Kétféle ember lehet a világon: aki tudja, mi az a hűvösvölgyi Nagyrét, meg aki távolabb született, ekképp: nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom, de amióta tele van a hírfolyamom a Nagyrét-mentiségét hangsúlyozó Trattoria Prato posztjaival, építettem egy rétet a fejemben: fehér virágok, kajla kiskutyák, focizó gyerekek, pokrócok és párok, na, és ennek szélén egy olasz étterem hívogató étlappal és nagy átriummal, hát ez a világ legjobb ötlete.

Lehet, hogy tényleg ilyen a Nagyrét, de nem tudtuk meg, mert a Pratóhoz (ami olaszul egyszerre tányér és egy toszkán kisváros Firenze-külsőn) a rét mellett kell elhajtani a Nagykovácsi úton, aztán egy körforgalom után begurulni egy elég lelketlen murvás parkolóba, amit egy diszkontáruháznak álcázott fitneszterem, valamint tenisz-, padel- és focipályák öveznek, végül az ezekre néző Prato. De a Nagykörúthoz képest nyilván csend van, madárcsicsergés, és a vacsora végére egy parányi pocok is átszlalomozik a teraszon, szóval aki nálam kevésbé fixálja rá magát élete rétjére, az nem fog ekkorát csattanni érkezéskor.

Merthogy amúgy nem lesz mi miatt: a pincérek készségesek, a szörp és a limonádé finom, a konyha százötven méteres körzetében átható pizzaillat terjeng, a bor választás szerint olasz vagy magyar, a konyha olasz (mármint a benne tüsténkedők nemzetisége is, közelebbről: szardíniaiak), és egy ponton az olasz borvidékekkel és -fajtákkal példásan képben lévő felszolgálónkról is kiderül, hogy római születése nem jelentett hátrányt az ismeretek beszerzésekor.

A június eleji ritmikus monszun dacára hideg sültparadicsom-levest kérünk indulásnak: ötletes és jól sikerült bivalymozzarella­habra töltik. A leves kellemesen tartalmas és sűrű, de az ízében megjelenik valami különös kesernye, és kilóg a paradicsomságból, aztán sült kápiának azonosítjuk, és megbékélünk – ezt talán nem volna haszontalan feltüntetni. Pizzából a szokott, mondhatni, kötelező univerzumot tartja a Prato, tonno e cipolla, diavolo, eccetera, de mi az étteremről elnevezettet kérjük: az mindig beszédes, még ha Buda tetején, az erdő szélén máshogy is beszédes, mint Kiskunfélegyházán szokott lenni.

Szóval a Prato pizza mascarponés alapjára szárított paradicsom, érlelt sonka és rukkola kerül a sajt mellett. A pizza vékony tésztájú, levegős szélű, de nem a nápolyi iskolát követi, ami ebben a városban szerintem egyre inkább pozitív megkülönböztető jegy. A pizzaalapokról is egyet gondolok a Pratóval, mármint abban, hogy az édeskés, ízgazdag érlelt sonka alá nem savas, paradicsomos alapszósz való.

Azt a gondolatot, hogy a pizzaárak mediánja bőven túl van négyezren, konkrét pizzánk ára pedig 6-ossal kezdődik, még szoknom kell, de ez ügyben Nagy Márton miniszter és a Prato közül előbbinél érzek erősebb felelősséget, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az étterem helyszínéül a fehérgyarmati járás helyett a budai elővárosok tájékát választották.

A pizzákhoz hasonlóan a házi gyúrású, rokonszenvesen sokféle fajtájú tésztákból is felvonulnak a kötelezők: arrabiata, bolognese (szigorúan tagliatellére tálalva), lasagne, aztán néhány izgalmasabb vállalás: burratás-gombás, kacsaragus vagy éppen lazaccal töltött tortellini vajmártással és tengeri spárgával. Mi viszont egy életünk, egy halálunk, a linguine allo scogliót kérjük, és némi várakozás után egy bébipolipokkal, tintahallal, többféle kagylóval és rákokkal gazdagon megpakolt tányér a jutalmunk.

Feketekagylóból én az eggyel kevésbé húsos és erőteljes ízű alfajt kedvelem, cserébe a polipok példás puhasága és íze kiemelkedő. Ezzel a tányérral önmagában simán jól lakhat egy férfi, aki aznap még nem evett, és a kagylóhéjakban csillogva megülő, olívaolajas, fehérboros, rákpáncélokból és polipból főzött szószból is igyekszünk a lehető legkevesebbet hátrahagyni.
Volnának amúgy halas és húsos főételek is (egyikből sem követhetetlenül sokféle: steakek, filé, nyársak, osso bucco), de aznap este egy vendéget sem láttunk, aki ezek kedvéért leugrott volna a szénhidrátvonatról, ahogy a hívogató desszertsorig (tiramisu, sajttorta, panna cotta) sem jutunk el. Majd legközelebb – és akkor megnézzük előtte azt a rétet is.

Trattoria Prato
Budapest II., Nagyrét u. 22.
A teszt időpontja:
2023. június 8.
Ezt ettük:
Hideg sültparadicsom-leves kápiával:
2880
Prato pizza:
6280
Linguine allo scoglio:
7880
Málnaszörp:
780
Málnás limonádé:
1280
Szűrt, szénsavas víz:
780
Szervizdíj:
2982
Összesen:
22 862 forint