Horváth János utolsó napját töltötte egyik korábbi munkahelyén. Már elkezdte összepakolni a személyes tárgyait az irodájában, közben az utolsó találkozójára készült. Amikor kinyílt az ajtó, és belépett a vendége, a meglepetéstől kiszakadt belőle: „Hát, te meg mit keresel itt?” Tudta, hogy a vendéget Mészáros Györgynek hívják, mint ahogy György is tudta, hogy Horváth Jánoshoz hivatalos, de egyikük sem sejtette, hogy a másik nem túl ritka név viselője egy hajdani osztálytárs lesz.

Az iskolában nem tartoztak egy körhöz, nem is beszélgettek sokat, de a hosszú évek utáni első nagy váratlan találkozásból – mindketten azt állítják – üzleti kapcsolat és barátság lett. Sőt, mára egy igen sikeres és gyorsan növekvő vállalkozás, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK). Mészáros György alapította, és juttatta túl a kezdeti nehézségeken, Horváth Jánossal futtatták fel. Később útjaik kettéváltak, hogy a covidzökkenő után ma János és csapata számolhasson be rekordbevételű évről, dinamikus növekedésről és számos fejlesztési ötletről.

Házvezető, gyerekfelügyelő, kocsmáros
Vezetői klubok, networkinghálózatok Magyarországon is régóta működnek, közülük kiemelkedik az a BNI (Business Network International), amelyikkel szinte minden magyar cégvezető kapcsolatba került már. Ez egy 1985-ös alapítású, amerikai gyökerű, üzleti kapcsolatépítést segítő szervezet, 2008-ban jelent meg Magyarországon.
Nemzetközi modell alapján, szigorú szabályok mentén működik, egyrészt igen sikeres, másrészt a merev rendszer sokak számára távol áll a megszokott magyar üzleti kultúrától. Köztük időről időre feltűnnek olyanok, akik a kihagyott ziccert látják a BNI-ban, szeretnének sokkal jobbat, leginkább rugalmasabbat. Mészáros György tett is ezért, BNI-tagként arra jutott, ő bizony inkább felépíti a maga vállalatvezetői klubját.