Az örökké termő fa tövében

Írta: Cseke Eszter és S. Takács András

Akárhonnan nézzük a repülőjáratokat, képtelenség egy nap alatt eljutni a borneói orangutánokig. Hiába repülünk eleve Ázsiából, nem találunk olyan járatot, ami után ne kellene Kuala Lumpurban tölteni az éjszakát, hogy másnap onnan folytassuk utunkat a kontinens legnagyobb szigete felé. De hát az orangutánokért mindent…


A Kuala Lumpur-i repülőtéren landolva megkönnyebbülés, hogy a másnap hajnali járat előtt már nem kell bevergődni egyik kedvenc délkelet-ázsiai metropoliszunkba, ami további egy óra autózás lenne az esti csúcsforgalomban, hanem a Sama-Sama nevű reptérhotelben töltjük az éjszakát. Alig lépünk ki a gépből, már ott várnak a szálloda munkatársai, és mintha még az útlevél-ellenőrzést is meggyorsítanák. A recepción jéghideg nedves kis törülközőt nyomnak a kezünkbe, a szobában helyi édességek várnak, az ágy és az ágynemű végtelenül kényelmes, a szoba teljesen besötétíthető, és másnap kipihenve ébredünk. Ilyen se fordult még elő velünk reptéri szállodában, a legtöbbször ezek a legpiszkosabb és leghányavetibb hotelek, inkább elhagyatott motelekre emlékeztetnek, hiszen a vendégek többsége életében először és egyben utoljára csekkol be, és akkor is csak azért, mert a két repülőjárat között nincs más választása. Ehhez képest itt még a reggeli is finom. A tányérokkal fel-le guruló pincérrobot miatt elbizonytalanodunk, hogy egy sci-fi álomba csöppentünk, úgyhogy az első kellemes malajziai csalódás után gyorsan felszállunk a Sandakaba tartó járatra.