Maroknyi csapat köteleződött el az alig háromszáz fős, mélyszegénységben élő település, Bódvalenke mellett, hogy a legifjabb generációnak megmutassa a hosszú távra tervezést, a falun kívüli lehetőségeket és a tanulás erejét.
„Ma is nevetnem kell, ha az első alkalomra gondolok, amikor Tolmival ketten, két IKEA-s zsáknyi játékkal, félnapos utazás után megérkeztünk a faluba, hogy akkor mi most megváltjuk a világot. Nem tudom, honnan volt annyi erőnk, hogy mi azon a hétvégén tényleg minden gyerekkel játsszunk egy kicsit. Nyolcvan-száz gyerek él a faluban” – mondja Kocsis Zsófia, a Juszt-is Teszünk! Alapítvány egyik létrehozója. (Négyen vannak az alapítók, a többiek: Balázs Erzsébet, Szil Péter és Szil Tolmi). Izzó tekintettel, óriási szeretettel meséli, mit is csinálnak a többi önkéntessel havonta egy-egy hétvégén és a nyári táborokban az alig több mint 250 fős, szinte száz százalékban romák lakta kis borsodi faluban, Bódvalenkén, ahol a legtöbb ház közművesítve sincs.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Zsófi sohasem tervezte, hogy egy mélyszegénységben élő faluba fog szenvedélyből ingázni hol Budapestről, hol tanulmányai miatt Pécsről a cigány gyerekekhez. De amikor 2016-ban meghívást kapott egy ismerősén keresztül az Új gyerektábor Bódvalenkén Facebook-csoportba, valami elkezdődött, aminek azóta se szakad vége. „Különleges érzés, amikor személyes, bensőséges kapcsolat alakul ki egy gyerekkel. Attól kezdve már nem tudod nem csinálni. Mostanra minden ismerősömnek a könyökén jön ki Bódvalenke. A barátaim körében megszületett a bódvalenkés ivójáték. Valahányszor kiejtem a számon a falu nevét, mindenki iszik az italából. Sajnos nagyon bele tudok jönni a mesélésbe, ha hagyják.”
Az első nyári gyerektábort Szil Tolmi óvónő indította el. Eredetileg egy másik csoporthoz akart csatlakozni, ők viszont épp abbahagyták a munkát a törpefaluban. Tolmi nem akarta magára hagyni a gyerekeket, hamar új csapatot verbuvált, ebbe csöppent bele Zsófi. A tábor után elkezdtek havonta egy hétvégére eljárni Bódvalenkére. Az első hétvégén a két huszonéves lány végigjárta a falut, bekiabáltak a gyerekekért, és kikérték őket a szülőktől. Ez fizikai teljesítménynek sem utolsó, de idővel kitapasztalták, hogyan tehetik könnyebbé a munkájukat. Ma már ugyanúgy, ahogy az egyhetes nyári táborokban, a hétvégenkénti programokban is idősávokra vannak beosztva a korosztályok. A legkisebbekhez házhoz mennek, a többiek az alapítvány házának kapujára kihelyezett papírokon olvashatják, mikor jöjjenek játszani a készségfejlesztő játékokkal. A legidősebb, akivel foglalkoznak, huszonegy éves.
Gere Andrea és férje, Csizmadia Kristóf inkább azon szoktak vitatkozni, hogy ki mondja ki, és nem azon, hogy mit. Kulturált borivásról, féllábas ételekről, venyigével való fűtésről beszélgettünk.
Tegnap este Sopronban tartottatok borkóstolót. Milyen gyakran mentek ilyen programokra? Gere Andrea: Most már újra gyakrabban. Az elmúlt pár évben a covid miatt is kevesebb volt az ilyen rendezvény, és három éve született meg az első fiunk, aztán huszonkét hónapra rá a második, ami érthető módon áthelyezte a hangsúlyokat. Jó, hogy újra vannak borvacsorák, mert már hiányoztak az effajta találkozások. Nagyon jó platformok arra, hogy direktben kapjunk visszacsatolást a borfogyasztóktól.
Hogyan osztjátok meg a munkát most, két kisgyerek mellett? Csizmadia Kristóf: Csapatban dolgozunk, a hangsúlyok hol ide, hol oda tolódnak. Ha el kell különíteni, akkor a kereskedelem Andinál, a szőlészeti-borászati rész nálam van. G. A.: A stratégia kialakítása mindig közös munka. Kisebb gyermekünk másfél éves, így nem tudok mindenhol személyesen ott lenni, most Kristóf kíséri végig és ellenőrzi a folyamatokat.
Nálatok is olyan könnyen ment a munkában az összecsiszolódás, mint Andinál és Attilánál, vagy nem volt ilyen egyszerű? Csizmadia Kristóf: Andival mi nagyon hasonlóan gondolkozunk, inkább azon szoktunk vitatkozni, hogy ki mondja ki, nem azon, hogy mit. Amiben meg nem értünk egyet, ott is előáll egy komplementer helyzet, és pont azt tudjuk hozni, amit a másik nem. G. A.: Igen, és nagyon hasonlóan is kóstolunk, azt hiszem.
Magyarországon egyre kevesebb bort iszunk, az utóbbi tizenöt-húsz évben lefeleződött az egy főre eső éves borfogyasztás, tizenhét liter körül van. Mi lehet ennek az oka? G. A.: Most, amikor jöttünk haza Sopronból, éppen felolvastam Kristófnak egy cikket arról, hogy a Z generációnál kifejezetten trend lett, hogy bizonyos szociális helyzetekben kevésbé isznak alkoholt, a friss reduktívakat se annyira. A Juniborral (Fiatal Borászok Egyesülete, Andi is tagja – a szerk.) mi is sokat dolgozunk rajta, hogy jobban kidomborítsuk, hogy a kultúra része a mértékletes borfogyasztás, és beleilleszthető a mai tudatos, egészségorientált gondolkodásmódba is. CS. K.: A borfogyasztás csökkenése több évtizedes folyamat. Vannak benne generációs kérdések, megváltoztak a fogyasztói szokások, és ott a zéró tolerancia is, komplex a kép. De úgy látom, inkább tisztul a piac, és a kulturáltabb, minőségibb borfogyasztás felé orientálódunk.
Ti akkor nem annyira érzitek ezt az általános csökkenést a forgalmatokon? CS. K.: A csökkenésből talán a kevésbé minőségi borok tették ki a nagyobb tételt, mi azt látjuk, hogy a jó minőségre, a mi borainkra van igény. G. A.: Stabil, megalapozott márka vagyunk a piacon. Nekünk ez is előny, mert nehezebb, válságos helyzetben kevésbé kísérleteznek az emberek, és ha már pénzt adnak ki borra, szívesebben nyúlnak a már ismert és bevált márkákhoz. A Gere borokhoz a minőséget, a megbízhatóságot társítják.
Ti hogy vagytok a borfogyasztással? Étel mellé, vagy csak úgy is? G. A.: Nekem mindig hiányérzetem van, ha csak víz van az étel mellé. Hogy lehet, hogy valakinek nincs rá igénye, hogy ehhez az ételhez kitöltsön egy pohár bort? Amikor beveszel egy falatot a szádba, kortyolsz hozzá bort, összeérnek az ízek, és egy harmadik íz jön létre… Hogy ezt valaki kihagyja? Sajnálom, mert szerintem valami nagyon jóról marad le. (Nevet.) CS. K.: Igen, a jó bort mértékletesen, kulturált keretek között kár lenne kihagyni. Ez különösen igaz a gasztronómiára, amikor kontextusba helyezzük a bort. Szinte féllábon áll az étel, ha nem társítunk mellé bort.
Az egyik tavaszi Forbes-rendezvényen azt mondtátok, hogy a covidból okulva stratégiát váltottatok, és elkezdtetek tartalékokat képezni. Emiatt kicsit tolódtak a tervezett beruházások. Min dolgoztok most? G. A.: Ezek a beruházások az idén aktuálisak. A pincészet teljes felújításon esik át, ami egy majdnem háromszázmillió forintos beruházás. Július 31-re, a szüreti kezdésre be kell fejezni. Nem kis logisztikai feladat egy működő borászatnál. A céget is próbáljuk átszervezni, a hatékonyság és a tudatosság jegyében optimalizálni. Édesapám mindig ösztönösen fejlesztett, érezte, hogyan kell jól dönteni, sok mindent egyedül döntött el sokáig. Az utóbbi pár év rávilágított, hogy nem lehet mindent az ösztönösségre bízni, olyan céget kell építeni, ami képes kirugózni a világ csavarjait.
A boroknál tudtok még újítani? G. A.: A boroknál már kiforrott dolgok vannak, az utóbbi időszakban inkább azzal kísérleteztünk, hogy hogyan tudunk még jobbak lenni. 2010 óta biogazdálkodást folytatunk, rengeteg mindennel kísérletezünk a szőlészetben. Fiatal, innovatív gondolkodású csapatunk van a szőlészeti és a borászati területen is. Az alapok megvannak, de finomhangolás mindig kell. Nyitottnak kell lenni a világra, mi is nyitott szemmel járunk. Ami belefér a Gere-értékrendbe, a mi stabil márkánkba, arra nyitottak vagyunk, de jól meg kell azért nézni, nem akarunk minden trendre felülni. CS. K.: Az Andi által említett keretrendszerben, de mindig tanulunk. Fontos fejlesztési vonal még az energiaellátás, az energiahatékonyság növelése. Ez is komoly feladat, de én hálás vagyok ezeknek a gondoknak, mert arra ösztökélnek, hogy jobban gondoljuk át a dolgainkat, legyünk innovatívabbak. Apósom, ebből a szempontból is nagyon jó látásmóddal, tehetséggel megáldott ember. Majdnem húsz éve az egész szálloda megújuló energiára épült, van napkollektor, geotermikus energiával, venyigével fűtünk, 2008 óta ezt csináljuk. Most bejön a napelem, és átnéztük a gépparkunkat a szállodában és a pincészetben is.
Mennyivel nőttek télen az energiaköltségeitek? G. A.: Bár ennyi megújuló energiánk van, ötszörösükre legalább. Gigantikus összegekről van szó, sokkot kaptunk: hogyan fogjuk ezt kitermelni? Szerencsére volt egy üres területünk, oda telepítettünk napelemeket, és még fogunk is. A szállodai árakat nem tudjuk a végtelenségig emelni. A gépészekkel, a karbantartókkal mindent átnéztünk, hol tudunk spórolni. A konyhán lecseréltük a nagy fogyasztású gépeket, sok kicsi sokra megy alapon. Ez folyik tovább. Jó, hogy ott a borászat, mert fenn tudja tartani ezt a házat (a szállodát – a szerk.) is. CS. K.: Ha nem borult volna fel ennyire az energiabalansz, a hotel is köszönné szépen jól volna, fenn tudná tartani magát. Ide szeretnénk visszatérni.
Téged hogyan érintene, ha váratlan kiadás jönne képbe? A magyarok háromnegyedét nem túl könnyen. Elkészült az Egyensúly Intézet friss, 2023. tavaszi Szegénységkutatása: picit reménytelibbek vagyunk 2022-höz képest, de azért vannak gondok.
A villányi borvidék egyik legismertebb családja és
márkaneve igazi szép, klasszikus
Forbes-történet. Indul a borkedvelő Opával, folytatódik az ambiciózus vővel, Gere Attilával, és tart a maga természetességében méltó utóddá növő lánynál. Gere Andrea nem borásznak készült, de zsigereiben hordozta a bor és a szőlő szeretetét, szinte észrevétlenül vette át a stafétát, és fogadtatta el magát a szakmabeliekkel. Egy húszéves, organikus generációváltás utolsó momentumainál járunk.
A Pappas Auto három évtizede hazánk élvonalában! A Pappas Auto a prémium autózás igazi megtestesítője, kapcsolata a Mercedes-Benz márkával évtizedekre nyúlik vissza. A tudatos építkezés, a magas színvonalú szakmai tapasztalat, illetve az innovatív szemléletmód mind hozzájárultak a Pappas Auto sikereihez. Ezt támasztja alá az is, hogy a 2022-es évi értékesítési és szervizeredményei alapján a cég […]
A negatív stressz legmarkánsabb tényezője az ezzel rendszeresen szembesülők körében a személyes jövő és az egyéni kilátások miatti szorongás, ez még az egészséggel kapcsolatos aggodalmakat is megelőzi – állapítja meg friss, reprezentatív kutatásában a Micra Market Research. Az elemzésből az is kiderül, hogy az alternatív, égés nélküli dohányipari termékeket használók az átlag feletti figyelmet szentelnek […]
