Hogy ne csak baráti beszélgetéseken akarj vele villogni, hanem kicsit nyerj is vele, megnéztük, mit tudnak a hazai bankok prémium bankszámlacsomagjai. Szempontok bankválasztáshoz vagy akár bankváltáshoz.
Egy OTP-s számlatulajdonos, történetesen az egyik kollégám, prémium státusának köszönhetően pár hete telefonhívást kapott. Váratlanul érte, mert legalább tíz éve prémium ügyfél, de ez eddig semmilyen érezhető előnnyel nem járt. Ügyei többségét – a nagy többséghez hasonlóan – online intézi, ezért a bankfiókban járó kényelmesebb fotelt is csak ritkán élvezhette. „Személyes konzultációra hívtak, mert ránéztek a portfóliómra, és úgy gondolják, lennének ötleteik, hogy az infláció ne egye meg a pénzemet” – mondta.
Végül azt javasolták, rendezze át, vagy cserélje le befektetési jegyeit, állampapírjait. „Ha nem is világmegváltó, de hasznos tippjeik voltak, különösen a régebben beszerzett, a mai sorozatoknál sokkal rosszabb kamatozású állampapírok átforgatásával.”
A prémium szint közel sem egységes fogalom a magyarországi bankoknál. Már a havi jóváírási küszöb is különbözik, vagy annak a megtakarításnak a nagysága, amit a szintlépésért el kell helyezni a számlán. Érdekes, hogy néhány banknál kevesebb is elég a prémium szinthez, mint amennyi más bankoknál a lakossági számlák ingyenes vezetéséhez kell. És bár a magyarok jellemzően passzívak, ami a bankváltást illeti, mégis érdemes lehet váltani attól függően, mit tartunk fontosnak.
Egy gitározó srácot látok. Nem lehet több huszonöt évesnél. Haja kicsit csapzott, ruhája rendezett, vidáman pengeti a húrokat, előtte fehér papírpohár a Nyugati pályaudvar aluljárójának koszos, ragadós kövén. A vacsorára szánt kiflik az egyik kezemben, a másikban a telefonom, próbálom vele megvenni gyorsan a vonatjegyet, amikor megüti a fülemet egy mondat. „Látod, még mindig itt zenél a bácsi, pedig dolgozhatna is.” A mondat végén […]
Egy gitározó srácot látok. Nem lehet több huszonöt évesnél. Haja kicsit csapzott, ruhája rendezett, vidáman pengeti a húrokat, előtte fehér papírpohár a Nyugati pályaudvar aluljárójának koszos, ragadós kövén. A vacsorára szánt kiflik az egyik kezemben, a másikban a telefonom, próbálom vele megvenni gyorsan a vonatjegyet, amikor megüti a fülemet egy mondat. „Látod, még mindig itt zenél a bácsi, pedig dolgozhatna is.” A mondat végén fura hangsúly. Hátrakapom a fejem. Egy nőt látok, óvodáskorú, tüllszoknyás kislány kezét fogja. Suhannak is tovább a délutáni forgatagban. Gondolkozom, mit tanulhat egy ötéves ebből a mondatból. Gondolkozom, hogy én mit mondanék (mondanék-e egyáltalán bármit) hasonló helyzetben a lányomnak.
Egy mosolygós szemű, szőke hajú nőt látok. Vibrálnak körülötte a színek, épp, ahogyan ő maga is. Egy másik képen esernyővel a kezében áll elgondolkozva. Imádja a májusi esőt. Ő Pistyur Veronika, a Bridge Budapest lelke. Egy évtizede dolgozik az üzleti kultúra fejlesztésén, azon, hogy menő legyen vállalkozni Magyarországon. Volt tévés, producer, majd megtanulta a nonprofit világot, és már befektető is, különleges radarral fedezi fel az ötletekben a sikerfaktort. „Mindig eléri, amit szeretne. Egészen egyszerűen megpengeti benned a jó húrokat” – mondja róla egy cégvezető.
Egy idős nőt látok. Mögötte a tükörben egy idős férfi. A nő nevet. Egy másik képen a virágai mellett áll. Nem gondolnám, hogy 97 éves. Ő Fahidi Éva, tizenkilenc évesen hurcolták az auschwitzi haláltáborba, szülei és húga is ott haltak meg. Éva túlélte, de csaknem hatvan évig magába zárta emlékeit. Kilencvenéves párjával, Bandikával él, és az őt ért szörnyűségek ellenére azt mondja, humor nélkül nincs élet.
Egy cégvezetőt látok, milliárdos árbevételű energetikai szoftvercégének logója előtt. Mosolyog, bal keze a tárgyalóasztalon pihen. Ő Füzi Ákos, bal kézfeje még nem mindig engedelmeskedik a finommozgásoknak. 2022 februárjában súlyos síbalesetet szenvedett, nem sokon múlt, hogy kerekesszékben töltse hátralévő életét. A kórházi ágyon volt olyan gondolata is, hogy jobb lenne meghalni. Most mégis itt van, a cége töretlenül sikeres. Erőt adott neki a hozzá közel állók – köztük a munkatársak – bizalma és szeretete.
A következő oldalakon ezen a három történeten keresztül nézhetünk kicsit jobban a mögé, ami az első benyomás, a képek mögött van.
Tomán Szabina, Gerendai Károly, Orbán Anita és más cégvezetők emellett arról mesélnek, kitől-miből tanulták a legtöbbet vezetésről, szervezetfejlesztésről. Utóbbinak jó eszköze a négynapos munkahét bevezetése is. Az itthoni első fecskékkel (szám szerint kettővel) és egy HR-szakértővel jártuk körbe, hogy mik a modell előnyei és – ha jól megnézzük – hátrányai amellett, hogy milyen jól hangzik az állandósított hosszú hétvége. Mire elkészült a cikk, az egyik cég be is jelentette, hogy június 1-jén véglegesítik központjukban ezt a munkarendet.
Ha túl sok éjszakát töltesz azzal, hogy megpróbálod az online világban bepótolni, amire a munka miatt nem jutott időd, a revenge bedtime procrastinationről szóló cikket neked találták ki. (A jelenség elég új, hivatalos magyar neve nincs, de az elalvás bosszúból történő halogatásaként fordítható.) Ha pedig inkább játszanál egyet, exkluzív társasjáték-ajánlónkból meríthetsz ihletet.
Legszívesebben megszólítottam volna a gitározó srácot. Lehet, hogy csak gyakorol. Lehet, hogy beteg. Attól, hogy nem látszik rajta… Lehet, hogy amúgy dolgozik, csak ma épp szabadságon van. Lehet, hogy brahiból van itt, mert elvesztett egy fogadást a haverokkal, akik öt perc múlva röhögve megjelennek, és mennek az Insta-posztok vagy a Tiktok-videók. Bármi lehet, persze az is, hogy lusta dolgozni, ezért inkább kijött ide. Nem mertem odamenni hozzá.
Idén is elkészítettük a Cloud 50-et: ötven izgalmas, inspiráló és figyelemreméltó magyar történetet hozunk a felhőből. A teljes összeállítás a Forbes.hu-n, itt és most hét nagy dobás.
Volt osztálytársak, ha véletlenül találkoznak, szolgáltatói szemlélettel építenek fel az amerikai mintánál rugalmasabb, sokkal inkább igényekre szabott magyar vállalatvezetői közösséget. A Horváth János vezette MVÜK a covid előtt nemzetközi terjeszkedést tervezett, de közben rájöttek, hogy itthon is hatalmas a növekedési potenciál.
Kolozsvár belvárosa pezseg. Nincs róla statisztikám, de szinte biztos vagyok benne, hogy az egy főre jutó specialty kávézók száma jóval nagyobb itt, mint Budapesten. Rossz kávéba tuti nem fogsz belefutni, de nem csak emiatt érdemes kolozsvárra látogatni. Kocsmák, könyvek, dizájn – mutatjuk a belváros legérdekesebb helyeit.
Alig van nap, hogy ne hallanánk elemzését, vagy ne olvasnánk Facebook-posztját a fronton történtekről. Mit tesz azért Rácz András, hogy jobban megértsük a háborút?
