Olyanok voltunk, mint Tóték, állandóan dobozoltunk

„Bátorság kell, és határozottság. Szégyenlősen nem lehet odamenni senkihez, ha el szeretnék adni valamit. Emberi kapcsolatokat kell kötni. Amikor elkezdtem, sokkal inkább erről szólt a kereskedelem.” Kemény, méltóságteljes üzletember ül velem szemben a cég 13. kerületi telephelyének irodájában. Osztián Gabriella szemét csak akkor futják el a könnyek, amikor családjáról beszél. Mellettünk lánya, Ildikó és unokája, Letícia a legifjabb családtagot, a három hónapos Lilient dajkálják. A Medito Kft. több mint harminc éve van erős női kezekben, és a három generációt hallgatva úgy tűnik, a következő évtizedekkel sem lesz gond.


Ma már a huszonnyolc éves Borbély Letícia is vezető pozíciót tölt be a családi cégben, három éve nagyanyja mellett ügyvezető, megosztják a feladatokat. Gabriella a pénzügyeket és a beszerzést viszi, Letícia felel a kapcsolattartásért, az eladásért, a cégfejlesztésért és a munkatársakért. Ő az, aki a jól működő rendszert modernizálva felkészíti a céget a jövő feladataira. Friss édesanya, de így is szentel napi egy-két órát az ügyintézésre, azt mondja, igényli is.

Jó üzlet az Osztián, vásároljon Óbudán
Gabriella, a „mátriárka”, már gyerekkorában megélte a kereskedők mindennapjait. A háború után apjának fűszerüzlete volt, sokat sürgölődött nála, segített a leltározásban, a cukormérésben. „Jó üzlet az Osztián, vásároljon Óbudán” – emlékezik vissza a fülbemászó kis rigmusra. Miután elvették a családtól az üzletet, apja az állami Közért vállalatnál dolgozott, aztán 1956-ban Kanadába disszidált. Gabriella az estin elvégzett közgazdasági szakközépiskola után látogatta meg apját Winnipegben, aki addigra, nyolc év alatt étterem- és billiárdterem-tulajdonos lett.