Száz százalék fizetés, kilencven százalék munkaidő, száz százalék teljesítmény. Elsőre annak tűnhet, de nem csak leányálom a négynapos munkahét. Annyi biztos, hogy a hosszú hétvégékért cserébe fókuszáltabban, feszítettebben kell dolgozni, és mindenképpen ki kell zökkenni a megszokott kerékvágásból. Itthon a Magyar Telekom és a Libri-Bookline tesztelte, utóbbi júniustól át is áll a rövidebb hétre.
Libri-Bookline Tesztidőszak: 2022. október 1. – 2023. március 5. Bevont terület: központ A tesztben részt vevő munkavállók: 137 fő (700-ból) Heti munkaidő: 34 óra, hétfőtől csütörtökig napi 8,5 óra Fizetés: nem változott
Hogy mi a fontos az életben „A koronavírus alatt az is nagyon megváltozott, hogy mi a fontos az életben” – mondja Szeleczky Noémi, a Libri-Bookline Zrt. HR-igazgatója. A covid alatt ennél a cégnél is atipikus körülmények között dolgoztak, mégis hozták az elvárt eredményeket. „Ez adta a bátorságot, hogy kipróbáljuk a négynapos munkahetet. Hiszen teljesen más munkakörülmények között is minden munkavállalóban megvolt az a felelősségtudat, hogy együtt dolgozunk az eredményekért és a cégért. Ez a fajta bizalom mindig itt volt a szervezeti kultúrában, a covid két éve pedig ráerősített.” A pandémia alatt szóba sem került, hogy például a munkahelyi gépekre telepített követőprogramokkal ellenőrizzék a home office-os munkavégzést.
„Kaptam olyan kérdést, hogy hogyan tudtuk megakadályozni a visszaéléseket a négynapos munkahét alatt – Noémi a kérdést sem értette. – Mi ebben eleve nem láttunk visszaélési lehetőséget, mivel az eredményeket hozni kell, a teljesülésüket ellenőrizzük.” A Libri-Bookline-nál tavaly ősszel indult a négynapos munkahét tesztelése: hétszáz dolgozójukból 138 központi munkavállaló önkéntes alapon csatlakozhatott, 137-en ezt meg is tették. Az egyetlen, aki kimaradt, csak a munka utáni elfoglaltságai miatt nem vett részt a tesztben.
Professor Skran, a Lawrence University politológiaprofesszora állt a gangon a szerkesztőség előtt tavaly ősszel, és visszafordult, mint Columbo. „Elhívlak az egyetemre előadni” – mondta. Kedves gesztus, de mire hazamegy, úgyis elfelejti, gondoltam. Nem így lett.Április 11-én már ott álltam az egyetem nagyelőadójában, és figyeltem, ahogy jönnek a diákok, a kisváros érdeklődő tagjai és az egyetem tanárai. Köztük a bátyám is, ő is […]
Professor Skran, a Lawrence University politológiaprofesszora állt a gangon a szerkesztőség előtt tavaly ősszel, és visszafordult, mint Columbo. „Elhívlak az egyetemre előadni” – mondta. Kedves gesztus, de mire hazamegy, úgyis elfelejti, gondoltam. Nem így lett. Április 11-én már ott álltam az egyetem nagyelőadójában, és figyeltem, ahogy jönnek a diákok, a kisváros érdeklődő tagjai és az egyetem tanárai. Köztük a bátyám is, ő is ezen az egyetemen tanít, ez az ismeretség alapja. A téma lehetett volna az is, hogyan lehet egy egyre szűkülő printpiacon sikeresen kiadni egy magazint, de persze ennél sokkal kevésbé vidám téma érdekelte őket. A kis, de jegyzett private liberal arts college-ba is elért már Orbán Viktor híre, és az foglalkoztatta az egyetemi polgárokat, mi történik Magyarországon. Nehéz feladat. Egyrészről könnyen összefoglalható, hogyan stabilizálta a hatalmát Orbán és csapata, milyen praktikák, trükkök, egyszeri lehetőségek és nem mellékesen történelmi háttér vezettek oda, hogy már nem látszik, hogyan lehetne leváltani őket. Másfelől olyan jó lenne úgy elhagyni az előadótermet, hogy nem gondolja azt a hallgatóság, hogy börtönben élek. Azzal kezdtem, hogy megmutattam, milyen a kilátás a Margit hídról, ahol minden reggel a szerkesztőségbe villamosozom. Hadd irigykedjenek. Próbáltam olyan létező párhuzamokra is rámutatni, mint a floridai kormányzó „Don’t Say Gay” törvénye, amit a helyiek elmondása szerint is a magyar törvény inspirált a szexualitás iskolai megjelenítésével kapcsolatban. Vagy jeleztem, hogy milyen ügyesen átvette a Fidesz az amerikai gerrymandering lélegzetelállítóan cinikus gyakorlatát a választókerületek átrajzolására. Amikor egy nyugdíjas közgazdaságtan-professzor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ezt az előadást nyilvánvalóan nem lehetett volna Budapesten megtartani, gyorsan korrigáltam. Az egyensúlyozás talán sikerült. Az előadásról szóló cikk végén az olvasható: nem minden fekete és fehér, ha közelebb megyünk, vannak szürke árnyalatok is. A siker ellenére a keserű szájíz azért bennem maradt. Kár, hogy tíz év Forbes Magyarország után nem egy fehérebb állapotról számolhatok be. Valami hasonlóról beszél a Legyél jobb! melléklet belső címlapsztorijában Pistyur Veronika is, aki a Bridge Budapesttel hasonló célokért küzd, mint mi. És már látom, hogy ő is hozzám hasonló lelkesedéssel fogja olvasni a címlapsztorinkat Diller Kevinről és a hozzá kapcsolódó 30 sikeres magyar 30 alatt listánkat. A lista üzleti része nehezebben szokott megtelni, mint most. Az elmúlt időszakban a 1990-es években született generáció, a millennials több tagja is már a gimnáziumban vállalkozni kezdett, és mára méretes üzletet épített fel. Ez már az az időszak, amikor a Bridge is működött, és minket is lehetett olvasni. Talán némi hatásunk nekünk is volt Veráékkal. Ez már csak azért is felmerült bennem, mert a frissen indult Forbes Business Club egyik tagja bemutatkozásában elmondta: nála a Forbes olyan, mintha egy vezetőségi kolléga lenne. Minden szám inspiráció a növekedéshez.
Az első, gőzzel hajtott járművek feltalálásakor valószínűleg kevesen gondolták, hogy népszerűségét egyszer majd megtöri a robbanómotor térhódítása. 135 év elteltével azonban ismét átalakulni látszik az autózás jövője: rohamosan nő az elektromos járművek népszerűsége. A Schneider Electric szakértői azt is megvizsgálták, hogy az elektromos autózás hazai berobbanásához mi az az utolsó lépcsőfok, amit mindenképpen biztosítani kell. […]
Fahidi Éva tizenkilenc éves volt, amikor családjával haláltáborba hurcolták, majd szüleit és kishúgát gázkamrába vitték. Bár ő megmenekült, ötvenkilenc év kellett, hogy elhatározza, visszamegy Auschwitzba, és szembenéz a múltjával. Éva mára a holokausztemlékezet egyik legfontosabb alakja lett, két könyvet is írt, életéről film és táncelőadás készült.
„Az első mérföldkő egyértelműen az, amikor a Veres úr hajlandó volt nekem időpontot adni, hogy találkozzunk és elbeszélgessünk arról, hogy akkor mit is szeretnék én” – meséli nevetve ifj. Chikán Attila, a fenntartható energetikával foglalkozó Alteo Nyrt. vezérigazgatója a cég indulásáról. Az Alteo az elmúlt években szisztematikusan, lépésről lépésre építkezett: naperőműveik, szélerőműveik, akkumulátoraik országszerte megtalálhatóak. […]