Hét év alatt nagyjából hasonló méretű, ötszáz darabos flottát épített mindhárom budapesti carsharing-szolgáltató, ám a köztük folyó komoly versenynek új löketet adhat, hogy a Mol Limo az indulás óta megszokott percalapú árazást most lecserélte kilométer-alapúra. Közben a korábban fele-fele elektromos-benzines flottájából a villanyautót szorítja ki. De miért?
Amikor beüt az inflációs válság, kénytelen meghúzni a nadrágszíjat az emberek többsége, befékeznek a magyar autómegosztók is. De az állam által egyre inkább torzított magyar üzleti világban üde színfoltnak hat a három szolgáltató valódi piaci versenye, ami most még izgalmasabbá válik, miután egyikük lépett egy merészet, és átalakította az iparágban nálunk eddig megszokott és mindenki által alkalmazott percalapú árazási rendszerét.
Nagy verseny ide vagy oda, a három cég érthető módon teljes egyetértésben, vállvetve küzd azért, hogy a közösségi autózás gyorsan terjedjen, mindhármuk tortája nőjön. A környezetszennyező autózás visszaszorítása mint nemes cél csak elsőre furcsa azoktól a szolgáltatóktól, akik végső soron autók bérbeadásával foglalkoznak. A megosztással ugyanis egy autó nyolcszor, kilencszer több embert tud kiszolgálni, mintha a hagyományos módon hazavinné a gazdája, aki egyedül vezeti, és az autó élete nagy részében csak parkolna.
Ezt persze már hét évvel ezelőtt is tudtuk, amikor a carsharing-szolgáltatók megjelentek Budapesten is, mostanra viszont szépen felépült a piacuk, és hasonló méretű flottát építettek. A GreenGónak, a Share Now-nak és a Mol Limónak is nagyjából ötszáz autója van, ez jelenlegi várakozásaik szerint tovább nő, de valószínűleg egy darabig már csak lassú ütemben. Budapest ezek szerint jelenleg ezerötszáz megosztott autót bír el.
Mit jelent ez valójában? – kérdezi tőlem egy külföldi befektető. Azt, hogy már nincs Népszabadság, Index, Origo, nincs CEU, és most elesett a Libri is, válaszolom. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nem a profitért vette meg az ország könyvpiacát boltokkal és kiadókkal is uraló hálózatot, hanem hogy valódi célját támogassa. Az állami milliárdokból óriásira növesztett alapítvány azért jött […]
Mit jelent ez valójában? – kérdezi tőlem egy külföldi befektető. Azt, hogy már nincs Népszabadság, Index, Origo, nincs CEU, és most elesett a Libri is, válaszolom.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nem a profitért vette meg az ország könyvpiacát boltokkal és kiadókkal is uraló hálózatot, hanem hogy valódi célját támogassa. Az állami milliárdokból óriásira növesztett alapítvány azért jött létre, hogy ideológiai terepen, a fejekben foglaljon el és biztosítson be egyre nagyobb területet.
Lassan, de biztosan akarnak majd haladni a Librin belül, igyekeznek minél komótosabban, minél tovább húzni a folyamatot. A cél az lesz, hogy ne álljanak fel csoportosan szerzők, ne szülessen bojkott, szokja meg az ország és az értelmiség ezt is. Mondatonként, fejezetenként, szerzőkként, könyvenként szoktatnák majd hozzá az írókat és a vásárlókat, hogy a verseny kontrollálva van, és a hatalom szabályai szerint szabad csak játszani. A terv, gondolom, ez, a kérdés pedig az, hogy ehhez a szerzők és a vásárlók meddig adják a nevüket. Születik-e válaszreakció, vagy mindenki hagyja magát lépésről lépésre megfőzni?
Lehetett volna nemet mondani a felvásárlási szándékra? Milyen választás előtt állt a korábbi tulajdonos, aki a Libri Forbes-címlapra való sikertörténetét felépítette? Tényleg azzal fogták meg Balogh Ákost, hogy nem tudta cégéből felvenni az osztalékot? Vagy volt más tényező is, ami miatt nem mert, nem tudott nemet mondani?
Elvárható egy sikeres vállalkozótól, hogy feláldozza élete munkáját, mert Magyarországon az egyeduralkodó politikai hatalom átveszi a hatalmat a gazdaságban is? Elvárható a hősi magatartás? Én nem várom el, igaz, hálás lettem volna érte. A hősök nem racionális emberek, a legnagyobb cégeket építő vállalkozók viszont azok. Kevés vállalatépítőből lesz hős. Logikus, csak így a sok racionális, egyéni stratégiával magunk alatt vágjuk a fát.
Ellenpélda is van. Varga Zoltán nem adta el a Central Médiacsoportot, állja a propagandamédia támadásait, és nyíltan beszél arról, hogyan kapott ajánlatokat kormányközeli vállalkozóktól. Fontos, de talán nem mindent eldöntő különbség, hogy az ő cégében nem szerzett kisebbségi részesedést az MCC. A Libriben 2020-ig Spéder Zoltán volt kisebbségi tulajdonos, tőle vette meg a kormányközeli alapítvány az első részesedést. Spéder sem feltétlenül jókedvében adott túl rajta, de miután a hatalom barátjából a hatalom ellensége lett, a propagandasajtó erős támadás alá vette, és eladta előbb az Indexet, később a Librit. A történetek egymásra épülnek.
Írta: Nemes Dániel „Láttunk ilyet korábban. Pont, mint az 1920-as években, mielőtt a befektetésekre vonatkozó törvényeket bevezettük. Svindlerek. Zavarosban halászók. Csalóművészek. Pilótajátékosok. A lakosság közben a csődbíróságon köt ki” – mondta Gary Gensler, az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) elnöke. Kemény szavak egy laissez-faire típusú elnöktől, aki idáig nagy konfliktusokat nem vállalt, de miután az FTX csődjét követően […]
Lényeges szempont, milyen a gyógyulni vágyók első benyomása, ha belépnek egy kórházba, emellett az ott dolgozók mindennapjaira is pozitív hatással van, ha munkájukat tiszta, rendezett intézményben végezhetik. A B+N Referencia Zrt. számára fontos küldetés a kórházi higiénia színvonalának még magasabb szintre emelése, és nagyra becsüli azokat az egészségügyben dolgozókat, akiknek ez szintén szívügye vagy éppen […]
Az Adani testvérek, Gautam és Vinod az indiai kapitalizmus csúcsára vitték családi cégcsoportjukat, aztán súlyos csalásvádak rengették meg birodalmukat, és két hét alatt százmilliárd dollárt vesztettek. Bennfentes történet az amerikai Forbesból egy nagyravágyó testvérpárról, akik gyanús ügyletekkel, titokzatos offshore cégekkel és állítólag részvénymanipulációkkal hozták össze a vagyonukat, és arról, miért lehet, hogy talán túl nagyok (és politikailag túl jól beágyazottak) a bukáshoz.
A 9-es buszon ülök, úton vagyok Vitray Tamáshoz, aki hatvan éve mindenkinek jelent valamit ebben az országban. Mama, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „A hangja maradt meg, volt benne valami mindentudás. De az a jóindulatú.” Anya, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „Hát mi? Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány.” Vajon hányan vannak még így vele? Nekem az egyetem […]
Fenntartható működés, környezetvédelem, kibocsátáscsökkentés – csak néhány az utóbbi évek hangzatos kifejezései közül. Ellenállóképesség az energiaválsággal szemben, ellátásbiztonság, megújuló energiák felhasználása – ezek pedig napjaink legégetőbb témakörei. Hogyan lehet ezeket úgy összekapcsolni, hogy a vállalatok számára kézzelfogható üzleti előnyökkel is járjanak? Erről beszélgettünk Petr Hermann-nal, a Schneider Electric Délkelet-Európáért felelős vezérigazgatójával. Mi lehet a hosszú […]
