Ha a repülőjegyeknél működik, máshol miért ne válna be? Ebben bízva kezdett dinamikus jegyárazással foglalkozni a Dynamo Pricing. Bár a magyar startup rendszere éppen akkoriban élesedett, amikor a covid miatt hónapokra lefújtak minden rendezvényt, ma már az ő módszerükkel értékesíti a jegyeit az ország legnagyobb színháza is.
Marosi Bence szereti az elsőre őrültségnek tűnő ötleteket. A húszas évei elején az Ohio állambeli Erie-tónál fekvő sziget egyik éttermében dolgozott. Egy nyáron át egyszerre volt felszolgáló, mosogató, halsütő és éjszakai őr, árgus szemekkel kereste a hídpillérek alatt bujkáló, pár perccel azelőtt még egy szomszédos étterembe betörni próbáló rablót. Annak ellenére, hogy a munkamennyiségtől és az alvásmegvonástól tíz kilót fogyott, fizetségéből két hétig utazgatott az államokban.
Aztán egyetemistaként fogadásból kicsivel több mint tizennyolc óra alatt körbetekerte a Balatont. Kétszer, egymás után. Sokakkal fogadott, volt köztük kis tétel és komolyabb összeg is. Miért ne? alapon belevágott, tudta, rajta múlik, hogy megcsinálja-e vagy sem. Sikerült neki. Egy csomóan végül meg sem adták neki a jogos nyereményét, viszont az egyik egyetemi tanárától, akivel jó kapcsolatot ápolt, egy, a születési évéből származó hatputtonyos tokaji aszút kapott.
A sportolás csupán hobbi, de szerves része az életének, a cégépítéshez hasonlóan ezt is teljes erőbedobással űzi. Régebben triatlonozott, és Ironman-versenyre is benevezett, most falat mászik és fut. Pár éve, egy edzés utáni beszélgetés közben merült fel Bence és barátja, Orgován Norbert között: miért kerül ugyanannyiba a szombat esti új blockbuster Harry Potterre a jegy, mint a hétfő délelőtti francia vígjátékra, amire jóval kisebb az érdeklődés? Ha többet kell fizetni a repülőjegyért vasárnap, mint kedden, ha felárat kérnek az első tíz sorba a gépen, miért ne lehetne ezt a mozikban is megvalósítani? Így született meg a Dynamo Pricing gondolata, és a magyar startup mostanra a legnagyobb hazai jegykereskedőkkel, az Intertickettel, a Tixával és a Jegymesterrel is szerződésben áll.
Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.
Kétféle ember lehet a világon: aki tudja, mi az a hűvösvölgyi Nagyrét, meg aki távolabb született, ekképp: nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom, de amióta tele van a hírfolyamom a Nagyrét-mentiségét hangsúlyozó Trattoria Prato posztjaival, építettem egy rétet a fejemben: fehér virágok, kajla kiskutyák, focizó gyerekek, pokrócok és párok, na, és ennek szélén egy olasz étterem hívogató étlappal és nagy átriummal, hát ez a világ legjobb ötlete.
Lehet, hogy tényleg ilyen a Nagyrét, de nem tudtuk meg, mert a Pratóhoz (ami olaszul egyszerre tányér és egy toszkán kisváros Firenze-külsőn) a rét mellett kell elhajtani a Nagykovácsi úton, aztán egy körforgalom után begurulni egy elég lelketlen murvás parkolóba, amit egy diszkontáruháznak álcázott fitneszterem, valamint tenisz-, padel- és focipályák öveznek, végül az ezekre néző Prato. De a Nagykörúthoz képest nyilván csend van, madárcsicsergés, és a vacsora végére egy parányi pocok is átszlalomozik a teraszon, szóval aki nálam kevésbé fixálja rá magát élete rétjére, az nem fog ekkorát csattanni érkezéskor.
Merthogy amúgy nem lesz mi miatt: a pincérek készségesek, a szörp és a limonádé finom, a konyha százötven méteres körzetében átható pizzaillat terjeng, a bor választás szerint olasz vagy magyar, a konyha olasz (mármint a benne tüsténkedők nemzetisége is, közelebbről: szardíniaiak), és egy ponton az olasz borvidékekkel és -fajtákkal példásan képben lévő felszolgálónkról is kiderül, hogy római születése nem jelentett hátrányt az ismeretek beszerzésekor.
A június eleji ritmikus monszun dacára hideg sültparadicsom-levest kérünk indulásnak: ötletes és jól sikerült bivalymozzarellahabra töltik. A leves kellemesen tartalmas és sűrű, de az ízében megjelenik valami különös kesernye, és kilóg a paradicsomságból, aztán sült kápiának azonosítjuk, és megbékélünk – ezt talán nem volna haszontalan feltüntetni. Pizzából a szokott, mondhatni, kötelező univerzumot tartja a Prato, tonno e cipolla, diavolo, eccetera, de mi az étteremről elnevezettet kérjük: az mindig beszédes, még ha Buda tetején, az erdő szélén máshogy is beszédes, mint Kiskunfélegyházán szokott lenni.
Szóval a Prato pizza mascarponés alapjára szárított paradicsom, érlelt sonka és rukkola kerül a sajt mellett. A pizza vékony tésztájú, levegős szélű, de nem a nápolyi iskolát követi, ami ebben a városban szerintem egyre inkább pozitív megkülönböztető jegy. A pizzaalapokról is egyet gondolok a Pratóval, mármint abban, hogy az édeskés, ízgazdag érlelt sonka alá nem savas, paradicsomos alapszósz való.
Azt a gondolatot, hogy a pizzaárak mediánja bőven túl van négyezren, konkrét pizzánk ára pedig 6-ossal kezdődik, még szoknom kell, de ez ügyben Nagy Márton miniszter és a Prato közül előbbinél érzek erősebb felelősséget, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az étterem helyszínéül a fehérgyarmati járás helyett a budai elővárosok tájékát választották.
A pizzákhoz hasonlóan a házi gyúrású, rokonszenvesen sokféle fajtájú tésztákból is felvonulnak a kötelezők: arrabiata, bolognese (szigorúan tagliatellére tálalva), lasagne, aztán néhány izgalmasabb vállalás: burratás-gombás, kacsaragus vagy éppen lazaccal töltött tortellini vajmártással és tengeri spárgával. Mi viszont egy életünk, egy halálunk, a linguine allo scogliót kérjük, és némi várakozás után egy bébipolipokkal, tintahallal, többféle kagylóval és rákokkal gazdagon megpakolt tányér a jutalmunk.
Feketekagylóból én az eggyel kevésbé húsos és erőteljes ízű alfajt kedvelem, cserébe a polipok példás puhasága és íze kiemelkedő. Ezzel a tányérral önmagában simán jól lakhat egy férfi, aki aznap még nem evett, és a kagylóhéjakban csillogva megülő, olívaolajas, fehérboros, rákpáncélokból és polipból főzött szószból is igyekszünk a lehető legkevesebbet hátrahagyni. Volnának amúgy halas és húsos főételek is (egyikből sem követhetetlenül sokféle: steakek, filé, nyársak, osso bucco), de aznap este egy vendéget sem láttunk, aki ezek kedvéért leugrott volna a szénhidrátvonatról, ahogy a hívogató desszertsorig (tiramisu, sajttorta, panna cotta) sem jutunk el. Majd legközelebb – és akkor megnézzük előtte azt a rétet is.
Trattoria Prato Budapest II., Nagyrét u. 22. A teszt időpontja: 2023. június 8. Ezt ettük: Hideg sültparadicsom-leves kápiával: 2880 Prato pizza: 6280 Linguine allo scoglio: 7880 Málnaszörp: 780 Málnás limonádé: 1280 Szűrt, szénsavas víz: 780 Szervizdíj: 2982 Összesen: 22 862 forint
Azt te csak hiszed, hogy 2023-ban már nincsenek is izgalmas mobilalkalmazások. Itt van máris tíz olyan, amelyikről lehet, hogy még életedben nem hallottál, pedig egyetlen tapintással változtatja meg az életedet.
Autós újságíró vagy életvezetési tanácsadó? Nem akar ő példakép lenni, mégis százezrek kedvelték meg blikkfangos bölcseletei miatt a Speedzone arcát, Vályi Istvánt.
Mit jelent ez valójában? – kérdezi tőlem egy külföldi befektető. Azt, hogy már nincs Népszabadság, Index, Origo, nincs CEU, és most elesett a Libri is, válaszolom. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nem a profitért vette meg az ország könyvpiacát boltokkal és kiadókkal is uraló hálózatot, hanem hogy valódi célját támogassa. Az állami milliárdokból óriásira növesztett alapítvány azért jött […]
Olajipari megrendelésekkel indult, mára a geotermikus energia kiaknázásában nyújt értékes tudást az MS Energy Solutions. A geológuscsapat működésének nyomaival szerte az országban találkozhatunk, csak éppen nem tudunk róla. És nem a termálfürdőkre gondolunk.
A kormány újra belenyúlt a megtakarítások adózásába, egy hirtelen módosítással a kamatjövedelmek után nemcsak személyi jövedelemadót, hanem szociális hozzájárulási adót is kell fizetni. Ez az eddigi 15 százalék után további 13 százalék levonás a kamatjövedelmekből (ide tartozik a befektetési jegyeken elért nyereség is), tehát ha valaki például egymillió forint befektetése után tízszázalékos kamathoz jut, akkor a százezer forint nyerőből nem 15, hanem 28 ezret tart magánál az állam. Miért csinálják? Mi lesz ebből? Én mit csináljak? Összegyűjtöttük a változtatással kapcsolatosan felmerülő legjellemzőbb kisbefektetői kérdéseket, illetve a válaszokat.
Kiotó eleve könnyedén elvarázsolja az embert, főleg, ha a fokozhatatlan tokiói nyüzsgésből jön. Ez a hotel maga a nyugalom szigete, csak a fejre veszélyes.