Örömmel értesítjük

Már reggel fél hét óta azon van, hogy valami másra gondoljon. Bármi másra. Szeretné, ha inkább a montenegrói választások vagy az agrárminisztérium földadóeltörlési törvényjavaslata járna most a fejében, akkor nem lüktetne így a mellkasa. Irtózott a várakozástól, a tehetetlenségtől, hogy más kezébe tette a sorsát, és minden múló perccel egyre közelebb kerül az ítélethez. Igyekszik háttérzajnak nyilvánítani az érzelmeit, elválasztani őket a tényektől. Szárazság tombol Tunéziában. Őszig olcsóbb lehet a dízel, mint a benzin. Pajzsosrákot találtak a Kiskunságban. Dolgok, amik nem vele történnek. A becsődölt részvénytársaságok és a természeti katasztrófák legalább nem tudják visszautasítani őt. 


Tíz körül elszánja magát, és elmegy a 62-es postahivatalba, hogy összeszedje azt a hordozható turmixgépet, amit még egy hónapja rendelt meg, közvetlenül azután, hogy beadta a jelentkezését abban a reményben, hogy egy kicsivel kevésbé fogja szerencsétlennek érezni magát, ha elkezd turmixot inni felkelés után. Arra gondolt, hogy elvihetné magával helyekre, mondjuk abba a sarokablakos irodába, amit akkor látott a cég weboldalán, amikor az álláshirdetést olvasta.


De még ha fel is vennék, akkor sem valószínű, hogy neki adnák a sarokablakos irodát. Már biztos elfoglalta egy szemtelenül fiatal menedzser, aki most az aprókockás ingében, lustán átfutja az önéletrajzát, majd rögtön félredobja. Tessék, már megint erre gondol, pedig eleve felejteni jött a postára, meg persze a turmixgépért.