Hét év alatt nagyjából hasonló méretű, ötszáz darabos flottát épített mindhárom budapesti carsharing-szolgáltató, ám a köztük folyó komoly versenynek új löketet adhat, hogy a Mol Limo az indulás óta megszokott percalapú árazást most lecserélte kilométer-alapúra. Közben a korábban fele-fele elektromos-benzines flottájából a villanyautót szorítja ki. De miért?
Amikor beüt az inflációs válság, kénytelen meghúzni a nadrágszíjat az emberek többsége, befékeznek a magyar autómegosztók is. De az állam által egyre inkább torzított magyar üzleti világban üde színfoltnak hat a három szolgáltató valódi piaci versenye, ami most még izgalmasabbá válik, miután egyikük lépett egy merészet, és átalakította az iparágban nálunk eddig megszokott és mindenki által alkalmazott percalapú árazási rendszerét.
Nagy verseny ide vagy oda, a három cég érthető módon teljes egyetértésben, vállvetve küzd azért, hogy a közösségi autózás gyorsan terjedjen, mindhármuk tortája nőjön. A környezetszennyező autózás visszaszorítása mint nemes cél csak elsőre furcsa azoktól a szolgáltatóktól, akik végső soron autók bérbeadásával foglalkoznak. A megosztással ugyanis egy autó nyolcszor, kilencszer több embert tud kiszolgálni, mintha a hagyományos módon hazavinné a gazdája, aki egyedül vezeti, és az autó élete nagy részében csak parkolna.
Ezt persze már hét évvel ezelőtt is tudtuk, amikor a carsharing-szolgáltatók megjelentek Budapesten is, mostanra viszont szépen felépült a piacuk, és hasonló méretű flottát építettek. A GreenGónak, a Share Now-nak és a Mol Limónak is nagyjából ötszáz autója van, ez jelenlegi várakozásaik szerint tovább nő, de valószínűleg egy darabig már csak lassú ütemben. Budapest ezek szerint jelenleg ezerötszáz megosztott autót bír el.
Romániában rekordbefektetést kapott az MI-vel foglalkozó
FlowX.ai, a tizenkétmilliárdos üzletnek magyar érintettjei is vannak. Miért ők lehetnek a vállalati szoftverfejlesztés Szent Grálja?
Miről van szó? Hagyományos bankoknak, pénzintézeteknek nyújtanak olyan MI-alapú vállalati szoftverfejlesztési megoldásokat, amikkel felvehetik a versenyt a neobankokkal és a fintech cégekkel anélkül, hogy ezeknek a nagy, bonyolult hátterű banki rendszereknek hosszú távon fennakadást okozna az átállás. Hónapok vagy évek helyett hetekre rövidítik le a fejlesztési folyamatot. Már most ügyfelük az OTP csoport vagy néhány olyan, a pénzügyi szektoron kívüli cég, mint az OMV.
Mennyi az annyi? Harmincötmillió dollár, körülbelül tehát tizenkétmilliárd forint. Ez az A szériás tőkebevonások szintjén abszolút rekord Romániában. Az elmúlt két évben globális szinten is csúcsbefektetésről beszélünk, legalábbis a vállalati szoftverek kategóriájában. A romániai kockázatitőke-piac egyébként jól tartja magát a válságban is. A How to Web 2022-es riportja szerint tavaly a kockázatitőke-befektetések mérete az országban hetvenhárom tranzakcióból 101,7 millió dollár volt, ez éves szinten stabil, tizenegy százalékos növekedést jelent.
Örülnek? „Ahhoz képest, hogy néhány éve még mennyire szkeptikusak voltak iránta, ma pedig már eszköz a mindennapi fejlesztői munkában, ez még mindig csak a jéghegy csúcsa” – mondja az MI-ről Ioan Iacob, a cég társalapító-vezérigazgatója. Azt is elárulja, van olyan ügyfelük, aki „azzal viccelt, hogy ez a vállalati szoftverfejlesztés Szent Grálja”.
„Hiszünk bennük. Ők lehetnek a következő globális szoftvertitán” – ezt már a befektetési kört vezető londoni Dawn Capital főpartnere, Evgenia Plotnikova mondja. A személyes találkozó után teljesen véletlenül kapott egymás mellett helyet Londonba repülve a Dawn és Iacob, Plotnikova szerint ez a pár óra plusz kellett, hogy végképp a befektetés mellett döntsenek.
Hogyan tovább? „A legfontosabb feladat az, hogy az előreszaladt üzleti eredményeket a szervezet is utolérje” – mondja Pálfalvi Márk, a PortfoLion szenior befektetési menedzsere. Nemcsak ők, hanem a Day One kockázati-tőkebefektető is magyar érintett a befektetésben, mindketten részt vettek a 2021-es magvető körben is. Pálfalvi tovább megy, szerinte benne van a FlowX-sztoriban, hogy „több milliárd dollárt érő üzletté növi ki magát”. Ami már a stratégiai célt illeti, Iacob szoftvermérnöki agya erről máshogy gondolkodik – vagy legalábbis nem oszt meg velünk konkrétumot. Szerinte az exit vagy a tőzsdére lépés most másodlagos gondolat ahhoz képest, hogy mennyi értéket képes teremteni a platform. „A szoftver a civilizációnk lelke, szoftverek nélkül nem is tudnánk létezni” – ez Iacob arc poeticája.
Ki áll az Utazómajom mögött? Mire készül a magyar startupszcéna? És lesznek-e egyperces híradók az RTL BL-közvetítéseinek szüneteiben is? Júniusban mindenre választ kaptál a Forbes.hu-n.
Az Adani testvérek, Gautam és Vinod az indiai kapitalizmus csúcsára vitték családi cégcsoportjukat, aztán súlyos csalásvádak rengették meg birodalmukat, és két hét alatt százmilliárd dollárt vesztettek. Bennfentes történet az amerikai Forbesból egy nagyravágyó testvérpárról, akik gyanús ügyletekkel, titokzatos offshore cégekkel és állítólag részvénymanipulációkkal hozták össze a vagyonukat, és arról, miért lehet, hogy talán túl nagyok (és politikailag túl jól beágyazottak) a bukáshoz.
Lényeges szempont, milyen a gyógyulni vágyók első benyomása, ha belépnek egy kórházba, emellett az ott dolgozók mindennapjaira is pozitív hatással van, ha munkájukat tiszta, rendezett intézményben végezhetik. A B+N Referencia Zrt. számára fontos küldetés a kórházi higiénia színvonalának még magasabb szintre emelése, és nagyra becsüli azokat az egészségügyben dolgozókat, akiknek ez szintén szívügye vagy éppen […]
BiotechUSA, Gyermelyi, Viblance, Coca-Cola, Pick – hogy mi a közös bennük? Ugyanaz a családi vállalkozás gyártja sok termékük csomagolását. Ők azok is, akik azt a bizonyos ablakot gyártják – csak ebből havi nyolcvan tonnát – a bolti zacskókba, hogy ne fülledjen be a friss kenyér, és szellőzzön a paradicsom. A Sipospackot alapító Gyula mindig hangyának tartotta magát, a második generáció, Balázs az innovációra esküszik.
