A világ nagyot változott az elmúlt 30 évben, és ez talán hatványozottan igaz a pénzügyi szolgáltatások, biztosítások piacára Magyarországon. Ha egy személyes kapcsolatokra és bizalomra építő cég nemcsak meg tudott maradni ezen a piacon, hanem az alapoktól indulva eljutott a piacvezető pozícióba, az azért jelent valamit. Az OVB magyarországi leányvállalata pedig pontosan ezt tette. Az […]
A világ nagyot változott az elmúlt 30 évben, és ez talán hatványozottan igaz a pénzügyi szolgáltatások, biztosítások piacára Magyarországon. Ha egy személyes kapcsolatokra és bizalomra építő cég nemcsak meg tudott maradni ezen a piacon, hanem az alapoktól indulva eljutott a piacvezető pozícióba, az azért jelent valamit. Az OVB magyarországi leányvállalata pedig pontosan ezt tette. Az 1970-ben Németországban alapított társaság leányvállalata 1993-ban kezdte meg működését Magyarországon, így idén jó alkalom nyílik a visszatekintésre.
Új lendület régi alapokon
Benne volt a pakliban, hogy más, a rendszerváltás után keleti irányba terjeszkedni próbáló hasonló cégekkel együtt az OVB is kikopik a magyar piacról. A mai szóhasználattal élve ez az időszak a közvetítői startupokról szólt. Viszont, ahogyan ez a startupoknál lenni szokott, a jó ötlet önmagában kevés. A német anyavállalat 2006-ban kilépett a frankfurti tőzsdére, ennek kapcsán pedig egy erőteljes professzionalizálódási folyamat vette kezdetét. „A tőkebeáramlás mellett ez egyet jelentett a transzparenciával, a folyamatok átalakításával, és ez adta meg azt a lökést, amelyre építve a 2008-as válságot követően a piaci áltagnál jóval magasabb szinten tudtunk növekedni” – mutat rá Papp Ádám, az OVB Magyarország ügyvezetője, aki Jánosi Gergellyel, a cég másik ügyvezetőjével együtt maga is e váltást követően, biztosítói területről érkezett az OVB-hez.
Az I. kerület bevett-felkapott éttermeinek egyelőre nem kell aggódniuk a naphegyi edzőközpont eklektikus koncepciójú bisztrója miatt.
„Jöjjenek nyugodtan, lesz hely” – mondja egy derűs női hang a telefonban, amikor egy szerdán aznap estére, pár órával későbbre foglalnánk asztalt a Sunhill Bistróba. Nevet nem is kér – ez lehetne akár intő jel is, de mi totális optimizmusának tudjuk be. Valójában meg annak kéne, hogy a naphegyi NER-celebszálkásító Oxygen Wellness több koncepcióváltást megélt oldalhajója elsősorban reggeliző-bruncholó helynek, hétvégente lehet erős. Erre utal az is, hogy amióta januárban az edzőközponttal együtt Mészáros Lőrinc berkein belülre került az étterem, a Facebook-oldalt ellepték gazdagon sminkelt TV2-s műsorvezetők becsekkolásai, de egyikük sem az á la carte étlap valamelyik elemével látható. Pedig az már csak azért is hasznos volna, mert ugyanezen a közösségi szájton egy teljesen más menükártyáról láthatók fotók, mint ami a honlapon elérhető, és odaértünking találgatjuk, vajon melyik lehet az igazi. (A facebookos.)
Négy-öt asztalnál ülnek, úgy tizenöt–húsznál tehát nem, ránézésre a vendégek nagyobb részének van magasépítő vállalkozása. Egy percnél hosszabban álldogálunk, amíg valaki megszólít minket, ajánlásának megfelelően (ti. hogy üljünk bárhová) az átriumot választjuk, ami stratégiai hibának bizonyul: étlapot több mint tíz perc után kapunk, a rendelésfelvételig további tizenöt perc alatt jutunk el. Lehetne pizzázni is egy impozáns kemencéből, prémiumnak tűnő feltétekkel, de mi azt akarjuk kideríteni, az áll-e a bevásárlás mögött, hogy Mészáros Lőrinc Várkonyi Andrea után a Sunhill séfjébe is beleszeretett, úgyhogy összetettebb dolgok iránt érdeklődünk.
Érlelt sajttal töltött céklás raviolival kezdünk, és a fejünkben megjelenő nyelvhasználati kérdőjelekkel, merthogy nem egy lilára színezett tésztabatyu jön, hanem két céklazselé-korong között a minden különösebb karaktert nélkülöző sajt, szóval cékla-„ravioli”. Merész alkotás, mármint: hatezerért merész. A tejszínes halleves leve kellemesen selymes emulzió, ha nem is emlékezetes, a betétek jól készült kagylók, semlegesre főtt rákok és rágósnak bizonyuló bébipolipok.
A főételek esetében ajánlásokat követünk. A konfitált tengeri sügér egy szokatlanul, de szépen formázott filé, meghagyott farokúszóval. Jól passzol hozzá a karfiolkrém és a diszkréten, de füstölt kaviár, mutatósak a bébizöldségek is. A leírásból és elsőre a tányérunkról is lemarad a némi spéttel hozott zelleres-almás mártás, ami magában kifejezetten finom ugyan, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy ezt a fogást kereste végzetének. A legerősebb elem a vacsorában a füstös ízű sólet, benne egy libamájjal töltött, rántott kaszinótojással: utóbbi bundája remek, a libamájpépről viszont csak az tud eszünkbe jutni, mennyivel több értelme lett volna a Teremtő által megálmodott helyén hagyni krémesen a sárgáját. Ehető virágok díszítik – ez könnyen lehet, hogy egy sólet esetében világelsőséget jelent.
A feltét glacéban sült marhaoldalas, a név dekódolásához annyit segítek, hogy a barnamártás francia nevét az I. kerület ezen pontján kívül nem fonetikusan ejtik, ettől azonban még a hús omlós és ízes. (Lefejtése a csontról nem a legkönnyebb művelet a csúszós babágyon, de a hal szószát villával kikanalazni egy teljesen lapos dizájntányérból sem az: az élet a Naphegyen is harc.)
A császármorzsa Snickers fagylalttal és forró baracklekvárral is az utóbbi, egyszerűbb-őszintébb, ezáltal magabiztosabb érzetet keltő szellemben fogant. A mogyorós fagyi és a morzsa kombinációja ötletes ízpár, a savanykás lekvárral is működő trió. Ami kevésbé működő: felszolgálónk – aki egész este annyira igyekszik, hogy szakadatlan meséléssel vagy kínálással ránk ne telepedjen, hogy az ellenkező végletet valósítja meg – a desszert tálalásakor egy szerencsétlen mozdulattal az ujjával odébblöki a morzsaágyon ülő fagyit.
A beálló csend másodperceiben kényszerűen mindenki végiggondolja magában az opciókat: visszakanyarodni a zárás előtti percekben pakolástól hangos látványkonyhába, vagy a hangos ellenkezés hiányát látva azt gondolni, hogy belefér. Itt az utóbbi történik, és valóban, van a vendéglátásnak olyan szintje, ahol belefér: az otthoni.
Sunhill Bistro Budapest I., Naphegy utca 67. A teszt időpontja: 2023. február 22.
Ezt ettük: Érlelt sajttal töltött langyos céklás ravioli: 5690 Tejszínes Sunhill halleves: 4490 Konfitált tengeri sügér filé almafüstös ikrával: 6990 Sólet glacéban sült marha oldalassal, libamájjal: 8990 Császármorzsa Snickers fagylalttal és forró baracklekvárral: 2990 Két pohár bor: 3380 Egy nagy víz: 800 Szervizdíj: 4333 Összesen: 37 663 forint
Tudtad, hogy a BlueVoyant nevű, világméretű kibervédelmi unikornis egyik legfontosabb bázisa Budapesten van? Mi a titkuk, miért döntenek úgy az iparág nagyágyúi akár FBI-os múlttal is, hogy itt folytatják pályájukat? Exkluzív cégportré a Forbes.hu-ról.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) szegedi székhelyű kutatóintézete az egészséges öregedéssel kapcsolatos kutatás-fejlesztésben érdekelt és legfőbb célkitűzése a diagnosztika, illetve a kezelések fejlesztése. Ebben partnerintézménye a heidelbergi székhelyű Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium (EMBL). Az öregedéssel járó egészségügyi panaszokkal kapcsolatban négy kutatási pillért hoztak létre. Az első az immunológiai-gyulladásos betegségekkel, a második az anyagcsere-, […]
Hétköznapi emberek nem hétköznapi munkákról – vagy pont hétköznapiról, csak nem mindennapi történetekkel. A Forbes.hu-n elindított Szeretem a munkám rovatban olyan munkavállalók mesélnek sikerről, fizetésről, lemondásokról, akik szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Három cikket is ajánlunk.
Egy aktív magyar felhasználó átlagosan két streamingszolgáltatásra fizet elő – áll a GKID kutatócég februári riportjában. Itthon körülbelül 2,1 millióan használnak vagy férnek hozzá valamilyen előfizetéshez – ez a bázis hónapok óta stagnál, avagy a magyar piacra egyre nehezebb bekerülni ebbe az átlagosan használt két előfizetésbe. Ráadásul nemrég nálunk is megjelent az új streamingóriás, a Skyshowtime, lássuk, mennyi most az annyi, és erre az annyira mennyit vagyunk hajlandók áldozni.