézműves tofukészítőjét invitálja, hogy megtanítson, és ezzel egyben a reggeli is még különlegesebbé válik, de a csúcspont egyértelműen a halpiac meglátogatása. A hajnali kelés is könnyebb, ha a komornyik már gőzölgő kávéval ébreszt 4-kor, a luxustaxiról alkotott elképzeléseim is csúnyán felülíródnak, amikor beülök, na jó, befekszem a repülős business classt megszégyenítő fotelbe az autóban.
Aztán a legendás piac, a Cukidzsi (Tsukiji) utódjában, a Tojoszu (Toyosu) piacon derül igazán fény arra, hogy a nagy kedvesség micsoda kapcsolatrendszerrel van kombinálva: a tonhalárverést nem az emeleti folyosóról nézzük, hanem közelről, ahova naponta csak néhány embert engednek be, a kolompolós, kiabálós aukció így igazán hatalmas élmény. De itt nincs vége a történetnek, kiderül, hogy minket nagyjából minden elzárt területre beengednek, így kicsivel később már a reggelihez válogatjuk a hozzávalókat a séfjeinkkel. Közben alaposan megkóstoljuk a legjobb mijagi osztrigákat, Hokkaidóról hozott tengeri sünöket (kezeletlent is!), édes rákokat, és még a piac különleges kis teherhordó járművét, a furcsa felépítményéről tornyocskának nevezett elektromos targoncát is kipróbáljuk.
Aztán irány vissza, az alvás folytatása után egészen csodálatos reggeli vár a hajnali bevásárlásból: szasimik, grillezett halak, japán tojástekercs, tengeri pók, marinált halikra, lazacikra, geokacsa (ami nem kacsa, hanem kagyló), szenzációs, lágy szójaszósz, pácolt gyömbér és savanyúságok, miszoleves és párolt rizs, és persze frissen, cápabőrön reszelt vaszabi kerülnek az asztalra. Most már csak egy baj van, egyszer haza kell innen menni.
Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
A Forbes magyar gazdaglistáinak történetében sohasem fordult elő, hogy egy milliárdos becsült vagyona meghaladja az 500 milliárd forintot – eddig. Az új rekorder azonban nem az, akire elsőre gondolnánk, Mészáros Lőrinc egyeduralma megtört. A felcsúti milliárdos négyszer egymás után volt az ország leggazdagabbja, idén azonban letaszította trónjáról az örök vetélytárs, Csányi Sándor. Sőt, Mészáros vagyona akkorát csökkent, hogy egy meglepetésmilliárdos is be tudott férkőzni kettejük közé. Nagyot kaszálhattak az elmúlt évben az építőiparban és az ingatlanfejlesztésben érdekeltek, kifizetődő volt az is, ha valaki hajlandó volt innovációra költeni – és ez az első év, hogy egy magyar startup huszonéves alapítója is felkerült a listára.
Csütörtök kora délután van, mégis alig lehet beférni a könyvesboltodba. Nem akarsz nagyobbat?Semmiképpen. A Libertine pont attól működik, hogy ilyen pici és személyes. Nem azért ekkora, mert csak erre volt pénzem, hanem mert azt akartam, hogy úgy érezd itt magad, mintha a nappalimban lennél. Legfeljebb egy rendezvénytérrel lenne jó bővíteni, mert a második szülinapunkon elértük a kritikus tömeget: az […]
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Dinamikusan fejlődő üzleti tanácsadó cég innovációja teszi múltidőbe a klasszikus tanácsadást a piacon. A Sciencer szoftvere igazi újgenerációs üzleti megoldás a hazai vállalkozások számára, támogatásával minden vállalkozás maga tervezheti meg stratégiai lépéseit. Az egymással integráltan működő, iparágspecifikus tartalommal elérhető Business Model Canvas üzleti és pénzügyi tervező által maga lehet a vállalkozása személyes tanácsadója. A pályázatokhoz […]
