A nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás életmódja legalább annyira retrónak számít, mint a hasonló szövegű dal – Robert Owen 1817-ben megfogalmazott jelszaváról nem is beszélve. A munka – és az ingázás – sok embernek már több időt vesz igénybe, a szórakozásra való igényünkből azonban nehéz lejjebb adni. Ha a munkából nem tudunk lecsípni elég időt, inkább az alvást rövidítjük meg – mintegy bosszút állva azért, hogy a kötelezettségeink teljesítése közben nem irányíthatjuk az időnket. Így született meg az alváskutatás egyik legtrendibb területét meghatározó revenge bedtime procrastination (RBP) kifejezés.

Az alváskutató szerint azonban ez régi jelenség. „A RBP az inszomniához vezető, nem jó alvásviselkedések köréhez sorolható. Ma még az alvást a lustasággal kötjük össze – ki korán kel, aranyat lel –, és kihasználatlan, elpazarolt időnek tartjuk a nem produktív időt. Az emberek éjszakai alvásidejüket áldozzák fel a munka vagy a kikapcsolódás oltárán” – mondja Simor Péter Dániel alváskutató, az ELTE Pszichológiai Intézetének oktatója.

Az RBP tehát nem mentális probléma, és nem alvászavar, hanem a kiégés egyik tünete, a túlhajszolt emberek segélykiáltása. Van, aki ilyenkor a barátaival tölti az időt, de a legtöbben videójátékoznak, sorozatokat néznek, vagy órákig görgetik a közösségi médiát.

Az amerikai Sleep Foundation (Alvásalapítvány) nevű szakmai szervezet szerint az RBP leginkább azokat érinti, akik sok stresszel járó munkát végeznek, és esténként azonnali örömet okozó tevékenységekbe menekülnek. Hiszen a teljesítménykényszerből és a túlstimuláló hétköznapokból az a lefekvés előtti néhány óra a kiút, amikor nem kell kérdésekre, e-mailekre válaszolni.

Egy másik magyarázat szerint az önszabályozás hiánya felelős az alvás halogatásáért. Önszabályozó képességünk tartalékai az egész napos munkahelyi, tanulmányi kötelezettségek teljesítése közben estére elfogynak. Ezért is nehéz felhagyni az alvás halogatásával, hiszen az alváshiány éppen a motiváltsághoz, kiegyensúlyozottsághoz szükséges képességeket építi le. „Az emberek sokszor felismerik, hogy nem megfelelő az alvásuk, és maguktól változtatnak – mondja Simor. – Ne vigyük be a telefont a hálószobába! Az ágyban az alváson és a szexen kívül ne csináljunk mást. Ne dolgozzunk, ne nézzünk filmet! Ha ezek sem segítenek, érdemes alvásterapeutához fordulni.”

A hosszan tartó alváshiány súlyos károkat okoz az emberi szervezetben. Negatív hatással van lelki-érzelmi egészségre, a gondolkodásra, az érzelemszabályozásra, a memóriára, a figyelemre és a döntéshozatali képességekre. Befolyásolhatja az autóvezetést, a munkahelyi produktivitást, a magánéletet és a társas kapcsolatokat, ingerlékenyebbé válik az ember, a hormonháztartás pedig felborul. A kevés alvás hatására ugyanis kortizol, egy stresszhormon termelődik a szervezetben.

Bár vannak kékfényt szűrő képernyők és szemüvegek, a képernyők által kibocsátott fény továbbra sem tesz jót az ember cirkadián ritmusának, hiszen a szervezetünk napfénynek érzékelheti. Nincs mese: az egészséges életmódhoz előbbre kell venni az alvást a fontossági listán. A halogatás megelőzéséhez határozzunk meg állandó időpontot, amikor el tudunk aludni, és ezt kezeljük úgy, mintha repülőútra indulnánk. Az esti rutin részeként harminc perccel előtte érdemes felkészülni, kerülni a képernyőket, „repülőgép-üzemmódra” állítani a szervezetünket.