Horváth János utolsó napját töltötte egyik korábbi munkahelyén. Már elkezdte összepakolni a személyes tárgyait az irodájában, közben az utolsó találkozójára készült. Amikor kinyílt az ajtó, és belépett a vendége, a meglepetéstől kiszakadt belőle: „Hát, te meg mit keresel itt?” Tudta, hogy a vendéget Mészáros Györgynek hívják, mint ahogy György is tudta, hogy Horváth Jánoshoz hivatalos, de egyikük sem sejtette, hogy a másik nem túl ritka név viselője egy hajdani osztálytárs lesz.

Az iskolában nem tartoztak egy körhöz, nem is beszélgettek sokat, de a hosszú évek utáni első nagy váratlan találkozásból – mindketten azt állítják – üzleti kapcsolat és barátság lett. Sőt, mára egy igen sikeres és gyorsan növekvő vállalkozás, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK). Mészáros György alapította, és juttatta túl a kezdeti nehézségeken, Horváth Jánossal futtatták fel. Később útjaik kettéváltak, hogy a covidzökkenő után ma János és csapata számolhasson be rekordbevételű évről, dinamikus növekedésről és számos fejlesztési ötletről.

Házvezető, gyerekfelügyelő, kocsmáros
Vezetői klubok, networkinghálózatok Magyarországon is régóta működnek, közülük kiemelkedik az a BNI (Business Network International), amelyikkel szinte minden magyar cégvezető kapcsolatba került már. Ez egy 1985-ös alapítású, amerikai gyökerű, üzleti kapcsolatépítést segítő szervezet, 2008-ban jelent meg Magyarországon.
Nemzetközi modell alapján, szigorú szabályok mentén működik, egyrészt igen sikeres, másrészt a merev rendszer sokak számára távol áll a megszokott magyar üzleti kultúrától. Köztük időről időre feltűnnek olyanok, akik a kihagyott ziccert látják a BNI-ban, szeretnének sokkal jobbat, leginkább rugalmasabbat. Mészáros György tett is ezért, BNI-tagként arra jutott, ő bizony inkább felépíti a maga vállalatvezetői klubját.

Mindez 2010-ben történt, a sztori másik főszereplője ekkor éppen véget vetett két évtizedes multis vezetői pályafutásának, hogy átlépjen a vállalkozói oldalra. Horváth János Szombathelyen nőtt fel, és amikor 92-ben felvették a külker főiskolára, zavarta, hogy világot járt családokból jött társainál gyengébben beszéli az angolt.
Kiköltözött egy évre Angliába, volt házvezető, gyerekfelügyelő, kocsmáros és katalógusügynök. A régi jó netmentes világban utóbbi azt takarta, hogy először ki kellett szórni a lakásoknak a katalógusokat, aztán visszamenni a megrendelésekért, ezeket összesíteni, majd miután a területi vezető egy központi helyen letette a szajrét, az ügynök házhoz is szállította a termékeket. János hamar a hónap ügynöke lett: a területén senki sem csinált akkora forgalmat korábban, mint ő.

Hazatérve, még egyetemistaként, Szombathelyre hazavonatozva feltűnt neki, hogy nincs a frissen induló intercity vonatokon fedélzeti magazin, miközben a repülőkön ez már alap. Egy vasutas ismerőstől elkérte a MÁV kommunikációs igazgatójának vezetékes számát, kergette, elérte, és elmondta, hogy szívesen gyártana a vonatokra olvasnivalót. A ma már boldognak tűnő 90-es években még előfordulhatott, hogy egy lelkes és tettre kész főiskolás megkap egy ilyen megbízást egy állami cégtől.

Diplomával a kezében a PriceWaterhouse-nál kezdett dolgozni, aztán egy projekttel annyira felhívta magára az egyik megbízó, a Citibank figyelmét, hogy elcsábították. Először marketing­igazgató volt, majd fiókvezetői pozíciót ajánlottak neki. Kis tétovázás után elfogadta, és az utolsók közül az elsők közé emelte a belvárosi fiókot. Végül a teljes lakossági értékesítés vezetője lett. Aztán a bankszektorból átnyergelt a távközlésbe, de a Telekom csoportnál is maradt a sales-, kereskedelmi és marketingvonalon.

Ha az eddigiek alapján valaki harsány, nagydumás, a hasadba is lyukat beszélő eladógépet képzel el, mellétrafál. János csendes, kissé tartózkodó, de igen határozott és céltudatos vezető benyomását kelti, kollégái is ilyennek írják le. Amikor 2010-ben olvasott egy Economist-cikket arról, hogy tapasztalt multis vezetők mennyire jól tudnak működni családi cégek élén, épp elege lett már a nagy szervezetekből. Így hát átpártolt a céginformáció-szolgáltató és partnerfigyelő Optenhez. Két évvel később épp továbbállt, amikor azon a bizonyos 2012-es találkozón megjelent nála Mészáros György, a volt osztálytárs. János előtte egyáltalán nem hallott az MVÜK-ról, de egyből érdekesnek találta.

Szerettem volna mást csinálni
Az alapításkor az MVÜK betűszó még a Magyar Vállakozók Üzleti Köre névből állt össze. György akkoriban tréningcéget vitt, ennek vezetőjeként lett tag a BNI-ban. Nagyon tetszett neki, hogy a BNI összehozza az üzletembereket, az viszont nem, hogy kötelező vendégeket hívni és részt venni a heti gyűléseken, és aki többször mulaszt, azt kizárják. Az se jött be neki, hogy szigorúan egy percet adnak a bemutatkozásra, nincs idő a fontos beszélgetésekre.

Biztos volt benne, hogy ő ezt sokkal jobban tudja csinálni, de az MVÜK első két-három éve pokoli nehéz volt, sokkal nehezebben tudott tagokat toborozni, mint tervezte. Az áttörést az hozta el, hogy elkezdtek árbevétel alapján szegmentálni, a nagy cégek vezetői onnantól a hasonlóan nagy cégek vezetőivel találkoztak, és ezt kifejezetten hasznosnak tartották.

Mindezt tudta János is, mivel a két üzletember a nagy találkozásuk után kapcsolatban maradt, sokszor beszéltek. János úgy emlékszik vissza, hogy György szinte mindig rendkívül lelkesen és elszántan képviselte az álláspontját, ezért feltűnt neki, amikor az egyik találkozásukkor borúsnak tűnt. Lelassult a taglétszám növekedése, kellett egy call center, de nem látta biztosan, hogy érdemes-e beletenni pénzt. János ekkor küldött ötszázezer forintot, így a call center beindult, a cég átlendült a nehézségeken.

A következő évben, 2014-ben már mint tulajdonos is megjelent az MVÜK-ban, és öt évig Györggyel együtt vezették a céget. Aztán az alapító egyre többször hiányzott az eseményekről, sokat utazott, érezhetően másfelé kalandozott. Még a járvány előtt előállt azzal, hogy szívesen eladja a részét Jánosnak, és kiszáll. „Eltérően gondolkodtunk, öt év után elfáradt a kapcsolatunk, és nekem így eleve kilenc év volt az MVÜK, szerettem volna mást csinálni” – mondja most az okokról Mészáros. (Az MVÜK után újabb társakkal megalapította a 3rdgen Zrt. nevű vezetői tanácsadót, most pedig a WowWood névre keresztelt luxusbútorgyártóra koncentrál.)
János azt mondja, társa úgy érezte, az MVÜK-sztori nagyjából már kész. Az pedig rengeteg céges tulajdonosváltáskor kiderült már, hogy ha egy megálmodó-elindító vállalkozó eljut ide, általában nincs maradása. Márpedig György ilyen, János meg a működést tudja rendszeres innovációkkal kimaxolni. Ennek alapján törvényszerűnek tűnik az alapító távozása.

A vételárról, vagyis a 2019-es cégértékről nem beszélnek, azt azonban elárulták, hogy János több részletben fizetett az alapító részvényeiért. Amikor nem sokkal később beütött a covid, és bizonytalanná vált a cég működése, akkor se kért haladékot, inkább hitelt vett fel, hogy fizetni tudja az esedékes részletet. A tranzakciósorozat mára lezárult, teljes egészében János az MVÜK tulajdonosa. Szívesen mesél az élettörténetéről, karrierjének állomásairól, de láthatóan akkor a leglelkesebb, amikor az MVÜK fejlesztését részletezi.

A vállalkozás elég hamar messze jutott attól, hogy az értékesítéstámogatás legyen a fő célja. Szolgáltatást nyújt, olyat, ami a leghasznosabb a cégvezetőknek. Szakadatlanul azon agyalnak, mit lehetne másképp, jobban. Rég nincs stopper­óra, nem mérik a tagok beszédidejét. A kezdeti öt tudás- és tapasztalatmegosztó kör helyett ma már három kör van a csoportrendezvényeken. Ez azt jelenti, hogy előre kigondolt ültetési rend alapján kerülnek az egyes asztalokhoz a tagok, majd cserélődnek a következő körökre, így több idő jut egymásra és az együttgondolkodásra.
A rendezvényekre mindig meghívnak egy inspiráló előadót, aki a cégéről vagy épp érdekes trendekről beszél, de ahogy János fogalmaz, ezután jön a core business, aminek az asztaloknál folyó beszélgetések teremtenek keretet. Ritkán lehet a tervezett időben lezárni a köröket, mert mindig sokan folytatják még a beszélgetéseket.

Én szereztem meg őt
Mérföldkőnek tartja Horváth János a Női Vezetői Klub elindulását. Egy 2018 márciusi rendezvényükön a száz részvevőből csak hat volt nő. Ekkor döntötték el, hogy tesznek az arányok javításáért, a női klubuk 2021-ben megkapta a Bridge Budapest Vállalkozói Közösségi Díjat Women Power kategóriában. A klub vezetője, Dintsér Andrea huszonöt év vezetői tapasztalatot szerzett a PricewaterhouseCoopersnél és a KPMG-nél, most marketing- és kommunikációs ügynöksége van (Yourstory.hu), és az MVÜK-ban a cégeket és vezetőiket – kiemelten a nőket – támogatja abban, hogy el tudják mondani történetüket, meg tudják valósítani stratégiájukat.

Iglódi Csaba érkezése pedig az inspirációs vonalat erősítette. Az ismert újságíró-kiadó-márkaépítő-tanácsadó, akinek első, a Dreher családról szóló regénye is a napokban jelenik meg, ajánlás útján került kapcsolatba Jánossal. Erről nevetve azt mondja: „János akart engem ügyfélnek megszerezni, de én szereztem meg őt.” Való igaz, hogy először tanácsadóként segítette az MVÜK-vezér munkáját, valamint kimagasló kapcsolati tőkéje révén hozott fontos vagy érdekes sztárelőadókat az eseményekre, nem csak az üzlet világából. Aztán elindította az Only CEO Klubot, ahova milliárdos cégek első számú vezetői léphetnek be.

A vezetői csapat harmadik oszlopos tagja Tóth Gábor, aki az MVÜK üzletfejlesztéséért is felel. Ezen a meglevő tagok kiszolgálását értik, illetve olyan kreatív értékteremtést, ami alapján a tagok személyre szabottan megtalálják a nekik fontos lehetőségeket és kapcsolatokat. Ebbe az is beletartozik, hogy nem vesznek fel a tagok közé bárkit. Térítésmentesen vendégnek egyszer jöhetnek, akik a célpiaci feltételeknek megfelelnek, de utána tagdíjbefizetési szándék szükséges, és az MVÜK is minősíti a jelöltet, hogy megfelelő-e. Még az is előfordul, hogy alkalmas jelöltet utasítanak el, ha egy adott szektorból túl sokan lennének. Fontos ugyanis, hogy változatos ipar­ágakból jöjjenek a tagok.

De miért is jönnek és fizetnek éves tagdíjat? Tóth Gábor szerint négy típusba lehet sorolni a tagokat. Nyilván vannak, akik ma is az ügyfeleiket keresik, mások a beszállítóikat. Aztán vannak azok, akik inspirációért, illetve tapasztalatcseréért jönnek. A negyedik csoport azoké, akiknek mindhárom cél fontos. A lemorzsolódás évente 15–17 százalék, a leggyakoribb ok az, hogy vezetőváltás van egy cégnél. A tagok közül többen mondták, hogy a BNI-ból jönnek, de az MVÜK-nál a kiszolgálás sokkal barátibb.

Az MVÜK működésében az az érdekes, hogy a részben multikörnyezetben szocializálódott menedzsment most lényegében startup módjára épít céget. János is nagyon élvezi, hogy rugalmasan és nagyon gyorsan reagálnak eseményekre, felvetésekre. Ha felmerül a tagok részéről egy fontos téma, szerveznek rá eseményt – legutóbb épp HR-vezetőknek. Vagy ilyen az a café típusú esemény, amikor egy tag látja vendégül az érdeklődő többieket. Legutóbb a pályázatírás rejtelmei volt a téma – laikusként végigülve is látható volt, mennyi fontos, máshol nem vagy csak nehezen beszerezhető gyakorlati információhoz jutottak a résztvevők.

Debrecen és Győr készülhet
A gyors reakció a covid alatt szinte életmentőnek bizonyult. A járvány kitörésekor, még az ominózus iskolabezárós bejelentés előtt átköltözött az online térbe a közösség, és kiderült, hogy a válságos időszakban még több eseményre van igény, mint békeidőben, hiszen a vezetők addig példa nélküli helyzetekkel szembesültek. Ekkor természetesen a tapasztalatcserére került nagy hangsúly.

Amint teraszt lehetett nyitni, az MVÜK azonnal minden reggel várta a tagjait egy reggelire és kötetlen beszélgetésre a ma is a cég törzshelyének nevezhető Haris Parkban. De volt időszak, amikor hibrid megoldással mentek – azokra is gondoltak, akiknek nem volt védettségi igazolványuk, mégis személyesen megjelentek egy eseményen. Nekik a fizikai jelenlét és az online bekapcsolódás mellett ott volt a terasz, az ottani közvetítés lehetősége is.
A tagok nem kapják meg egymás elérhetőségét, az összekötéseket az MVÜK csapata intézi. János szerint ebben igazi hozzáadott érték van. Ha a megkeresett cég nem vevő a közeledésre, jelzi, gyorsan rövidre zárják, de legközelebb is fogadják az MVÜK-s hívást, nincs spamelés.

Egy friss példát mesél, amikor egy IT-problémára keresett megoldást egy tag, el akart jutni olyan céghez, ami ezzel foglalkozik. Hozzájuk nem volt még kapcsolat, de János kiderítette, hogy az a vállalkozás disztribútorokon keresztül értékesít, és közülük többen már MVÜK-tagok. Egyikük első embere pár héttel korábban épp a kereső cég vezére mellett ült az egyik eseményen, személyesen is ismerték hát egymást.

Az MVÜK-nál már négy éve is annyira biztosnak érezték az üzleti modell sikerét, hogy a covid előtt elindították a nemzetközi térbe lépést. 2020 elején lényegében készen álltak a lengyelországi indulásra, de ezt a rendkívüli bizonytalanságban le kellett fújni. Adódik a kérdés: a helyzet rendeződésével miért nem vették fel ezt a fonalat? János szerint azért nem, mert a járvány idején arra eszméltek rá, hogy a magyar piac is óriási lehetőségeket rejt, egyelőre ezekre koncentrálnak. Az egyre színesebb eseménykínálat mellett régi adósságot törlesztve épp a napokban elindul az MVÜK-applikáció azzal a kézenfekvő céllal, hogy egyszerűsítse a tagvállalatok életét, és segítse őket abban, hogy tagságuk értékeit még inkább képesek legyenek kiaknázni. Az is biztos, hogy idén két vidéki helyszínen is megjelennek, Debrecen és Győr készülhet.

MVÜK Zrt.
Alapítás:
2016
Tulajdonos:
Horváth János (100%)
Árbevétel
(millió forint)
2019
348,8
2020
315,7
2021
408,5
2022*
551,0
Adózott eredmény
(millió forint)
2019
100,9
2020
66,8
2021
106,7
2022*
129,5
*Becslés.
Forrás: Dun & Bradstreet