Plüssfotel ide, mosolygós recepciós oda, visszatérő laikus kérdés, hogy hol kap ma jobb ellátást a beteg Magyarországon. Magánban vagy államiban?
Az a korrekt válasz, hogy a kettő között nem lehet semmilyen differencia, hiszen többségében ugyanazok az orvosok gyógyítanak itt is, ott is azonos szakmai elvek alapján, így nem fordulhat elő, hogy két ugyanolyan beteg az egyik helyen jó ellátást kap, a másikon rosszat. A gyakorlat ennek megfelelően az, hogy az állami vagy a magánellátásban nem az orvosi döntések minőségében van a különbség, hanem hogy a döntés következtében szükséges ellátás milyen komfortfokozaton történik, hogy az orvos mennyire szánja rá az időt és az energiát arra, hogy a beteget partnerré tegye, és hogy azt a 20–30 perces lefoglalt időpontot mennyire használja ki arra, hogy bevonja, tájékoztassa a beteget, és kvázi maga mellé állítsa, hogy ő is tegyen valamit az egészségéért.

Sajnos néha előfordul, hogy a beteggel jóformán nem beszél az orvos. Megvizsgálja, de tájékoztatást nem ad, a számítógép felé fordul, begépeli a leletet, felírja a receptet, kétszer egy tabletta, viszontlátásra. Ez klasszikus jelenség, amire régebben főleg a közegészségügyben sokat panaszkodtak a betegek – nekem is, mert dolgozom háziorvosként is. De miután sok orvos magánrendelésbe kezdett, ha vitte is magával ezt az attitűdöt, a magánegészségügyben igyekeztek azt szolgáltatási szemlélettel felülírni, amit aztán optimális esetben visszavitt az orvos a közegészségügybe. A magánellátás főleg komfort, várakozási idők és figyelem terén kínál előnyt az államival szemben, bár mára bizonyos szakterületeken már a magánszolgáltatóknál is kialakultak várólisták. Néhol itt is kezd elszemélytelenedni az ellátás.

Nagyjából húsz éve dolgozik a Teladocnál, a kétezres évek elején még szinte egy kézen meg lehetett számolni a komolyan vehető magánkórházakat. Mikor volt könnyebb a dolguk, ha el kellett dönteniük, hogy hova irányítsák a betegeket? Akkor, vagy most, amikor ugyan rengetegen versenyeznek, de egyre nagyobbak az elvárások is?
Most könnyebb a dolgunk, ha az ellátás megszervezéséről van szó, hiszen országszerte sok színvonalas magánrendelő és -kórház működik. Bár a legtöbb egészségbiztosító velünk dolgozik, szeretném elmondani, hogy mi magunkat nem mint ellátásszervező, és nem mint kárrendező azonosítjuk. A Teladoc egy virtuális egészségügyi szolgáltató, az amerikai tőzsdén jegyzett vállalatok között a legnagyobb, évente több tízmillió távkonzultációval és nyolcvanmilliónál is több vállalati és egyéni ügyféllel. Az a fő célunk, hogy digitális eszközökkel, mindenféle modern távközlési infrastruktúrával – telefonos, online videotanácsadással, nemzetközi második vélemény útján – összekapcsoljuk a beteget az őt megillető és szükséges orvosi ellátással. Amit lehet, oldjunk meg úgy, hogy a beteg és az orvos ne utazzon, ne találkozzon, és csak akkor szervezzünk fizikai ellátást, ha távolról nem megoldható az eset.