A római istenektől a kávéig

Sosem tudtam tájékozódni. Minél szabályosabb egy város térképe, annál kevésbé. Jó nagy bajban voltam tehát márciusban Kolozsváron, ahol annak ellenére vétettem el újra és újra az irányt, hogy már jártam itt, ráadásul nagyrészt a belváros néhány utcáján kellett (volna) elboldogulnom. Az óváros felülnézetből olyan szabályos és szimmetrikus, mintha legalábbis vonalzóval és szögmérővel tervezték volna.


Kolozsvár több fontos kereskedelmi út kereszteződésénél, a Szamos partján épült ki. Traianus római császár 106-ban hódította meg a Dák Királyságot, és hozta létre Dacia provinciát, az ide érkező telepesek alapították a többi római városhoz hasonló precizitással kialakított Napocát. A fórum, azaz a főtér nagyjából a mai Szent Mihály-templom helyén volt, itt állhatott a három legfontosabb római isten, Jupiter, Júnó és Minerva templomát, és kapott a város fürdőket, színházakat, amfiteátrumot is.


A következő századokban megfordultak itt vizigótok, hunok, gepidák, avarok és szlávok, a Napocából lett romváros környékén végül a honfoglaló magyarok telepedtek le a X. században. A tatárjárás után V. István király ösztönözte a szászok betelepedését, a románok pedig valószínűleg a XIV. században jelenhettek meg a környéken. Kolozsvár a római időkben közepes, de gazdag városnak számított. Kétezer évvel később is őrzi a státuszát, sokszínűsége és gazdag történelme miatt kulturális szempontból nemcsak Erdély, de Románia egyik legkiemelkedőbb városa.