Volt osztálytársak, ha véletlenül találkoznak, szolgáltatói szemlélettel építenek fel az amerikai mintánál rugalmasabb, sokkal inkább igényekre szabott magyar vállalatvezetői közösséget. A Horváth János vezette MVÜK a covid előtt nemzetközi terjeszkedést tervezett, de közben rájöttek, hogy itthon is hatalmas a növekedési potenciál.
Horváth János utolsó napját töltötte egyik korábbi munkahelyén. Már elkezdte összepakolni a személyes tárgyait az irodájában, közben az utolsó találkozójára készült. Amikor kinyílt az ajtó, és belépett a vendége, a meglepetéstől kiszakadt belőle: „Hát, te meg mit keresel itt?” Tudta, hogy a vendéget Mészáros Györgynek hívják, mint ahogy György is tudta, hogy Horváth Jánoshoz hivatalos, de egyikük sem sejtette, hogy a másik nem túl ritka név viselője egy hajdani osztálytárs lesz.
Az iskolában nem tartoztak egy körhöz, nem is beszélgettek sokat, de a hosszú évek utáni első nagy váratlan találkozásból – mindketten azt állítják – üzleti kapcsolat és barátság lett. Sőt, mára egy igen sikeres és gyorsan növekvő vállalkozás, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK). Mészáros György alapította, és juttatta túl a kezdeti nehézségeken, Horváth Jánossal futtatták fel. Később útjaik kettéváltak, hogy a covidzökkenő után ma János és csapata számolhasson be rekordbevételű évről, dinamikus növekedésről és számos fejlesztési ötletről.
Házvezető, gyerekfelügyelő, kocsmáros Vezetői klubok, networkinghálózatok Magyarországon is régóta működnek, közülük kiemelkedik az a BNI (Business Network International), amelyikkel szinte minden magyar cégvezető kapcsolatba került már. Ez egy 1985-ös alapítású, amerikai gyökerű, üzleti kapcsolatépítést segítő szervezet, 2008-ban jelent meg Magyarországon. Nemzetközi modell alapján, szigorú szabályok mentén működik, egyrészt igen sikeres, másrészt a merev rendszer sokak számára távol áll a megszokott magyar üzleti kultúrától. Köztük időről időre feltűnnek olyanok, akik a kihagyott ziccert látják a BNI-ban, szeretnének sokkal jobbat, leginkább rugalmasabbat. Mészáros György tett is ezért, BNI-tagként arra jutott, ő bizony inkább felépíti a maga vállalatvezetői klubját.
Egy gitározó srácot látok. Nem lehet több huszonöt évesnél. Haja kicsit csapzott, ruhája rendezett, vidáman pengeti a húrokat, előtte fehér papírpohár a Nyugati pályaudvar aluljárójának koszos, ragadós kövén. A vacsorára szánt kiflik az egyik kezemben, a másikban a telefonom, próbálom vele megvenni gyorsan a vonatjegyet, amikor megüti a fülemet egy mondat. „Látod, még mindig itt zenél a bácsi, pedig dolgozhatna is.” A mondat végén […]
Egy gitározó srácot látok. Nem lehet több huszonöt évesnél. Haja kicsit csapzott, ruhája rendezett, vidáman pengeti a húrokat, előtte fehér papírpohár a Nyugati pályaudvar aluljárójának koszos, ragadós kövén. A vacsorára szánt kiflik az egyik kezemben, a másikban a telefonom, próbálom vele megvenni gyorsan a vonatjegyet, amikor megüti a fülemet egy mondat. „Látod, még mindig itt zenél a bácsi, pedig dolgozhatna is.” A mondat végén fura hangsúly. Hátrakapom a fejem. Egy nőt látok, óvodáskorú, tüllszoknyás kislány kezét fogja. Suhannak is tovább a délutáni forgatagban. Gondolkozom, mit tanulhat egy ötéves ebből a mondatból. Gondolkozom, hogy én mit mondanék (mondanék-e egyáltalán bármit) hasonló helyzetben a lányomnak.
Egy mosolygós szemű, szőke hajú nőt látok. Vibrálnak körülötte a színek, épp, ahogyan ő maga is. Egy másik képen esernyővel a kezében áll elgondolkozva. Imádja a májusi esőt. Ő Pistyur Veronika, a Bridge Budapest lelke. Egy évtizede dolgozik az üzleti kultúra fejlesztésén, azon, hogy menő legyen vállalkozni Magyarországon. Volt tévés, producer, majd megtanulta a nonprofit világot, és már befektető is, különleges radarral fedezi fel az ötletekben a sikerfaktort. „Mindig eléri, amit szeretne. Egészen egyszerűen megpengeti benned a jó húrokat” – mondja róla egy cégvezető.
Egy idős nőt látok. Mögötte a tükörben egy idős férfi. A nő nevet. Egy másik képen a virágai mellett áll. Nem gondolnám, hogy 97 éves. Ő Fahidi Éva, tizenkilenc évesen hurcolták az auschwitzi haláltáborba, szülei és húga is ott haltak meg. Éva túlélte, de csaknem hatvan évig magába zárta emlékeit. Kilencvenéves párjával, Bandikával él, és az őt ért szörnyűségek ellenére azt mondja, humor nélkül nincs élet.
Egy cégvezetőt látok, milliárdos árbevételű energetikai szoftvercégének logója előtt. Mosolyog, bal keze a tárgyalóasztalon pihen. Ő Füzi Ákos, bal kézfeje még nem mindig engedelmeskedik a finommozgásoknak. 2022 februárjában súlyos síbalesetet szenvedett, nem sokon múlt, hogy kerekesszékben töltse hátralévő életét. A kórházi ágyon volt olyan gondolata is, hogy jobb lenne meghalni. Most mégis itt van, a cége töretlenül sikeres. Erőt adott neki a hozzá közel állók – köztük a munkatársak – bizalma és szeretete.
A következő oldalakon ezen a három történeten keresztül nézhetünk kicsit jobban a mögé, ami az első benyomás, a képek mögött van.
Tomán Szabina, Gerendai Károly, Orbán Anita és más cégvezetők emellett arról mesélnek, kitől-miből tanulták a legtöbbet vezetésről, szervezetfejlesztésről. Utóbbinak jó eszköze a négynapos munkahét bevezetése is. Az itthoni első fecskékkel (szám szerint kettővel) és egy HR-szakértővel jártuk körbe, hogy mik a modell előnyei és – ha jól megnézzük – hátrányai amellett, hogy milyen jól hangzik az állandósított hosszú hétvége. Mire elkészült a cikk, az egyik cég be is jelentette, hogy június 1-jén véglegesítik központjukban ezt a munkarendet.
Ha túl sok éjszakát töltesz azzal, hogy megpróbálod az online világban bepótolni, amire a munka miatt nem jutott időd, a revenge bedtime procrastinationről szóló cikket neked találták ki. (A jelenség elég új, hivatalos magyar neve nincs, de az elalvás bosszúból történő halogatásaként fordítható.) Ha pedig inkább játszanál egyet, exkluzív társasjáték-ajánlónkból meríthetsz ihletet.
Legszívesebben megszólítottam volna a gitározó srácot. Lehet, hogy csak gyakorol. Lehet, hogy beteg. Attól, hogy nem látszik rajta… Lehet, hogy amúgy dolgozik, csak ma épp szabadságon van. Lehet, hogy brahiból van itt, mert elvesztett egy fogadást a haverokkal, akik öt perc múlva röhögve megjelennek, és mennek az Insta-posztok vagy a Tiktok-videók. Bármi lehet, persze az is, hogy lusta dolgozni, ezért inkább kijött ide. Nem mertem odamenni hozzá.
A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.
Ha fajtatiszta kutyára vágysz, nem a vásárlás az egyetlen lehetőséged. Magyarországon több fajtamentő egyesület is van, ahol sokszor díjnyertes, sorsukra hagyott állatok várják a gazdájukat. Ilyen a Szent Ferenc Állatotthon égisze alá tartozó agárfajtamentő csoport is, tavaly egyetlen év alatt száztizenöt agár életét mentették meg.
Szép kilátás – ezt a nevet viseli Portugália legdélibb régiójának legrégebbi szállodája. Ez szerencsére csak a teljes igazság töredéke, mert éppenséggel a belátás
is elég gyönyörű.
