Ne akarj gyorsabb lenni a BBC-nél

„Azt hiszem, Esterházy Péter mondta egyszer, hogy nem mindegy, kinek mi esik otthon a fejére, a vájdling vagy a Brockhaus lexikon. Nekem mind a kettő.” Kevés idézet írja le jobban Rácz András gyermekkorát, vagy úgy általában az Oroszország-szakértő intellektuális humorát. A tízéves kölyök anno pont úgy lapátolta magába Budakalászon a német nyelvtudást, mint ahogy a család győrszentiváni telkén nyaranta az évi egy kiló koszt. Végül a tudás ragadt rá jobban.


Apja és szoftvermérnök öccse a svájci Google-nél a természettudományos vénát, ő és édesanyja a humán vonalat erősítik a családban. Pedig Rácznak sokáig a fizikuspálya imponált, történész létére picit jobban is szeret számolni. Mégis történelem-politikaelmélet szakon végzett az ELTE-n, majd itt is doktorált. A biztonságpolitikus Gazdag Ferenctől a középkorász Engel Pálig és az Eötvös József Collegium tudósképző köze­géig valódi szellemi Kánaánban mozoghatott. Az egyetem mellett volt, hogy úszómesterkedett, teherautókat kísért, vagy épp Mekiben dolgozott. „A pultig sose jutottam el, a krumplisütés volt a karrierem csúcsa.”


Meggyőződése, hogy szakmájában elengedhetetlen a külföldi terepmunka. Ilyen-olyan szinten egyébként nyolc nyelven ért: a magyar mellett „viszonylag jól” tud angolul, németül és oroszul, latinul a templomi feliratokat még azért el tudja olvasni, élt kint Finnországban és Litvániában, szóval még ott se tudnák őt eladni, a lengyelt pedig anno szerelemből tanulta.