Volt asztalos, mérnök, tanár – hosszú utat járt be Höflinger Norbert, mire megalapította az elektronikai hulladékok feldolgozására szakosodott HWD Recyclingot. Ha egy boltban italhűtőt látsz, jó eséllyel ők fogják majd szétbontani, miután elhasználódott. Ma már a harmadik generáció is tulajdonos a cégben, pedig ők még általános iskolába járnak.
Rendezett káosz. Ez jut eszembe először, amikor belépek az elektronikai hulladékok bontására szakosodott HWD Recycling telephelyére. Az udvar legnagyobb részét a fém- és műanyaghulladékok foglalják el, leginkább a lecsupaszított italhűtők uralják a látképet. Nem csoda: a HWD forgalmának csaknem fele származik a kereskedelmi célú (tehát nem háztartási) hűtőgépek és italautomaták feldolgozásából.
A szabad járatokon targoncák masíroznak fel-alá, a nyüzsgés mellett ugyanakkor érezni, hogy minden a maga meghatározott rendjében halad. Semmi kapkodás, semmi váratlan mozdulat, csak bennem kerekedik felül a pánik, amikor szembejön egy munkagép. (Teljesen indokolatlanul, mint utóbb kiderül.)
A HWD Recycling fennállásának eddigi tizenhat éve alatt volt idő tökéletesíteni a munkafolyamatokat. Höflinger Norbert, a vállalkozás alapítója és stratégiai igazgatója egyébként is nagy hangsúlyt fektet erre, a covidot például egy átfogó reform végrehajtására használta fel. „Volt olyan átalakításunk, ami megháromszorozta a termelési kapacitásunkat.”
Az újkeletű digitális áruhitelek kitalálója egyelőre nem tud pénzt csinálni a BNPL-hitelből, ettől még mindenki másolja, a konstrukció rohamosan terjed. Gyors, egyszerű, kényelmes – és mégsem átlátható.
Szélsőséges álláspontok összeegyeztetésére teszünk kísérletet. Nyugalom, a BMW vagy japánok, esetleg a Fradi vagy Újpest kérdéskörrel nem próbálkozunk meg, de megfejtjük, hogy a BNPL lesz-e a jövő, és felpörgeti a kereskedelmet, vagy ez az a pokol, amibe önként, dalolva sétálnak a vásárlók.
A betűszó a buy now, pay later (azaz vedd meg most, fizess később) konstrukciót, a mára kicsit kifutott fintech forradalom egyik megmaradni tűnő újítását rejti. Olyan kölcsön, amit nagyon egyszerűen lehet felvenni. A hiteligénylés jellemzően bele van építve a fizetési folyamatba, így akár az online boltban beszerzendő árucikkekre is lehet azonnal kérni.
A BNPL-hitelek ráadásul faék egyszerűek: futamidejük rövid, általában három-négy hónap, kamatmentesek, vagy ezen az időtávon egyszerűen kiszámolható kamatot tartalmaznak. Végül rendkívül rövid hitelbírálathoz vannak kötve, nem kell még órákat se várni arra, hogy másnap jöjjön a futár a lapostévével, percek alatt élesedik a BNPL-hitel.
Az európai piacon a Klarna a legnagyobb bajnoka ennek a pénzügyi terméknek. A 2005-ben alapított svéd fintech neve összefonódott az általa 2016-ban elindított BNPL-es fizetéssel. A céget a startuppiac beomlása előtt negyvenötmilliárd dollárra értékelték, ennél most jóval kevesebbet, 6,7 milliárdot ér a becslések szerint. A leértékelődésnek lehet némi köze ahhoz, hogy a Klarna utolsó profittal záródó éve a 2018-as volt. A tavalyi évet azonban a bevétellel és a forgalommal együtt növekvő, egymilliárd dollárra rúgó veszteséggel zárták. Az utolsó negyedévük ugyan jobban sikerült, mint a megelőzőek, ugyanakkor a Klarna egyelőre azon veszít (nem keveset), amin a hagyományos bankok nyerni szoktak (sokat).
Felpörget Annak ellenére, hogy a legnagyobb BNPL-cég is veszteséges, évek óta nagy várakozások fűződnek ehhez a pénzügyi termékhez. Az Egyesült Államokban 2019 és 2021 között tizenkétszeres növekedést tudott felmutatni a BNPL-hitelek piaca. Kezdetben csupán kétmilliárd dolláros forgalmat bonyolítottak a technológiával kísérletező szolgáltatók, a végére azonban évi huszonnégymilliárdnyi hitelt helyeztek ki.
Ennek a végére tett pontot a jegybanki alapkamat-növelés és a startupszcéna megtorpanása. Aztán a Financial Times idén januárban már ismét arról adott hírt, hogy egyre nő – most épp az Egyesült Királyságban mérték fel – az azonnali hitelek iránti igény.
Hasonló jóslatokkal állt elő idehaza a magyar IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) is, miszerint új lökést adhatnak a hazai webshopoknak a vedd most, fizesd később fizetési szolgáltatók. A megoldás előnyének hozzák fel, hogy öt–tíz perc alatt bírálják el a hiteligénylést, míg egy hagyományos áruhitel megítéléséhez legalább órákra, de olykor napokra is szükség van. A szövetség által megrendelt és a GKID által elvégzett kutatás szerint az online vásárlók negyven százaléka nyitott a plusz költség nélküli, gyorsan igényelhető online áruhitelre. Még nagyobb – ötven százalék – azok aránya, akik orvosi vizsgálatot, belépőjegyet vagy szállásfoglalást fizetnének BNPL-hitelből.
Régi vívmány, új adósságspirál Tekintve, hogy a hitel nem új találmány, továbbá a fogyasztási kölcsönöket, áruhiteleket, gyorskölcsönöket vagy hitelkártyákat sem tegnap dobták először piacra a bankok, érdemes megvizsgálni, mi az, ami a buy now, pay later-t új termékké teszi. Miért nem áruhitel például? És miért tartjuk az e-kereskedelem felpörgetőjének? Kételyeinkkel szembesítettünk egy szakembert is, de nem azt kaptuk válaszul, amit a szakmai szervezetek hangoztatnak.
„Mi is azt látjuk, hogy kereskedelmi oldalon és fizetési szolgáltatói oldalon is nagyon lelkes mindenki, és nagy fellendülést vár a BNPL-től. Mint banki ember kicsit csodálkozom ezen a rajongáson. A folyamat más, van egy jó customer journey, de alapvetően egy hetvenéves találmány van a BNPL mögött, az áruhitel. Édesanyámék is áruhitelre vették annak idején az új hűtőszekrényt az új lakásba, csak akkor azt még a Keravillban a pultnál kellett igényelni” – mondja Horváth Balázs, a RowanHill Digital tanácsadója.
Nem csak ebből az irányból érheti kritika a BNPL-t. Illetve nem kell egy ötletnek újdonságnak lennie ahhoz, hogy egyszer csak piaci sikerré váljon. Ugyanakkor a BNPL-t azzal is vádolják, hogy adósságspirálba hajszolja jellemzően Z generációs felhasználóit. A szélsőbaloldali elhajlással nehezen megvádolható Bloomberg tavaly ősszel már olyan fiatalokat szólított meg, akik rácsúsztak az instant visszacsatolással kecsegtető vásárlási módra, és lenullázták a hitelbesorolásukat. A BNPL segítségével megszerzett javak – divatcikkek és szórakoztató elektronika – ráadásul gyorsan avuló termékek, ezeket nem szoktuk vagyontárgynak számítani.
„Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy bár a kereskedelmi forgalmat növelheti ez a technológia, de közben olyan fogyasztásra sarkallja az embereket, amire sem a bolygónak, sem nekik nincs szükségük” – így Horváth. Ráadásul az adatok azt is megmutatják, hogy az ingyenesnek hirdetett BNPL csak akkor van ingyen, ha a hitelfelvevő pontosan fizet. Ellenkező esetben a hitelkártyához hasonlóan megnő a költsége. Hogy mennyivel, azt a szolgáltatók nem verik nagydobra. A nyugati megoldások jellemzően a négyhetes hitelt adják kamatmentesen, a hosszabb távúak THM-e viszont a Nerdwallet szerint elérheti a harminchat százalékot.
Az itthon is elérhető BNPL-hitelezők (a PastPay, az Izzypay vagy az InstaCash) általában a Ptk.-ban meghatározott késedelmi kamatot emlegetik, ami az alapkamatnak felel meg, ugyanakkor például az Izzypay számokat nem tartalmazó kondíciós listája más költségekre is utal. A helyzet iróniája, hogy a Z generációnak azért vonzóbb a megoldás, mert a gazdasági válság alatt látták a családjukban a hitelkártya-használat csapdáit.
Nehéz elhessegetni azt az érzést, hogy a fogyasztás felpörgetésével és egy különösebben nem jómódú csoport megcélzásával jó hiteleket nehéz kihelyezni. Különösen azért nem, mert BNPL-lel nem vagyontárgyakat, hanem gyorsan avuló termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak. Ez a kombináció pedig ebben a formában szinte garantálja, hogy a BNPL-szolgáltató rossz hiteleket helyezzen ki.
Nyilvánosan megismerhető magyar kutatás még nincs róla, hogy milyen arányban teljesítenek az így kötött hitelszerződések. Ahogy Horváth Balázs mondja: „Láttam egy kimutatást, ami talán a Klarna adatait dolgozta fel. Annak alapján a BNPL-lel nőtt a nem teljesítő hitelek aránya. Ez újdonság, hogy még kevésbé törődünk a hitelkockázattal.”
Nem javítja a fiatalok esélyeit az sem, hogy több szolgáltatótól is vehetnek fel újfajta, digitális áruhitelt. Így akár két-három BNPL-törlesztés is futhat egymás mellett, ami már meglátszik az ember havi költségvetésén. Egyelőre egy dolog tűnik biztosnak: sokkal óvatosabban kell a keblünkre ölelnünk ezt a forgalomnövelő eszközt, mert nem lehetünk biztosak benne, hogy nem a digitális uzsorát találjuk-e épp fel.
A te pénzed
Jön a forint fordulópontja
Egy deviza árfolyama és az adott devizában elérhető kamat mindig közvetlenül összefüggnek egymással, de ezen a direkt kapcsolaton belül is vannak kitüntetett pillanatok. A forintnál mostanában jó eséllyel ilyenhez közeledünk. A tizennyolc százalékos effektív kamattal sikerült megtámasztani a forintot, amikor megcsúszott, de ez a kamatszint tartósan kibírhatatlan. Az még csak hagyján, hogy mennyire fékezi a gazdasági aktivitást, elvégre az infláció letörésének ára van. Viszont az államadósság fokozatos átárazódása, refinanszírozásának megdrágulása nem tréfadolog, az pedig, hogy az extrém kamat beég a fejekbe, és rögzül a hazai és a külföldi várakozásokban, egyenesen halálos veszély. A Magyar Nemzeti Bank ennek megfelelően nagyon óvatosan meg is kezdte a kamat normalizálásának kommunikációs előkészületeit.
A spontán légzés újraindítása a monetáris politikában is éppoly veszélyes, mint az intenzív osztályon. Szinte lehetetlen, hogy ne kelljen az árfolyam valamekkora gyengülésével fizetni a kamat lényeges csökkentéséért. Ráadásul a forint gyengülése a rettenetesen magas infláció leküzdését nehezíteni fogja ugyan, de a gigakamattal mesterségesen lélegeztetett árfolyam brutális nemzetközi versenyképességi problémákat okoz már most. Nagyon megdrágítja az exportot, nagyon olcsóvá teszi az importot – a forint valójában már túl erős, lejjebb kell engedni. Nem tudhatjuk, hogy ez mikor és hogyan fog megtörténni, de megtakarítóként már azon kell gondolkodni, hogy a pénzünk mekkora részével fogadjuk el a még hatalmas forint kamatot, és viseljük a várható gyengülés kockázatát, vagy mekkora részével választjuk az euró és a dollár sokkal kisebb hozamát.
A rövid német állampapírok három százalék körüli eurós hozamai és a rövid amerikai állampapírok négy százalék körüli dollárhozamai megadják a viszonyítási pontokat. A forint és a külföldi devizák ideális arányát nem lehet, de nem is kell eltalálni. Dönteni viszont muszáj. Ami engem illet, hajlamos vagyok a tartósan extrém magas kamatban inkább a kockázatot látni, mint a lehetőséget, jelentősen csökkentettem is a forint súlyát a portfóliómban. Egyáltalán nem biztos persze, hogy jól tettem.
Már reggel fél hét óta azon van, hogy valami másra gondoljon. Bármi másra. Szeretné, ha inkább a montenegrói választások vagy az agrárminisztérium földadóeltörlési törvényjavaslata járna most a fejében, akkor nem lüktetne így a mellkasa. Irtózott a várakozástól, a tehetetlenségtől, hogy más kezébe tette a sorsát, és minden múló perccel egyre közelebb kerül az ítélethez. Igyekszik háttérzajnak nyilvánítani az érzelmeit, elválasztani őket […]
Így készült két és fél órás dokumentumfilm a legendás magyar vízilabdacsapat három olimpiai aranyérméről – A nemzet aranyai kulisszatitkai a Forbes.hu-n.
A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.