A gigászi metropolisz lakossága meghaladja egész Magyarországét, nem éppen a csendről és a nyugalomról híres. Emiatt különösen fontos, hogy legalább pihenni jó körülmények között lehessen.
Alapvetően nagyon szeretem a nyüzsgő nagyvárosokat, de beletelt pár évbe és látogatásba, amíg sikerült megszeretnem a thai fővárost, és megtaláltam azokat a helyeket, amik elviselhetővé teszik a tömeget, a zajt, a forgalmi dugókat és a többi kényelmetlenséget. Még élénken él az emlékeimben, amikor – hátizsákos turistaként – először látogattam ide, és a híres-hírhedt Khao San utca tűnt megfelelő megoldásnak. Árban tényleg kiváló volt, értékben már kevésbé, így a landolás után pár órával már a menekülésemet terveztem, majd másnap reggel fel is szálltam az első gépre Kambodzsa felé.
Itt keresd! Four Seasons Hotel Bangkok at Chao Phraya River 300/1 Charoen Krung Road Bangkok, Thaiföld 400–800 euró (lakosztály alatti szinten)
Azóta eltelt pár évtized, és megtanultam, hogy mégis érdemes Bangkokban is időt tölteni, rengeteg fantasztikus étterem van mindenféle kategóriában, nagyszerű modern művészeti múzeumok, galériák vannak, és persze sok egyéb látnivaló is akad. És van a városnak olyan része is, ahol ki lehet szakadni a felfokozott lüktetésből. A Csaophraja folyó szolgáltatja talán a város egyetlen kényelmes oázisát, ahol tér, levegő és nyugalom is megadatik. Ügyes építészeti megoldásainak és a hatalmas területnek köszönhetően a Four Seasons luxushotel tényleg ideális körülményeket nyújt, a szálloda hatalmas medencéje, a belső átriumok vízfelületei és a vízcsobogás sikeresen feledtetik a kinti nyüzsgést, miközben a legjobb szobákból és lakosztályokból fejedelmi a kilátás a hatalmas folyóra az óriási üvegfelületeken keresztül.
A kényelem természetesen kifogástalan, a szoba minden luxust megad, és rengeteg odafigyelést tükröznek az apró figyelmességek mint az intelligens világítás, a koktélreceptekkel is ellátott, naponta többször is friss jégkockákkal szolgáló minibár vagy az alternatívaként kínált hajdinapárna (amit sürgősen otthonra is rendszeresítek). És óriási előny, hogy nemcsak taxival lehet nekivágni a városnak, hanem a hotel kishajójával is, de még akár sétálva is, ami nem igazán jellemző ebben a városban.
Az I. kerület bevett-felkapott éttermeinek egyelőre nem kell aggódniuk a naphegyi edzőközpont eklektikus koncepciójú bisztrója miatt.
„Jöjjenek nyugodtan, lesz hely” – mondja egy derűs női hang a telefonban, amikor egy szerdán aznap estére, pár órával későbbre foglalnánk asztalt a Sunhill Bistróba. Nevet nem is kér – ez lehetne akár intő jel is, de mi totális optimizmusának tudjuk be. Valójában meg annak kéne, hogy a naphegyi NER-celebszálkásító Oxygen Wellness több koncepcióváltást megélt oldalhajója elsősorban reggeliző-bruncholó helynek, hétvégente lehet erős. Erre utal az is, hogy amióta januárban az edzőközponttal együtt Mészáros Lőrinc berkein belülre került az étterem, a Facebook-oldalt ellepték gazdagon sminkelt TV2-s műsorvezetők becsekkolásai, de egyikük sem az á la carte étlap valamelyik elemével látható. Pedig az már csak azért is hasznos volna, mert ugyanezen a közösségi szájton egy teljesen más menükártyáról láthatók fotók, mint ami a honlapon elérhető, és odaértünking találgatjuk, vajon melyik lehet az igazi. (A facebookos.)
Négy-öt asztalnál ülnek, úgy tizenöt–húsznál tehát nem, ránézésre a vendégek nagyobb részének van magasépítő vállalkozása. Egy percnél hosszabban álldogálunk, amíg valaki megszólít minket, ajánlásának megfelelően (ti. hogy üljünk bárhová) az átriumot választjuk, ami stratégiai hibának bizonyul: étlapot több mint tíz perc után kapunk, a rendelésfelvételig további tizenöt perc alatt jutunk el. Lehetne pizzázni is egy impozáns kemencéből, prémiumnak tűnő feltétekkel, de mi azt akarjuk kideríteni, az áll-e a bevásárlás mögött, hogy Mészáros Lőrinc Várkonyi Andrea után a Sunhill séfjébe is beleszeretett, úgyhogy összetettebb dolgok iránt érdeklődünk.
Érlelt sajttal töltött céklás raviolival kezdünk, és a fejünkben megjelenő nyelvhasználati kérdőjelekkel, merthogy nem egy lilára színezett tésztabatyu jön, hanem két céklazselé-korong között a minden különösebb karaktert nélkülöző sajt, szóval cékla-„ravioli”. Merész alkotás, mármint: hatezerért merész. A tejszínes halleves leve kellemesen selymes emulzió, ha nem is emlékezetes, a betétek jól készült kagylók, semlegesre főtt rákok és rágósnak bizonyuló bébipolipok.
A főételek esetében ajánlásokat követünk. A konfitált tengeri sügér egy szokatlanul, de szépen formázott filé, meghagyott farokúszóval. Jól passzol hozzá a karfiolkrém és a diszkréten, de füstölt kaviár, mutatósak a bébizöldségek is. A leírásból és elsőre a tányérunkról is lemarad a némi spéttel hozott zelleres-almás mártás, ami magában kifejezetten finom ugyan, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy ezt a fogást kereste végzetének. A legerősebb elem a vacsorában a füstös ízű sólet, benne egy libamájjal töltött, rántott kaszinótojással: utóbbi bundája remek, a libamájpépről viszont csak az tud eszünkbe jutni, mennyivel több értelme lett volna a Teremtő által megálmodott helyén hagyni krémesen a sárgáját. Ehető virágok díszítik – ez könnyen lehet, hogy egy sólet esetében világelsőséget jelent.
A feltét glacéban sült marhaoldalas, a név dekódolásához annyit segítek, hogy a barnamártás francia nevét az I. kerület ezen pontján kívül nem fonetikusan ejtik, ettől azonban még a hús omlós és ízes. (Lefejtése a csontról nem a legkönnyebb művelet a csúszós babágyon, de a hal szószát villával kikanalazni egy teljesen lapos dizájntányérból sem az: az élet a Naphegyen is harc.)
A császármorzsa Snickers fagylalttal és forró baracklekvárral is az utóbbi, egyszerűbb-őszintébb, ezáltal magabiztosabb érzetet keltő szellemben fogant. A mogyorós fagyi és a morzsa kombinációja ötletes ízpár, a savanykás lekvárral is működő trió. Ami kevésbé működő: felszolgálónk – aki egész este annyira igyekszik, hogy szakadatlan meséléssel vagy kínálással ránk ne telepedjen, hogy az ellenkező végletet valósítja meg – a desszert tálalásakor egy szerencsétlen mozdulattal az ujjával odébblöki a morzsaágyon ülő fagyit.
A beálló csend másodperceiben kényszerűen mindenki végiggondolja magában az opciókat: visszakanyarodni a zárás előtti percekben pakolástól hangos látványkonyhába, vagy a hangos ellenkezés hiányát látva azt gondolni, hogy belefér. Itt az utóbbi történik, és valóban, van a vendéglátásnak olyan szintje, ahol belefér: az otthoni.
Sunhill Bistro Budapest I., Naphegy utca 67. A teszt időpontja: 2023. február 22.
Ezt ettük: Érlelt sajttal töltött langyos céklás ravioli: 5690 Tejszínes Sunhill halleves: 4490 Konfitált tengeri sügér filé almafüstös ikrával: 6990 Sólet glacéban sült marha oldalassal, libamájjal: 8990 Császármorzsa Snickers fagylalttal és forró baracklekvárral: 2990 Két pohár bor: 3380 Egy nagy víz: 800 Szervizdíj: 4333 Összesen: 37 663 forint
Bár a CEU 2019-ben arra kényszerült, hogy oktatási tevékenységét Bécsbe helyezze át, a kétlaki életet élő egyetem budapesti helyszínén korántsem szűnt meg az élet. Az intézmény missziója mindig is a nyitott, elérhető tudás és annak terjesztése volt, ezt a küldetést pedig a diplomát adó képzések elköltöztetése után sem adta fel. A Demokrácia Intézet, a Vera […]
2013 novemberében együtt kezdtük el a magyar Forbest. A mostani magazin az utolsó,
amiben Aknay Csaba és Kotschy Gábor, avagy az Orbital Strangers fotózott.
113 szám feledhetetlen képeiből válogattunk. Szép menet volt!
Egy romantikus kis faluban három gyerekét nevelő dolgos anya felmenői mesterségét viszi tovább gyümölcsfeldolgozó üzemében. Ez nem magyar népmese, pedig az is lehetne, hanem a keményen dolgozó Balla Györgyi története Hontról.
