„Azt mondták, ha meggyőzöm az évfolyamot, hogy ez nekem nagyon fontos, átteszik miattam a ballagást délelőttről délutánra. Fogalmam sincs, mit mondtam a társaimnak, annyira koncentrált pillanata volt az életemnek. Nem szerettem volna lemaradni a filmművészetis felvételiről, de a ballagásról sem, mert nagyon kötődtem az AKG-hoz. És nem akartam választani” – meséli Pistyur Veronika, a Bridge Budapest Egyesület és az Oktogon Ventures befektetőcég társalapítója. Évekig a jogra készült ugyan, előkészítőre is járt, de az utolsó pillanatban másképp döntött, és beadta jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Főiskola televíziós műsorvezető-rendező szakára. A második rosta pedig éppen a ballagása napjára esett.

„Vera felvételizett bemondónőnek – csak így hívtuk a műsorvezető szakot –, és előtte nem fordult elő, hogy valakit rögtön az érettségi évében felvettek volna oda, ezért nála sem láttunk erre sok esélyt – emlékszik vissza Stefány Judit, Vera AKG-s patrónusa. – Icipici morgás volt csak az évfolyamgyűlésen, amit összehívtunk, hogy meghallgassák Vera érveit a délutáni ballagás mellett. Merthogy már rég meghirdettük a reggeli időpontot, a szülők, nagyszülők is tudtak róla, ráadásul a rendőrséggel is megegyeztünk addigra, hogy délelőtt lezárják a Raktár utcát. Megbeszéltük, hogy ha ők kérdezik, miért módosul az időpont, majd azt mondjuk, hogy a köztársasági elnök úr csak délután ér rá – Göncz Árpád unokája ugyanis Vera csibetársa volt” – nevet Judit. (Csibének az egy patrónushoz tartozó tanulókat nevezik az AKG-ban – a szerk.)

Abban állapodtak meg Verával, hogy amikor kijön a felvételiről, telefonál, aztán taxiba pattan, és elindul a Szentkirályi utcából. Ekkor startolhatott el az első csibe a negyedik emeletről lefelé, az ő csibéjét pedig utolsó indulónak osztották be. „Nem tanári döntés volt, az évfolyam bólintott rá a kérésére. Nem csoda, Vera mindig segítőkész, jókedélyű diák volt. Játéknak gondoltam, hogy bemondónő szakra jelentkezett végül, nem jogra. Túlságosan sokoldalú volt ahhoz, hogy egy dologgal foglalkozzon” – teszi hozzá Judit.

Nem a felvételi jelentkezés volt az egyetlen alkalom, hogy Vera az utolsó pillanatban meggondolta magát, az általánosban is módszeresen végigjárta a jó gimnáziumok nyílt napjait, térképpel a kezében, útvonaltervekkel Szentendréről, aztán az utolsó pillanatban, mielőtt be kellett adni a papírt, a látómezejébe került az AKG. Amint belépett az ajtaján, azonnal érezte, hogy oda akar járni. „A padlótól a dekorációig minden vonzott – mondja. – Általában az van, hogy felkészülök valamire, végiggondolom az összes szcenáriót, ami annyira erős biztonságot ad, hogy aztán bátran másképp döntök.”

Teát főz nekem az Oktogon Ventures nevű befektetőcégük belvárosi irodájában, közben koncertekről, utazásokról, évfordulókról beszélgetünk, és észre sem veszem, hogy két mondat közt dob egy sms-t egykori patrónusának, hogy majd keresni fogom. Aztán leül a kedvenc fotelébe, és mesél. Végig mosolyogva. „A május nekem mindig jó hónap” – mondja.

Idén májusban nemcsak a Bridge Budapest Egyesület lesz tízéves, de Vera házassága is, sőt épp tíz éve doktorált az SZFE doktori iskolájában. „Sok kedvem már nem volt megírni a doktorit, mert mire odajutottam, épp abbahagytam a tévézést. Szerencsére hallottam Kevin Spacey-től egy sokkoló beszédet az edinburgh-i tévéfesztiválon arról, hogy a tévézés aranykora jön. Ez adott egy lökést, és egyébként az lett, amit írtam: ha nem is a tévézés, de a tartalomgyártás aranykora tényleg bekövetkezett.” Később Máté Krisztával az SZFE-n a jövő digitálismédia-szakembereinek osztályfőnöke lett.

A kamera nem elég
Vera alapvetően jól érezte magát az SZFE-n, annak ellenére, hogy nagyon gyorsan kiderült számára: ott sok mindent nem várnak el tőlük. „Gyakran hallottam az első évben a tanáraimtól, hogy maguknak ezt nem kell tudniuk, maguk tévések lesznek” – mondja. Csakhogy ő erős háttértudással érkezett, már gimis harmadikban országos tanulmányi versenyen indult történelemből, patrónusa szerint nem is akármilyen dolgozatot írt. Az volt a címe, hogy Egy 20. századi magyar polgár életútja, társadalmi és jellemrajza.

„Meghatározó élménye az életemnek, hogy lényegében a gimnáziumban megtanultam szakdolgozatot írni. Megtanítottak mélyinterjúkat készíteni – lett is vagy 180 oldalnyi ehhez a dolgozatomhoz –, jegyzetelni, megszerkeszteni az anyagot. Elolvastam a magyar polgárság történetéről kábé mindent, beleértve Márai összes művét.”

Közben a főiskolán olyan tanárai voltak, mint Petrovics Emil, Popper Péter, Vitray Tamás és Horváth Ádám. Minden tudást be akart szippantani tőlük, és közben hamar rájött, hogy még valami máshoz is szeretne érteni azon túl, hogy majd tud kamera előtt beszélni, és fel tud venni egy háromkamerás anyagot.

„Az volt a mondás, hogy ha ledobnak bárhol a világon egy kamerával, onnan azonnal tudjak élőben közvetíteni. Én alapvetően nem azért jelentkeztem a Filmművészetire, mert tévésnek készültem, hanem mert filmes akartam lenni. Mert már a gimi végén összeállt bennem, hogy három dolgot szeretek: a filmeket, írni, meg a zenét. És azt hittem, hogy majd át lehet jelentkezni a tévés osztályból a filmesbe. Nagy tévedés volt.”

És amúgy is, amikor már ott ült Vitray Tamással szemben, dehogy akart átjelentkezni! „Pontosan tisztában voltam az ő szakmai nagyságával, miután gyerekkoromban, egyke lévén, sokat ültem a tévé előtt, és mindent néztem, a politikától a közéletig. Már a gimnáziumban járattam a Figyelőt is, méghozzá két dologért: a Jaksity Gyuri pénzügyi írásaiért és Görgey Gábor étteremkritikáiért.”

A középiskolában nem is érdekelte a bulizás meg a lógás, még a Márka presszóban sem járt soha, pedig az minden AKG-s törzshelyének számított annak idején. Tudta, ha bemegy az órákra, nem kell délután tanulnia, ha hiányzik, akkor kell. „Másrészt nem jövök jó anyagi körülmények közül, nagyon számított, hogy évfolyamelső legyek, mert akkor kaptam ösztöndíjat. Mindig felvettem még egy tárgyat, meg még egyet a pluszpontokért.”

James Bond
A magyarországi kereskedelmi tévézés 1997-ben indult el, Vera ebben az évben kezdte a Filmművészetit, és az első év nyarán már dolgozott is az RTL Klubnál. Akkor még a Kunigunda útján, konténerekben működött a csatorna. „Megtanultam keményen dolgozni, egyszerre sokfelé figyelni. Mindent elvállaltam, ami jött, és rutint szereztem abban is, hogyan kell úgy beosztani az időt, hogy mindenre jusson” – mondja. Három egyetemet végzett el hét év alatt – mindig egyszerre kettőre járt. A jogot eddigre már elengedte, helyette még a Filmművészeti mellett járt a Miskolci Egyetem kulturális és vizuális antropológia, majd a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára.
Utóbbin mindenki valami integrációs témából írta a diplomamunkáját, őt az egyáltalán nem érdekelte, imádta viszont a történelmet és a filmeket, így inkább James Bondot és a diplomáciatörténetet választotta. „Egy nyáron át James Bond-filmeken éltem, addigra húszat mutattak be. Ellenőriztem a történelmi tényeket, azt, hogy a hidegháború épp milyen stádiumban volt, és hogy ez a filmben mennyire hitelesen jelent meg. Egyébként teljesen.”

Sokáig azt gondolta, hogy élete végéig tévés lesz, annyira az identitása része lett a munkája. Előbb az RTL-es Fókusz riportere, majd a TV2-n a Strucc című magazinműsor alapítója és főszerkesztője, aztán a 2TestŐr műsorvezetője és producere volt. De közben mindig volt valamiféle lelki és intellektuális hiányérzete, és amikor megkérdezték tőle, mivel foglalkozik, állandóan szabadkozott. „Nem tudtam a tévézésre soha eléggé büszke lenni.”
Aztán a cégtársával, akivel produkciós céget alapítottak, elkezdtek egyre inkább más-más értékek mentén gondolkodni, és ez megadta az utolsó lökést, hogy abbahagyja a szakmát. „Azóta is el szoktam mesélni, amikor mentorálok vagy tanítok, hogy szinte mindenkinek van legalább egy válástörténete a szakmai életében. Mert az üzletben is úgy van, hogy a prenatális korszakban azt gondoljuk, az a cél, hogy szülessen meg a gyerek, aztán később kiderülhet, hogy teljesen másképp akarjuk felnevelni. És ez mindig nagyon fájdalmas. Én a következő évet egy pszichológus-coach párossal töltöttem.”

Nem volt B terve, amikor 2011-ben kiszállt a televíziózásból. Egy ideig egy biztosító marketingosztályán dolgozott, azt mondja, úgyis volt némi hiányérzete, mert mindig vállalkozott, így legalább belekóstolt az alkalmazotti létbe is. Persze nem érte be az irodai állással, közben ügynökséget alapított, és a Rádió Q-ban a personal brandingről készített interjúsorozatot. Akkor ez a téma még nagyon új volt, és Vera azt gondolta, úgy tud meg róla a legtöbbet, ha nagyon sok esetet végignéz.

Ekkoriban találkozott először a Prezivel és alapítójával, Árvai Péterrel is. Mentornak hívták a Kitchen Budapest startupprogramjába, ezen keresztül ismerkedett meg Péterrel. Vera neve úgy merült fel mint kommunikációs szakértőé, de mivel addigra már vitt saját céget, volt főszerkesztő, producer, vagyis sok mindent látott, azt gondolták, a big picture-t jól át tudja adni a kezdő vállalkozóknak. „Azért az első meetingünk után még nekem is ki kellett keresnem a szótárból, hogy mit jelent a startup szó.”

A télapónál is fontosabb
Ők ketten legalább egy–másfél évig beszélgettek azokról a jelenségekről, amiket Péter, aki félig-meddig külföldön élt, nem értett Magyarországon. Például azt, hogy miközben sok tehetség veszi körül az üzletben, az utcán mégis nagyon rossz közérzetű embereket lát. És hogy nagyon erős a kishitűség, mindenki mindenre azt mondja, hogy „úgysem fog sikerülni, nincs is értelme megpróbálni”. Vagy azt sem értette, hogy míg akkoriban a New York Times úgy írt a Prezi alapítóiról, mint akik a legtehetségesebb startupperek közé tartoznak, a magyar sajtó egyáltalán nem foglalkozik velük.

„Az egyik találkozónk után hazamentem, és írtam húsz oldalt arról, mit gondolok a magyarországi üzleti kultúráról, és hogy szerintem hogyan lehetne fejleszteni. Nagyon izgatta Pétert, ezért ahányszor csak hazajött San Franciscóból, mindig leültünk beszélgetni.”

És az egyik ilyen leülésnél megszületett a Bridge ötlete. „Reggel hét óra volt, Péter utána ment a reptérre, és kérte, hogy jöjjek be korán. Ücsörögtünk a Prezi akkori, Károly körúti irodájában a padlószőnyegen, és dumáltunk” – emlékszik Vera. Egyértelmű volt, hogy elsődlegesen a fiatalokhoz szeretnének szólni, de nem akartak beszállni abba a zajba, ami az egyetemeken volt, inkább kitalálták, hogy elviszik őket például a Szilícium-völgybe. Így az első Bridge-projekt egy ösztöndíjprogram lett. „Az én feladatom volt, hogy kitaláljam a stratégiát, Péter pedig szerzett pénzt.”

Kellett jó pár hónap, mire a Bridge Budapest Egyesületet bejegyezték, a bíróság ugyanis nem értette a koncepciót. Háromszor dobták vissza a bejegyzési kérelmüket, attól tartva, hogy a cégek bújtatott marketingtevékenységre állnak össze. Mert a hét alapító magánszemély mellett a Logmein, a Prezi és a Ustream is az alapítók közt voltak, és ez a három startup dobta össze az egyesület költségvetését is, az első évben száz-százezer dollárt – akkori árfolyamon összesen nagyjából hatvanmillió forintot.

„Az első anyagunkban megfogalmaztuk azt a víziónkat, hogy olyan országban szeretnénk élni, ahol az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény – mondja Vera. – Naivan azt gondoltuk, hogy ha elmesélünk sok inspiráló történetet a példaértékű üzleti kultúráról, az elég lesz ahhoz, hogy ezt a célt elérjük. Aztán rá kellett jönnünk, hogy nem elég, sok minden mást is kell még tennünk. A miért azóta sem változott, a hogyan viszont sokat.”

Hamar rájöttek arra is, hogy ha a Bridge a három startup ügye marad, akkor nem lesz mindenki ügye. 2016-ben elhatározták, hogy három év alatt hátralépnek a finanszírozásból (a Logmein helyére hamar bejött Balogh Petya NNG-je), és minél több hazai céget megpróbálnak bevonni. Ezen a ponton Vera dolga lett a pénzszerzés is. „Át kellett konvertálni a fejemben a fundraising kérdését – mondja. – Kényelmes helyzetbe érkeztem, így időbe telt, míg leesett, hogy nekem ez az egész ügy annyira fontos, hogy ilyen módon is felelősséget vállalok érte, és nem azt várom, hogy valaki megoldja helyettem a finanszírozást.”

Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy ő a felelős mindenért. Annak ellenére, hogy tévés korában saleselt a produkciós irodájában, sőt szponzori megállapodásokat kötött, több hónapos transzformáció volt, mondja, mire elkezdte élvezni, hogy a világtól valamit akaró embereknek próbálja elmagyarázni, miért fontos az ő ügye.
A Vállalható Üzleti Kultúráért elnevezésű kedvezményezésük volt az első, amivel kiléptek a Bridge eredeti kereteiből. Megkerestek két szervezetet, a Transparency Internationalt és az akkor még létező CEU Business Schoolt, és ezek segítettek a szakmai háttérben. Közösen hozták létre a vállalhatóság önellenőrző tesztjét.

A jelentkező vállalatok teszttel mérhetik meg magukat, hogy hol tartanak a vállalhatóságban. Veráék négy területet határoztak meg: a vezetői integritást, illetve a munkavállalókhoz, az üzleti partnerekhez és a pénzügyekhez való viszonyt. „Ha ezekben jól működnek, valószínűleg minden másban is” – mondja.

Aztán 2018-ban az Edisonplatform nevű programmal bővítették repertoárjukat. Abban akartak segíteni, hogy a gyerekek jövőjével foglalkozó civil, piaci, tudományos, oktatási szereplők jobban összekapcsolódjanak. A különböző bridge-es projekteket Vera tégláknak hívja, mára ezekből több tucat lett, és nagyjából ötven támogató cég áll az egyesület mögött. Velük kétéves finanszírozási megállapodást kötnek, a mai éves büdzséjük körülbelül százhúszmillió forint.

„Egyre többen mondtak igent, és különösen hálás voltam azoknak, akik az Edisonplatform mellé álltak úgy, hogy semmi nem volt még meg az egészből, csak egy szürreális koncepció, hogy összegyűjtjük a gyerekeket fejlesztő szervezeteket. És aláírták két évre a támogatást rögtön az első évben több mint tízen, mert ezek szerint megértették, hogy a szervezetek felkutatásával segítünk a szülőknek. Mert maguktól honnan tudnák, milyen irányba kell motiválni és felkészíteni a gyerekeket a munka egy olyan jövőbeni világára, amiben azt sem tudjuk, milyen foglalkozások lesznek.”

A három alapító startup után a Sigma Technology Magyarország Kft. volt a Bridge közösségéhez támogatónak csatlakozó első cégek egyike, az Edisonplatform programban pedig a kezdettől ott vannak. „Verában ellenállhatatlan tettvágy van. Ő megvalósítja, amire én csak gondolok, hogy de jó lenne egyszer megtenni – mondja Nagy György ügyvezető igazgató. – Kedves tanknak szokta magát nevezni, mert mindig eléri, amit szeretne, egészen egyszerűen megpengeti benned a jó húrokat. Márpedig a jövő nemzedékének oktatása és az üzleti kultúra fejlesztése nekünk is szívügyünk. Biztos, hogy ha a következő ötletével megkeres, abban is vakon támogatom. Az a jó, hogy alapértékeink tényleg azonosak, így például a hosszú távú gondolkodás vagy az örökséghagyás fontossága. Ez nagyban leegyszerűsíti az együttműködést.”

Azóta több projektben is partnerek, így a karácsonyi ajándékozásnál is: a Bridge könyvcsomagokat rakott össze gyerek- és üzleti könyvekből, és ilyet kaptak ajándékba a Sigma-munkatársak. „Még azt is nagyon szeretem Verában, hogy kényszeres, pont, mint én. Neki nemcsak olyan listája van például, hogy budapesti kávézók, mint sok más ismerősömnek, hanem olyan is, hogy 13. kerületi kávézók, ahol a legjobb zabtejes macchiatót adják.”

György egyébként annak idején Niclas Trouvé akkori svéd nagyköveten keresztül ismerte meg Verát. „Ő mondta egyszer, hogy az értékközösségünk miatt nekünk találkoznunk kellene. Vera 2015 végén keresett meg, és annyira sűrűek voltak a napjaim, hogy nem tudtam neki más időpontot mondani, mint a december 4-ét, amikor a télapóünnepséget tartottuk éppen a cégnél. Az ünneplés előtt találkoztunk, közben a feleségem behozta a három fiunkat a rendezvényre. Mi viszont annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe Verával, hogy fel sem merült, hogy abbahagyjam, és kimenjek az ünnepségre, gondoltam, amiről beszélünk, az a gyerekeim jövője, vagyis még a télapónál is fontosabb. A család azóta is csak úgy emlegeti Verát, hogy a télapós ismerősöm.”

A szicíliai nyaralás
„2017 augusztusa volt, feküdtem a matracon Szicíliában a tengerparton, amikor Gyula felhívott. A nyaralásom első napján! Iszonyú dühös is voltam, hogy nem bírja tiszteletben tartani” – meséli ma már mosolyogva Vera. Fehér Gyula ekkorra már eladta a Ustreamet, az IBM Budapest Labnél volt vezető pozícióban, és azon gondolkodott, hogyan tovább. Annak idején még Árvai Péter mutatta be őket egymásnak, Gyula bevallása szerint semmit nem tudott Veráról, pedig akár ismerhette is volna például a tévé- vagy a rádióműsoraiból.

„Vera utólag nevetve mesélte, milyen bizalmatlan fejjel néztem rá, amikor kicsoszogtam hozzá a Graphisoft Parkban lévő irodánkban, és nem tudtam elképzelni, mitől lenne pont ő alkalmas a Bridge vezetésére.” Gyula aztán nem talált semmit Verában, ami miatt megvétózta volna a poszton. „Nem kellett pesztrálni, az első pillanattól mindent önállóan megszervezett, lényegében a készbe ültünk bele.”

A bridge-es évek alatt szoros barátság alakult ki közöttük, és Gyula mindig azt mondta, ha valamikor kockázatitőke-alapot indít, azt biztosan Verával fogja megcsinálni. „Mert Verának van egy hatodik érzéke: évekkel előre megmondja, melyik magyar startup fog berobbanni.” Így egyértelmű volt neki, hogy azon az augusztusi napon – bevallása szerint talán elfeledkezve arról, hogy Vera elutazott – őt hívja fel. „Azonnal igent mondott, nem kellett győzködnöm” – emlékszik.

Az Oktogon Ventures seed és early stage (magvető és korai fázisú) startupokba fektet, kifejezetten Kelet-Európában, összesen nyolc országban – Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Bulgária, Horvátország – keresnek cégeket. Az induláshoz Gyula másfél millió eurót tett be a vagyonából, és több magyar milliárdos is csatlakozott. Eddig összesen 4,2 millió eurót helyeztek ki.

Másfél év stratégiakészítés, fundraising, befektetésipolitika-kitalálás következett, és Vera abban a helyzetben találta magát, hogy választania kell: Bridge vagy Oktogon. Egy évig kereste az utódját a Bridge-hez, meg is találta, de a jelölt az utolsó pillanatban visszalépett. „Ott álltam, hogy nincs utódom. És rájöttem, hogy egyébként nem is akarok elmenni, mondtam a srácoknak, ha ők viselhetnek több sapkát, akkor nekem miért kellene választanom.”
Közben a Bridge-nél már lett segítője: Veres Rita viszi az Edisonplatformot (ő korábban az Aon Hewitt HR-tanácsadócég magyarországi ügyvezetője volt), illetve a stratégiaalakításban és a finanszírozásban sem egyedül Vera vállán van a teher. „Próbáltam úgy alakítani a napjaimat – mondja –, hogy mondjuk kedden csak Bridge-sapkában meetingelek, szerdán csak Oktogon-ügyekben, a többi nap meg vegyes. De valójában elég könnyedén és gyorsan váltok a szerepek között. Amit nagyon sokáig nem tudtak különválasztani, abból egy idő után érték lett: hogy egyszerre foglalkozom az üzleti és a civil világgal.”

Popper Péter jóslata
Az utóbbi pár évben Vera tudatosan készül rá, hogy eljuttassa oda az egyesületet, ahol az már túlmutat őrajta. „Elmúltam negyven, mire eljutok erre a pontra, ötven leszek, és addigra már tizenöt–tizenhét évet tettem az életemből az üzleti kultúra fejlesztésébe. És ha ennyi idő alatt nem tudom elérni azt a célt, amire létrehoztuk a Bridge-et, akkor nem végeztem jól a dolgomat, azt hiszem” – mondja, bár azt már látja, hogy tíz év nem volt elég, inkább húsz kell, hogy tízből ne kilenc, hanem mondjuk hét fiatal gondolja úgy, hogy minden csak a kapcsolatokon múlik Magyarországon. Azt mondja, egy civil szervezet vezetőjének nagyon óvatosan, lassan kell hátralépnie, mert náluk a mérhetőség hiányában a hitelesség az első, azt pedig az első számú vezetőhöz kötik még ma is.

„Én már belehaltam volna, ha annyit pörögnék, mint ő. Túl sokat dolgozik, mondom is neki néha, pedig én nem sok embernek szoktam ezt mondani” – árulja el Fehér Gyula, aki sokszor látta már Verát fáradtnak, ugyanakkor azt is tudja róla, hogy amint feladat, szervezés, esemény van, felszívja magát, és rendíthetetlenül dolgozik. „De szerencsére tud lazítani, pihenni, élni, szeret utazni, koncertekre járni, csak kevés lehetőséget ad magának a lazításra.”

Vera introvertált alkatnak vallja magát, bár ezt valószínűleg kevesen gondolják róla, de azt mondja, ha leraknánk a sarokba egy könyvvel, és azt mondanánk, hogy üljön ott, és olvasson egy hónapig, gond nélkül ezt tenné. „Szívesen vagyok csöndben, csak tudom, hogy az ügy miatt muszáj ez a turbulencia.” Közösségimédia-jelenléte körül például dilemmái vannak, mert nem szeret állandóan megszólalni, csak ha van mondanivalója. Ugyanakkor tudja, hogy elképesztő a zaj, és ha nem vesz benne részt, akkor más hangosabbá válik.

Jól jött neki szereplésnek a Re-Business című podcastsorozat, amire a digitális tartalomgyártó Betone Studio kérte fel. Olyan üzleti szereplőkkel beszélget, akik szerint ami jó a cégünknek, az jó lehet a világnak is. És ezzel fél évre garantálva van neki a szereplés – egyszerre tíz-tíz részt vesznek fel, és egymás utáni heteken adják le őket.

Aztán lehet, hogy visszatér ifjúkori álmához, a filmezéshez. Az utóbbi időben erre is lett egy listája: történeteket gyűjt, és azt mondja, romantikus vágy bujkál benne, hogy ha nem is mint rendező, de mint producer visszatérjen a filmművészethez. „Popper Péter egyszer az egyetemen játékból jósolt nekünk pszichológiaórán, mindenkinek megfogta a kezét, mint egy igazi jósnő, és olvasott a tenyeréből. És nekem azt mondta, hogy egész életemben szép történeteket fogok mesélni. Na, de mit kezd egy ilyen mondással egy tizennyolc éves? Mostanában viszont nagyon sokszor jut eszembe, hogy talán már most is így van. Amit csinálunk, az végső soron történetmesélés. Én annak a világnak a történetét mesélem, ami másként is lehetne.”

Bridge-téglák

Vallalhato.hu önellenőrző teszt és Manifeszto
Önellenőrző integritásteszt, belépő a Vállalható Üzleti Kultúráért közösségbe.

Bridge Business Legacy Riport és Mesterkurzus
Az első magyarországi legacy leadership kutatás eredményei, valamint a legacy-, azaz hagyaték fókuszú vezetői attitűdről szóló szemléletformáló kurzus.

Nordic Bridge Díj
Fiatal vezetőket összekötő program az északi nagykövetségek támogatásával.

Harmadik 1% kampány
Minden év május 1-jén. Cél: felhívni az üzleti szereplők figyelmét annak fontosságára, hogy legyen tudatos, rendszeres és következetes stratégiájuk a társadalmi kezdeményezések támogatására.

Bridge Business
Az értékvezérelt üzleti közösség tagjait bemutató blogfelület.

Bridge Leaders
Értékvezérelt üzleti és Edison 100-as vezetők kölcsönös vezetői árnyékprogramja – vezetői tudásmegosztás, tanulás, tapasztalatcsere.

Bridge Booklistek
A Bridge vezetői közösségének személyes könyvajánlásai vezetőknek: üzleti, szépirodalmi, szülői témákban és vezetői dilemmák, problémák feloldására.

Bridge Business
Közösségi Csúcs
Konferencia az üzleti közösségek erejéről, az értékalapúságról, a tudásmegosztás jelentőségéről.

Edisonplatform.hu
Jövőbarát fejlesztők gyűjtőhelye, iránytű a szülőknek.

Edison100 felkutatás és nyílt pályázat
A szélesebb nyilvánosságban meghirdetett toborzási kampány innovatív, gyerekeket fejlesztő kezdeményezéseket keres országszerte.

Edison Díjátadó
Edison100-asok, azaz gyerekeket fejlesztő innovatív kezdeményezések elismerése több kategóriában, közönségszavazással az nlc.hu-n, már ötödik éve.

Edison100 Térkép
Papíralapú, kézbe fogható térkép a jövőbarát fejlesztőkről, harmadik éve adják a szülők kezébe.

21 lecke hírlevélsorozat és podcast
Tudástár 21. századi szülőknek kompetencia­fejlesztésről, a 21. századhoz szükséges tudásokról.

Egyetemi képzésbe integrálás az ELTE TÓK-kal és a BGGYK-val
Edison100-as módszertanok megjelenítése a pedagógusképzésben, innovatív tudásátadás a jövő pedagógusai számára.

Edison100 képzéssorozat
Képzéssorozat az Edison100-as szervezeteknek, évente legalább 15 héten át: az online kommunikációtól a hatékonyságmenedzsmenten át egymás módszereinek megismeréséig.

EdisonFund
Az Edison100-as szervezeteknek működési támogatást adó alap, amelyet az MVÜK Zrt.-vel (Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségével) közösen hoztak létre.

HR Best Future Generation díj
Jövő- és gyerekbarát céges kezdeményezések gyűjteménye együttműködésben a HR Festtel.

Edisonkids
Generációk közötti válaszok a jövő kihívásaira – innovációs verseny és képzés gyerekeknek.

Forbes-Bridge: Az Év Filantrópja
Közös üzleti díj a civileket támogató filantrópoknak, 2023-tól.

Az Oktogon Ventures portfóliója (alapítás, tevékenység, helyezés a Forbes friss startuplistáján)
Bitrise (magyar, platform mobilalkalmazás-fejlesztéshez, 2.)
Recart (magyar, valós idejű viselkedési adatok elemzése, 14.)
Enduraid (magyar, versenyterv-mobilapplikáció)
Bitninja (magyar, kiberbiztonság)
Matsuko (szlovák, holografikus videócset-fejlesztés)
Cleango (magyar, nanotechnológiás autómosás)
Scaleflex (bolgár–francia, képek, videók, fájlok tárolása, megosztása és rendszerezése)
Linear Labs (szabadalmaztatott elektromotor)
Colossyan (magyar, szövegből szintetikus videógyártás, 7.)
Flitinvest (amerikai–magyar, befektetési alkalmazás)
AMG (magyar, kriptogaming)
Deligo (magyar, automata kasszaszolgáltatás)
Teamlift (amerikai, készségfeltérképezés AI segítségével)
Volteum (magyar, elektromos autók útvonaltervezése és elektromos flották menedzselése)
Muj Fres (cseh, online kereskedelem)
Genomate (magyar–amerikai, AI-alapú, személyre szabott rákkezelések, 12.)