Írta: Orbán Krisztián

Az üzleti élet iránt érdeklődő magyar fiatalok előtt álló legnagyszerűbb karrierlehetőségről a döntő többség még csak nem is hallott. Ez részben érthető is, még a legjobb esetben is csak néhány százuk tudja majd bejárni ezt a pályát. Első hallásra sincs benne semmi szexi, se ingyen specialty kávé, se világmegváltó blabla, se a nevetséges ígéret, hogy tíz év múlva milliárdos leszel. Pedig jó lenne, ha tudnának róla, csak azoknak sikerülhet, akik elég hosszan és kitartóan készülnek rá.

Itthon mintegy másfél ezer olyan hazai tulajdonú magáncég van, amelyik évente legalább félmillió euró készpénzt (free cash flow) termel. Ez minimum három–ötmillió euró vállalati értéknek felel meg. A legtöbb vállalkozásnak legalább tíz, de inkább húsz–harminc évbe telik, amíg ezt a szintet eléri. Tehát annak, aki a nulláról indul, munkával töltött éveinek nagy része arra megy rá, hogy eljusson ide. Ezen a vállalati szinten már valószínűleg van fenntartható üzleti modell, és van valamifajta, a vállalkozón túlmutató szervezeti kompetencia is. Egy ilyen cégben a rákövetkező húsz évben a megfelelő tulajdonosi és menedzsmenttudással teljesen reális lehet a készpénztermelő képesség öt–tízszerezése, ami minimum húszmillió eurós vállalati értéknek felel meg.

A húszas éveikben járó magyar fiatalok közül több százan reálisan ambicionálhatják, hogy a következő két évtizedben ilyen vállalatot vásároljanak, majd az azt követő húsz évben kiaknázzák a bennük rejlő potenciált. Ez egyszerre jelenthet szabadságot, értelmes munkát és anyagi függetlenséget. Szabadságot, mert a saját vállalatát építő ember minden fontos kérdésben maga dönt, a kapitalista hierarchiában nincs felette senki. Értelmes munkát, mert a feladata az építkezésről szól, arról, hogy a környezetében emberek tucatjainak, esetleg százainak boldogulását biztosítsa, és a szélesebb közösség sorsát alakítsa. És természetesen anyagi függetlenséget, mert húszmillió eurós vagyonnal a maga ura lehet bárki.

Ez a vállalatvásárlási ambíció azért lehet reális, mert közeledik az az időszak, amikor a 90-es években induló vállalkozók tömegesen teszik le a lantot. Bár elméletileg mindenki a családjában tartaná az egy élet munkájával felépített vállalatot, az ezzel foglalkozó felmérések szerint ez csak az esetek körülbelül húsz százalékában sikerül. A többiek vagy eladják, vagy bezárják a boltot.

Ezeket a cégeket – főleg a kisebbeket – azonban nagyon nehéz eladni. Rendszerint ugyanis minden az alapító-tulajdonos körül forog. Bár van egyfajta menedzsment, de az csak a mindent tudó és kontrolláló vállalkozóval együtt működőképes. Ilyen céget csak olyasvalaki vehet meg, aki vállalja, hogy átveszi az előző tulaj szerepét. Azaz heti öt-hat napban, napi tizenkét órában foglalkozik az ügyekkel. Mindezt ráadásul helyben, az eredeti lakóhelyétől távol kell tennie. Ergo a vevők nem fognak tolongani, ami azt jelenti, hogy tisztességes áron meg lehet majd vásárolni az adott vállalatot.

No, de hogyan lesz húsz éven belül annyi pénze bárkinek is, hogy egy ilyen történetet elkezdhessen, ha most még a lakásvásárlás is távoli remény csupán? A kulcsszó a hitel – a szó klasszikus értelmében. Csak akkor lesz elég tőke, ha addig sikerült „hitel”-ességet szerezni. Hitelességet olyan emberek előtt, akik az indulótőkét adhatják, valamint a bankárok előtt, akik pedig a bankhitelt. Ha ezt összekeverjük az LBO (leveraged buyout) már közel hetven éve ismert technikájával (amikor a cégvásárlásra felvett hitel fedezete pont az a cég, amelyiket a hitel segítségével megvásárolnak), meg is van a tranzakció.

Ilyen hitelességet építeni persze hosszú, gyötrelmes folyamat. Valamihez nagyon kell érteni, legyen az értékesítés, termelésmenedzsment vagy éppen mérnöki szaktudás. Emellett ismerni kell a cégvásárlások univerzális nyelvét, a vállalati pénzügyeket. Ezt a tudást konkrét tapasztalatokkal és üzleti sikerekkel kell tudni demonstrálni. Végül szükség van a szaktudáson túlmutató bizalomra, amihez személyes kapcsolódási képesség és mindenekelőtt tisztesség kell.

Aki belevágna, annak nemcsak tudatosnak, hanem kitartónak is kell lennie. Ezen a pályán lassabb a kifizetés, sokszor kell a magasabb fizetés ellenében a tanulási lehetőséget választani, miközben az ország rengeteg okot ad majd, hogy elbizonytalanodjon a választott célban. Végső soron azonban nem ismerek olyan üzleti karrierutat Magyarországon, ami akár csak megközelítően ilyen vonzó lenne egy függetlenségre, értelmes munkára és szabadságra vágyó fiatalnak.

A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Előző két kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9 és 2023/1.

A 2022–23-as Forgó tagjai Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián voltak.
Egy év után lecserélődik a négyfős véleménycsapat, júniusban jön is a második etap első tagja.