„A vagyon csak azért fontos, hogy elég jövedelmet termeljen, mértéke önmagában nem számít.” Erős mondat, ami jól jellemzi Kulcsár Tibor szókimondását. A siker persze érdekli és motiválja, a Kulcs-Soft mint brand és sikeres cég kifejezetten fontos a számára. „Meztelenül jöttünk és megyünk, nem tudjuk a vagyont magunkkal vinni, csak a sikeres cégünk dicsőségét” – mondja. […]
„A vagyon csak azért fontos, hogy elég jövedelmet termeljen, mértéke önmagában nem számít.” Erős mondat, ami jól jellemzi Kulcsár Tibor szókimondását. A siker persze érdekli és motiválja, a Kulcs-Soft mint brand és sikeres cég kifejezetten fontos a számára. „Meztelenül jöttünk és megyünk, nem tudjuk a vagyont magunkkal vinni, csak a sikeres cégünk dicsőségét” – mondja. „Egy vállalkozónak ez a hagyatéka, illetve a jó minőségű életkörülmények megteremtése a családjának, munkatársainak és barátainak.”
A családban három fiúgyermek van. Nincs megtiltva, hogy majd a céghez jöjjenek dolgozni, de tehetséges külsősökkel kell megküzdeniük a helyért. Tibor vallja, hogy a gyerekeknek nem kell mindenáron továbbvinniük a céget. „Ők nem a rabszolgáink – nem a vagyonra kell vigyázniuk, az legyen a menedzser vagy a privátbankár feladata.” Fontosabb szempont volt, hogy élménydús fiatalkoruk, igazi tinédzserélményeik legyenek a srácoknak. Nem kellett erős iskolákba járniuk, viszont kifejezett elvárás volt az angol nyelv elsajátítása. A gyerekekre bízták azt is, mennek-e egyetemre, s ha igen, akkor melyik intézményt választják. A gyermekeket engedni kell élni, hibázni, dönteni és érvényesülni!
Miközben a világ vezető fuvarmegosztó cége dollármilliárdokat költött a világuralom megszerzésére, Markus Villig éppen az ellenkezőjén buzgólkodott a Bolttal. Szűkös költségvetéssel gazdálkodva Afrika és Európa elhanyagolt piacain 8,4 milliárd dolláros vállalatot és hétszázmillió dolláros vagyont hozott össze – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Zsadon Béla
Markus Villiggel egy pisztoly értette meg, hogy ez az üzlet nem fog összejönni. 2015 volt, a Bolt – születési nevén Taxify – akkor huszonegy éves alapítója Szerbiában próbált rávenni egy belgrádi taxismaffia-főnököt, hogy az ő digitális diszpécserrendszerével irányítsa sofőrjeit. A főnök asztalán „felejtett” revolver üzenetét nem lehetett félreérteni: ezek itt faragatlan, brutális üzletmenetekhez szokott kuncsaftok. Már két éve volt, hogy Villig és Martin bátyja megalapították a Boltot, de most hirtelen rájött: nem akarja, hogy ezekhez bármi köze legyen. „Ezek a népek nem voltak igazán barátságos tárgyalópartnerek” – idézte fel az amerikai Forbesnak.
Villig elhatározta, hogy megpróbál a tradicionális taxitársaságok helyett közvetlenül a sofőrökkel és az utasokkal együttműködni. Ezzel a mindössze kétmillió dollár tőkével rendelkező észtországi startup közvetlen versenyben találta magát az Uberrel – és az a konkurens az előző évben 1,2 milliárd dollárt tudott bevonni tizenhétmilliárd dolláros cégértékelés mellett. Rémisztő helyzet, de azért annyira nem, mint a pisztoly rossz végén lenni.
Tekintve, hogy Villig az Uber tőkeerejének tízezred részével (0,01 százalékával) bírt, nyilván egészen más forgatókönyvre volt szüksége. Mindenekelőtt fukar kézzel kellett bánnia a kiadásokkal. És ahelyett, hogy a fejlett piacokon rontott volna neki az Ubernek, a Bolt olyan országokkal, például Lengyelországgal próbálkozott, ahol eleinte alig vagy egyáltalán nem volt verseny.
Kemény menet volt. 2015-től 2019-ig Villig 730 ezer dollárról 142 millió dollárra küzdötte föl a Bolt bevételeit úgy, hogy közben nullszaldó körül tartotta a céget, hiszen komolyabb veszteségekről szó sem lehetett. Az Uber ugyanakkor 2019-es tőzsdére viteléig 19,8 milliárd dollárt égetett el – majdnem 6,3 milliót naponta. Villig garasoskodása kifizetődőnek bizonyult. A Boltnak most negyvenöt országban hárommillió sofőrje van, 2021-es bevétele 570 millió dollár volt. Legutóbbi tőkebevonási körénél, 2022 januárjában, 8,4 milliárd dollárra értékelték a céget. A huszonkilenc éves Villig tizenhét százalékos pakettjének értékét az amerikai Forbes hétszázmillió dollárra becsüli.
A Markusnál tizenöt évvel idősebb Martin – az észt startupvilág veteránja – időnként kénytelen volt a megtakarításaiból fizetni munkatársait, a Bolt viszont többnyire ügyes húzásokkal operált, például csillogó kampányok helyett a Facebookon toboroztak sofőröket, észt programozókat vettek fel a kaliforniai fizetések töredékéért, és az észt fővárosban, Tallinnban, egy olcsó lakásban volt az irodájuk. Így a vállalat fenn tudta tartani magát a viteldíjbevételek tizenöt százalékából. „A befektetők felismerőképessége még mindig csak azt érzékelte, hogy ezen a piacon a nyertes mindent visz” – mondja Markus Villig.
Otthoni támogatói ugyan arra ösztönözték, hogy a többi európai startuphoz hasonlóan próbáljon meg betörni az amerikai piacra, de Villig Dél-Afrikában indult be, és Skype-on toborzott hozzá helyi munkaerőt. (Az úttörő Skype cég is észtországi tech unikornis.) Mivel a dél-afrikai sofőrök és utasok nagy részének nincs bankkártyája, sőt bankszámlája se, Villig megoldotta az egyszerű készpénzes fizetést. Ma a Bolt bevételeinek harmada jön afrikai országokból, többek között Dél-Afrikából, Nigériából és Ghánából.
A takarékos üzemmenet évei után végül 2021 augusztusa és 2022 januárja között 1,4 milliárd dollárt fektetett két körben a cégbe előbb a Didi nevű kínai taxis óriás és a Mercedes-Benz, aztán a Sequoia Capital és a Fidelity. Ezzel Villignek lett pénze – és hatásköre – a Bolt felpörgetésére, de el kell kerülnie azokat a csapdákat, amikbe az Uber beleesett. 2021-ben 622 millió dollárnyi veszteséget produkált, aminek fele a járvány idején felvett hitel visszafizetésének tudható be, de sokba kerültek az utasoknak és a sofőröknek adott jelentős kedvezmények is. Villignek továbbá rengeteg idejébe és pénzébe került egy „szuperalkalmazás” most is zajló fejlesztése, a Bolt robogó- és kocsikölcsönzéseket, továbbá élelmiszer-házhozszállítási szolgáltatásokat kezelne vele.
A Ryanair középső ülésén Számok még nincsenek, de a Bolt azt állítja, hogy 2022-ben a veszteségek csökkentek, Villig pedig azt, hogy év végére megint hozza a nullszaldót. „Egy ötéves befektetési időszak végén járunk – mondja –, sokat költöttünk városi rendszereink kiépítésére, de ezután ezekre már nem kell költeni.”
Egy buktatót biztosan elkerült: az amerikai befektetőkre annyira jellemző pénzszórást. Míg más kockázati tőkések csak próbálják lebeszélni startupjaikat a magánrepülőkkel utazgatásról, a Bolt befektetői Villig mértékletességével kérkednek. Az alkalmazottak például nem kapnak hitelkártyát, telefont vagy más javadalmakat. 2019-ig Villig még a hotelszámlákon is úgy spórolt, hogy sosem vett ki magának külön szobát.
Egyik korai befektetője nemrég kiszúrta a fapados Ryanair egyik járatán, hogy a legalább 190 centis Villig egy középső ülésen szorong, vagyis nem fizetett tizennégy dollárt a nagyobb lábhelyért egy vészkijárati ülésen. „Az első pillanattól borzasztóan takarékosak voltunk, mert nem volt egy vasunk se – mondja Villig. – A Boltnál most négyezren vannak, és mindenki mindennap meggondolja, mire költ, és ez a legnagyobb előnyünk.”
Miközben az utóbbi hónapokban sok tech óriás elbocsátásokra kényszerült, Villig azt állítja, hogy nem tervez létszámcsökkentést. A járvány alatt az önként vállalt fizetéscsökkentés és a kormánytámogatások együttese a bevételek nyolcvanszázaléknyi bezuhanása ellenére megóvta a Bolt alkalmazottait a legrosszabbtól. „Az újraindulásnál – így Villig – az egész csapat a helyén volt.”
Az Uber könyörtelen taktikája, az önkormányzatok pimasz semmibevétele fellazította a terepet Villig finomabb módszerei előtt. De most már a Bolt is van akkora, hogy beleütközzön az Ubert is feltartó akadályokba: béremelések és az alkalmazotti státusz követelése a sofőröknél, biztonsági aggodalmak. Villiget Észtországban, az aprócska ország egyik legnagyobb foglalkoztatója lévén, szívesen látják, de néhány nagyobb ország szigorúbb szabályozási környezetében azért vannak nehézségei.
Villig szerint sem neki, sem a Boltnak nem kell irányt váltania. „Meglehetősen sok megkeresést kapunk – mondja –, de ha eladom a céget, elmegyek két hét szabadságra, aztán hazarepülök a Ryanairrel, és elindítom a következő vállalkozásomat. Van még pár évtizedem megcsinálni ezt-azt.”
Nem minden startupnak kell a legnehezebb piacon elbuknia, ha a könnyebb piacokon sikereket érhet el. Fontos tanulság!
A falon Plácido Domingo kézjegye, a teraszról nemrég Will Smith posztolt, a zongorához pedig egyszer spontán leült Hans Zimmer, hogy eljátsszon egy magyar vonatkozású örökzöldet. Az Aria Hotel Budapest aljában nyitott Café Lisztben összeér a zene és a kulinária. Most épp a tavaszi étlapon és programkínálaton dolgoznak, erről mesélt nekünk Katarína Tabaová executive menedzser, Hiermann […]
Professor Skran, a Lawrence University politológiaprofesszora állt a gangon a szerkesztőség előtt tavaly ősszel, és visszafordult, mint Columbo. „Elhívlak az egyetemre előadni” – mondta. Kedves gesztus, de mire hazamegy, úgyis elfelejti, gondoltam. Nem így lett.Április 11-én már ott álltam az egyetem nagyelőadójában, és figyeltem, ahogy jönnek a diákok, a kisváros érdeklődő tagjai és az egyetem tanárai. Köztük a bátyám is, ő is […]
Alig van nap, hogy ne hallanánk elemzését, vagy ne olvasnánk Facebook-posztját a fronton történtekről. Mit tesz azért Rácz András, hogy jobban megértsük a háborút?
Fahidi Éva tizenkilenc éves volt, amikor családjával haláltáborba hurcolták, majd szüleit és kishúgát gázkamrába vitték. Bár ő megmenekült, ötvenkilenc év kellett, hogy elhatározza, visszamegy Auschwitzba, és szembenéz a múltjával. Éva mára a holokausztemlékezet egyik legfontosabb alakja lett, két könyvet is írt, életéről film és táncelőadás készült.